Нотам umurov adabiyotshunoslik

—  Mana  bu  kishi  qayin  onangiz  ~   bekoyim  bo' laditar.
Kumush salom  berdi va qo‘ lidag' i paranjisini yerga  tashladi, yugurib kelib 
о'zini  0 ‘zbek oyimning quchog' iga oidi.  0 ‘zbek oyim ham  uni mahkam siqib, 
quchoqlab o/g'an,  yuzidan shap-shap o'pib,  aylanib,  o'rgular va  tikilib-tikilib 
nima  uchundir yig‘lar edi»  (251-bet).
Ushbu  lavhadagi  Hasanalining  «Mana  bu  kishi  qayinonangiz bek oyim 
boMadilar» gapidan tashqari hammasi yozuvchining nutqidir. Yozuvchi  Ku­
mush va 0 ‘zbekoyimning ko‘rinishidan boshlab to ularning holatlarigacha, 
holatlaridan xatti-harakatlarigacha, harakatlaridan ichki ruhiy kechinmala- 
rigacha xarakterlaydi.  Bu nutq aniq, tiniq, yorqin, bo‘yoqdor, jonli bo‘lgani 
sabab, ochiq aytilmagan ko‘p gaplarni ham kitobxon ilg‘aydi, sezadi... Chu- 
qurroq tahlil etsa uning mohiyatiga  ham yetadi.
Kitobxon  «Shahlo ko‘zlari  kulumsirashga yaqin  holda  uyatlik  Kumush­
ning» salom berishini, qoMidagi paranjisini yerga tashlab, shoshib yoki yurib 
emas, balki yugurib kelib 0 ‘zbek oyimning quchog‘iga kirib ketishi — behad 
sog‘ingan,  bu  uchrashuvni  intiqib  kutgan  yaqin  odamning  samimiyatiga 
teng,  balki  undan  ham  zo‘rroq  odamiylik  nuri  bor  edi.  Bu  nur  Kumushni 
ko‘rmasdan,  unga  adolatsizlik  qilgan,  sodda  dil,  «dumbul  tabiatli  0 ‘zbek 
oyimni  birdan  o ‘ziga  keltiradi:  U  qilmishlariga  pushaymon  boMadi,  Ku­
mushning  samimiyligidan  unda  ham  odamiylik  uyg'onadi  (Buni  yozuvchi 
«nima  uchundir»  deydi,  xolos).  Kumushni  mahkam  quchoqlab  emas, 
«mahkam siqib quchoqlab» oladi, yuzidan shap-shap «tinimsiz» o‘padi,  ay- 
lanayin, o‘rgilayin deya,  ko'z yosh to‘kmaydi, balki, «tikilib-tikilib yig‘laydi». 
Shuning  uchun  ham  bu  lavhani  qayta-qayta  o ‘qigan  yirik  san’atkor  Odil 
Yoqubov deydi:  «Bir kitobxon sifatida buni  men  ham sezaman va beixtiyor 
ko‘zimga  yosh  olaman...  Yozuvchining  mahorati  deb,  o ‘z  qahramonining 
dilini  bilishi  deb  — mana buni  aytadilar!..»
Mana shu misolning o ‘zidanoq ko‘rinadiki, avtor nutqi badiiy asar quri- 
lishida  asosiy  o ‘rinni  egallaydi.  U  doimo  adabiy  til  normalari  asosida  ish 
ko‘radi,  vulgarizm,  varvarizm,  jargonizm,  sheva  so‘zlarga  o'xshash  leksik 
boyliklardan uzoqda boMadi.  Faqatgina bir holatda, voqea yozuvchining nutqi 
bilan  emas,  balki  hikoyachi  nutqi  orqali  («Shum  bola»,  «Mening o'g'rigina 
bolam»  —  G'.G'ulom,  «Davrmening taqdirimda»  — A.Muxtor)
 olib borilgan- 
da  istisno  boMishi  mumkin.  Unda  hikoyachining  yoshi,  jinsi,  saviyasi, 
ma’naviyati,  madaniyati,  shevasi,  kasbi-kori aks etishi tabiiydir.
