Tanlangan asarlar


Download 5.46 Mb.
Pdf ko'rish
bet13/48
Sana01.01.2018
Hajmi5.46 Mb.
#23563
1   ...   9   10   11   12   13   14   15   16   ...   48

fa q at  mening  istagim  b lm ay,  k p n in g   tilagi,  ulu

103


tila k   bo'lgani  uchun  ham,  hammasiga  k o 'n a r  ekansan. 

U yda  yolg'iz  qolgan  kenjam,  Ja y n o g 'im ,  o ‘n  sakkizga 

yetar-yetmas  askarga  ketganda:  «Mayli,  boshga  tush- 

ganni  ko'z  ko'rar!»  -   deb  o'zimni  o'zim  yupatdim .

Qishning  oxirlariga  borib  Jayn o q n i  o'z  tengqurlari 

qatori  harbiy  komissariatga  chaqira  boshlaganda,  ularni 

shunchaki  bir  askar  sifatida  mashq  qildirib  yursa  kerak, 

deb  o 'ylardim .  Uni  askarga  oladi  degan  xayol  ham 

k o'nglim dan  o 'tm ag an   edi.  Ikki  m arta  tu m an g a  borib, 

o 'n   kun  chamasi  o 'y n a b   keldi,  keyingi  borishda  esa 

oradan  bir  kun  o 'tib ,  ertasigayoq  Ja y n o q   uyga  qaytib 

keldi. 


«Nima,  senga  ja v o b   berishdimi,  tezda  qaytib 

kelib  qolding?»  -   deb  srasam:  «Yq,  ona,  ertaga 

yana  tum an g a  q ay tib   ketam an.  H arbiy  komissariat  bir 

kun  uyda  b lishga  ruxsa t  berdi»  -   dedi.  Men  bo'lsam 

o 'sh a n d a   ham  payqamabm an.  Uzoq  safarga  otlanayot- 

gandek  Jay n o q   o'sha  kuni  j u d a   k o 'p   ishlarni  bitirib 

qo'ydi.  Ishdan  birrov  qaytib  kelsam,  q o 'r a n in g   ichini 

supurib,  olam-jahon  o 'tin n i  yorib  qo'yibdi.  Molxonani 

tozalab, 

tom ning  ustidagi 

pichanni  q u ritib   to 'p la b , 

otasi  ot  b o g 'la b   yuradigan  oxurn in g   buzilgan  joylarini 

chaplayotgan  ekan.  *Voy,  uni  nima  qilasan,  bolam, 

yozda  shuvalar»  -   desam:  «Vaqt  borida  bitirib  qo'y gan 

yaxshi,  ona.  Keyin  qo'l  tegm aydi»  -   dedi.  S o 'n g   bil- 

sam,  u  bekorga  unnab  yurm agan  ekan.  Ja y n o g 'im   o'z 

ixtiyori  bilan  komsomol  chaqirig'iga  jav o b an   urushga 

j o 'n a b   ketdi.  Uni  biz  Ja y n o q   j o 'n a b   ketgandan  keyin 

bildik, 

stansiyadan  aravakash, 

ovuldoshi  orqali 

xat 


yuboribdi.  Aldab  ketgandek,  voy  bechora  bolam-ey, 

to 'g 'r is in i  a ytib  xayrlashib 

ketsang, 

yig'lab-siqtasam  

ham  tu sh u n a r  edim-ku. 

Aliman 


ikkalamizga  yozgan 

xatida,  xayrlashmay  ketganim  uchun  meni  kechiringlar, 

sizlarni  bira  t o 'l a   bilishsin,  dedim,  askarga  o 'z   ixtiyorim 

bilan  ketishni  lozim  topdim,  deb  yozibdi.  M ening  bu 

ahdimga  rozi  bo'lm as,  deb  o'yladim i,  yo  aytishga  og'zi 

bormadimi,  qaydam.  Bilishimcha,  Ja y n o q   urushni  sevib, 

qiziqib  ketgani  y o'q,  uni  yomon  ko'rgani  uchun,  elga 

keltirgan  ziyon-zahmatini  qalbdan  his  qilgani  uchun 

qo 'lg a  qurol  olib,  bellashgani  ketdi.  O tasi,  ikki  akasi 

el-u  xalq  deb  ja n g   maydonida  qon  kechib  yurganda,

104


buning  joni  u larda n  ham  azizmidi,  u  ham  or-nomusli 

yigit  emasmi.  Ha,  Ja y n o q   xuddi  shuning  uchun,  urushni 

yomon  ko'rgani  uchun  ketganiga  ko'zim   yetib  turibdi! 

