Tanlangan asarlar


Download 5.46 Mb.
Pdf ko'rish
bet3/48
Sana01.01.2018
Hajmi5.46 Mb.
#23563
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   48

Kennoyim  qulog'im ni  burab  ura  ketdi,  -   itvachcha, 

yetimcha!  B o'rining  bolasi  o 'lg a n d a   ham  it  bo'lmaydi! 

O da m larn in g   bolalari  d aladan  uyga  tashisa,  sen  uy­

dan  dalaga  tashiysan!  M aktabingni  burningdan  chiqar- 

masam...  Q a rab   t u r   hali.  Ikkinchi  oyoq  bosganingni 

ko'rsam,  iligingni  sindiram an.  Hali  shoshma,  seni... 

Q ani  m aktabdan  og'iz  ochib  ko'r-chi!

Baqirib  yubormasam  go'rgaydi,  deb  nafasimni  chiqar- 

may  o'z im ni  bosib tu rd im .  Keyin  o'c h o q q a  xashak  tashlab, 

k o 'k   mushugimni  silab  o 'tiraverdim ,  ko'zimdan  tirq ira b  

yosh  chiqib  ketdi...  Mushugim  har  gal  y ig'laganim da 

kelib  tizzamga  o 'tirib   olardi.  Kennoyimning  kaltagidan 

y ig'laganim   y o 'q ,  q a r g ‘ish-do‘pposlashlariga-yu  o 'rganib 

qolgandim:  endi  kennoyim  meni  o'Isa  ham  m aktabga 

yuborm aydi,  deb  shunga  kuyib  yig 'lad im ...

Chamasi,  shundan  ikki  kun  o 'tg ac h ,  e rta lab   ovulda 

itla r  hurib,  odam  ovozlari  eshitilib  qoldi.  Bilsak,  D uy­

shen  uyma-uy  kirib  bolalarni  o'q ish g a  y ig 'ib   yurgan 

ekan.  U  v a q tla rd a   ovulimizda  k o 'c h a  qayoqda  deysiz, 

g u vala  uylar  ovulda  yakkam -dukkam -u,  har  kim  ko'ng- 

liga  yoqqan  joyga  uy  solib  o 'tirav e rard i.  O 'n ta c h a   bo- 

lani  ergashtirib,  Duyshen  hovlidan  hovliga  kirib  yurgan 

ekan.

Bizning  hovlimiz  bir  chekkada  edi.  Kennoyim  ikka- 



lamiz  o 'g 'ir d a   tariq  yanchib  tu rg a n   edik,  amakim  hovlida 

o 'rag a  ko'm ilgan  bug'doyni  olayotgan  edi,  bozorga  eltib 

sotmoqchi  bo'lgan  ekan.  Kennoyim  ikkalamiz  navbatm a- 

navbat  o 'g 'i r   dastasini  goh  k o 'ta rib ,  goh  tushirib  tariq 

yanchib  turibmiz-u,  fursat  kelganda  D uyshenlar  tom onga 

ko'z  qirimni  tashlab  ham  olaman.  Bizning  hovliga  kir- 

may  burilib  ketmasaydi,  deb  q o 'rq am an .  Kennoyim  meni 

m aktabga  bermasligiga  ko'zim  yetib  turgan  bo'lsa  ham, 

nim adandir  um idvor  bo 'lib ,  hech  bo'lm asa  muallim  bu 

hovlida  turishimni  bilib  qo'y sin,  deb  b e toqatlik  bilan 

kutam an:  «Ey  Xudo,  kelsa  qolsa  ekan»,  deb  Xudodan 

tila k   tila b   turibm an.

-   Salom,  yanga,  hormanglar,  m ana  bir  gala  b o'lib 

hol-ahvol  so'ragani  keldik,  -   deb  Duyshen  hazil-huzul

22


bilan  salom  berib,  bir  t o 'd a   bolalarni  orqasidan  er- 

g ashtirganc ha  hovliga  kirib  keldi.

