Tanlangan asarlar


Download 5.46 Mb.
Pdf ko'rish
bet1/48
Sana01.01.2018
Hajmi5.46 Mb.
#23563
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   48
Tanlangan asarlar

C

H

IN



G

IZ

 



A

Y

T



M

A

T



O

V

TANLANGAN  ASARLAR 



2   J IL D

ASflMR


«SHARQ»  NASHRIYOT-MATBAA 

AKSIYADORL1K  KOMPANIYASI 

BOSH  TAHRIRIYATI 

TOSHKENT  -   2012

8


C

H

IN



G

IZ

 



A

Y

T



M

A

T



O

V

SOHIL  YOQALAB 



CHOPAYOTGAN 

OLAPAR


Qissalar va  hikoyalar

«SHARQ»  NASHRIYOT-MATBAA 

AKSIYADORLIK  KOMPANIYASI 

BOSH  TAHRIRIYATI 

TOSHKENT  -   2012


%>Н(£ки/)]б - f a t t y

У Д К   8 2 1 .5 1 2 .1 3 3 -3  

К Б К   8 4 ( 5 0 ‘)6 

А - 3 8


Т а г j i m o n  

A s il  R a s h id o v

A - 3 8  



A y tm a to v ,  C h in g iz .

T a n la n g a n   a s a rla r:  Ik k in c h i  jild :  Q is s a la r  va 

h ik o y a la r.  T a rj.  A.  R a sh id o v   -   Т .:  « S h a rq » , 

2012  -   528  b.

Dunyoga  dong'i  ketgan  mashhur  qirg'iz  adibi  Chingiz 

Aytmatov  asarlarining  har  biri  shakli  va  m a’naviy  olami  be- 

takrorligi,  insonni  sharaflashi  bilan  har  qachon  maftunkordir. 

Bu  jilddan  uning  «Birinchi  muallim»,  «Somon  yo'li>,  «Alvido 

Gulsari»,  «Sohil  yoqalab  chopayotgan  olapar»  kabi  mumtoz  qis- 

salari  qatorida  ijodining  ilk  davrida  bitilgan  samimiy  ruhdagi 

hikoyalari  ham  o 'rin   oldi.

ISBN 978-9943-00-893-9

У Д К  821.512.133-3 

К Б К   8 4 (5 0   )6

ISBN 978-9943-00-893-9

A lish er  N avoiy



2§\)/$ 

noTaidagi

Л   0   7 / 1 1  

B o sh   tai

o ’zbekiston  MK

t

B o sh  tal  ririyati, 201 2 .


BIRINCHI  MUALLIM

B u   suratni  hali  tamom  qilganim   y o ‘q.  Q anday 

chiqishini  hozircha  aytish  qiyin.  H a r  kuni  ilk  saharda 

tu rib ,  xomaki  etudlarim ni  yana  ikki-uch  m arta  ko'z dan 

kechirarkanman,  to n g   su k u n atid a  u  yoq-bu  yoqqa  asta- 

asta  yurib  o 'y g a  cho'm am an.  Y o ‘q,  hali  ko'n glim dagini 

topganim cha  y o ‘q,  y ana  ta g 'in   k o 'p   ishi  bor.  Bu  surat 

hali  ko'ngildagi  bir  tilak,  qalbimni  hayajonga  solgan 

orzu-umid,  xolos...

Hali  tam om lanm agan  asar  to 'g 'r is id a   oldindan  jar 

solishni  o ‘zim  ham  azaldan  yoqtirm asdim.  Bu  baxillik- 

dan  emas.  Beshikdagi  chaqaloqning  kim  b o 'lib   voyaga 

yetishini  qayoqdan  bilib  b o 'ladi  deysiz?  Lekin  bu  sa- 

far  o'zinigz  k o 'rib   turibsiz,  shu  o datim dan  voz  kechib, 

xom -xatala  asarimni  o 'r ta g a   tashlab,  undan  gap  ochmoq- 

chim an...  Indamay  yurishga  hech  ilojim  y o'q.  Rostini 

aytsam,  bir  o'zim  yolg'izlik  qilib  qoldirru  bezovta  qilib, 

es-hushimni  o'z im ga  band  etgan  bu  voqea  yuragimga 

sig'm ay,  quchog'im   ham  yetm ay  turibdi.

