Tanlangan asarlar


Download 5.46 Mb.
Pdf ko'rish
bet23/48
Sana01.01.2018
Hajmi5.46 Mb.
#23563
1   ...   19   20   21   22   23   24   25   26   ...   48

qolishdi.  T a g 'in   burilib  qochishga  t o 'g 'r i   keldi.  Goh 

u,  goh  bu  qanotga  tash lan ib   uchuvchi  tezuchar  qush- 

lar  galasi  singari,  keng  cho'l  b o 'y la b   qochuvchilar  va 

ularni  quvuvchi  chavandozlar  galasi  uchib  borishardi. 

Havoni  chang-to'zon  qoplagan,  ovozlar  jara n g lar,  kimdir 

oti  bilan  birga  yiqilar,  kimdir  o'm b alo q   oshib  tushar, 

kimdir  oqsoqlanib  o'z  otini  q u v a r  edi,  lekin  hammani 

m usobaqaning  zavq-shavqi 

qam rab 

olgandi. 

O 'y in d a  

hech  kim  javobgar  emas.  T avakkal  bilan  dovyuraklik- 

ning  onasi  bir...

•  


•  

e

Botib 



borayotgan 

quyoshning 

bir 

chekkasigina 



k o 'rin ib   tu rard i,  qosh  qorayib  qolgan,  yerni  larzaga 

keltirayotgan  olomon-poyga  esa  moviy  oqshomning  sal- 

qinida  hamon  davom  etardi.  Endi  hech  kim  qichqirmas, 

hech  kim  hech  kimni  t a ’qib  etmas,  ham m a  jo 'sh q in  

ha ra k a td a n   m ast  b o 'lib   chopishda  davom   etar  edi.  C h o ­

pish  maromi  va  ko'yiga  berilib  yoyilib  ketib  borayotgan

214


chavandozlar  oqimi  to 'lq in   kabi  tepalikdan  tepalikka 

k o 'c h ib   yurardi.  C havandozlarning  yuzlaridagi  jid diylik 

va  ularning  kamgapligi  balki  sh u n d an d ir?  Qozoqlar 

do'm birasi  va  qirg'izlar  qo'bizining  ja ra n g d o r  ovozini 

sh u lar  tu g 'd irm ad im ik in ? ..

D aryoga  yaqinlashib  qolishgandi.  U  oldindagi  quyuq 

changalzorlar  ortid a  xira  y iltillardi.  Yana  ozroq  qolgan­

di.  D aryoning  narigi  betida  o 'y in   tugaydi,  u  yog'i  esa 

ovul.  T anaboy  va  uni  qurshab  o lganlar  bir  t o 'd a   b o'lib 

chopishardi.  Gulsari  xuddi  q o 'r iq la b   ketilayotgan  bosh 

kemadek  o 'r ta d a   borardi.

Lekin  u  charchagan,  ju d a   charchagan  edi  -   kun 

o 't a   m ashaqqatli  bo'ldi.  Saman  y o 'r g 'a   holdan  toydi. 

Ikki  yonboshida  ketayotgan  ikki  yigit  uning  suvlug'idan 

ushlab  borishar,  otni  yiqilgani  qo'yishmasdi.  Qolgan- 

lari  Tanaboyni  orqadan  va  yon  tara fd an   qo 'riq lab  

chopishardi.  U   bo'lsa  egarning  oldiga  tashlangan  uloq 

ustiga  ko'ksini  q o 'y ib   y o tib   olgan  edi.  Tanaboyning 

boshi  chayqalar,  o'zi  b o 'lsa  egar  ustida  z o 'rg 'a   o 'tirardi. 

Yonida  q o 'ltiq la b   borayotgan  chavandozlar  bo'lm aganida 

edi,  o'z ining  ham,  y o 'r g 'a n in g   ham  qo'zg'alishiga  holi 

kelmagan  b o 'lard i.  Ilgarilari,  ehtimol  o 'lja n i  olib  shun­

day  qochishgandir,  balki,  y arad o r  botirni  asirlikdan 

shunday  q u tqarishgandir...