2.  Personaj nutqi.  Badiiy asarda turli-tuman personajlar qatnashar ekan, 
albatta,  ularning harbiriga xos nutq ham yaratilishi  kerak.  Bu  nutq tipikligi

va individualligi, obrazliligi bilan  har bir shaxsning dunyoqarashini,  tajriba- 
sini,  xulq-atvorini,  ma’naviyatini,  salohiyatini,  boring-ki,  butun  borlig‘ini 
mubolag‘ali  va  ishonchli  qilib  ochib  berishi  —  ko‘rsatishi  lozim.  Chunki 
har  bir  odamning  nutqida  uning  bo‘yi  basti(ruhiy  kayfiyati,  his-tuyg‘ulari 
ham)  aks  etadi,  shuning  uchun  ham  so‘z  —  xarakter  ko'zgusi  sanaladi. 
Personaj nutqi dialog va monolog vositasida voqe bo‘ladi.
Dialog(lat.  dialogos  —  ikki  kishi  o ‘rtasidagi  so‘zlashuv)  —  ikki  yoki 
undan  ortiq  personajlar o ‘rtasidagi  nutq  shaklidir.  U  asarda  har bir qahra­
monning xarakterini, ruhiyatini, o‘y-orzularini ifodalaydi, o'zining jo‘shqinligi, 
ma’nodorligi,  qisqaligi  va  ixchamligi bilan diqqatni jalb etadi:
—  Siz, ■
 .  qochqoqsiz,  — dedi
—  Siz...
—  Men ?
—  Siz  quvloqsiz-
— Ajab  qila man,  dedi  Kumush  va shapalogi bilan  erining yuziga  sekingi­
na  urib  qo'ydi.
—  Bu yoqqa  ham...
—  U yoqqa  Zaynab  ursin.
—  Zaynabni...  urishga  haqqi yo'q.
Kumushning ко'zida  haligacha  ko‘ rinmagan  bir shodlik o'у  naydi:
—  To'g'ri  aytasizmi?
—  To'g'ri avtaman!
—  Bo'Imasa  mana,  — dedi  Kumush.  Otabekning ikkinchi yuzini silagan- 
dek  qilib  qo'ydi.  Yana  kulumsirashib,  termulishib  qoldi lar...  (322-bet).
Ushbu dialog qa’rida qahramonlarning shu paytgacha tortgan iztiroblar- 
iyu  azoblari,  ahdu  paymonlarga  sodiqliklari,  sevgi-muhabbat  tuyg‘usining 
hayajoni judayam qabariqli va qisqa tarzda, dilbar ko‘rinishda ifodasini top- 
gan.  Shuning  bir  qirrasini  ko'raylik:  Kumush  «U  yoqqa  Zaynab  ursin» 
deganida,  Otabek  «Zaynabning...  urishka  haqqi  yo‘q»  javobini  aytadi.  Bu 
bilan  Kumush  muhabbatiga  hamon  oshnoligini,  o ‘sha  bilan yashayotgani- 
ni,  uni  hech  vaqt  unutmaganini,  Zaynabga  nisbatan  «tirik  haykal»ligini... 
bildiradi,  xarakterining  sobitligini  isbotlaydi,  qalbidagi  hokim  tuyg‘uning 
haroratini uzatadi.
Ha,  badiiy  dialog  holatni,  o ‘y-xayolni  talqin  qilmog‘i  —  uning  ochiq 
mazmunidan yashirin  mohiyati  sari borishga kitobxonni  «majbur» qilishi  — 
bosh talabdir.
Monolog 
(gr.  monos — bir va logos —  so‘z,  nutq) badiiy asardagi qahra­
monning o ‘z-o‘ziga yoki o‘zgalarga qaratilgan nutqidir.  Bu nutq, odatda, qah-

ramonlaming ichki iztirob va dardlarining «po‘rtanalari», «to‘lqinlari»ni ifoda 
qiladi.  Lirik asarda monologning tashqi ko‘rinishi (bunda lirik qahramon o'z 
nutqini ovoz chiqarib ifoda qiladi) yaqqol ko'zga tashlanadi,  lirik qahramon­
ning  ichki  tug'yonlarini  ochish  orqali  uning xarakterini  namoyon etadilar:
Agar oshiqlig'im  aytsam,  kuyub jonu jahon  o'rtar,
Bu  ishq  sirrirt  bayon  qilsam,  taqi  ul xonumon  o r  tar.