Kennoyim  salomiga  istar-istamas  alik  olganday  bir 

nima  deb  m in g 'irlab   q o ‘ydi-yu,  lekin  amakim  o 'rad an  

boshini  k o 'ta rm a d i  ham.  Duyshen  pinagini  ham  buzmay, 

hovlining  o 'rta sid a   yotg an   g 'o 'l a g a   savlat  to 'k ib   borib 

o 'tird i,  q o 'lig a   qalam -qog'o z  oldi.

-   Bugun  m aktabni  ochmoqchimiz.  Qizingiz  necha 

yoshda?

Kennoyim  javob  qaytarm ay,  zarda  bilan  o 'g 'i r   das­



tasini  «gurs»  etib  urdi-da,  y ana  aylantirib-aylantirib 

q o 'ydi.  Kennoyimning  gapirgisi  kelmay,  ensasi  qotib 

turganligi  avzoyidan  sezilib  turardi.

Endi  nim a  b o 'la r  ekan,  deb  ichimdan  zil  ketganday 

bo'ldim .

Duyshen  menga  qarab,  kulib  qo 'y g a n   edi,  huv  bir 

galdagiday  k o'nglim   yayrab  ketdi.

-   O ltin o y ,  necha  yoshga  kirgansan?  -   deb  so'radi. 

Men  q o 'rq q an im d a n   indamadim.

-   Yoshi  bilan  nima  ishing  bor,  nima,  tergovchimi- 

san!  -   dedi  qo'rslik  bilan  kennoyim.  O 'q ish in g   o'zingga 

buyursin.  Bunga  o'qishni  kim  q yibdi,  nonni  «nanna» 

deb  yurgan,  erk ato y lar  ham  o'qim asdan  yurishibdi-ku! 

Bir  galasini  y ig'ib  olibsan-ku,  o'shalarni  olib  boraver 

m aktabingga,  biz  bilan  ishing  bo'lm asin.

Duyshen  irg 'ib   o 'rn id a n   turdi-da,  rangi  o 'c h ib ,  qo- 

voqlari  solinib:

-   Bu  gapni  o 'y la b   gapiryapsizmi?  X o'sh,  yetim  Xu- 

doga  nima  yomonlik  q ilibdi?  Yoki  yetim lar  o'qimasin 

degan  zakon  bormi?

-   Zakon-pakoning  bilan  ishim  yo 'q .  Men  o'zim   za- 

konman,  menga  zakonchilik  qilma.

-   O g'z ingizga  q arab  gapiring.  Bu  qiz  sizga  kerak 

bo'lmasa,  bizga  kerak.  Sovet  h ukum atiga  kerak!  Bizga 

qarshi  chiqsangiz,  zakonchiligimizni  k o 'rsa tib   ham  q o ‘- 

yamiz!


-   Sen  o'zing  kimsan,  kim  seni  k a tta   qilib  qo'ydi!  -  

deb  o 'd a g 'a y la d i  kennoyim.  -   Bunga,  yedirib-ichirib 

yurgan  men  x o 'jay in lik   qilamanmi  yoki  sayoqvachcha 

d a rb a d a r  senmi?

23


Shu  p aytda  beligacha  y a lan g 'o ch   b o 'lib   olgan  am a­

kim  o 'rad an   ko'rinm aganda,  bilmadim ,  bu  dahanaki 

jang n in g   oxiri  nima  b o 'la rd iy k in ?   Amakim  bu  uyda  er 

kishi,  xo 'jay in   borligini  unutib,  x o tinining  har  narsaga 

burnini  suqishini  yoqtirmasdi.  S hunday  pay tlard a  xoti- 

nini  o 'lg u d a y   tu t ib   urardi.  Bu  gal  ham  zardasi  qaynab 

ketdi  shekilli:

-   Hoy,  xotin  deymanl  -   deb  jerkib  tashladi  u, 

o'radan  chiqib,  -   sen  qachondan  beri  bu  uyning  biy- 

bekasi  b o'lib  qolding?!  K o'p  gapirma,  ishingni  qil!  Ayda, 

Tashtanbekning  o 'g 'li,  adi-badi  aytishib  o'tirm a,  olib 

ketaver  qizni,  o'qitasanmi-cho'qitasanmi,  bilganingni  qil. 