M ana  daryo,  mana  o'tlo q ,  shag'al  toshli  keng  ke- 

chuv.  Q orong'i  tushgan  b o ‘lsa-da,  u  hali  ko'rinib  turardi.

Chavandozlar  chopganlaricha  suvga  otilishdi.  Taqalar- 

ning  quloqlarni  kar  qilgudek  taq ir-tu q u ri  ostida  suvni 

sachratib,  y o 'r g 'a   otni  narigi  q irg 'o q q a   olib  chiqishdi. 

Olom on  poyga  tamom  b o 'lg an   edi!  G 'a laba!

Kimdir  T anaboyning  egaridan  uloqni  olib,  ovulga 

chopib  ketdi.

Q ozoqlar  daryoning  narigi  betida  qolishdi.

-   Biz  bilan  uloq  chopishganingiz  uchun  ra h m a t  siz- 

larga!  -   deb  qichqirishdi  qirg 'izla r  ularga.

-   S og‘  bo'linglar!  Kuzda  yana  uchrashamiz!  -   deb 

ja v o b   berishdi  qozoqlar  va  otlarini  orqaga  burishdi.

Q o ro n g 'ilik   tushgan  edi.  Tanaboy  mehmondorchi- 

likda  o 'tira r ,  saman  y o 'r g 'a   esa  boshqa  o tla r  bilan 

birga  hovlida  b o g 'lo g 'liq   tu rard i.  M inishga  o 'rg atilg a n

215


birinchi  kunni  hisobga  olm aganda,  Gulsari  hech  q a ­

chon  bunchalik  charchamagan  edi.  Lekin  o 'sh a   p aytda 

u  hozirgiga  nisbatan  nozikkina  nihol  edi.  Z iyofatda  u 

haq d a  so'z  borardi:

-   Tanaboy,  Gulsari  uchun  qadah  k o 'taraylik:  agar  u 

bo'lm asa,  bugun  g 'a la b a g a   erisha  olmasdik.

-   Ha,  qora  to 'r iq   a y g 'ir  arslondek  z o 'r  ekan.  Anovi 

yigit  ham  ju d a   baq u v v a t  ekan.  Y igitlarning  istiqboli 

porloq.

-   Rost  gap.  G ulsarining  o'zini  tu tqizm aslik  uchun 



yer  b ag 'irla b   chopishi  hali  ham  ko'z  o'ngim da.  Q arab 

tu rib   hayajonim dan  nafasim  q ay tib   ketay  derdi-ya.

-   Nimasini  aytasan.  Ilgari  zamonlarda  b unday  otda 

botirlar  jangga  kirgan  bo'larmidi.  O t   emas,  dul-dul  bu!

-   Tanaboy,  qachon  uni  biyalarga  qo'ym oqchisan?

-   E-e,  u  hozir  ham  biyalarni  quvlab  yuribdi,  lekin 

hali  erta  deb  o'ylaym an.  Kelgusi  bahorda  esa  ayni  vaqti 

bo'ladi.  E t  olishi  uchun  kuzdan  o'z  holiga  q o 'y ib   be- 

raman...

Kayfi 


oshib 

qolgan 


odam lar 

olomon 


poyganing 

tafsilotlari  va  saman  y o 'r g 'a n in g   xislatlari  to 'g 'r is id a  

gapirishib,  uzoq  o 'tirib   qolishdi.  Gulsari  b o 'lsa  teri 

qotib,  suvliqni  chaynab  hovlida  tu rard i.  U  ton g g a  q a ­

dar  och  holda  q a n ta riq lik   turishi  kerak  edi.  Lekin  uni 

qiynayotgan  ochlik  emasdi.  Yelkalari  zirqirab  og'rir, 

oyoqlari  ham  g o 'yo  o'ziniki  emasdek,  tuyoqlari  qizishib 

yonar,  kallasi  esa  hamon  olomon-poyganing  shovqin- 

suronidan  garang  edi.  Q iyqiriqlar,  baqiriqlar  hali  ham 

uning  q u lo g 'id an   ketmasdi.  V aqti-vaqti  bilan  cho'chib 

tu sh a r  va  pishqirib  quloqlarini  chimirar  edi.  Maysa  us­

tid a   a g 'a n a b   yotgisi,  bir  silkinib  olgach,  yaylovda  otlar 

orasida  yayrab  yurgisi  kelardi.  Lekin  x o 'jayini  uzoq 

o 'tirib   qoldi.