B o'lgan 

voqeani 


aynan 

tasvirlab, 

xalqni 

undan 


bahram and  qilsam,  degan  umidim  bor.  Istar  edimki, 

ko'pchilik  ham  fikr-mulohazalarini  o 'r ta g a   tashlasa... 

Bu  asar  xalq  damidan  chiqqan  olovdek  b o ‘lsa-yu,  unga 

o'z  qoningizdan  qon,  kuchingizdan  kuch  q o 'sh ib   bersa- 

ngiz,  shu  vajdan  bu  voqeani  sizlarga  bayon  etishni  o'z 

burchim  deb  bilaman...

•  

•  


Ovulim iz  O q -Ja r  to g 'in in g   etagida,  k a tta   soy  shar- 

qirab  oqib  tu rg a n   keng  tekislikda;  undan  pastroqda  -  

Q ora  toq q ach a  yastangan  adir  b o 'y lab   cho'zilgan  temir- 

y o 'ln in g   ikki  tomoni  qozoq  dalasi...

Ovulim iz  ustidagi  te p a lik d a   ikki  k a tta   tera k   b o'lardi; 

men  buni  bolalik  chog'im danoq  bilardim.  Bu  qo'sh terak  

hali  ham  bor.  Q achon  qaram ang,  ovulga  qaysi  tom ondan 

kirmang,  hammadan  burun  tepalikda  bir-biri  bilan  yon- 

ma-yon  turgan  o'sha  baland  teraklar  ko'zga  chalina-di.

6


Bilmadim,  nima  uchundir,  bolaligimdanmi  yoki  kas- 

bim  rassomlik  bo'Iganidanm i,  haytovur,  har  gal  stan- 

siyadan  tushib,  tep alik d an   o 'tib ,  ovulimizga  q arab  y o ‘1 

olganimda,  q o 'sh te ra k la r  jo y id a  turganm ikin,  deb  sabr- 

sizlik  bilan  beixtiyor  shu  tom onga  qaraym an.  T eraklar 

naq a d ar  k a tta   bo'Isa  ham,  uzoqdan  shuncha  dargu- 

mon-u,  lekin  u larning  surati  k o 'z  oldimga  kelib  tura- 

verardi.  Tezroq  ovulga  yetib,  ertaroq  te palikka  chiqsam, 

q o 'sh te r a k k a   egilib  salom  bersam,  u larning  shovullashini 

to 'y ib - to 'y ib   eshitsam,  deb  yuragim  orziqardi.

K o 'c h a-k o 'y d a  nima  k o 'p   -   d a r a x t  k o 'p ,  lekin  bu 

te ra k la r  o'zi  boshqa  bir  olam,  q an d a y d ir  xosiyatli, 

tili  borday. 

K un-tun  yaproqlari  dirillab,  chayqalgan 

uchlari  bir-biri  bilan  o'p ishib,  o'zini  ming  k o'yga  solib 

shovullaydi.  Goh  sohilga  kelib  urilgan  erka  to 'lq in d a y  

eshitilar-eshitilmas  guvullashib  q o 'ya di,  goh  jim   o'y lan ib  

qolib,  sog'ina-sog'ina  yuragi  qon  b o 'lganday,  allanima- 

larni  eslab  xo'rsinib,  y u lqingan  shamol  b u lu t  haydab, 

yom g'ir  haydab,  b u toqlarini  egib  yuborganda,  te ra k la r 

bir-biridan  m adad  olib:  sindirib  bo'psan,  deganday  bat- 

ta r   o 'ja r lik   qilib,  zarda  bilan  to 'l g 'a n i b   qo'yishadi.

Ho'  ancha  keyin  esim  kirib  ulg'ayganim da,  men  bu 

tera k la rn in g   siri  asroridan  voqif  b o'ldim .  T o 'r t  tomoni 

ochiq  b aland  tep ad a  turishganidan,  bular  doimo  shamol 

o'q ig a  t o 'g 'r i   kelib  havoning  h a r  bir  o'y iniga  javob  qay- 

ta rib   turishgan.  Tinm ay  shovullab,  ming  ohangda  ovoz 

chiqarib  turishlari  ham  shundan.

Lekin  mening  bu  idrok  qilganlarim   bolalik  xayolim- 

ning  ilk  taassurotini  sovuta  olmadi.  O 's h a   vaqtdagi 

hayajonlarim   hali  ham  o'z  haroratini  yo'qotm adi,  naza- 

rimda,  bu  te ra k la r  hali  ham  q an d a y d ir  bir  sirni  yashir- 

gan  jonli  maxluqday.