Yolg'iz  Ja y n o q   frontga  borgani  bilan  dushm anni  qiyra- 

tib   yuborm aydi,  biroq  b u nday  deyish  ham  t o 'g 'r i   emas. 

Ja y n o q q a   o 'x sh a g an lar  o 'n la b   q o 'shiladi,  yuzlab,  ming- 

lab  qo'shiladi,  shunday  qilib  kuch  to 'planadi!  S hun­

day  qilib  qo'l  paydo  bo 'lad i,  shunday  qilib  tog'  hosil 

bo'ladi!  J a y n o g 'im ,  kenjam,  quvonchig'im ,  hazilkashim, 

xushchaqchaq  suxsur  toychog'im ,  bolam!  Sen  nima  uchun 

aytm ay  ketganingni  bilmadi  deysanmi?  Seni  bolalik 

qilib,  urushning  nima  ekanini,  o 'lim n in g   nima  ekanini 

tu sh u n m ay   ketaverdi  deb  o'y lad i,  deysanmi?  Sening 

xushchaqchaqligingni 

ko'rib, 

sening  insonga  bo'lgan 

t o g 'd e k   m ehr-m uhabbatingni  har  kim  ham  tushunaver- 

mas  edi.  O 's h a   m uhabbatingdan  xotin-xalajning  ko'rgan 

azobiga  tik  q arab  t u r a   olmading.  O d a m ning  bu  dunyoda 

o rttirg an   narsasi  yaxshilik  ekan-da.  M ana  endi,  urushda 

yurib,  allaqayerda  nom-nishonsiz  q u rbon  b o 'lding.  Q irq 

to 'rtin c h i  yilning  qaysi  bir  q o rong'i  tu n id a   partizan- 

larga 

yordamlashish 



uchun 

samolyotdan 

parashutda 

sakrabsan-u,  parashut  desantidaman,  nem islarning  orqa 

tom oniga  o 'tib   uch  bor  ja n g   qilib  keldik,  deb  xabar 

kelganingcha  dom-daraksiz  ketding.  Dushman  bilan  oli- 

shib,  biror  yerda  o 'q q a   uchradingmi,  yo  to'qayzorda 

adashib  ketdingm i,  yoki  q o 'lg a   tushib  qoldingmi.  Hay- 

tovur,  omon  bo'lg an in g d a  biror  sharpang  sezilardi-ku, 

bolam.  Sen  j u d a   e r ta   xazon  bo'lding,  Jay n o g 'im ,  kenja- 

toyim,  yosh  k e tib 'e ln in g   esida  ham  uncha  qolmagansan. 

Men  seni  y o 'q lag a n d a,  bizni  ayab  aytm ay  ketganingni 

doim  eslayman,  o'sha  kezlarda  stansiyaga  arava  bilan 

q a tn a b   yurganingda, 

notanish 

bir  yosh 

bolaga  us- 

tingdagi  to 'n in g n i  yechib  berganingni  doim  eslayman. 