K o'p  o 'tm a y   x o 'jayini  qoro n g 'ilik d a  sal-pal  gandirak- 

lab  chiqib  keldi.  U nd a n   q an d a y d ir  o 'tk ir,  achchiq  hid 

anqirdi.  T anaboy  b unday  holatga  ju d a   kam  tushardi. 

O ra d a n   bir  yil  o 'tg ac h ,  saman  y o 'r g 'a   doim  mana 

shunaqa  hid  anqib  turadiga n  odam ning  q o 'lig a   tu shib 

qoladi.  Shunda  u  o 'sh a   odamni  ham  va  bu  bad b o 'y  

hidni  ham  um rbod  yomon  k o 'r ib   qoladi.

216


T anaboy  saman  o tning  yoniga  keldi,  yagT inini  silab- 

siypadi,  terlik n in g   ostiga  qo'lini  suqib  k o 'rib   dedi:

-   Biroz  sovuding  shekilli?  C harchadingm i?  Men 

ham  o'lg u d ek   charchadim .  Lekin  bunaqa  o 'q ra y ib   qara- 

ma  menga,  axir  ichsam  sening  sog'liging  uchun  ichdim. 

Bayram.  Shunda  ham  q itta k   ichdim.  Men  o'z  o'lchovim ni 

bilaman.  Sen  buni  hisobga  olib  qo'y .  U rushda  ham 

m e’yorini  bilganman.  Q o 'y ,  Gulsari,  bunaqa  o'qrayib 

qarama.  Hozir  yaylovga  ketamiz,  dam  olamiz...

X o 'ja yin  ayillarni  siqib  to rtd i,  uydan  chiqqan  odam ­

lar  bilan  biroz  gaplashib  tu rd i,  s o 'n g   hammalari  otlariga 

minishib,  ta rq a lib   ketishdi.

Tanaboy  ovulning  uyquga  ketgan  ko'c halari  bo'ylab 

borardi.  A trof  jim jit.  Derazalar  qop-qorong'i.  D alada 

eshitilar-eshitilmas  tr a k to r  tirillardi.  T o g 'la r  ustida  oy 

tu ra r ,  b o g 'la rd a   g u llagan  olm alar  oqarib  ko'rinardi, 

q ayerdadir  bulbul  chahchahlardi.  Nima  uchundir  butu n  

ovulda  atigi  bitta  bulbul  bor  edi.  U  o'zi  sayrab,  o'zi  ting- 

lar  keyin  jimib  qolar,  so'ng  yana  chahchahlay  boshlardi.

T anaboy  saman  y o 'r g 'a n i  t o 'x t a t i b   turdi.

-  

Biram  chiroyli, 



-   dedi 

u  ovoz  chiqarib. 

-  

M unchayam   jimjit-a!  F aqat  bulbulgina  sayramoqda.  Tu- 



shunyapsanmi,  Gulsari,  a?  Q a yoqdan  tu sh unarding.  Sen 

yilqilarning  oldiga  borishing  kerak,  men  bo'lsam ...

U la r  tem irchilik  ustaxonasidan  o 'tib   ketishdi,  bu  yer­

da  eng  chekkadagi  k o 'c h a  bilan  y urib  daryoga  chiqish- 

lari,  undan  keyin  esa  yilqilar  uyuriga  bor ish lari  kerak 

edi.  Lekin  x o 'jayini  nima  u chundir  o t  boshini  boshqa 

tomonga,  o 'r ta d a g i  ko'chaga  burdi,  uning  oxirida  o'sha 

ayol  yashaydigan  hovli  yonida  to 'x ta d i.  K o'pincha  qiz- 

cha  bilan  birga  chopib  yuradigan  laycha  yugurib  chiqdi, 

biroz 


vovulladi-da, 

dumini 


likillatib  tinch ib   qoldi. 