Bolalik  um rim ning  eng  shirin  orzulari  shu  teraklar 

soyasida  qolib  ketganday,  esimga  tushgan  sari  yana 

q ay ta  boshdan  eslagim  keladi.

O 'qishim iz  tamom  b o'ldi  deguncha  bizlar  chum chuq 

qidirib 


shu 

yerga 


kelardik. 

C huvullashim izga 

mast 

b o 'lg a n d a y   q o 'sh te ra k n in g   te p a   shoxlaridagi  yaproqlari 



hilpirab,  bizga  soya  tashlardi.  O 's h a   kezlarda  yoriq 

tovon,  kaftlarimiz  qovjiragan  biz  te n ta k la r  teraklar- 

ga  m ushukday  tirm ashib  chiqa  bosh laganimizda  chum-

7


c huqlar  chirillab  qolardi.  Chirillashiga  qararmidik!  Ha- 

deb  bir  butoqdan  ikkinchisiga  o'tav e rib ,  chum chuqlar 

«pir»  etib  uchib  ketgan  baland  butoqqa  chiqqanimizda, 

ko'z  oldimizda  namoyon  b o'lgan  olam  manzarasini  ko'rib 

h ay ra td a n   damimiz  ichimizga  tu shib  ketardi,  tutm oqchi 

b o'lgan  chum chuq  bolalarini  ham  esimizdan  chiqarib 

yuborardik.  Ko'zimizga  k a ttak o n   b o 'lib   k o 'rin ib   yur- 

gan  kolxoz  otxonasining  tepadan  xuddi  chigirtkaday 

ko'ringaniga,  qishloqdan  nari  cho'zilib  ketgan  dala- 

ning  kattaligiga,  y ana  undan  nariroqdagi  qancha-qancha 

qadrdon  yerlar,  ovulimizdagi  ariqlardan  boshqa  ta g 'in  

qancha-qancha  kum ushday  tovlanib  oqayotgan  suvlarga 

suqlanib  qarab,  bu  dunyoning  cheti  shumi  yo  undan 

narida  ham  shunday  osmon,  shunday  b u lu tla r,  shunday 

yerlar  bormikin,  deb  xayol  surib  ketardik.

O 's h a n d a   qulog'im izga  shamol  ovozi  chalinsa,  unga 

j o ' r   b o 'lib   qim irlagan  yaproqlar,  ko'z  ilg'am as  uzoq- 

uzoqlarda  ajoyib  va  g 'a ro y ib   narsalar  ham  bor  deganday 

shivirlab,  betlarimizni  silab  erkalatardi.  Yuragim  duk- 

duk  urib  qinidan  chiqib  ketadiganday,  q o 'sh terak n in g  

shovullashiga  astoydil  quloq  solardim.  K o'z  oldimga  er- 

takdagiday  b u tu n   olam  kelibdi-yu,  lekin  bir  narsa  esim­

ga  kelmabdi.  Bu  tera klarni  kim  o ‘tqazgan-u,  qanday 

umid  bilan  o'stirg an in i  o'ylam abm an.

Shu  q o 'sh te ra k   qad  k o 'ta r ib   tu rg a n   joyni  ovuldagi- 

lar  nima  u chundir  «D uyshenning  m aktabi»  deyishardi. 

Birortasining  moli  yo'q olib:  «Hoy  falonchi,  g 'u n a jin im n i 

k rdingm i»? 

-  

deb 


so'rasa, 

t o 'x t a b  

unga: 

«H  ,


yuqoridagi  «D uyshenning  m aktabida»  y ilqilar  yuribdi, 

o'sha  yoqdan  xabar  olib  k r»,  -   deb  javob  berishardi. 

K a ttala rg a  ta q lid   qilib  biz  ham:  «Yuringlar,  Duyshen­

ning  m aktabiga  ketdik,  tera k k a  chiqib  chum chuq  hay- 

daymiz»,  -   der  edik.

Bir  v a q tla r  o 'sh a   tep ad a  m aktab  bor  ekan.  Bizning  za- 

monamizda  bu  m ak tab d a n   asar  ham  qolm aganu,  lekin 

qo 'sh terak li  tepaning  nomi  xalq  og'z idan  tushgan  emas. 