Qish  tushib  qolgan,  ayozli  tu n la rn in g   birida,  aravasini 

o 'r to q la r ig a   berib,  Ja y n o q   ko'y lak c h an   kirib  keldi.  So- 

v uqdan  k o 'k a rg an   yuziga  qarasang,  aqling  qochadi,  tishi 

tishiga  tegm ay,  tarasha  b o 'lib   qolyapti.  S hunday  bo'lsa 

ham,  sir  boy  bermaydi.  «Voy,  bu  nimasi,  kiyiming  qani, 

y o 'ld a   birov  yechintirib  oldimi?»  -   desam,  bir  bolaga 

berib  keldim,  dedi.  Keyin  o 'rto q lari  aytib   berdi.  Urush-

105


dan  evakuatsiya  b o 'lib   kelgan  b itta   o 'r is   xotin  t o 'r t t a  

yosh  bolasi  bilan  bizning  stansiyaga  tu sh ib   qolgan 

va  hammasi  och-yalang'och  bo 'lib ,  sovuqdan  titra sh ib  

o 'tirishgan  ekan.  Onasi  bolalarni  eplab-seplab  ro'm ol- 

po'm olga  o 'r a b   qo 'y g a n   bo'lsa  kerak,  sakkiz-to'qqiz 

yoshlardagi  dastyor  o 'g 'lig a   hech  narsa  yetmay,  ju ld u r  

kamzuldagina  tirishib  o'tirg an m ish .  Jay n o q   o 'sh a   bolaga 

ustidagi  to 'n in i  yechib  beribdi.  T o'n in i  kiygizib  qo'ysa, 

etagi  tovoniga  shalpirab,  sudralib,  yenglari  tizzasidan 

pastga  tushib  tu rsa   ham,  biroz  isigan  bola,  q a y ta   jon 

kirgandek,  q ay ta  tirilgandek  kulimsirab,  jilm ayib,  hu- 

zur  qilib  qolibdi.  Jay n o q   o 'sh a n g a  xursand  b o 'lib ,  y o'l 

bo'yi  sovuqda  aravalarning  ortidan  yugurib,  navbatm a- 

n avbat  o 'r to q la rin in g   kiyimini  olib  kiyib  borayotgan 

b o 'lsa  ham,  haligi  bolani  dam-badam  eslab:  «Yaxshi 

ish  bo'ldim i,  bechora  bola  isib,  o'z iga  keldi-а?»  -   deb 

kelaveribdi.  T o 'g'risini  aytsam  bir  kishiga  t o 'n   yechib 

berish  bilan  elning  kami  k o 'sti  to 'lib ,  b u tu n   b o 'lib   ham 

qolmaydi.  Biroq  haligidek  birga  o 'n   q o'shilib,  o 'n g a  

yuz,  ming  qo'shilib,  elchilik-yurtchilik,  odamgarchilik, 

jig a rb a n d lik   degan  narsalar  shundan  kelib  chiqishiga 

ishonaman.  O dam   yaxshilikni  yerdan  to p ib   olmaydi, 

odam dan  o 'rganadi.  Jaynoq  berib  ketgan  to 'n   yirtilar, 

b u tu n la y   y o 'q   b o 'lib   ketar,  aytishga  arzimaydigan  narsa, 

biroq  gap  un d a  emas,  shu  kichkina  bolaning  qalbida 

birov  qilgan  yaxshilik  uchqunlari  saqlanib  qolsa,  odam 

b o 'lg a n d a n   keyin  birovga  yaxshilik  qilish  burch  ekanini 

yoshligidanoq  tu sh u n ib   olsa,  Ja y n o g 'im n in g   qilgan  savob 

ishi  o'shanda.

Eh,  endi  nimasini  aytayin,  urush  kasofati  qancha- 

qancha  odam larning  yostig'ini  q u ritd i,  Ja y n o g 'im   omon 

b o 'lg a n d a   q an d a y   odam  b o 'la r  edi!  O ',   fe’l-atvoringdan, 

qiliqlaringdan 

aylanay, 

bolam, 

qaydasan, 



qaydasan? 

O 'n   g u lingdan  bir  g uling  ochilmasdan,  qayerlarga  borib 

o 'q q a   uchding  ekan?  O h,  dunyo,  oh,  jo najon  Yer,  bo- 

lamni  ko'z  ochib  yum guncha  tiriltirib ,  diydorini  birgina 

k o 'rsa tib   qo'ysang-chi!..

-   T o 'lg 'a n o y ,  sabr  qil,  o'zingni  bosib  ol.  U nd a y   qil- 

ma,  o'zingga  rahm  qil...  Y uragingning  har  bir  tepishini 

g 'a n im a t  bil.  Bo'yningdagi  qarzingni  u nutingm i?