X o 'ja yin  egar  ustida  jim   o 'tira r ,  nim anidir  o 'y la r  edi, 

so 'n g   bir  x o ‘rsindi-da,  istar-istamas  jilovni  siltadi.

Y o 'r g 'a   oldinga  y urib  ketdi.  T anaboy  uni  daryo  to ­

monga  burdi  va  y o 'lg a   chiqib  olganidan  so 'n g   otning 

yurishini  tezlashtirdi.  G ulsarining  o'zi  ham  yaylovga 

tezroq  yetib   olgisi  kelardi.  U lar  o 'tlo q   bilan  ketishdi. 

M ana,  daryoga  ham  yetib  kelishdi,  q irg 'o q d a   taqalari 

toshga  urilib  tara qlay  boshladi.  Suv  muzday,  shovul-

217


lar  edi.  Suvning  qoq  o 'rta sig a   kelganlarida  xo'jay in  

ot  jilovini  q a ttiq   to rtib ,  keskin  orqaga  burdi.  Gulsari 

xo'jayinini  adashgandir,  deb  o 'y lab ,  boshini  siltadi.  U lar 

orqalariga  qaytishlari  kerak  emasdi.  H a d eb y u rav e rad im i? 

Lekin  x o 'jayini  uning  biqiniga  qamchi  bilan  tushirdi. 

Gulsari  kaltak  yeyishni  yoqtirm asdi.  U  su v lu g 'in i  asabiy 

chaynab  xo'jay in ig a  istar-istamas  bo'y sundi  va  orqasiga 

burildi.  Yana  o 'tlo q   orqali,  yana  o 'sh a   yo'l  bilan  o'sha 

hovli  tomon  jo'n ash d i.

Hovli  oldiga  kelganlarida  x o 'jayini  egar  ustida  yana 

tipirchilab  qoldi.  Suvluqni  goh  u  yoqqa,  goh  bu  yoqqa 

to rta r,  uning  nima  qilmoqchiligini  tu sh u n ib   bo'lm asdi. 

Darvoza  oldida  to 'x ta s h d i.  Sirasini  aytganda,  darvoza- 

ning  o'zi  y o 'q   edi.  U n d a   fa qat  qiyshaygan  u stunlargina 

qolgandi.  Yana  laycha  chopib  chiqdi.  Biroz  vovulladi- 

da,  dumini  likillatib  tinchib  qoldi.  Hovli  tip-tinc h  va 

qop-qorong'i  edi.

Tanaboy  egardan  tushib,  y o 'r g 'a n i  jilovdan  ush- 

laganicha  yetak la b   hovliga  kirdi,  derazaga  yaqinlashib 

borib,  oynani  chertdi.

-   Kim  u?  -   degan  ovoz  chiqdi  ichkaridan.

-   Bu  men,  Bibijon,  och,  eshityapsanmi,  menman!

U yda  chiroq  yondi  va  derazalar  x ira  yorishdi.

-   Sizga  nima  b o 'ld i?   Bemahalda  qayoqdan  kelyap- 

siz?  -   deb  eshik  oldida  Bibijon  paydo  bo'ldi.  U  yoqasi 

ochiq  ko'ylakda,  qop-qora  sochlari  yelkasiga  tushgan 

edi.  U ndan  badanning  iliq  hidi  va  notanish  o 'tn in g  

g 'a la ti  isi  kelardi.

-   Kechir,  -   sekin  gapirdi  Tanaboy.  -   Olom on  poy- 

gadan  kech  qaytdik.  Charchadim .  O tn in g   ham  tinkasi 

qurigan.  Uni  q a n ta rib   qo'yish  kerak,  o'z in g   bilasan, 

yaylov  uzoq.

Bibijon  indamadi.

U ning  ko'zlari  oydinda  zilol  suv  tu b id a   k o 'ringa n 

toshlar  kabi  y a lt  etib  yondi-yu,  y ana  so 'n d i.  Saman 

y o 'r g 'a   ju v onning  unga  yaqin  kelishini  va  bo'y nini 

silab-siypashini  kutardi,  lekin  u  b unday  qilmadi.