Ayda,  qo'radan  tuyog'ingni  shiqillatib  qol!  Ket...

-   Buni  m ak tab d a  yay ratib   q o 'yib,  o 'g 'ir n i 

kim 

yanchar  ekan-u,  qozon-tovoqqa  kim  q arar  ekan,  -   deb 



kennoyim  m anjalaqilik  qila  boshlagan  edi,  amakim  ba­

qirib:


-   Yum  og'zingni,  gap  bitta!  -   dedi.

H a r  yom onning 

bir 

yaxshisi 



bor, 

deganlariday, 

birinchi  m arta  m aktabga  borishim  mojarosi  shunday 

b o 'lg an   edi.

S hundan  buyon  Duyshen  har  kuni  erta la b   hovlima- 

hovli  yurib,  bizni  m aktabga  olib  k etar  edi.

Birinchi  kuni  m aktabga  borganim izda  u  bizni  yerga 

to 'sh alg an   poxol  ustida  o'tq az ib ,  har  birimizga  b itta dan 

daftar,  b itta d a n   qalam   va  b itta d a n   ta x ta c h a   berdi-da:

-   T axtachani  tizzangizga  qo'ysangiz  x a t  yozish  oson 

bo 'lad i,  -   deb  tu shuntirdi.

Keyin  devorga  yopishtirilgan  suratni  ko'rsatib:

-   Bu  kishi  dohiy!  -   dedi.

S urat  bir  umr  esimda  qoldi. 

Keyin 

bu  suratni 



nimagadir  hech  yerda  uchratm adim ,  o'z im cha  uni  « D u y ­

shen  ko'rsa tg an   su ra t» ,  deb  yuraman.

Duyshen  bu  suratni  k o 'p d a n   beri  yonida  olib  yurgan 

b o 'lsa  kerak,  rosmana  p la k a t  qog'ozga  bosilgan  ekan, 

eskirib,  chetlari  unda-m unda  yirtilib   ham  ketg an ...  Mak- 

tabimizning  t o ' r t   devorida  shu  suratdan  boshqa  hech 

nima  y o 'q   edi.

-   Bolalar,  men  sizlarga  harf  yozishni,  o'qish  va 

hisobni  o'rgatam an,  -   degan  edi  o'shanda  Duyshen.-  

O 'z im   nimani  bilsam,  sizlarga  ham  shularni  o'rgatam an...

24


A ytganiday,  Duyshen  bilganlarini  ayamasdan,  sabr- 

to q a t  bilan  bizga  t a ’lim  bera  boshladi.  H a r  birimizning 

yonimizga  kelib  qalam  ushlashni  o 'r g a tib   bo'lg an d a n  

keyin,  biz  eshitmagan  gaplarni  zo'r  ishtiyoq  bilan  tu- 

shuntirib,  qulog'im izga  quyib  bordi.  Hozir  ham  o 'y la b  

tu rib ,  yozilgan  narsani  o'zi  z o 'r g 'a   xijjalab  o'q iydigan 

bu  chalasavod  y igitning  shunday  buyuk 

ishga 


bel 

bog'laganiga  hayron  qolaman,  ax ir  uning  q o 'lid a   bironta 

darslik,  h a tto   oddiy  alifbe  kitob  ham  y o 'q   edi-da!  Ota- 

buvalari,  y etti  pushti  xat-savodsiz  o 'tib   kelgan  bolalarni 

o 'qitish  oson  gap  deysizmi!  D uyshenning  na  dars  pro- 

grammasi  va  na  m etodikadan  xabari  bor  edi.  D unyoda 

bunday  narsalar  borligini  bilmasdi  ham.

Duyshen  bizni  bilganicha,  q o 'lid a n   kelganicha  o 'q itd i, 

ko'ngliga  nima  kelgan  b o 'lsa  shuni  o'q itav erd i.  U ning 

sof  ko'n g lid an   chiqqan  g'a y rat-tash a b b u si  behuda  ket- 

madi,  o'z  samaralarini  berdi,  bunga  imonim  komil.