Kishig'a ishq o‘tidin zarraye yetsa bo‘lur giryon,
Bo'lur besabru  betoqat, yurak-bag‘ri chunon  o'rtar.
Meni bexonumon  tinmay kuyub yondim firoqingda,
Oting tutsam,  nigoro debki,  zavqidin zabon  o‘rtar.
Qayu  til birla,  ey jono,  seni vasfing bayon  aylay,
Tilim  lolu ko'zum giryon,  songaklarim   nihon  o'rtar.
Na  qattig‘  kun  ekan, jono  visolingdin judo  bo‘lmoq,
Meni ohim  tutunig'a zaminu osmon  o'rtar.
Bu  dard ila xarob  o'ldum,  kelib  holimni so'rmassan,
G am ing boshqa,  alam  boshqa, yuragimnifig'on o'rtar.
Bu Mashrab dardiki, jonoki,  hech kim  boshiga solma,
Agar mahsharda  oh  ursam,  behishti jovidon  o'rtar.'
(Boborahim  Mashrab)
Ushbu g'azalni o'qir va (Murodjon Ahmedov ijrosidagi) ashulasini tinglar 
ekansan, beixtiyor Eduard  Mejelaytisning «Tungi kapalaklar»idagi ushbu mu- 
lohazaga  kelasan:  «Faqat  yurakdan  sizib  chiqqan,  ustidan  ruhning  betakror 
jilolari qandaydir ilohiy yog'dudek miltillab turgan so'zlargina fusunkor, hay­
ajonli bo'ladi, titrab turadi. So'zning poetik qudrati, so'zning mavjudligi uning 
musiqiyligidadir».  Mashrabdek katta Shaxsga xos katta Darddadir.
Monologning ichki  ko‘rinishi(bunda personajlar o'z-o'zlari bilan ichdan 
gaplashadilar)  epos va  dramada  ko'plab uchraydi.  Ichki  monologda qahra­
mon qalbidagi yashirin o'ylarini, fikr-mulohazalarini kitobxon bilan baham

ko‘radi.  Eposda bu kengroq, batafsilroq ifodalansa, dramada judayam keskin 
va dramatizmga boy shaklda voqe bo'ladi.
Jumladan,  Odil  Yoqubovning  «Ulug'bek xazinasi»  romanida Ali  Qush- 
chi Abdulatif oldidan boqqa chiqqanida uning qalbidan quyidagi o'y-saboq- 
lar kechadi:
«Hayhot! Kim  aytmish,  bu  noraso  dunyoda  haq  va  adolat yo'q  deb! Bor! 
Kimki,  bu  dunyoda  yomonlik  qilsa  —  xoh  shoh  bo'lsin,  xoh  gado  jazosiz 
qolmaydi!  Insonga  aql  va  shuur  shu  maqsadda  berilgankim,  bu  teran  ha­
qiqatni  tushunsin!  Kimki  bu  haqiqatga  tushunmay,  adolatsizlik  yo'I ini  о ‘tar 
ekan,  oxiri  voy  bo'lishi  muqarrar!..  Mana,  shahzoda!  Toju  taxt  va  shon- 
shavkat  ishqida  o'z  padarini  qatl  qilishdan  ham  toymagan  edi,  allomalar 
sarvari  yoqqan  ilm  mash ’alini  so'ndirib,  Movarounnahrni  zulmat  qo'yniga 
tashlagan  edi,  oqibati  ne  bo'ldi?  Ha!  Bu foniy  dunyoda  ham  haq  va  adolat 
bordur.  Bundan  mo'minlarga  qatlu  qirg'in  keltirgan,  mehr-shafqat  o'miga 
jabru jafo,  ilmi  m a ’rifat  o'miga  zulmat  urug'ini  sochgan  hech  bir  kimsa 
intiqomsiz  qolmaydur!..»  («Ulug'bek xazinasi»,  Т.:  G'afur  G'ulom  nomidagi 
Adabiyot  va  san ’at nashriyoti,  1994-yil,  309-bet).