-   Sovuq,  -   Bibijonning  yelkalari  silkindi.  -   Nega 

turibsiz?  U n d a y   b o 'lsa  kira  qoling.  O 'y l a b   topganingiz- 

ni  qarang-u,  -   deb  sekin  kuldi  u.  -   Siz  bu  yerda  ot

218


ustida  tipirchilab  turganingizda,  men  ham  bo'larim cha 

b o 'l dim.  Bolaga  o'xshaysiz.

-   Men  hozir.  O tn i  bog'lay.

-  


Huv 

anovi  yerga, 

devor  yonidagi 

burchakka 

b o g 'lab   q o 'y a   qoling.

X o 'ja y in n in g   q o 'lla ri  hech  qachon  bunchalik  tit- 

ramagandi.  U  suvluqni  chiqarishga  shoshilar,  ayillarini 

darrov  b o 'sh a ta  olmasdi.  Ayilning  birini  picha  bo'sh a td i, 

ikkinchisini  esa  esdan  chiqarib  qoldirdi.

U  ju v o n   bilan  birga  ketdi,  k o 'p   o 'tm a y   derazalardagi 

chiroq  o'chdi.

Begona  hovlida  turish  saman  otga  g 'a la ti  tu y ulardi.

O y   bu tu n   yog'dusini  sochardi.  Gulsari  devor  osha 

qarab,  osmonga  b o 'y   cho'zgan,  oqim tir-ko'kish  s h u ’laga 

chayib  olingan  tu n g i  to g 'la rn i  k o'rardi.  U  quloqlarini 

dik k ay tirib   tinglardi;  ariqda  suv  shildirardi.  Uzoqda 

d alad a  hamon  o 'sh a   tr a k to r   tirilla r,  b o g 'la rd a   esa  hali 

ham  o 'sh a   yolg'iz  b ulbul  xonish  qilardi.

Q o 'sh n i  hovlidagi  olma  darax ti  b utoqlaridan  oppoq 

gul  yaproqlari  to 'k ilib ,  o tning  kallasi  va  yoliga  sekin 

q o 'na rdi.

Tu n   yorishib  borardi.  Saman  ot  tanasining  og'irligini 

goh  u  oyog'iga,  goh  bu  oyog'iga  solar,  tik   tu r ib   x o '­

jayinini  sa br-toqat  bilan  k u ta r  edi.  Hali  y ana  k o 'p   mar- 

t a   tu n la rn i  tongga  ulab,  bu  yerda  turishini  bilmasdi  u.

Tanaboy  to n g g a  yaqin  uydan  chiqdi,  iliq  qo 'llari 

bilan  G ulsarining  og'ziga  suvluq  sola  boshladi.  Endi 

uning  q o 'lla rid a n   ham  o 'sh a   notanish  o 'tn in g   g 'a la ti  isi 

kelardi.

Bibijon  Tanaboyni  kuzatishga  chiqdi.  U ning  pinjiga 

suqildi,  Tanaboy  uni  uzoq  o'pdi.

-   Mo'ylovingizni  sanchib  oldingiz,  -   deb  shivirladi 

u.  -   Ildam  bo'ling,  qarang,  tong  yorishib  qoldi.  -   U 

ketmoqchi  b o 'lib  o'girildi.

Bibi,  bu  yoqqa  kel,  i -   deb  chaqirdi  uni  Tanaboy.  -  

M enga  qara,  buni  bir  silab-siypab  q o 'y ,  erkala,  -   deb 

imo  qildi  u  saman  y o 'r g 'a g a   qarab.  -   Bizni  xafa  qilma 

sen!


-   Voy,  esimdan  ham   chiqibdi-ya,  -   juv o n   kulib 

yubordi.  -   Buni  qarang,  ustini  olm a  guli  qoplabdi.  -

219


U  shirin  so'zlarini  aytib   turib,  yulduz  qashqali  o'sha 

to 'riq   qun an n in g   lablari  singari  ajoyib,  silliq  va  yoqimli 

qo 'llari  bilan  otni  silab-siypadi.