Bolalik  chog'im da  bu  m a k ta b   o 'rn in i  x o 'p   qidirib  ham 

ko'rganm an.  Keyinchalik:  «Nimaga  «D uyshenning  m ak ta­

bi»  deyishadi,  Duyshen  o'zi  kim?»  -   deb  q arilardan  surish- 

tirsam,  bu  savolimga  u lar  hech  qizig'i  yo 'q ,  anchayin 

gapdan  qo'l  siltab  ja v o b   qilishardi:  «Kim  bo 'lard i,  shu


yurgan  oqsoq-qy'  Duyshen-da.  O 's h a   h u rriy a td a n   keyin 

ho'  anavi  te p a d a   eski  bir  molxona  b o i a r d i .   Duyshen 

komsomol  bo'ldim ,  deb  o'sha  yerda  m a k ta b   ochib,  bola 

o 'q itg an .  M a k tab   qayoqda  deysan,  anchayin  bir  gap- 

da.  U  v a q tla r  o'zi  qiziq  zamon  emasmidi,  Xudo  ko'rsat- 

masin,  uzangiga  oyog'i  yetib,  o tn in g   yolidan  tu ta m la b  

o lganlarning  hammasi  o'ziga  bek,  o'z iga  xon  b o'lib 

qolgandi.  H a r  kim  o'z  bilganini  qilardi.  Duyshen  ham 

o 'sh a n d a   miyasiga  kelganini  qildi-da.  Hozir  u  m aktabdan 

bir  parcha  guvala  ham   qolmagan,  ilgari  nomi  y o 'q   tepa 

edi.  Endi  «D uyshenning  m aktabi»  degan  nom  oldi...»

Duyshen  degan  kishini  uncha  yaxshi  bilmas  edim. 

Baland  bo'yli,  b u rg u t  qovoq,  salobatli  odamga  o'xshardi. 

U ning  hovlisi  a riqning  narigi  tom onida,  ikkinchi  brigada 

ko'c hasida  edi.  Men  ovu ld a  tu rg a n   kezlarimda  Duyshen 

kolxoz  mirobi  b o 'lib   ishlardi,  egarning  qoshiga  k a tta   ket- 

monni  chirm ab  olib,  shatakdan  chiqib  qolgan,  o'z iga  o'x - 

shash  suyaklari  ko 'rin ib   qolgan  otni  minib,  goh-gohoda 

o 'tib   qolardi. 

Keyin  qariganda  pochtachilikka  o 'tib  

ketdi,  deb  eshitgandim.  Lekin  gap  unda  emas.  Kom­

somol  deganda  men  o'sha  v a q tla rd a   ishga  ham,  gapga 

ham  epchil,  y alqov-poraxo'rlarni  gazetaga  yozib  tu ruvchi 

ovul  y ig itlarining  eng  miqtisini  tushunardim .

Rostini  aytsam,  soqoliga  oq  kirgan,  qaysar  otiga  kuchi 

yetmagan  haligi  rasmana  odam ning  bir  zamonlar  qanday 

qilib  komsomol  b o 'lganini,  xat-savodi  bo'lm asa  ham, 

bolalarni  qanday  o 'q itib ,  qanaqa  o'q itu v ch i  bo'lganini 

o'zimcha  hech  tasavvur  qilolm adim.

O 's h a   vaq tlard a  bu  gaplar  ovulda  aytilgan  son-sanoq- 

siz  erta klardan  bo'Isa  kerak,  deb  qo'ya  qolgandim.  Keyin 

bilsam,  «D uyshenning  maktabi»  degan  g apning  o'z  tarixi 

bor  ekan,  buni  tasodifan  yaqinda  bilib  qoldim.

O 'tgan  kuzda  kolxozdan  menga  bir  telegramma  keldi.

Ikki  yildan  buyon  kolxozimiz  o'z  kuchi  bilan  yangi 

m aktab  solayotgan  ekan.  M a k tab   binosi  qurilib  bo'lgan- 

dan  keyin  ovuldagilar  meni  m aktabni  ochish  marosimiga 

chaqirishipti.  Bu  quvonchli  ku n lard a  elim  bilan  birga 

b o 'la y   degan  n iy atd a  darhol  y o 'lg a   otlandim.  Ovul 

manzaralarini  sura tga  olish  niyatida  ovulga  t o 'y   maro-

Oqsoq-qo'y  -   urug'ning  nomi.


simidan  u ch-to‘r t  kun  ilgari  jo 'n a b   ketdim .  S hahardan 

c haqirilganlardan  akademik  Sulaymonovani  ham  kutib 

o 'tirish g an   ekan.  Bu  ayol  bu  yerda  bir  kun-yarim  kun 

turib,  keyin  M oskvaga  jo 'n a b   ketadi,  deyishdi.  Akademik 

Sulaym onovaning  kelishini  eshitib  ju d a   suyunib  ketdim. 