Ko'rinadiki,  monolog  ham  qahramon  ruhiy  dunyosini  ochadi  va  o'z 
kashfi  bilan  asar  mohiyatini  chuqurlashtiradi,  bosh  maqsadni  yoritishga, 
tirikligini  ta’minlashga hissasini  qo'shadi.
6
.  BADIIY  TASYIR  VOSITALARI
Tayanch  tushunchalar:
Trop  —  ko'chimlar.  Jonlantirish,  mubolaga,  litota.  Sifatlash,  o'xshatish.  Lafziy 
san ’atlar.  Ma ’naviy  san ’atlar.  Lafziy  та ’naviy  san ’atlar.
Badiiy asarda so'z yoki so'z birikmasining ko'chma ma’noda qo'llanishi 
trop 
(gr.  tropos  —  ko‘chim)\ar  deb  yuritiladi.  Aslida  tilimizdagi  hamma 
so'zlar ko'chma ma’noda ishlatilishdan tug'ilgan bo'lsa ajabmas.  Lekin ular­
ning dastlabki davrdagi asl ma’nosi vaqtlar o'tishi bilan odamlar tomonidan 
ko'pincha unutilib yuboriladi.
Troplar  majoz 
(ar.  so'z yoki  iboraning  ko'chma  m a ’noda  ishlatilishi  va 
shunday  ma ’noda  ishlatilgan  so'z,  ibora),  tashbeh  (ar.  o'xshatish;  majoz), 
ko'chim  (
trop,  oborot m a ’nosini  beradi)  deb  ham  ataladi.
Ko'chimlar adabiyotga jilo, joziba, ta’sirdorlik, bo'yoqdorlik kabi ko'plab 
rang-  barang  fazilatlarni  beradi.  Quyosh  tomchida  akslanganidek, 
san’atkoming badiiyati qudrati alohida oiingan birgina tropda o'zini namoyon

eta  oladi.  Behisob  majozlardan  bir  nechtasini  o ‘rganishning  o ‘ziyoq  sizni 
mustaqil  izlanishga,  qolganlarini  izlab,  topib,  talqin qilishga chorlaydi.
Badiiy-tasviriy vositalarning hammasi  ham  ikki  vazifani  o‘taydi:
1.  Badiiy  asarda  ifodalangan  g‘oyani,  shu  g‘oyani  tashuvchi  obrazlarni 
hayotiyroq va ta’sirchanroq ifoda qiladi.  Bu mazmuniy vazifa.
2.  Misralar, baytlar, bandlaming (demakki, badiiy asarning)  lafziy musi- 
qiyligini, jilosini, jozibadorligini ta’minlashga xizmat qiladi.  Bu shakliy vazifa.
Mazmun va shaklning monolitlik xislati bu vositalarga ham xos bo‘lgani 
sabab ular ikki  vazifani birvarakayiga va bir vaqtda o‘taydilar.  Ularning har 
biri san’atkor badiiy mahoratining kichik o‘lchovi bo‘la oladilar, ya’ni san’atkor 
badiiy dunyosining hayotiyligini, go‘zalligini, betakrorligini, yangiligini ko‘z- 
ko‘z qila oladilar.  Kitobxonni  xayratga sola biladilar.
Hazrat  Alisher  Navoiyning  «Majolis  ul-nafois»  asarida  bir  voqea  bor: 
kunlarning  birida  Lutfiy  va  Alisher  Navoiy  uchrashganlarida  yomg‘ir 
yog‘ayotgan  bo‘ladi.  Lutfiy  yomg‘irga  ishora  qilib,  Amir  Xisrav  o ‘z 
g‘azallaridan birida shu  hodisani  nafislik — san’atkorlik bilan tasvirlaganini 
aytadi:  mahbuba bahor ayomida biron tomonga  ketayotganida yomg‘ir tu­
fayli yerga yiqilay debdi-yu,  noziklikdan yomg‘ir rishtalari(tomiri)ni  ushlab 
qaddini  rostlab olibdi.  Navoiy bundan  hayratga tushadi  va uni  saroy ahliga 
so‘zlab  beradi.  Hamma  lol  qolsa-da,  sinchkov  Husayn  Boyqaro  e’tiroz 
bildiribdi:  «...  ul  e’tiroz  budirkim,  yol  yog‘in  qatrasi  yuqoridin  quyi  inib 
keladur,  muqarrardurkim,  rishtag‘a  dag‘i  hamul  holdir.  Rishtaikim,  mayli 
quyi bo‘lg‘ay, aning madadi bilan yiqiladurg‘on o'zin asramog‘i  maholdir».
