Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar d oktori


II.2. A katalógus használata


Download 4.95 Kb.
Pdf просмотр
bet2/24
Sana23.02.2018
Hajmi4.95 Kb.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   24

 
II.2. A katalógus használata 
A k
atalógusombanΝszereplőΝtárgyakhozΝigyekeztem a szakirodalmi hivatkozásokat a 
legnagyobb  körültekintéssel 
összegyűjteniέΝ Hadrianus éremsorozata azonban gyakran csak 
illusztrációként 
szerepelΝ aΝ különbözőΝ művekben,  ezek  teljes  feltüntetése  tehát  értelmetlen 
lett  volna,  mivel  ikonográfiai  és  történeti  szempontból  nem  tartalmaznak  új  információt. 
Ezekben  az  esetekben  megelégedtem  a  témához  relevánsan  kapcsolódó  szakirodalom 
feltüntetésével. 
AΝkatalógusbanΝszereplőΝtételekΝazΝegyesΝprovinciákΝnevénekΝelsőΝháromΝbetűjével, 
majd egy számmal vannak azonosítva. 
Az  ábrázolásokat  tárgytípusonként  rendszereztem,  és  amennyiben  lehetséges  volt, 
igyekeztem a kronologikus sorrendet is követni. Az érmek nagy hangsúlya és ikonográfiai 
jelentőségeΝmiattΝáltalábanΝezeketΝtárgyalomΝaΝfejezetekΝelejénέ 
Az érmek köriratánál nem térek ki külön az S C megjelölésre, míg a 
– jelzés a körirat 
hiányát jelöli. 
εivelΝaΝgemmákΝnagyΝrészénélΝaΝlelőhely ismeretlen, így azokat csak akkor 
említem meg, ha ismertek. 
AΝméretekΝmegadásánálΝazΝelsőΝadatΝaΝszélességre,ΝaΝmásodikΝaΝ
magasságra, a harmadik a mélységre vonatkozik. 
Az  adventus  érmeken  az  áldozati  bika  meglétét  vagy  hiányát  nem  tartottam  a 
provinciaperszonifikációk  szempontjából  lényegesnek.  Az  adventus  és  restitutor 
jeleneteknél  azok  egységessége  miatt  pusztán  a  provinciaperszonifikációt  írom  le,  a 
képtípushoz magához lásd a képtípusok fejezetet.  
 
A katalógusban használt rövidítések feloldása: 
Ag 
– ezüst 
 
 
 
 
 

– átmérő 
Ant 
– antoninianus    
 
 
 
Dp 
– dupondius 
Au 
– aureus (medalionnál arany)   
 
Med - medalion 
Br 
– bronz 
 
 
 
 
 
Quin - quinarius 

– denarius   
 
 
 
 

– sestertius
 
 
 
 

10 
 
II.3. Fogalmak 
 
Lényegesnek tartom a disszertációmban alkalmazott fogalmak rövid ismertetését, és 
a problémásak tisztázását. 
 
II.3.1. Allegória 
 
Az 
’Α
ο α  az  
ο   (más)  és  az  ’α ο ω  (beszélni,  szólni)  szavak 
összetételébőlΝkeletkezettέ
14
 
EzΝaΝretorikaiΝfogalom,ΝamelynekΝjelentéseΝ„másképpΝbeszélni,Ν
máshogyΝ mondani”,Ν aΝ KrέeέΝ IέΝ századbanΝ jelentΝ megέ
15
  Az  allegória  a  metaforák 
következtében  létrejött  dolgot  jelentette,  tehát  azt  a  folyamatot,  amivel  leírunk  egy  ideát. 
Ezzel a szóval tulajdonképpen csak helyettesítették a klasszikus kortól használatos 
‘υπ o α 
(annyiΝ mintΝ „rejtettΝ feltételezés”)Ν retorikaiΝ fogalmátέΝ AzΝ allegóriaΝ ésΝ aΝ ‘υπ o α  ugyanazt 
jelentette.
16
 A szónoklattanban mindkét fogalom arra szolgált, hogy a hallgatóság számára 
érthetővé,Ν felfoghatóváΝ váljonΝ valamilyenΝ elvontΝ fogalomέ
17
 
AΝ művészetbenΝ viszontΝ azΝ
allegóriaΝ annakΝ aΝ technikájátΝ jelenti,Ν ahogyΝ aΝ kompozícióΝ egészébenΝ rejlőΝ metafizikai 
értelmetΝ kinyerjükέΝ EzΝ aΝ kettősségΝ jólΝ mutatjaΝ aΝ filozófiaiΝ gondolkodásΝ ésΝ aΝ szemantikaiΝ
kifejezés közti különbséget.  
 