U  qahram onlik  k o ‘rsatdi-yu,  lekin  bu  qahramonligi- 

dan  o'zi  ham  bexabar  edi.  Ha,  bu  chin  qahram onlik 

edi,  nega  deganda,  o 'sh a   kezlarda  ovulidan  boshqa  joyni 

k o'rm agan  qirg'iz  bolalari  ko'z  oldida,  agar  yoriq-te- 

shiklardan  qorli  tog'  c h o 'qqilari  ko 'rin ib   turadiga n  shu 

kulbani  m aktab  deb  atash  mumkin  bo'lsa,  shu  m aktabda 

to 's a td a n   quloq  eshitmagan,  misli  ko'r ilm agan  yangi 

dunyo  namoyon  bo'ldi.

Dohiy  yashab  tu rg a n   M oskva  shahri  Avliyo  O tad a n  

k atta,  T o shkentdan  ham  bir  necha  m arta  k attaligini,  d u n ­

yoda  Talas  vodiysiday  keladigan  ulkan-ulkan  dengizlar 

borligini,  bu  dengizlarda  to g 'd a y - to g 'd a y   kem alar  suzib 

yurishini  biz  ana  o 'sh a n d a  bilgan  edik.  Bilsak,  bozorda 

sotiladigan  lam pa  moyini  yer  ostidan  qazib  chiqarishar 

ekan.  Xalq  boyib,  turm ushim iz  yaxshilanganda  maktabi- 

miz  derazalari  k a tta - k a tta   oq  uyda  bo'lib,  bolalar  par- 

ta la r d a   o 'tirib   o'q iy d ig an   bo'lishiga  biz  o 'sh a   vaqtdayoq 

ishongan  edik.

Duyshen,  otasi  tem iry o 'ld a  ish lab  yurgan  kezlari, 

Mixail 

Semyonovich 



degan 

bir 


keksa 

mual limning 

q o 'lid a  

ikki 


qish 

o 'qigani, 

keyin 

armiyaga 



borib, 

oqlar  bilan  urushganlarini  hikoya  qilganda,  biz  ham 

xayolimizda  u  bilan  yonma-yon  tu rib   jan g   qilganday 

b o 'lard ik .  Dohiy  to 'g 'r is id a   xuddi  uni  o'z  ko'zi  bilan

25


k o 'rg an d ay   hayajonlanib  gapirardi.  U n ing  aytganlari- 

ning  ko'plari,  a lb atta,  buyuk  dohiy  haqida  xalq  og'zi- 

da  doston  b o 'lib   yurgan  rivoyatlar  edi.  B unga  hozir  aq 

lim  y etib  tu rib d i,  lekin  b u lar  o 'sh a   kezlarda  biz,  Duy- 

shen  shogirdlari  uchun  kundek  ravshan  h aq iq a tla r  edi.

Bir  kun  o q k o 'n g illik   bilan:

-   O g ‘a,  dohiy  bilan  q o ‘l  berishib  ko'rishganmisiz?  -  

deb  savol  bergandik,  muallimimiz  bir  xil  b o 'lib   bosh 

chayqadi-da:

-   Y o'q,  bolalar,  yuz  ko'rishish  nasib  b o 'lg an   emas 

menga,  -   deb  bizning  oldimizda  x ijo la t  b o 'lg a n d a y  

x o 'rsinib  qo'ydi.

Наг  oyning  oxirida  Duyshen  ish  bilan  volostga  pi- 

yoda  j o 'n a b   ketardi-yu,  shu  bilan  ikki-uch  kun  deganda 

qaytib  kelardi.

Shu  ku n lard a  biz  uni  ju d a   sog'inib  qolardik.  Bir 

tu g 'ish g a n   akamni  kutgan d ay   kennoyimga  sezdirmay,  tez- 

tez  pastki  y o 'lg a   qarab,  m uallim ning  x u rju n   k o 'targ an  

qorasi  ko'rinarm ikin,  yuragim ni  ilituvchi  tabassumini 

qachon  ko'rarkinm an,  m a ’rifatli  so'zlarini  qachon  eshi- 

tark in m an ,  deb  y o 'liga  intizor  b o 'lib   kutardim .