Ko'rinadiki,  badiiy  tasviriy  vosita  qanchalik  hayratomuz  boMmasin, 
uning  asosida  hayot  (yomgMr)  mantigM  buzilmasligi,  yangiligi,  betakrorligi 
asoslangan  boMishi,  kitobxonni  toMiq  ishontirishi  badiiy  qonuniyat  boMib 
qolaveradi. Ana shu qonuniyatga amal qilgan-san’atkor badiiy mahorati na- 
muna boMa oladi.
Ha, «Shoirlarimiz borki, yozganlari, bir qaraganingda bus-butun,  ravon, 
qofiyalar joyida.  Lekin  ularning asarlari na adabiyot tarixida,  na xalq qalbi­
dan  bir  umr joy  olishi  gumon.  Sen  minglab  satr  she’r  yozsangu,  shundan 
aqalli  ikki-uch  misrasi  ham yuraklardan joy olmasa — bu shoir uchun katta 
fojia.
«Ey  yor,  men  seni  sevaman».  Ana  shu  gapni  Mirza  G‘olib  «Ey,  yor, 
ostonang  oldida  yotgan  toshni  nima  qilarding  nariga  surib  qo‘yib,  axir  u 
mening  peshonamga  urilaverib o ‘z-o‘zidan  yo‘q boMib  ketardiku!»  deb be- 
rishida juda  kuchli  obrazlilik barq  urib turibdi»1.
Xullas,  bu  mulohazalarning  yanada  chuqurroq,  osonliroq,  aniqroq  is-

botini jonlantirishda,  mubolag'ada,  litotada,  o'xshatishda,  sifatlashda  taz- 
minda  ham  ko‘rish  mumkin.
Jonlantirish 
—  odamlarga  xos  xususiyatlarni  jonsiz  predmetlarga,  ta- 
biatning turli  hodisalariga ko‘chirish orqali,  to‘g‘rirog‘i,  ularni insoniylash- 
tirish  orqali  paydo  boMadigan  tasvirdir.  Bu  tasvirning  ikki  xil  ko'rinishi 
mavjud:  Birinchisi,  tashxis  (shaxs  bilan  bog‘liq) jonsiz  narsalarni jonlanti­
rish usulidir;  masalan, badiiy asarda quyosh yuguradi, daryo shoshadi, samo 
(yulduzlar)  ko‘z yosh  to*kadi,  harsang(tog‘)  bardosh  va sabr ko‘rsatadi, gul 
kuladi,  bulutlar ho‘mrayadilar,  qovoq osadilar,  yig'laydilar, tun  uxlaydi,  oy 
yuradi, yulduzlar guvohlikka o‘tadi, qashshoqlik kuladi...
«Zoriqtirmay kelsang-chi bir,
Intizor qilding buncha...»,
Deb yaproqlar tebranadi,
To charchab uxlaguncha.
Quyosh  chiqib  isitsa  ham,
Sendursan deb o‘ylaydi.
Tunda oy kezib o  tsa ham,
Sendursan deb o'ylaydi.
Agar shamol qo zg ab qolsa,
Titrashadi keldi deb,
Yerga qadar egiladi,
Aytganlarim bo'ldi,  deb.
Noyob yigit,  bosib  o't,  deb 
Tokiladi yolingga.
Gul barglari uchishadi,
Tushayin deb qo'lingga.
Yori o'tkazib ketgan nihol -  judayam intiqqan, beadad sog‘ingan, sado- 
qatli dildor,  «ko‘zlariga surtmoq  uchun erining gardi(changi,  zarrasi)ga zor 
o ‘zbek  ayolining  qalbi  bo‘lib  so‘zlaydi.  Bu  qalbning  yorga  bunchalik  inti- 
zorligini faqatgina jonlantirish san’ati,  bu san’atning ustamoni  Hamid Olim- 
jongina  g‘oyatda  ta’sirli  qilib,  zarur  milliylikka  o‘rab  tiriltira  oladi.  Bu 
san’atkorlikdir,  bu  insoniylikdir,  bu ibratomuz darslikdir.