II.3.2. Attribútum és szimbólum 
 
Az attribútumok csakúgy, mint a szimbólumok, a perszonifikációk felismerésére és 
közelebbi azonosítására szolgálnak.
18
 Az attribútum a latin attribuo szóból ered, amelynek 
jelentése  odautalni,  egy  tulajdonságot  valakinek  tulajdonítani.  Ez  a  perszonifikációknak 
maguknakΝésΝazokΝhatáskörénekΝjellemzéséreΝszolgálέΝAzΝattribútumΝlehetΝélőlényΝ(növény, 
állat)Ν ésΝ élettelenΝ dologΝ is,Ν lényege,Ν hogyΝ valamilyenΝ magyarázó,Ν kiegészítőΝ adalékkalΝ
szolgáljon.  Ezek  segítségével  kifejezhetik  például  a  provinciák  gazdagságát  vagy  katonai 
jelentőségét,ΝamelyekΝmindΝaΝbirodalomΝgazdaságiΝésΝkatonaiΝerejétΝhangsúlyozzák. 
 
A  szimbólum  az  attribútumnál  átfogóbb  fogalom.  A  szimbólum  olyan  jelkép  vagy 
ismertetőjel,Ν amelynekΝ aΝ jelentéseΝ annyiraΝ összenőttΝ azΝ általaΝ jelöltΝ dologΝ absztraktΝ ésΝ
érzékelhetőΝ megjelenésével,Ν hogyΝ azokΝ átmehetnekΝ egymásbaέ
19
  Más  szavakkal  a 
szimbólum  egy  tárgynak,  cselekvésnek,  elvont  dolognak  azon  része,  amely  az  egész 
megjelenítésére szolgál.
20
 
                                                           
14
 Toynbee 1956, 210-213; Ostrowski 1990, 17-18; Salcedo 1996, 8. 
15
 Cic. Orat, 94; Quint. Inst. 8, 6, 44. 
16
 Plat. Rep, 378 d; Xen. Symp. 3, 6. 
17
 Ostrowski 1990, 18. 
18
 Toynbee 1956, 220; Hölscher 1980, 273-274; Salcedo 1997, 7-8; Domes 2007, 15-16. 
19
 Salcedo 1997, 9; Domes 2007, 16. 
20
 Toynbee 1956, 213. 

11 
 
 
II.3.3. Perszonifikáció 
 
A  perszonifikáció  élettelen  dolgok  vagy  fogalmak  emberi  tulajdonságokkal  való 
felruházását jelenti.
21
 Így  mindennek testet, lelket  lehet adni, mindent emberré lehet tenni, 
sőtΝmégΝistenkéntΝisΝlehetΝtisztelniέ
22
 
AΝrómaiΝművészetbenΝnemcsakΝmagukatΝazΝországokat,Ν
területeket, népeket, provinciákat személyesítik meg, hanem egyben azok tulajdonságait és 
feladatait  is  a  Római  Birodalmon  belül.
23
  Mindezt  szimbólumok  és  attribútumok 
segítségével fejezik ki. 
 
AΝperszonifikációΝszó,ΝazΝantikΝeredetűΝszimbólum,ΝallegóriaΝésΝattribútumΝszavakkalΝ
ellentétben,  csak  a  XVIII.  században  jelenik  meg.
24
  A  perszonifikáció  két  latin  szó,  a 
persona
  (maszk,  személy)  és  a  facio  (tenni,  csinálni)  összekapcsolásával  jött  létre.
25
 
FeltehetőenΝaΝgörögΝπ ο ωποπο α, illetve π ο ωπ ο  (maszkon keresztül beszélni) szóból 
származik,ΝamiΝaΝszínházΝésΝaΝdramaturgiaΝfogalomköréhezΝköthetőέ
26
 