D uyshenning  shogirdlari  ichida  eng  kattasi 

men 

edim.  Shuning  uchun  ham  boshqalardan  uquvim   yax- 



shiroq  edi,  lekin,  nazarimda,  boshqa  sababi  ham  y o 'q  

emasdi.  M uallim ning  har  bir  so'zi,  k o 'rsa tg a n   har  bir 

harfi  men  uchun  tab arru k ,  muallimga  ixlosim  zo'r  edi. 

D uyshenning  t a ’limini  qulo g 'im g a  q o 'y ib   olishdan  ham 

muhimroq  ilinjim  y o 'q   edi  bu  dunyoda.

D uyshenning  bergan  daftarini  ayab-avaylab,  uni  yer-u 

k o 'k k a   ishonmay,  yurgan  y o 'lim d a   o 'ro q   uchi  bilan  yer 

chizib,  k o 'm ir  bilan  devorga,  xivich  bilan  qor  ustiga 

harf  suratini  solib,  so'z  to 'q ib   yurardim.  Nazarimda,  d u n ­

yoda  Duyshendan  o 't a r   olim,  undan  o 't a r   aqlli  odam 

y o 'q   edi.

Shu  orada  qish  ham  kirib  qoldi.

Birinchi  qor  tushguncha  tepaning  etagida  shildirab 

oqib  tu rg a n   ariqdan  q o'l  ushlashib  kechib  o 'tib   yurdik. 

Key in  ariqning  suvi  oyoqni  kesib  yuboradigan  bo'lib, 

kichkina  bolalarning  ko'zidan  tirq ira b   yosh  ham  chiqib 

ketdi.  Endi  bolalar  tu rn a d a y   tizilib  turishardi.  Duyshen 

ularni  galm a-galdan  bittasini  yelkasiga  olib,  ikkinchisini 

q o 'lid a   k o 'ta r ib   ariqdan  o 'tk a z ib   qo'yardi.

26


Shularni  hozir  o 'y la b   ketib,  k o'rgan  ko'z im ga  ham 

ishongim  kelmay  qoldi.  O d a m lar  o'sha  v aq td a   johil- 

ligidanmi  deyman  yoki  bo'lm asa  aqli  kaltalik   qilganmi, 

haytovur,  D uyshendan  kulishardi.  T o g 'd a   qishlab,  har 

zamon  tegirm onga  kelgan  boylarni  asti  qo'y avering.  Ust- 

larida  pochapo'stin,  boshlarida  suvsar  telp ak ,  ostlarida 

semiz  otlarini  o 'y n a tib ,  kechuv  yonida  bizga  duch  kel- 

g anlarida  Duyshenni  kalaka  qilganlari-qilgan  edi:

-   M anavi,  bittasini  qo'liga,  bittasini  orqa la b  ol- 

gan  jo 'ja b ird a y   kim  o'zi?  -   deb  qamchisi  bilan  tu rtib  

o 'tm a y   qo'ym asdi  birontasi.

Boshqa  biri:

-   A ttang,  bunaqa  m ehnatkashligini  bilganimda,  ki- 

chik  xo tin lik k a  olardim-ku!  -   deb  xoxolab  kulib,  ham- 

ma  yog'imizga  loy  sachratib  o 'tib   ketishardi.

O 's h a n d a  

xo'rligim  

kelib 


y ig 'lag u d ay  

bo'lardim , 

g'a zabim   qaynab,  kuchim  yetsa  o tning  tizginidan  ushlab: 

«M uallimim izning  sadaqasi  ketgur,  uyatsiz,  ahmoqlar!»  -  

deb  yuzlariga  tik  boqib  qichqirgim  kelardi.