106


-   Y o'q,  sirdosh  dalam ,  unutm aym an.  U nutm agan- 

ligim  uchun  huzuringga  kelib  turibm an-da.  Shu  qarz 

b o 'lm a g a n d a  

hanuzgacha 

tirik  

yurgan 


bo'larmidim , 

chiqmagan  jonim   qiltillab ,  yuragim  allaqachon  g 'a lv ir 

bo‘lgan-ku.  Esingdami,  ona-Yer,  o'sha  m udhish  k unlar?

-   Esimda,  T o 'lg 'a n o y .  Seni  qo'sh  h ayda tib  y u r­

gan  yeringdan  chaqirib  ketishganlaridayoq  bilgan  edim. 

O da m larn in g   ko'z  qarashidan,  kiprik  qoqishidan,  pichir- 

lashib  gaplashganidan  sezganman.

-   Ha,  boychechak  ochilgan  k o'klam   kunlari  da- 

laga  endigina  qo'sh  chiqargan  kezlar  emasmidi?  Kun 

tegmagan  kam arlarda  qurt-q u m u rsq a la r  hali  ham  k arax t 

uxlab  yotgan  b o 'lsa  ham,  mayin  shabada  esib,  yer 

selgib,  kun  sayin  maysalar  nish  urib,  bahor  yaqinlash- 

m oqda  edi.  O h,  bahorni  qo'm sab,  donning  sepilishini 

orziqib  k u tayotgan  dehqon  dalam!  Namiqqan  yuzlaring 

k o 'k im tir  rang  olib,  olam ning  chor  atrofiga  yastanib, 

allaqayeringda  kum ushrang  ta ra tib ,  to 's h a k d a   yotgan 

ju vondek  balqib  turg an in g d a n ,  bepoyon  dalam!

P lu g   tishlari  endigina  yer  b a g'rini  tilib,  nam   tup- 

roqning  iliq  tafti  yurakni  q itiqlayotgandek  edi,  tr a k to r 

orqasidan  bam aylixotir  odim lab  borarkanm an,  yerga: 

hosildor,  barakali  b o 'l,  urushda  yurganlarga  quvvat 

bo'l,  deb,  Suvonqul  bilan  Qosimdan  k o 'p d a n   buyon 

x at-xa bar  uzilganini  eslab,  o'zimcha  o 'y la n ib   tursam, 

ovuldagi  qariyalardan  biri  kelib  qoldi.  «Е,  oqsoqol, 

kelib  qolibsiz,  ish  boshidan  bir  fotiha  berib  yubo- 

ring!»  -   dedim.  «D ehqon  -   bobom,  Xizr  nazar  qilsin, 

xirmon  barakali  bo'lsin,  huzurini  el  ko'rsin!  -   deb,  u 

kishi  ot  ustida  fotiha  qildi-da:  -   T o 'lg 'a n o y ,  tum andan 

kelgan  vakil,  brigadir  kelsin,  deb  chaqiryapti,  yurgin»  -  

dedi.  Q o 'shc hila rga  ishni  tayinlab,  ovulga  yo'l  oldim. 

U yim da  hech  nima  y o 'q ,  tu m a n d a n   kuniga  k a tta la r 

kelishadi,  ayniqsa  yer  haydash  boshlanganda  ko'p roq 

kelishmaydimi.  Q a riy a  bilan  asta-sekin  uni-buni  ga- 

pirishib  kelar  ekanmiz,  u  kishi  gap  orasida  so'z  qistirib: 

« R ahm at  senga,  T o'lg'a noy!  S hunday  m ushkul  kunlarda 

elga  bosh  b o'lib  yuribsan,  dadil  b o 'lib  ishlayver.  Senga 

ham  oson  emas,  odam ning  boshiga  nim alar  tushmaydi, 

nim alar  o 'tm ay d i,  degandek  b unday  o g 'ir  ku n lard a  bir-

107


birimizni 

qo'llashim iz, 

m adadkor  bo'lishimiz  darker, 

y o ‘q  bir-birimizga  madormiz,  elmiz.  El  bilan  k o 'targ an  

yuk  yerda  qolmaydi»  -   deb  qo'yadi.