X alqqa  tanilg an   bu  olimaning  ovulimizdan  ekanligi, 

qiz  v a q tid a   shaharga  ketib,  o ’qib,  olim  b o 'lg a n i  ovulda 

q ulo g 'im g a  chalinib  yurardi.  O 'z i  bilan  shahardaligim da 

tanishib  olgan  edim.

Men  ko 'rg an d a  O ltin o y   Sulaym onova  sochiga  oq 

kirib,  elliklarga  borib  qolgan,  to 'lish g a n g in a   ayol  edi. 

M ashhur  ham qishlog'imiz  universitetda  kafedra  mudiri 

b o'lib  ishlardi,  falsafadan  leksiya  o 'q ib   tu rar,  xizmat 

qiladigan  yeri  akademiya  bo 'lib ,  tez-tez  che t  ellarga 

borib  kelib  turardi.  O p a n in g   bemalol  o 'tirib ,  men  bilan 

to 'y ib   suhbatlashishga  vaq ti  b o'lm ay  yurardi.  lekin  har 

gal  goh  majlisda,  goh  to 's a td a n   ko'c hada  uchrashib  qol- 

ganimizda  ovuldagilarning  omon-esonligini  s o 'гаг,  asar- 

larim  to 'g 'r is id a   qisqacha  b o 'lsa  ham  biron  fikr  aytm ay 

qo'ym asdi.  Men  bu  kishining  kam tarligiga,  odamoxunli- 

giga  qoyil  qolib,  bir  kuni  o'ziga  dangal  aytdim:

-   O pa,  ovulga  borib,  el-yurt  bilan  k o 'rishib  kel- 

sangiz  bo 'lard i.  O vuld ag ilarn in g   hammasi  nomingizni 

sirtdan  tilg a  olib,  faxrlanib  yurishadi,  lekin  ko'pchilik 

sizni  tanim aydi.  Atoqli  olima  qizimiz  ovulimizdan  yot- 

siraydi,  bizlarni  tanigisi  kelmaydi,  deydiganlar  ham  yo'q 

emas...

-   Gapingiz  t o 'g 'r i,   ukam,  -   deb  O ltin o y   Sulay­



monova  x o 'rsinib  qo'y d i,  -   borishga  o'zim  ham  ko'p d a n  

intizorman. 

Bormaganimga 

ham 


ta la y  

v a q t 


bo'ldi. 

O v u ld a   tu g 'ish g a n   qarindoshlarim   y o ‘q-ku,  lekin  eling- 

dan  yaqin  tu g 'ish g a n in g   bo'larkanm i!  A lb atta  boraman, 

fursat  topdim,  boraman...  O 'z im   ham  y urtim ni  x o 'p  

sog'inganm an...

Akademik  Sulaymonova  o 'sh a   kuni  kechikibroq  kel­

di. 

U n in g   mashinasi 



kelib  to 'x ta g a n d a   m aktabning 

ta n ta n a li  majlisini  endi  ochmoqchi  b o 'lib   turishgan  edi. 

M ajlisdagilarning  hammasi  duv  etib  chiqib  uni  kutib 

olishdi,  tanigan-tanim agan  ham m a  -   yosh-u  qari  u  bi­

lan  q o 'l  berib  ko'rishgisi  kelardi.  O ltin o y   Sulaymonova 

bunchaligini  kutm agan  b o 'lsa  kerak.  K o'ngli  to g 'd a y



k o 'ta rilib ,  suyunib  ketganidan  nim a  qilishini  bilmay, 

ikki  bukilib  odam larga  t a ’zim  qila-qila  borib  prezidium- 

dan  o 'r in   olib   tirdi.

Qancha-qancha  ta n ta n a li 

m ajlislarda  b lib  izzat- 

ikrom  k o 'rgan  O ltin o y   Sulaymonova,  bu  safar  oddiygina 

qishloq  m aktabida  ham qishloqlarining  ochiq  chehra  bi­

lan  k u tib   olishganini  k o'rib,  hayajoni  zo'r  kelganidan 

ko'z  yoshlarini  tu to lm a y   qoldi.