Biroq  norasida  qizning  gapiga  kim  ham  quloq  so- 

lardi.  Achchiq-achchiq  ko'z  yoshlarimni  ichimga  y u tib  

qolaverardim.  Duyshen  bo'lsa  hech  nima  ko'r m agan, 

hech  nima  eshitmaganday,  bu  sassiq  gaplarga  parvo 

ham  qilmasdi.  Q ay ta n g a,  biron  qiziq  gap  o 'y la b   topib, 

bizlarni  alahsitish  payidan  bo'lardi.

K o 'p rik   solishga  yog'och  topish  uchun  Duyshen  har 

qancha  h arak at  qilsa  ham,  bo'lm adi.  Bir  kuni  mak- 

tab d a n   qaytayotganim izda,  bolalarni  ariqda n  o 'tkaz ib 

q o ‘ydik-da,  Duyshen  ikkalamiz  ariq  b o 'y id a  qoldik.  Suv 

kechishdan  qutulish  uchun  tosh  va  chim dan  hatlamchi 

yasamoqchi  bo'ldik.

Rostini  aytganda,  ovuldagilarning  o'zlari  insof  qilish- 

sa,  shu  yerga  ikkita-uchta  t a x t a   olib  kelib  tashlashsa, 

k o 'p rik   ham  b ita rdi-qo'ya rdi,  lekin  u  zamonlarda  o'qish- 

ning  m a ’nosiga  aqli  yetm agan  xaloyiq,  Duyshenni  an- 

chayin  bekorchi  afandi  deb  bilishardi.  C hidasang  o 'q it, 

bizni  tin ch   q o'y,  deganday,  ot  kechgan  yerga  k o 'p rik  

solib  o 'rganm agan  odamlar,  bizning  mushkulim izni  oson 

qilish  yetti  uxlab  tu shlariga  ham  kelmabdi-ya! 

Le­


kin  ular,  tan ala rig a  bir  o 'y la b   ko'rishsa  bo'lardi:  nima 

uchun  boshqalardan  ortiq  bo'lsa  borki,  lekin  kam   yeri

27


bo'lm agan,  aqli  hushi  joyida  bu  navqiron  yigitning 

shuncha  azob-uqubat,  xo 'rlik larig a  qaram ay,  tirishib-tir- 

mashib  ularning  bolalarini  o 'q itib ,  q o 'lid a n   kelganicha 

ularga  ilm  berayotganining  vaji  nima  edi?

Biz  o 'sh a   kuni  ariqqa  hatlam chi  solayotganimizda 

birinchi  qor  tushgan  edi.  Suyak-suyaklardan  o 'tib   oyoq- 

q o 'ln i  qaqshatgan  muzdek  suvda  D uyshenning  oyoqya- 

lang  b o 'lib   olib,  k a tta - k a tta   xarsangtoshlarni  k o 'ta r ib  

yurganga  hali-hali  aqlim  yetmaydi.  Ariqning  o 'r t a   yeri- 

dan  z o 'rg 'a   qadam  tashlab  borardik,  suv  oyog'imni  kesib 

ketay  derdi,  bir  v aq t  boldirim ning  tomiri  tortishib, 

alamiga  chidolmay  qoldim,  nomus  kuchli,  na  baqirishim- 

ni  bilaman,  na qaddim ni  rostlay  olaman.  Ko'zim  tin ib   yiqi- 

lib  ketayotgan  ekanman.  Duyshen  k o 'rib   qoldi,  qo'lidagi 

toshni  irg 'itib   yuborib  yonimga  yugurib  keldi,  dast 

ko 'tarib ,  ariqdan  olib  chiqdi-da,  yerda  yotgan  shineliga 

qo'ydi.  U  goh  tirishib,  k o 'k a rib   qolgan  oyoqlarimni  uqa- 

lar,  goh  muzlab  qolgan  q o 'llarim ni  kaftlari  orasiga olib  ish- 

qalar,  goh  og'ziga  yaqin  olib  borib  dami  bilan  ilitardi.

-   Q o 'y ,  O ltinoy,  sad a g 'an g   ketay,  sen  shu  yerda 

isinib  o 'tirave r,  -   deb  Duyshen  y alinganday  bo 'ld i,  -  

men  o'zim  hozir  bitkazaman...