δatinΝmegfelelőjeΝaΝ
personarum  confictio
έΝ AΝ görögΝ fogalomΝ előszörΝ phaleroniΝ DémetriosnálΝ fordulΝ előΝ aΝ IVέΝ
században.
27
 
 
VárosokΝvagyΝországokΝmegszemélyesítéseiΝaΝkésőΝarchaikusΝkortólΝjelennekΝmegΝaΝ
görögΝ irodalomban,Ν képzőművészetbenΝ ésΝ aΝ lokálisΝ kultuszokbanέ
28
  Ezek  a 
megszem
élyesítésekΝ azΝ istenek,Ν hérosokΝ ésΝ démonokΝ körébőlΝ származnak,Ν akikΝ GéΝ
leszármazottaikéntΝ szorosanΝ helyhezΝ vagyΝ vidékhezΝ kötődnekέ
29
  Színpadon  helységek 
perszonifikációit  csak a  Kr.e  IV. századi  komédiáktól kezdve láthatjuk, például a szigetek 
kórusainál.
30
  Ezen  perszonifikációk  politikai  vetülete,  mint  Eiréné,  Tykhé,  Démos, 
DemokratiaΝaΝKrέeέΝVέΝszázadΝvégétőlΝkezdveΝválnakΝegyreΝhangsúlyosabbáέ
31
  
 
 
 
 
                                                           
21
 Toynbee 1956, 216-217; EAA Personificazione 77; Ostrowski 1990, 18-19; Salcedo 1996, 8-9; Domes 
2007, 9. 
22
 Nincs éles határ a perszonifikációk és az istenek között. Petersen 1939, 1; Östenberg 2009, 219-221; Bühl 
1995, 3. Lásd még Africa és Britannia fejezetet. 
 
23
 Domes 2007, 9. 
24
 A personnifier 
szóΝelőszörΝazΝ1ι11-ben elhunyt Bioleau-nál jelenik meg, míg a personification XVIII. 
századi szó. Bühl 1995, 5. vesd össze Ostrowski 1990, 17, aki reneszánszkorinak tartja. 
25
 EAA Personificazione 77; Ostrowski 1990, 7; Domes 2007, 9. 
26
 Gencheva-Mikami 2005, 285. 
27
 Démetr. 265. 
28
 Domes 2007, 9. 
29
 Hamdorf 1964, 25-30; Ostrowski 1990, 24. 
30
 Hamdorf 1964, 26. 
31
 Hamdorf 1964, 30-32, 37, 53, 57. 

12 
 
II.3.4. Provincia - natio, gens, ethnos 
 
A  latin  provincia  szó  eredetileg  a  praetor  vagy  consul  hivatali  feladatkörét 
jelentette.
32
  Csak  miután  Sicilia  igazgatása  a  praetor  hivatalkörébe  került,  használták  a 
provincia
 szót a Román kívüli, földrajzilag lehatárolt területekre.
33
 A provinciát az Urbsból 
évente kiküldött imperium
malΝrendelkezőΝhelytartóΝirányítottaέ 
 
provincia csakúgy, mint a terra 
ésΝaΝfölddelΝkapcsolatosΝkifejezések,Νnőneműek,Ν
ezértΝ ábrázoljákΝ ezenΝ fogalmakΝ megszemélyesítéseitΝ isΝ kivételΝ nélkülΝ nőkéntέ
34
  Erre 
vezethetőΝvisszaΝaΝkülönbözőΝallegóriákΝnőneműΝperszonifikációjaΝisέΝAΝmegszemélyesítésekΝ
é
sΝ allegóriákΝ azΝ irodalombanΝ korábbanΝ jelentekΝ meg,Ν mintΝ aΝ képzőművészetbenέΝ AΝ földΝ
nőneműΝ voltaΝ ókoriΝ népeknélΝ feltehetőenΝ sokkalΝ erősebbenΝ éltΝ aΝ köztudatbanέΝ AΝ latinΝ
földanya  kifejezés,  Terra  Mater  is  ezt  sulykolja.  Ugyanígy  a  görögöknél  Potnia  Théron 
vag
yΝGéΝisΝmindigΝnőkéntΝjelenikΝmegέΝEnnekΝmegfelelőenΝprovinciakéntΝisΝcsakΝnőalakbanΝ
kivitelezett  ábrázolások  jöhetnek  szóba.
35
  Akkor  sem  beszélhetünk  tartomány 
megszemélyesítéséről,ΝhaΝegyΝlegyőzöttΝnőΝmellettΝlegyőzöttΝférfiΝisΝmegjelenik,ΝtöbbnyireΝ
tropaeum
 