Ikkinchisi, 
intoq(nutq  bilan  bog‘liq)  nutqi  yo‘q  narsa va  predmetlarni 
nutq egasi sifatida jonlantirish usulidir;  masalan, badiiy asarda ot ham so‘ylaydi

(«Alvido,  Gulsari» — Ch.Aytmatov), Qo‘zichoq va bo‘ri bahs yuritadi («Bo‘ri 
bilan  qo'zichoq»  — A. Krilov).
Erkin  Vohidovning  «Aruz  va  barmoq»  she’rida  ular  o‘rtasidagi  nifoq 
jonlantirishning ikkinchi usuli vositasida quyidagicha badiiylashtiriladi;  ular 
o'zlarining «jonli qiyofalari» bilan jonlanadilar:
Aruziy barmoqni 
To‘pori,  deydi.
Sen pastsan,  men  sendan
  —
Yuqori,  deydi.
Barmoq  uni ko hna  —
Xarobasan,  der,
Arobasan,  der,
Parvozlar asrida.
Giperbola(gr. 
huperbole  —  mubolag‘a)  —  m ubolag‘a(ar.  lo f  urish, 
bo‘rttirish)da  san’atkor tasvirlanayotgan  shaxs,  predmet,  voqea-hodisalami 
boshqalaridan  ajratib  ko‘rsatish,  diqqatini  jalb  qilish  maqsadida judayam 
bo‘rttirib  tasvirlaydi.  Aslida,  san’at  va  adabiyotning  hamma  vositalarida, 
ularning voqe bo‘lishi va yashashida mubolag'a qatnashadi,  mubolag‘a qat- 
nashmasa san’at ham,  adabiyot ham bo‘lmaydi.  Ularning asosida real tasav- 
vur qiladigan,  odam to‘liq ishonadigan mubolag'a bo‘lsa, giperbola usulida 
bu yanada orttirib, o‘ta kuchaytirib tasvirlanadi.  Bu usul ko'pincha sifatlash, 
o ‘xshatish, jonlatirish kabi vositalar bilan  hamkorlik qiladi va shu yo‘l bilan 
o‘zining behisob qudratini, o ‘lchovi yo'q kuchini yaqqolroq namoyish etadi. 
Masalan,  shu vosita  asosida yaratilgan  mifologik obrazlarni  ko‘plab  uchra- 
tish  (Dev,  Ajina,  Iblis,  Gerakl,  Prometey,  Ram,  Ilya  Muromes)  mumkin. 
Ular  shu  qadar  bo‘rttirilgan  jpubolag'a  bilan  tasvirlanadiki,  ularning  real 
qiyofasini shartli suratda tasawur qilish mumkin.  «Alpomish»da:
Shomurti yoqalab har yoqqa ketgan,
Ichida sichqonlar bolalab yotgan,
Izidan tushgan pishak oltoyda у  etgan..
Odam tushmas uning aytgan tiliga,
Besh yuz quloch  arqon yetmas beliga.
Bu qalmoqdir  Qalmoqlarning ravishi,
Oh  ursa  olamni buzar tovushi,
To  qson  molning terisidan  kovushi...  —
kabi  tasvirlar  orqali  qalmoq  alplarining  vahimali  obrazlari  yaratiladi.  Al-

pomishning  shunday  haybatli  dushmanlar  ustidan  g‘alabasi  —  uning  o‘ta 
mard, benihoyat jasorat egasi ekanligini ta’sirli qilib ko‘rsatadi.  Uning qiyo- 
fasini alohida ajratib alplardan-da zo‘r haybatliligini yorqin ifodalaydi.
Adabiyotshunoslikda bu san’atning uch xil ko'rinishi borligi qayd qilin-
gan:
1. Tasvirdagi bo'rttirishni aql qabul qilsa-da, lekin hayotda u uchramaydi. 
Bu  tablig‘  (ar.  katta,  kuchli  m a ’nosini  beradi)  deb  yuritiladi:  «Olganing 
oltin,  ko‘zlaganing kumush  bo'lsin»,  «Tuproq  olsang  —  oltin  bo'lsin»  kabi.