D aryodan  o'tgach,  x o 'jayini  o 'la n   ay ta  boshladi. 

U n ing  q o 'sh ig 'i  ostida  qadam  tashlash  G ulsariga  yoqar, 

shunda  yaylovdagi  uyurga  tezroq  yetib  olishga  oshiqar 

edi.

Bu  may  k u nlarida  T anaboyning  omadi  keldi.  Yil- 



qilarni  tu n d a   boqish  navbati  unga  kelgandi.  Saman 

y o 'r g 'a   uchun  yangi  hayot  boshlandi.  Kunduzi  u  o 't l a b  

yurar,  dam   olar  edi,  tu n d a   esa  x o 'jayini  yilqilarni 

pastqam  yerga  haydab,  uni  minib,  y ana  o 'sh a   hovli  to ­

mon  yo'l  olardi.  Tong  g'ira-shirasida  u lar  orqaga,  go'y o 

ot  o 'g 'r ila rid e k   ch o 'ln in g   kam qatnov  so'qm oqlaridan 

yurishib,  pastqam likdagi  o tla r  tom on  shoshilishardi.  Bu 

yerda  x o 'jayini  yilqilarni  bir  joyga  yig 'ib ,  q ayta-qayta 

sanab  chiqar,  shundan  keyingina  ko'ngli  tin c h ir  edi. 

Saman  y o 'r g 'a g a   qiyin  bo 'ld i.  X o 'ja y in n in g   bir  oyog'i 

u  yoqda,  bir  oyog'i  bu  yoqda  edi.  Tunlari  esa  yo'lsiz 

joylarda n  chopib  yurish  oson  emasdi.  Lekin  x o 'jay in n in g  

irodasi,  istagi  shu  edi.

G ulsarining  erki  o'z ida  b o 'lganida,  u y urda n  sira  ajral- 

mas  edi.  U n d a   ayg'irlik  alom atlari  paydo  b o 'layotgandi. 

Hozircha-ku  to 'd a d a g i  a y g 'ir  bilan  murosa  qilib  kel- 

yapti.  Lekin  k unlar  o 'tg a n   sari  ikkalasi  ham  b itta  

biyaga  aylanishib, 

dam -badam   to 'q n a sh a d ig a n  

b o'lib 


boryapti.  U  bo'ynini  tik   k o 'ta r ib ,  dum ini  xoda  qilib 

yilqilar  oldida  tez-tez  o'zini  k o 'rsa tib   yuradigan  b o'lib 

qoldi.  Q a ttiq   kishnar,  achchiqlanar,  biyalarning  soni- 

dan  asta  tish la r  edi.  Bu  esa  ularga  yoqsa  kerak,  uyur 

ayg 'irla rin in g   rashkini  keltirib,  G ulsariga  suykalishardi. 

Saman  y o 'r g 'a   rosa  adabini  yerdi,  qari  a y g 'ir  beshafqat 

va  urishqoq  edi.  Lekin  tu n   bo'yi  hovlida  turishdan 

ko'ra,  bezovtalanib,  a y g 'ird an   qochib  yurish  yaxshi  edi. 

Bu  yerda  -   hovlida  u  biyalarni  sog'inar,  anchagacha 

tip irch ilab   tu ra r ,  yer  tepinar,  keyin  yuvoshlanib  qolar 

edi.  Agar  anovi  hodisa  bo'lm aganida,  kim  biladi,  bu 

tungi  safarlar  qachongacha  davom  e tardi...

O 's h a   tu n d a   saman  y o 'r g 'a   uyurni  qo'm sab,  egasini 

kutib,  odatdagidek  hovlida  tu ra r  va  biroz  m udray  bosh-

220


lagandi  ham.  U  tom   to 'sin ig a   q an tarilib   qo'yilgandi.  Bu 

yotishiga  y o ‘1  qo'ym asdi:  har  gal  mudrab,  boshi  tushib 

k etganda,  suvluq  og'z iga  q a ttiq   botardi.  S hunday  bo'lsa 

ham  uyqu  bosardi  uni.  Havo  vazminlashib,  qop-qora 

b u lu tla r  osmonni  qoplab  olgandi.