alatt,Ν mivelΝ nemΝ tarthatjukΝ azΝ egyiketΝ egyszerűΝ fogolynak,Ν mígΝ aΝ másikatΝ egyΝ
földrajzi egység perszonifikációjának. 
 
 
Lényeges  különbség  mutatkozik  azonban  az  ókori  írott  források  és  a  képanyag 
közöttέΝ ElőbbiekΝ ugyanisΝ csakΝ natio,  gens  vagyΝ ’
ο   ábrázolásait  említik,  sosem 
provinciákétέΝ IdősebbΝ PliniusΝ ésΝ PlutarkhosΝ megemlítikΝ aΝ PompeiusΝ általΝ leigázottΝ népekΝ
képmásait.
36
 Servius Augustus porticusánál mondja, hogy ott minden natio felállította saját 
képmását (simulacra omnium gentium
),ΝamirőlΝazΝépületetΝporticus ad nationesnak hívtak.
37
 
Velleius Paterculus említi, hogy Augustus forumát tituli gentium díszítették. Alföldy G. egy 
ott talált bázisfelirat alapján a tituli szót szobroknak vélte.
38
 Strabón Lugdunumban 64 gall 
törzs által  Augustusnak  és Romának szentelt  oltárról  ír,  amely  ezek nevét  és képmásait is 
tartalmazta.
39
  Herodes  Jeruzsálemben  a  színház  cavea
játΝ díszítetteΝ AugustusΝ győzelmeitΝ
ábrázoló  emlékekkel.
40
  Cassius  Dio  Augustus  és  Pertinax  temetésénél  megemlíti,  hogy  a 
                                                           
32
 RE Provincia 997-998. 
33
 Richardson 1986, 4-7. 
34
 Houghtalin 1996, 483-484. 
35
 Houghtalin 1996, 7-8. vesd össze Ostrowski 1990, 20-21, aki nem zárja ki a férfiak ábrázolásait sem. 
36
 Plin. Nat. Hist. 7, 98; Plut. Pomp
έΝŐηέΝKorábbiΝpéldákhozΝlásdΝaΝprovinciaperszonifikációkΝelőzményeivelΝ
foglalkozó fejezetet. 
37
 Serv. Aen
έΝκ,Νι21έΝIdősebbΝPliniusΝmégΝazzalΝegészítiΝki,ΝhogyΝazΝépületΝelőttΝεelqartΝszobraΝálltέΝPlinέΝNat. 
Hist
. 36, 39. Nem 
állapíthatóΝmegΝbiztosan,ΝhogyΝaΝ„simulacra omnium gentium”ΝkifejezésΝmilyenΝalkotástΝ
takart,ΝdeΝezekΝfeltehetőenΝszobrokΝvoltakέΝValószínűlegΝszámukatΝilletőenΝisΝrendkívülΝjelentékenyekΝvoltak,Ν
ha a birodalom minden népének megszemélyesítését tartalmazták. Smith 1988, 72. 
38
 Vell. 2, 39, 2; Alföldy 1989, 231-234; Liverani 1995, 221. vesd össze Smith 1988, 73-74. 
39
 
StrabέΝŐ,Ν3,Ν1λ2έΝBővebbenΝlásdΝGalliaΝfejezetέ 
40
 Ios. Ant. Iud. 16, 8 , 1. 