O v ulga  kiraverib,  ko'cha  b o 'y la b   kelayotganim izda 

uyimiz  yonida  g ‘ala-g ‘ovur  to 'p la n ib   tu rg a n   xalqni  ko'rib 

ham  hech  narsani  sezmapman.  Q ariya  menga  y a lt  etib 

qaradi-yu,  cho'chigandek:  « O td a n   tush,  T o 'lg 'a n o y »   -  

dedi.  Men  hay ratlan ib   q arab  turgan  bo'lsam   kerak,  u 

kishi  otidan  tusha  solib,  mening  q o 'ltig 'im d a n   oldi: 

«Tush,  T o 'lg 'a n o y ,  tushishing  kerak!»  -   deb  takrorladi. 

Tilim   kalim aga  kelmay,  butu n   vujudim   ju n jik ib ,  otdan 

tushdim .  Bir  v aq t  qarasam,  narigi  yoqdan  Alimanni 

ergashtirib,  u c h - to 'rt  ayol  kelayotgan  edi,  Aliman  o'sha 

kuni  ariq  olishda  ishlayotgan  edi.  U ning  k o 'ta r ib   ke­

layotgan  ketmonini  bir  ayol  yelkasidan  s h a r tta   oldi. 

S hundagina  hammasini  tushundim :  «Bu  nim a  qilgan- 

laring,  voy  Xudo,  shrim  qursin!»  -   deb  ko'chani 

to 'ld ir ib   baqirdim .  Shu  mahal  O ysha  qo's h n im n in g   uyi- 

dan  ayollar  chiqa  solib,  q o 'llarim ni  mahkam   ushlashdi: 

«Bardam  b o 'l,  T o 'lg 'a n o y ,  Suvonqul  bilan  Qosimdan 

ju d o   b ldikl»  -   deganda:  «Ena,  enajonim-ey!»  -   deb 

chinqirgan  Alimanning  tovushi  chiqqach,  turgan  odam ­

larning  hammasi:  «Jigarim-ey!  Jigarim-ey»  -   deb  o'k irib  

yig'layverishdi:  O h,  la ’nati  urush,  maqsading  shum idi? 

O h,  qora  kun  ko'rgilik  shum idi?  M engina  emas,  ko'cha- 

k o'y,  uylar,  do v -d a rax tlar  chayqalib  egilar,  yer-ko'k ni 

buzgan  yig'i  tovushlaridan  q ulog'im   tin ib ,  garang  odam- 

dek  hech  narsani  eshitmay,  allaqanday  bir  m udhish  jim- 

lik  ichida,  g o 'yo  tushdagidek,  g o 'y o   kishilarning  yuzini 

b u lu t  qoplab  olgandek  ko'z ga  chalinib  yo  o 'lik ,  yo 

tirik   ekanligimni  sezmay,  orqamga  qayrilgan  qo'llarim ni 

b o 'sh a tib   olishga  h arak at  qilardim.  Yonimda  kim  bor- 

ligi,  eshik  yonida  dod-voy  solayotgan  odam lar  kim lar 

ekani  bilan  ishim  y o 'q ,  mening  birgina  aniq  ko'rib 

turganim   -   Aliman.  Betini,  ko'ylagini  yulib,  sochlari 

to 'zg 'ig a n   kelinim  ham  nim alarnidir  zor  qaqshab,  chin- 

qirib,  ikki  yoqdan  osilganlarga  bo'yin  bermay,  u  ham 

men  tomon  talpinardi.  Alimanga  tezroq  yeta  qolsam 

degan  xayol  bilan  men  ham  unga  intilaverdim ,  biroq 

xuddi  qirq  kunlik  olis  y o 'ld a n   kelayotgandek  bir-biri-

1 0 8


mizga  yetolmay,  q o 'shilguncha  ancha  v aq t  o 'td i.  O 'r ta g a  

uzoq  y o ‘1  tushgandek,  bir  v a q t  Aliman  yetib  keldi-da, 

bitgan  q ulog'im   o 'sh a n d ag in a  ochildi.  Ikki  qo'lini  yozib: 

«Boshimizga  q o rong'i  kun  tushdi,  ena,  ayriliq,  yesirmiz, 

yesirmiz!  O y-kunimiz  so 'n d i,  birdek  yesirmiz!»  -   deb, 

Aliman  faryod  chekib,  o'zini  mening  quchog'im ga  otdi. 