Gulsari  m udrab,  tu rib ,  uyqu  aralash,  g o 'yo  qan­

daydir 

bir 


kuch 

to 's a td a n  

d a ra x tla rn i 

qulatm oqchi 

b o 'lib   silkitayotganini,  u lar  shovullab  ketganini  payqab 

qoldi.  Shamol  g uvullab,  sigir  sog'adigan  bo 'sh   chelakni 

ta ra q la tib   hovlida  yum alatib,  arqondagi  kiyim-kechaklar- 

ni  yulib-yulqib  uchirib  ketardi.  Laycha  qayoqqa  yashiri- 

nishini  bilmay  tipirchilab  g'in g sh iy   boshladi.  Y o 'r g 'a  

ja h l  bilan  pishqirdi,  quloqlarini  dik k ay tirib   qotib  qoldi. 

U  boshini  devordan  oshirib  cho'l  tom onga  qaradi,  u 

yerdan,  zulm at  ichidan  q an d a y d ir  dahshatli  narsa  gu v u l­

lab yaqinlashib  kelayotgan  edi.  Bir  zumdan  so 'n g   xuddi 

d a r a x t  qulagandek  qars-qurslab  ketdi.  Momaqaldiroq 

g u ld u rad i,  chaqm oqlar  b u lu tla rn i  qaychiladi.  S harillab 

y o m g'ir  quydi.  Saman  y o 'r g 'a   qamchi  yegandek  jilovini 

uzmoqchi  b o'ldi  va  uyurni  o'ylab,  d ahshatga  tushib, 

jon-jahdi  bilan  kishnab yubordi.  U n d a   o'z  uru g 'in i  xavf- 

dan  saqlashdek  azaliy  tabiiy  sezgi  u y g 'onga n  edi.  O t  

es-hushini  y o 'q o tib ,  suvluq,  jilov,  ayil,  ju n   a rqondan  -  

uni  bu  yerda  mahkam   ushlab  tu rg a n   ham m a  narsadan 

qutu lish   uchun  isyon  k o 'ta rd i.  U  har  qayoqqa  tashlanib, 

tuyoqlari  bilan  yerni  qaziy  boshladi  va  yilqilar  sadosini 

eshitish  um idida  tinimsiz  kishnashga  kirishdi.  Ammo 

faqat  bo 'ro n g in a  hushtakcha lar  va  uvullar  edi.  Oh, 

o 'sh a n d a  b og'loqlik  joyidan  bo'shay  olganda  edi  u!..

X o'ja y in   ichki  oq  k o 'y la k d a   otilib  chiqdi,  uning  or- 

tid an   ayol  k o 'rin d i,  u  ham  oppoq  k o 'y la k d a   edi.  U lar 

y o m g 'ir  ostida  birpasda  qorayib  ketishdi. 

C haqm oq 

u larning  ho'l  yuzlari  va  q o 'rq u v   bosgan  ko'z lariga  nur 

sochib,  qorong'ilikdagi  uyning  bir  qismini,  uning  shamol- 

da  ochilib-yopilib  turgan  eshigini  ham  yoritdi.

-   T o 'x ta ,  to 'x ta!  deb  chilvirni  yechishga  urinib  otga 

baqirdi  Tanaboy.  Lekin  o t  endi  unga  bo'ysunm asdi.  Sa­

man  ot  xo'jay in ig a  y irtqichlarde k  ta shlandi,  tuyoqlari 

bilan  devorni  q u latd i,  u  chilvirni  uzish  uchun  tinmay 

yulqinardi.  T anaboy  devorga  qapishib,  uning  yoniga

221


pisib  bordi,  q o 'lla ri  bilan  boshini  berkitib,  oldinga  ta sh ­

landi  va  jilovga  osilib  qoldi.

-   Tezroq  yech!  -   deb  qichqirdi  u  juvonga.

Ayol  chilvirni  yechgan  ham  ediki,  y o 'r g 'a   sapchib, 

T anaboyni  hovli  b o 'y lab   sudrab  ketdi.