13 
 
halotti  me
netbenΝ aΝ legyőzöttΝ ethné  képmásait  is  felvonultatták.
41
  Ennek  okai  a 
provinciaperszonifikációkΝ kialakulásáraΝ vezethetőkΝ vissza,Ν amikorΝ aΝ pompa  triumphalis 
soránΝ legyőzöttΝ népekΝ ésΝ városok,Ν illetveΝ folyókΝ megszemélyesítéseitΝ vittékΝ körbeέ
42
    Ez 
több  kutatót  is  arra  ösztönzött,  hogy  elvesse  a  provinciaperszonifikáció  gondolatát,  vagy 
csakΝidézőjelbenΝalkalmazzaΝaΝkifejezést,ΝtalálóbbΝfogalomΝhiányábanέ
43
 
 
Aphrodisiasban  található  a  Iulius-Claudius  dinasztiának  és  Aphroditének  szentelt 
Sebasteion,Ν amelybőlΝ provinciákatΝ ésΝ ellenségesΝ területeketΝ legyőzőΝ uralkodók,Ν valamintΝ
ethné
tΝábrázolóΝreliefekΝkerültekΝelőέ
44
 
AzΝészakiΝrészenΝaΝfelsőΝszintetΝkülönbözőΝallegóriákΝ
ábrázolásai foglalták el, mint Hemeraé vagy Ókeanosé. Alatta álltak az ethné 
domborművei,Ν
felirattal ellátott  bázisokon.
45
 Az egyetlen biztosan azonosítható darab az  ethné Piroustae, 
ami  a  relief  hátoldalán  található  felirat  alapján  volt  lehetséges.
46
  A  bázisok  összesen  13 
ethnos
t (AigyptiiAndizetiArabi, Bessi, Bospori, Daci, Dardani, Iapodes, IudaeiCallaeci
Piroustae
RhaetiTrumplini
47
) és 3 szigetet (Creta, Cyprus, Sicilia) neveznek meg, amelyek 
mindΝ AugustusΝ győzelmeinekΝ állítanakΝ emléketέ
48
  R.  R.  R.  Smith  úgy  véli,  hogy  a 
reliefsorozatotΝRomaΝvárosiΝelőképekrőlΝmintáztákέ
49
 A déli porticus 
felsőΝszintjén foglaltak 
helyet a császáro
kΝésΝazΝistenek,ΝazΝalattaΝlévőn pedig a görög mítoszok ábrázolásai kaptak 
helyetέΝ EzekΝ közöttΝ találhatóΝ aΝ BritanniátΝ legyőzőΝ ClaudiustΝ (BRI-1),  és  az  Armeniát 
meghódítóΝσerótΝábrázolóΝdomborműΝisέ
50
 
 
 
Léteznek azonban olyan ábrázolások is, amelyek kétségkívül provinciákat jelölnek.
51
 
Ilyen  például  Traianus  Dacia  hátlapja  (DAC-4/1),  amelynek  körirata 
DACIA  AVGVST 
PRτVIσCIAέΝ HasonlóΝ figyelhetőΝ megΝ aΝ viminaciumiΝ ésΝ daciaiΝ provinciálisΝ veretekΝ
hátlapjain.
52
 
Problémát  jelent,  hogy  a  provinciaperszonifikációk  legnagyobb  csoportját 
alkotó  hadrianusi  éremsorozatban  is  egyszerre  találhatók  meg  tartományok,  vidékek  és 
                                                           
41
 Cass. Dio 56, 34,5; 75, 4, 5. 
42
 
BővebbenΝlásdΝaΝprovinciaperszonifikációkΝelőzményeivelΝfoglalkozóΝfejezetetέ 
43
 Toynbee 1934, 24; Ostrowski 1990, 21; Domes 2007, 12. vesd össze Houghtalin 1996, 499-500, Vitale 
2012, 159-160. 
44
 
AΝvárosközponttólΝkeletreΝfekvőΝnyugati-keleti tájolású szentély egy propylonból, két hosszú porticusból és 
aΝtemplombólΝálltέΝAzΝépítkezésΝTiberiusΝalattΝkezdődöttΝmeg,ΝamelyetΝClaudiusΝidejébenΝföldrengésΝ
hátráltatott,ΝésΝvégülΝcsakΝσeroΝkorábanΝfejeződöttΝbeέΝSmithΝ1λκι,Νκκ-138; Smith 1988, 50-77; Liverani 1995, 
227-229. 
45
 Nagy problémát jelent a talapzatok és a reliefek egymáshoz való társítása, mivel ezek külön-külön kerültek 
előέ 
46
 Smith 1988, 60-
θ2έΝBővebbenΝlásdΝPannoniaΝfejezetέ 
47
 A Trumplini neve a La Turbie-i tropaeumon is olvasható volt az Augustus által 
legyőzöttΝtörzsekΝ
felsorolásában. Plin. Nat. Hist. 3, 20; CIL V 7817; Liverani 1995, 229. 
48
 Smith 1988, 53-59. 
49
 Smith 1988, 75-77. 
50
 Smith 1987, 115-120. 
51
 Houghtalin 1996, 500-501; Vitale 2012, 158-160. 
52
 Lásd Dacia és Moesia fejezetek bevezetését. 