Ha,  o 'sh a   p ay td a   ikki  yesir  qo'shilib,  bir-birimizga  yon- 

gan  ko'kragimizni  bosib,  zor  qaqshab  y ig 'la rd ik ...

Ajoyib  azam atlar, 

tog' 


nurasa  bo'lm asm idi, 

ko'l 


qurisa 

bo'lmasmidi! 

S uvonqul 

bilan 


Qosimim, 

ota- 


bola 

ikkovi 


ham 

qanday 


dehqon 

edi! 


D unyoning 

tayanchi  shunga  o'x sh a sh   zahm atkashlar  emasmi:  elni 

to 'y g 'a z g a n la r  ham  o 'sh a la r,  yov  kelganda  q o 'lg a   qurol 

olib,  m am lakatni  q o 'riq la b ,  qon  t o 'k k a n la r   ham  o'shalar. 

Agar  urush  b o 'lm aganda ,  Suvonqul  bilan  Qosimim  qan- 

cha  odam larga  rizq-ro'z  berib,  m ushkulini  oson  qilib, 

ekin  ekib,  qancha  xirmon  k o 'ta rib ,  qancha  ishni  bajar- 

gan  bo 'lard i.  O 'z lari  ham  el  m ehnatidan  huzur-halovat 

ko'rib,  odam ning  qancha  rohatiga  sherik  b o 'lish ar  edi. 

O 'y la b   qarasang,  qiziq,  aylanayin,  ona-Yer  urush  bosh- 

lanar  ekan-u,  u  urushda  odamzodning  eng  asl,  hunari 

bor  azamatlari  o'z  ishini  tashlab,  birining  qon ini  biri 

to 'k ib ,  birini  biri  o 'ldirishga  safarbar  b o 'lish ar  ekan. 

Men  bunga  k o'nikm aym an  va  um rbod  ko'nikolm aym an. 

T a b ia t  tom onidan  y a ratilga n  eng  oliy  m a v judotla rning 

eng  buyugi  -   odamzod,  dunyoni  o'z iga  bo'y sundirgan 

kim  -   odamzodmi,  shunday  ekan,  bir-biriga  bunchalik 

ziyon  keltirm ay,  tin ch -to tu v   yasholmaydimi?  Sirdosh 

dalam,  ja v o b   ber,  ay t  javobingni.

-   Q iyin  savol  berding-ku,  T o 'lg 'a n o y .  Men  bil- 

ganim dan  beri,  odam  odam  b o 'lib   y aratilg a n d an   beri 

urushgani  urushgan. 

B a’zan  urushda  m u tla q o   qirilib 

nom-nishonsiz  ketgan  ellar  ham  b o 'lgan,  kuli  ko'k k a 

sovurilib,  tirik   jon  qolmay,  xonavayron  b o 'lg an   shahar- 

lar  ham  b o 'lgan.  Necha  asrlar  odamzod  iziga  zor  bo'lib, 

b o 'm -bo'sh  yotgan  vaqtlarim   ham  b o 'lgan.  H a r  gal 

urush  chiqqanda,  gap  uqqanlarga,  urushm anglar,  qon 

to 'k k u n c h a   aql  ishlatinglar,  deb  aytam an.  Hozir  ham 

aytadigan  so'zim  shu:  «Ey,  odam lar,  dunyoning  t o 'r t  

burchagida  yashagan  odamlar,  sizga  nima  kerak  -   Yer-

109


mi?  M ana  men  -   Yerman,  men  barcha  odam  bolasiga 

yetam an,  menga  talashishlaringning  keragi  y o ‘q,  menga 

inoqlik  kerak!  M eh n a t  kerak!  Shudgorga  b itta   don  tash- 

lasalaring,  yuz  dona  qilib  beraman,  xipchin  sanchsala- 

ring,  chinor  qilib  beraman,  bog'  qilsalaring,  meva  tugib 

beraman,  mol  yoysalaring  pichan  b o 'lib   beram an,  uy 

qursalaring,  devor  b o 'lib   beraman,  urug'-aym oqlaring 

ko'paysa, 

ham m alaringga  joy 

b o 'lib   beraman! 