-   Q amchini  ber  tezroq!

Bibijon  qamchini  keltirgani  yugurib  ketdi.

-   T o 'x ta ,  t o 'x t a ,   o'ldiram an!  -   deb  qichqirdi  T a n a ­

boy  o tn in g   tu m sh u g 'ig a   qamchi  bilan  savalab.  U  egarda 

o'tirishi,  hozir  yilqilar  oldida  bo'lishi  lozim  edi.  U 

yoqda  nima  b o 'lay o tg an ik in ?  Dovul  o tlarni  qayoqlarga 

haydab  k etdiykin?  Lekin  saman  y o 'r g 'a   ham  yilqilar 

oldida  bo'lishi  kerak  edi.  Hozirning  o'z ida  -   qudratli 

sezgi  chorlayotgan  xavf-xatarli  dam larda  tezda  yetib 

borishi  lozim.  Shuning  uchun  ham  u  kishnar  va  os­

monga  sapchir,  shuning  uchun  ham  u  bu  yerdan  tezroq 

ketishga  shoshilar  edi.

,  Y om g'ir  esa  chelaklab  quyardi,  chaqmoq  chaqib,  mo­

m aqaldiroq  gum b u rlab   yerni  larzaga  keltirardi.

-   Ushla!  -   deb  buyurdi  Tanaboy  Bibijonga.  Juv o n  

jilovini  ushlab  olganida  u  egarga  sakradi.  U  o tning 

yolidan  ushlab  olishi  bilan,  egarga  o 'tirish g a   hali  ul- 

gurm asdanoq  Gulsari  juvonni  tu rtib ,  halqobga  a g 'a n a tib  

yubordi-da,  hovlidan  otilib  chiqib  ketdi.

Gulsari  endi  na  suvluqqa,  na  qamchiga,  na  ovozga 

bo'ysunar,  tabiiy  sezgi  bilangina  yo'l  topib,  bo'ronli 

tu n d a   s h a tirla tib   y og'a yotga n  jala  ostida  uchib  borardi. 

U  endi  o'z  hukm ini  y o 'q o tg a n   x o 'jayinini  suvning 

shovullashi  va  mom aqaldiroqning  guld u r-g u ld u ri  os­

tid a   qaynab-toshib  oqayotgan  soy  o 'rta sid a n ,  butazorlar 

orasidan,  soyliklar,  jarlik lard a n   olib  o 'td i.  U  sh id d a t 

bilan  o lg 'a   tom on  chopar  edi.  Gulsari  hech  qachon: 

k a tta   uloqda  ham,  olomon-poygada  ham   o'sha  dovulli 

kechadagidek  chopmagan  edi.

Q u tu rg a n   saman  uni  qayoqqa,  qanday  qilib  olib 

ketayotganini  Tanaboy  bilmasdi.  Y om g'ir  yuzi  va  ba- 

danlarini  kuydirayotgan  kuchli  olovdek  tu y u lard i  unga. 

U n ing  miyasini  fa q at  birgina  fikr  o 'y a r  edi:  «Yilqilarga 

nima  b o 'ld iy k in ?  O tla r   hozir  qayerda  ekan?  Tem iryo'l 

tom onga  qochib  ketishlaridan  X udo 

asrasin. 

Poyezd


222

halokati! 

O 'z in g   panohingda  saqla. 

O 'z in g   q o 'llab- 

q u w a t l a ,   Xudo!  Arvohlar  qaydasiz,  yordam  beringlar. 

Yiqilib  tushm a,  Gulsari,  yiqilib  tushm a.  C h o 'lg a   olib 

chiq,  o 'sh a   yoqqa  yilqilarga  olib  bor!»

C h o 'ld a   esa  ko'zni  qam ashtiradigan  oq  yolqin  tara- 


Download 5.46 Mb.

Do'stlaringiz bilan baham:
1   ...   19   20   21   22   23   24   25   26   ...   48




Ma'lumotlar bazasi mualliflik huquqi bilan himoyalangan ©fayllar.org 2024
ma'muriyatiga murojaat qiling