H atlam chini  bitirgandan  key in,  Duyshen  etigini  kiyib 

tu rib ,  sovuqdan  hurpaygan  avzoyimni  k o 'r ib   m iyig'ida 

kulib  qo'ydi:

-   Isidingmi,  hasharchi  qiz?  Shinelni  yopinib  ol,  ha 

balli!  -   dedi.  Birozdan  keyin:  -   H uv  o'shanda  tezak 

qoldirib  ketgan  senmiding,  O ltinoy?  -   deb  savol  berdi.

-   H a,  -   dedim   men.

Duyshen  o'zi 

bilan  o'zi 

gaplashganday: 

«O 'zim

ham  shunday  deb  ylovdim»  deganday  m iy ig 'id a  kulib 



qo'ydi.

Hali-hali  esimda,  o 's h a   onda  ikki  yuzim  yonib  olov 

b o 'lib   ketdi:  b undan  chiqdi,  bu  arzimagan  narsani  mual- 

limim  bilgan  va  esida  saqlab  yurgan  ekan-da!  O'z imni 

baxtiyor  his  qildim,  boshim  osmonga  yetdi.

Duyshen  ham  mening  xursandligim ni  sezdi.

-   Sadag'asi  ketay,  shu  oppoq  qizni,  -   dedi  u  meni 

erkalatib,  -   qanday  dono  qizki...  qani  endi  q o 'lim dan 

kelsa,  seni  k a tta   shaharga  yuborib   qitsam.  U lu   mar- 

tabali  odam  b o 'lib   yetisharding-a!

28


S hunday 

dedi-yu, 

Duyshen 

s h a r tta  

burilib 

ariq 


b o 'y ig a  bordi.

T oshlar  ustidan  shaldirab  oqib  turg an   k o ‘m-ko‘k 

suv  labida  ikki  q o 'li  orqasida-yu,  k o 'k ra k   kerib,  tog' 

ustidan  suzib  o 'ta y o tg a n   oq  b u lu tla rg a   chanqoq  ko'zlari 

bilan  tikilib,  o ‘y   surib  tu rg an i  hali-hali  k o ‘z  oldimdan 

ketgan  emas.

Nimalarni  o 'yladi  ekan  o 'sh a n d a ?   Xayolida  meni  rost- 

dan  ham  k a tta   shaharga  o'q ish g a  yuborgan  bo'lsamikin! 

Men  bo'lsam   D uyshenning  shineliga  o 'r a lib   olib:  «O h, 

qani  endi  Duyshen  tu g 'is h g a n   akam  b o ‘lsa-yu,  bo'yniga 

osilib  erkalab  q a ttiq -q a ttiq   quchoqlasam,  ko'zim ni  chirt 

yum ib  dunyoda 

bor  shirin-shirin  gaplarni 

shivirlab 

q u lo g 'ig a   aytsam!  Ey,  Xudoyim,  uni  menga  tug'ish g an  

aka  qila  qolsang  nima  b pti!»  -   deb  tila k   tilagan  edim. 

O 's h a n d a   muallimimizni  odamgarchiligi,  yaxshi  niyatlari 

uchun, 


bizlarning  kelajagimiz  to 'g 'r is id a   g 'a m x o 'rlik  

qilganligi  uchun  ham  unga  mehr  qo'y ib ,  izzat-hurmatini 

bajo  keltirgan  b o 'lsa k   kerak.  Bizlar  g o 'd a k   bolalar 

bo 'lsa k   ham,  o'y im cha,  o'sha  v a qtdayoq  aqlimiz  yetib 

tu ra rd i  shunaqa  narsalarga.