Men 

tugam aym an,  men  xasis  emasman,  men  konman,  men 



hammalaringizga  baravar  yetaman!»  -   deym an.  Sen 

endi,  T o 'lg 'a n o y ,  odam  bolasi  tin ch   yashay  oladimi, 

yo 'q m i,  deysan.  O 'z in g   o 'y la b   ko'r-chi,  u  mendan  emas, 

sizlardan,  odam  bolasining  o'z idan,  sizlarning  inoqliklari- 

ngizdan,  xohishlaringizdan,  aqli  idroklaringizdan...  Meni 

urushning  zahmatini  to rtm aydi  deysanmi. 

M aydonda 

qurbon  b o 'lg an   m ehnatkashlarim ning:  sening  Suvonqu- 

lingga,  Qosimingga,  J a y n o g 'in g g a   o 'xsha gan  dehqonla- 

rim ning  m ehnatini  sog'inam an,  ularni  y o 'qlaym an.  Yer 

vaqtida  haydalmay,  ekin  v a q tid a   sug'orilm ay,  xirmon 

vaq tid a  k o 'tarilm ay   tu rg an d a ,  men  ularni:  «Kelinglar, 

polvonbilak  dehqonlarim,  kelinglar,  bolalarim ,  tezroq 

tu r ib   kelinglar,  quvrab  ketyapman!»  -   deb  chaqira- 

man.  Afsuski,  ketmonini  k o 'ta rib ,  Suvonqul  kelsa  qani, 

afsuski,  kombaynini  haydab,  Qosim  b u g 'd o y   o'r im iga 

kirsa  qani,  afsuski,  xirmonga  qizil  alvon  to rtib ,  Ja y n o q  

aravasini  quvib  kelsa  qani!..

-   Sen  ham  mendek  b ag'ri  qon  ekansan,  g 'a m x o 'r   d a ­

lam,  sen  ham  mendek  sog'inarkansan,  sen  ham  mendek 

y o 'q la r  ekansan.  R ahm at,  senga,  jig arba ndim   Yer!

Bilasan-ku,  yomon-yaxshi  kunda  birga  b o 'ld ik .  Su­

vonqul  bilan  Qosimning  azasini  tu tib ,  Aliman  ikka- 

lamiz  qora  kiyinib,  aza  ochib,  yig'imizni  ham  tu g a ta  

olmadik.  Eshitganimizdan  s o 'n g   y etti  kun  o 'tib ,  yettisini 

o'tkazganim izdan  keyin,  el  ruxsa t  berdi:  bir  yilgacha 

aza  tu ts a n g   ham  ozlik  qiladi,  iloj  qancha;  oxiri  baxayr 

bo'lsin,  M aysalbeging  bilan  J a y n o g 'in g   ( u n d a   Jay n o q  

tirik,  x a t  uzilmay,  kelib  tu rg a n   p ayti  edi)  omon-eson 

qaytib  kelishsin,  yoz  yorishli  deganlaridek,  tirikchilik 

qilinglar,  qo 'sh   haydash  v aq tid a  birdek  ishga  kiri- 

shinglar,  o 'lg a n la r  uchun  dushm andan  o'c h   olganimiz  shu

110


bo'lsin,  deyishdi.  Kelinim  ikkalamiz  uyda  o'tirganim iz 

bilan  nima  qila  olardik.  O 'lg a n la rn in g   ketidan  o 'lib  

ketmas  ekansan,  k o 'p c h ilik n in g   gapiga  k o 'n d ik ,  ishga 

chiqdik.  Ishga  chiqish  kuni  e rta lab   raisimiz  Usenboy  a l­

laqanday  ikkita  qog'oz  olib  keldi,  qora  qog'ozlar  ekan, 

saqlab  qo'y in g lar,  dedi.  Bilsak,  Qosim ning  qora  qog'ozi 

yarim  oy  burun  idoraga  kelgan  ekan,  M oskva  ostonasi- 

dagi  hujum da,  O rexovka  degan  qishloqda  qazo  qilibdi. 