Qamarg a buy la tosh o'lg'och havola,
Bo  lub  qalqon  aning olida  hola.
Ко'rub  anjum yog1 a m i ul ushoq tosh,
Taharrukdin o g ir la b  har ta ra f bosh.
Ushoq tosh  aylabon gardun yuzin  resh,
Nechukkim qullalar hamun yuzin resh.
Falak har lahza garchi bosh  o'g'urlab,
Er uzra y o g  dururg'a tosh  o'g'urlab.
Jafo  toshiki  holo  charx  etar fosh,
Hamonokim tuganmaydur hamul tosh.
Farhod tog'ning toshlarini  yo‘nar ekan,  uning metinidan uchgan tosh- 
lar  borib  oyga  tegarkan.  Oyga  toshlar  shu  xilda  otilavergach,  u  atrofdagi 
gardishini  o‘ziga  qalqon  qilib  oladi.  Yulduzlar  bunday  ushoq  toshlaming 
yog‘ishini ko‘rib o ‘z boshlarini har tarafga olib qochar edilar.  Cho'qqilardan 
sahroning  yuzi  ilma-teshik  bo‘lganday,  ushoq  toshlar  ham  osmon  yuzini 
g‘alvir qilib yuborgan  edi.  Ayni vaqtda osmon har nafas boshini  olib qoch- 
gani  bilan  yer  yuziga  qayta  yog‘dirish  uchun  tosh  o ‘g‘irlar  edi.  Taqdir  — 
falak jafo toshini yog'dirishdan haligacha to‘xtamaganining sababi ham hali 
o'sha yig'ib olgan toshlaming tugamaganidir.
2. Tasvirdagi aqlga sig'maydigan,  inson tafakkuri mantig'iga to‘g‘ri kel- 
maydigan mubolag'a ig‘roq yoki ifrot (ar. haddan oshish, chegaradan tashqariga 
chiqish)  deb  yuritiladi:  «Sar  hovuzdan  katta  edi  kosasi...»  («Alpomish»), 
Semurg'  uchganda bo'ron qo'zg oladi. yashin uchganday bo'ladi,  qanoti ko'kni 
qoplaydi («Semurg»  —  H.  Olimjon)  kabi.
Ul sanamkim suv yaqosinda paritek o'ltirur,
G'oyati nozuklukindin suv bila yutsa bo'lur.

Atoiyning tasviricha,  bu  sanam juda go‘zal, go‘yo nurdan yaratilgan,  bii 
so'zda  aytsak  panning  o‘zi,  shunchalik  nozikki,  bir  qultum  suv  bilan  yutib 
yuborish mumkin bu aqlga sig‘maydi,  hayot mantig‘iga tamoman zid keladi.
3. 
Tasvirdagi  tasawur  qilib  bo‘lmaydigan  hayotda,  haddan  ziyod 
mubolag‘ani  hech  kim  hayotda  ko'rmagan.  Bu  g‘uluv  (ar.  1.  Qiy-chuv;  2. 
Haddan  oshmoq)  deb  yuritiladi:  «Go‘ro‘g‘li  qilichining  har hamlasi  —  qirq 
ming  lashkaming bo'ynini  uzardi...» yoki  Ko‘kan yig'layverib  shudgomi  ко', 
qilibdi  (Q .Q ulom )  kabi.
«Jangchi Tursun»da ona-Vatan tuprog'ining har qarichini asrash lozim­
ligini uqtirar ekan, «Qayoqqa chekinasan? Bormi keraksiz yering? Ne uchun 
odam bo'lding,  kelmasang dushmanga teng?» deya hayqiradi:
Sening uchun butun elni 
Og‘ir uyat tutsinmi?
Seni ko'rganda quyosh 
Yuzini bekitsinmi?..
Ко'zing tushganda, Amu 
Ilondek tolg'onsinmi?
Zarafshon uyatingdan 
Yantoq kabi yonsinmi?..
Bu  kabi  mubolag'alar  aniq  asarning  g'oyasini  ochishda  eng  zarur  va 
yaratuvchan vositadir,  ayni  paytda,  ular san’atkor qalbining bepoyonligini, 
tafakkurining xalqchilligini, shoironaligini ko'rsatadi.
Litota