M ajlisn in g   o x irid a  p ionerlar  unin g   b o 'y n ig a   qizil 

g a ls tu k   ta q ib ,  q o 'lig a   g u ld a s ta   tu tq azish d i.  Yangi  m a k ­

t a b n in g   faxriy  k itobiga  unin g   nomini  birinchi  qilib 

yozib  q o 'y ish d i.  O 'q u v c h ila r n in g   konserti  va  o'y in- 

k u lg ila rid a n   keyin,  k ec h q u ru n   bir  t o 'd a   m uallim lar, 

ovul  a k tiv la ri  bilan  b irg a  hammamiz  m a k ta b   direkto- 

rining  uyida  m ehmon  b o 'ld ik .

M ehm onda  ham  O ltin o y   S ulaym onovaning  kelganiga 

suyunishib,  uni  gilam  bilan  yasatilgan  t o 'r g a   o'tqazishib, 

q o 'lla rid a n   kelgancha  izzat-hurmatini  bajo  keltirishdi. 

K a tta   dasturxon  atrofida  o 'tirg a n la r  duv-duv  gap  bilan 

ovora.  Q a d a h la r  k o 'tarilib ,  to stla r  aytilayotgan  edi,  bir 

v aq t  q o 'lig a   bir  dasta  gazeta-jurnal  ushlagan  bir  yigitcha 

eshikdan  kirib  keldi-da,  mezbonga  o 'n ta c h a   telegramma 

cho'zib,  og'a y,  q o 'l  q o 'y ib   beringiz,  deb  iltimos  qildi. 

Ilgarigi 

o 'q u v c h ilard an  

kelgan 

ta b rik  



telegram m alar 

q o 'ld a n   q o 'lg a   o 'tib ,  kimdir  gap  orasida:

-   Hoy,  buni  Duyshen  qariya  olib  keldimi?  -   deb 

so'rab  qoldi.

-   Ha,  -   dedi  yigit.  -   M ajlisdagilarga  o 'q ib   eshit- 

tirishsin,  deb  otini  x o 'p   yeldirib  kelibdi-yu,  kechikibroq 

qolgani  uchun  oqsoqolning  ko'ngli  o'rn ig a  tushmadi.

-   Nima  qilib  tu rib d i,  ayt,  tushsin  otdan,  uyga  kir- 

sin,  -   dedi  mezbon.

Yigit  chiqib  ketg an d a  yonim da  o 'tirg a n   O ltinoy 

Sulaym onova  bir  seskanib  tushdi,  rangi  quv  o'c h ib   ni- 

m anidir  eslaganday  mendan  so'radi:

-   U  qaysi  Duyshen,  kimni  aytishyapti?

-   Kolxozning  pochtachisi,  opa,  -   dedim  men.  -  

D uyshen  oqsoqolni  tanirm idingiz?

Ha,  deganday  bosh  irg'a b  O ltin o y   Sulaym onova  bir 

narsa  demoqchi  bo'lib,  o 'rn id a n   tu rishga  h arak at  qilgan 

edi,  deraza  yonidan  bir  otliq  d u p u rlab   o 'tib   ketdi,  uyga 

kirib  kelgan  yigit:

11


-   Tushingiz  desam,  u  kishi  unamadi,  o g'ay,  -   dedi,  -  

hali  x a t  tarqatishim   kerak,  deb  ketib  qoldi.

-   Mayli,  ketaversin,  u  cholning  ham   o'ziga  yarasha 

ulfatlari  bor,  -   dedi  kim dir  birov  xomush  tortib.

-   O ,  Duyshen  deganni  bilmas  ekansizlar,  u  qonun- 

qoidani  ju d a   o 'r n ig a   keltiradi,  xizmatini  bajarm asdan 

hech  qayoqqa  burilmaydi,  -   dedi  yana  bittasi.

-   T o 'g 'r i  aytadi,  j u d a   ajoyib  odam  o'zi.  U rush  t a ­

mom  bo'lg an d a n   keyin  U k ra in ad a  ekan,  gospitaldan 

chiqib,  o'sha  yerda  tu rib   qolibdi,  kelganiga  besh  yilcha 

bo'lgan.  Unib-o'sgan  ovulimda  qolsin  suyagim  dedim, 

deydi.  Bu  dunyodan,  o'zi  sho'rlik,  toq  o 't i b   ketyapti...