Uni  bildiramiz  deb  tu rg an la rid a,  S uvonquldan  ham  qora 

x a t  kelib  qolibdi.  U  ham  Yeles  shahrida  k a tta   h ujum da 

q urbon  bo'lib d i.  O vuldoshlarim iz  ikki  odamimizni  bir 

v aq td a   bildirganlarining  ham  boisi  shunda.  U n d a n   ke- 

yingisining  nimasini  aytay.  Brigadir  ekanman,  belimni 

mahkam   b o g 'la b ,  y ana  otlan ib   chiqdim.

-   T o 'lg 'a n o y ,  sen  kelganda  ikkalamiz  k o 'p n i  ko'rgan 

o n alar  kabi  o 'td e k   tu to q ib ,  jim gina  ko'rishdik,  a?

-   H a,  shunday  qilmasak  bo'larm idi.  Men  yig'i-sig'i 

qilaversam,  kelinim  u n d an   b a tta r   h ayotdan  bezib  ket- 

masmidi?  Bilib  turding-ku,  kuyoviga  shunchalik  kuygan 

juvo n n i  um rim da  k o 'rgan  emasman.  Men  ham  erimdan, 

ham  o 'g 'lim d a n   ju d o   bo 'lib ,  u n d an   oz  kuym agan  edim. 

S hunday  b o 'lsa  ham  

mening  y o 'l-y o 'rig 'im  

boshqa. 


O zm i-ko'pm i,  Suvonqul  ikkalamiz  ancha  yil  birga  umr 

kechirib,  tu rm u sh n in g   achchiq-chuchugini  birga  to tib  

qoldik,  bola-chaqali  b o 'ld ik ,  murodimizga  yetdik.  U ru sh ­

ning  xarxashasi  b o 'lm ag an d a ,  birga  qarib,  buyurganini 

y ana  birga  k o 'ra rd ik .  Aliman  bilan  Qosim  b o 'lsa  endi­

gina  qo'shilib,  yoshlikning  eng  shirin  paytida,  sevgining 

eng  qaynoq  kezida,  b o lta   bilan  qiya  chopilgandek  ikkisi 

ikki  tom onga  q u la b   yiqilmadimi.  O 'g 'lim -k u ,  o 'ld i,  biroq 

A lim anning  tirik   yurishini  demasa,  tu sh u n g an   kishiga  u 

ham  o 'lg a n   bilan  barobar  emasmidi.  A lbatta,  Aliman 

yosh  edi;  keyinchalik  bora-bora,  balki,  y ana  o'z  tengini 

to p arm idi...  Alimanga  o'xshash  beva  qolgan  ko'pgina 

kelinlar  urushdan  keyin  turm u sh g a  chiqib  ketishdi. 

K o'p chiligi  baxti  ochilib,  hozirgi  kunda  bola-chaqali  ona 

b o 'lib   qolishgan.  O 's h a la r  t o 'g 'r i   qiladi.  Biroq  hamma 

birdek  emas  ekan-da,  b a ’zi  birovlar  burungisini  tez 

unu tib ,  jon-jaro h a ti  bitgach,  tezda  yangi  y o 'lg a   tushib 

olishadi.  A lim anning  esa,  sho'ri  qurib,  unday  bo'lm adi.

i l l


U  boshiga  tushgan  baxtsizlikka  k o 'n ik a  olm adi,  b u ru n ­


Download 5.46 Mb.

Do'stlaringiz bilan baham:
1   ...   9   10   11   12   13   14   15   16   ...   48




Ma'lumotlar bazasi mualliflik huquqi bilan himoyalangan ©fayllar.org 2024
ma'muriyatiga murojaat qiling