14 
 
városok  megszemélyesítései.
53
  Phrygia  például  nem  volt  római  provincia,  de  Asia  nem 
jelölhetett  genst  vagy  ethnost.
54
  Tény,  hogy  a  provinciaperszonifikációk  nem  a 
közigazgatási  értelemben  vett  tartományokat  ábrázolják.  Hispania  például  hiába  volt 
Baetica,  Lusitania  és  Tarraconensis  részre  tagolva,  megszemélyesítése  pusztán  egy 
nőalakbanΝtörténikέ
55
 Ez azzal magyarázható, h
ogyΝazΝalapvetőenΝaΝközpontiΝhatalomΝfelőlΝ
érkezőΝ ábrázolásΝ céljánakΝ megfelelőbbΝ voltΝ aΝ nagyobbΝ léptékbenΝ történőΝ leképezésέ
56
  A 
provinciaperszonifikációΝ aΝ központiΝ hatalomΝ szemszögébőlΝ jobbanΝ áttekinthetőΝ egységΝ ésΝ
semlegesebb fogalom volt. 
 
Népek  ábrázolása  vagy  megszemélyesítése  valóban  sokkal  természetesebb  dolog, 
mint  mesterségesen  létrehozott  közigazgatási  egységek  megjelenítése,  amelyek  több 
különbözőΝ törzset,Ν népcsoportotΝ ésΝ népetΝ fogtakΝ összeέΝ AΝ lakosságΝ nyelvébenΝ ésΝ aΝ
köztudatban nem a provincia, hanem a natiogens és ethnos fogalma élt, ahogy ezt az ókori 
források  is  mutatják.
57
 
AzΝ írottΝ forrásokΝ legyőzöttΝ népekről,Ν illetveΝ azokΝ képmásairólΝ
beszélnek,  ami  egy  régi,  a  pompa  triumphalis
hozΝ köthetőΝ hagyományέΝ AΝ
provinciaperszonifikációkΝ viszontΝ ettőlΝ szándékosanΝ eltérő,Ν másΝ üzenetΝ közvetítéséreΝ
szolgáló ábrázolások voltak, amelyek teljesen más ideológiai háttérrel rendelkeztek. Céljuk 
a  hódító  hadvezér,  illetve  császár  virtusának  kifejezése  mellett  a  Római  Birodalom 
nagyságánakΝ ésΝ sokszínűségénekΝ hangsúlyozása  volt.  Ezért  csak  kis  részük  tartozik  az 
alávetettΝábrázolásokhoz,ΝnagyΝrészükΝaΝkülönbözőΝokokbólΝértékesΝtartományΝképétΝtükröziέΝ
Véleményem  szerint  tehát  a  provinciaperszonifikáció  fenntartható  és  joggal  alkalmazható 
szó, amely a Római Birodalom 
tartományainakΝnőalakbanΝvalóΝmegszemélyesítésétΝjelentiέ 
 
 
 
 
 
                                                           
53
 Lásd a provinciaperszonifikációk csoportos ábrázolásáról szóló fejezetet. 
54
 Toynbee 1934, 5. o. 3. lábj. 
55
 Ez alól GAL-4 és PAN-2-3 kivétel. 
56
 
AΝprovinciaperszonifikációkΝnemΝaΝténylegesΝközigazgatás,ΝhanemΝegyΝmagasabbΝszintűΝideológiaΝ
kifejezésére szolgálták. 
57
 Ostrowski 1990, 20. 

15 
 
III.
 