Bo'lm asa  tizzadan  suv  kechib,  izg'irinda  nafasimiz 

b o 'g 'ilib ,  shuncha  uzoq  joyga  -   tepalik k a  har  kun 

q a tn a b   tinka-madorimizni  quritishga  bizni  kim  m ajbur 

qilardi,  deysiz?  M ak tab g a  o 'z   ixtiyorimiz  bilan  havas 

qilib  borardik.  O 'q ish la rin g g a   borsalaring-chi,  deb  bizni 

qistovga  oladigan  hech  kim  y o 'q   edi.  Bu  muzxona  sa- 

royda  yuz-ko'zlarimizni  qirov  bosib,  oyoq-qo'llarimiz 

sovuqdan  muzlab  qolsa  ham,  chidab  o 'tira r d ik .  F aqat 

pechka  yoniga  borib  nav b a tm a -n av b a t  isinib  olardik, 

qolganlarimiz  o'z  o'rnim izda  D uyshenning  darslariga 

quloq  solib,  o'q ish  bilan  m ashg'ul  b o 'lardik.

M ana  shunday  qah rato n   qish  kunlaridan  birida, 

endi  o'ylasam   yanvar  oyining  oxirlarida  bo'lsa  kerak, 

Duyshen  uyma-uy  kirib,  bizlarni  y ig ‘di-da,  m a k ta b ­

ga  boshlab  ketdi.  U  indamay  borar,  qovoqlari  bur- 

g u t  qanotiday  uyulgan,  rangi  o'c hgan,  yuzi  bamisoli 

c h o 'g 'd a   to b la n g a n   tem irday  unniqib  ketgan  edi.  Biz 

muallimimizni  hech  qachon  b u nday  ho latd a  ko'rm agan 

edik.  U n in g   avzoyiga  q arab  bizlar  ham  jim   bordik: 

biron  ko'ngilsiz  hoi  yuz  berganini  sezib  tu rard ik .

29


Y o 'ld a   qor  tep aliklariga  duch  kelganimizda  D u y ­

shen  doimo  avval  o'zi  yo'l  ochar,  uning  ketidan  men 

yurardim ,  keyin  ham m a  bolalar  o 'tib   olishardi.  Bu  gal 

ham  tepaga  chiqaverishda  kechasi  qor  uyilib  qolgan 

ekan,  Duyshen  y o'l  ochgani  oldinga  o 'tib   ketdi.  B a ’zida 

odam ning  orqasidan  ham  uning  avzoyini,  ko'n g lid an  

nima  g ap lar  o 'ta y o tg a n in i  bilsa  bo'ladi.  O 's h a n d a   ham 

muallimimiz  boshiga  o g'ir  m usibat  tushganligi  sezilib 

tu rard i,  nega  deganda,  u  boshini  quyi  solib  z o 'r g 'a   oyoq 

sudrab  ketayotgan  edi.  K o'z  oldim da  goh  qora,  goh  oq 

dah sh a t  solib  namoyon  b o 'lib   turgani  hali-hali  esimda: 

bizlar  g 'oz day  tizilib  tepalik k a  chiqib  ketayotganimizda, 

qora  shinel  ostidan  D uyshenning  bukchaygan  qaddi 

ko'zga  ta shlandi,  undan  yuqorida  oppoq  qor  tepaliklari 

tu y a  o'r k ach larid a y   ko 'rin ib   tu rar,  shamol  har  gal  ham- 

la  q ilganda  ularning  uchini  uchirib  ketardi,  undan  ham 

balandroqda  -   su td ay   oppoq  osmonda  bir  qora  b u lu t 

qora  d o g ‘day  ko'z ga  chalinardi.

M ak tab g a  yetib 

kelganimizda 

Duyshen 

pechkaga 

olov  ham  yoqmadi.

-   O 'r n in g la rd a n   turinglar,  -   deb  buyurdi.

Hammamiz  o'rnim izdan  turdik.

-   Telpaginglarni  olinglar,  -   dedi.

Bizlar 

hammamiz 



ito a tg o 'y lik  

bilan 


telpagimizni 

qo'lim izga  oldik,  o'zi  ham  askarlikdan  kiyib  kelgan 

quloqchinini  boshidan  yulib  oldi.  Nima  bo'lay o tg an ig a 


Download 5.46 Mb.

Do'stlaringiz bilan baham:
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   48




Ma'lumotlar bazasi mualliflik huquqi bilan himoyalangan ©fayllar.org 2024
ma'muriyatiga murojaat qiling