A provinciaperszonifikációk előzményei 
 
 
A  provinciaperszonifikációk  teljes  megértéséhez  elengedhetetlen  kialakulásuk 
történeténekΝ áttekintéseέΝ εivelΝ mindΝ aΝ római,Ν mindΝ aΝ görögΝ művészetbenΝ isΝ a  Kr.e.  I. 
századotΝ megelőzőenΝ márΝ léteztekΝ allegóriákΝ ésΝ perszonifikációk,Ν ígyΝ aΝ tartományokΝ
megszemélyesítései  ezeknek  csupán  változatai  és  nem  kiindulópontjai  voltak.  A 
provinciaperszonifikációkΝ előzményeitΝ tehát,Ν bármennyireΝ szorosanΝ köthetőkΝ isΝ aΝ Római 
Birodalomhoz,ΝrészbenΝaΝgörögΝkultúrkörbenΝtaláljukέΝTovábbáΝaΝkatonaiΝgyőzelmekΝkörébeΝ
tartozó  képi  emlékek,  amelyekhez  a  tartományok  megszemélyesítéseinek  megjelenése  is 
kapcsolódott, a hellén világban szintén hosszú tradíciókkal rendelkeztek. 
 
III.1. 
GörögΝelőzmények 
 
AΝcsatárólΝtörténőΝmegemlékezésΝábrázolásánakΝlegkiemelkedőbbΝeseményeΝaΝgörög-
perzsa  háború  volt.  A  marathóni  csata  után  emelt  monumentális  tropaion
58
  fordulópontot 
jelentettΝ aΝ politikai,Ν katonaiΝ ésΝ győzelmiΝ emlékművekΝ állításánakΝ ésΝ megjelenítésének 
szokásaiban.
59
 
EzzelΝegyüttΝugyanisΝmegszületettΝaΝ„győzelmiΝművészet”Νis,ΝamelyΝezutánΝ
nagyΝ propagandisztikusΝ jelentőségreΝ tettΝ szertέ
60
  A  perzsák  feletti  diadal  felébresztette  a 
görög  öntudatot,  aminek  hatására  egyre  terjedtek  a  Hellas
61
,  vagy  a  csata  színhelyeinek 
emlékéreΝ állítottΝ mementókέΝ εegkezdődöttΝ aΝ nyertesΝ háborúkΝ allegorikusΝ módonΝ történőΝ
ábrázolása  is.    Fellendülésnek  indultak  az  amazono,  kentauro-  vagy  gigantomakhiák, 
amelyek a civilizált világ által  aratott  sikert  szemléltették a barbárság felett.  A felvirágzás 
nemΝcsakΝaΝmegrendelők,ΝhanemΝazΝalkotóΝművészekΝszámáraΝisΝ újΝteretΝbiztosítottΝeddigΝ
sosem  látott  ábrázolások  megalkotásához.  Az  ellenség  megjelenítése  során  fokozatosan 
kialakultakΝ azokΝ aΝ képtípusok,Ν amelyekΝ hosszúΝ időreΝ meghatározók  maradtak  a 
csataábrázolásokΝ számáraέΝ KésőbbΝ ugyanisΝ ezeketΝ alkalmazzákΝ azΝ ellenségesΝ etnikumokΝ
legyőzésénekΝvisszaadásáraέ
62
  
 
A  tropaion  (
οπα ο )  eredetileg  azt  a  helyet  jelölte  a  csatában,  pontosabban  a 
csatatéren,  amelyen  az  ellengés  megfutamodott.
63
  A  hátrálás  gyakorlatilag  eldöntötte  a 
                                                           
58
 A tropaion
hozΝbővebbenΝlásdΝalábbέ 
59
 Paus. 1, 32, 3-5; Rabe 2008, 101-
1ίŐέΝAΝmarathóniΝemlékművetΝmindenΝvalószínűségΝegyΝlépőΝσikéΝ
díszítette, amely egy koszorút tartott. 
60
 
AzΝ„artΝdeΝlaΝvictoire”ΝkiefejezéstΝJέΝAέΝτstrowski vezette be. Ostrowski 1990, 23-24. 
61
 
BővebbenΝlásdΝalábbέ 
62
 Ostrowski 1990, 24-25. 
63
 A tropaion a tropé 
( ροπ )ΝszóbólΝered,ΝamelyΝaΝfordulópontotΝjelentettέΝRokonΝmégΝaΝmegfordulniΝ( ρ π ν)Ν
kifejezéssel is. Rabe 2008, 8, 14. A tropaion propagandisztikus szerepéhez lásd Ostrowski 1990, 23-24. 

16 
 
harcokΝkimenetelét,ΝígyΝazΝottΝállítottΝemlékműΝgyorsanΝaΝgyőzelemΝ
szimbólumává  vált.
64
  A  tropaion 
azΝ ellenségΝ összegyűjtöttΝ
fegyvereibőlΝ ( υ α)  állt,  amelyet  az  emberi  test  felépítésének 
megfelelőenΝ egyΝ fatörzsre  aggattak.
65
  A  tropaion 
elsőΝ ábrázolásaΝ
egyΝKrέeέΝŐηίΝkörülreΝkeltezhető,ΝvörösalakosΝpelikén található (1. 
kép), amelyen Niké ilyet épít.  
 
 
1. kép: Tropaiont állító Niké  
(Kr.e. 450 körül)  
 
 
 
Régészetileg  már  a  Kr.  e.  VI.  sz.  közepén  is  megfogható  az  olympiai 
szentélykörzetben,ΝamiΝvalószínűsítiΝaΝcsataterekenΝvalóΝállításátΝisέ
66
 Érdekes továbbá, hogy 
aΝnyelvbenΝaΝ„tropaiontΝállítani”ΝkifejezésΝnemΝcsakΝegyΝkonkrétΝgyőzelmet,ΝhanemΝakárΝazΝ
egyén  aretéjét  is  jelenthette.
67
  Ezen  kívül  már  a  Kr.e.  V.  sz
έΝ végétőlΝ aΝ győzelemΝ
szinonimájakéntΝ isΝ használatosΝ volt,Ν aΝ harciΝ eseményektőlΝ függetlenül,Ν akárΝ példáulΝ egyΝ
művészetiΝversenybenΝisέΝσagyonΝérdekesΝmegfigyelni,ΝhogyΝaΝgörögΝszentélyekbenΝaΝKrέΝeέΝ
VέΝ szέΝ közepéreΝ fokozatosanΝ megszűnőΝ fegyverszentelésiΝ gyakorlat  mellett  egyre 
gyakrabban  emeltek  monumentális  tropaionokat.
68
  Ezzel  párhuzamosan  már  az  istenség 
szerepeΝcsökkent,ΝésΝaΝfelajánlóΝésΝannakΝcselekedeteiΝkerültekΝelőtérbeέΝ 
 
Tropaion
t állított Miltiadés a marathóni
69
, Themistoklés a salamisi
70
 és Pausanias a 
plataiai  csata  után.
71
  A  görögök  a  nagy  perzsák  feletti  sikereiknek  tehát  mind  ugyanolyan 
emlékművelΝ adóztak,Ν amiΝ értelemszerűenΝ nagyΝ hatássalΝ voltΝ azΝ egészΝ hellénΝ világraέΝ AΝ
régiókat,  földrajzi  területeket  és  az  ellenséget  is  ábrázolni  akarták,  amihez  ugyanígy 
perszonifikációk  kellettek.
72
 
σagyΝ jelentőségeΝ vanΝ VitruviusΝ egyikΝ helyének,Ν amelyΝ
Artemisia 351-
benΝaratottΝrhodosiΝgyőzelmérőlΝtudósítέ
73
 Miután bevette a várost, tropaion
és két bronzszobrot emelt, amelyek az Artemisia által alávetett Rhodost  testesítik meg. Ez 
                                                           
64
 
σéhaΝelőfordult,ΝhogyΝaΝcsataΝkezdeténekΝhelyétΝjelölteέΝRabeΝ2ίίκ,Νκ-11. 
65
 
EleinteΝazΝellenségtőlΝelvettΝfegyvereketΝegyenkéntΝajánlottákΝfelέΝRabeΝ2ίίκ,Νι-8, 19, 22. 
66
 Rabe 2008, 14-15, 37. Az állításuk az írott források alapján az Kr.e.


Do'stlaringiz bilan baham:
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   24


Ma'lumotlar bazasi mualliflik huquqi bilan himoyalangan ©fayllar.org 2019
ma'muriyatiga murojaat qiling