-   Bir  kirib  o 'ts a   b o 'la rd i...  Ha,  mayli,  -   deb  mez­

bon  ta g 'in   qo'lini  siltab  q o 'y a   qoldi.

Bir  mahal  t o 'r d a   o 'tirg a n   ovul  oqsoqollaridan  biri 

qadah  k o 'ta r ib   so'z  qotdi:

-   O 'r to q la r ,  esinglarda  bo'lsa  kerak,  bir  v a q tla r 

«а»  harfini  ham  bilmagan  «D uyshenning  m aktabida» 

bizlar  ham  o 'q ig an   edik...  -   U   shu  gapni  aytdi-yu, 

ham  ko 'n g li  buzilib,  ham  kulgisi  qistab,  ko'zini  yumib, 

boshini  chayqab  qo'ydi.

-   Voy,  tavba!

-   Rost,  rost!  -   deb  kulib  qo'y ishdi  boshqalar.

-   Nimasini  aytasan!  Ozmuncha  n a g 'm a   ko'rsatganm i 

Duyshen  deganing?  Biz  b o'lsak  uni  rasmana  o'qituvchi 

deb  yuribmiz-a!

Q aq-qah  kulgi  bosilishi  bilan  haligi  qadah  k o'targan 

odam  yana  gapini  davom  ettirdi:

-   M ana  endi, 

oldimiz  dongi  chiqqan  akademik 

bo'lib,  ketimiz  oliy  m a ’lumotli,  o 'r t a   bilimli  bo'lib 

oldik.  O vulim izda  bugun  yangi  o 'r t a   m a k ta b   ochdik, 

boshqa  tom onlarini  aytm aganda  ham,  zamonamizning 

qanchalik  o'zgarganligi  shundan  ko 'rin ib   turibdi.  Qani, 

kelinglar,  og'a -inilar,  ovulimizning  o 'g'il-qizlari  bundan 

buyon  ham  o'q im ishli  bo 'lib ,  o'z  zamonasining  peshqa- 

dam  kishilari  q atorida n  joy  olishsin!

Bu  gap  ham m aga  m a ’qul  tushib,  shov-shuv  k o 'tarildi. 

F a q a t  O ltin o y   Sulaym onova  ju d a   xijo la t  to rtganday, 

labini  tish la b   qizarib  ketdi.  U,  ryum kani  labiga  tegizdi- 

da,  y ana  q ay tib   o 'r n ig a   qo'ydi.  Gap,  kulgi  bilan  alahsib 

qolgan  odam lar  uning  bu  holatini  sezganlari  ham  yo'q .

12


-   O p a   deyman,  bir  nim adan  x ijo la t  b o i i b   o'tirib- 

siz-a?  -   dedim  men.

-   O 'z im ,  shunchaki,  inim,  -   dedi-da,  O ltin o y   Su­

laym onova  ikki-uch  m arta  soatiga  qarab  q o 'ydi,  boshqa 

indamadi.

Keyin  mehm onlar  eshikka  sayri  havo  qilishga  chiqqan- 

da  qarasam,  O ltin o y   Sulaymonova  bir  chekkada  yolg'iz 

o'zi  tep a lik d a   chayqalgan  q o 'sh te ra k k a   tikilib,  xayol 

surib  tu rg a n   ekan,  sekin  qadam  bosib  yoniga  bordim.

Botishga  ta ra d d u d la n ib   kuzgi  d alaning  chetiga  chiqib 

olgan  qip-qizil  kun  nurlari  te p a lik d a   tu rg a n   te ra k la r­

ning  cho'q q ilarig a  bir  tegib,  bir  tegm ay  m avjlanib  t u r ­

gan  ekan.

-   S h o 'rlik   te ra k la r  bargini  to 'k y a p ti,  bahorda  bu 

tera klarni  gullag an d a  ko'rsangiz!  -   dedim.

-   O 'zim   ham  shuni  o 'y la b   turg an   edim,  -   deb  O lti­

noy  Sulaymonova  boshini  silkib  x o 'rsinib  qo'ydi.  -   Har 

bir  jo n ivorning  bahori  ham,  kuzi  ham  bor.


Download 5.46 Mb.

Do'stlaringiz bilan baham:
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   48




Ma'lumotlar bazasi mualliflik huquqi bilan himoyalangan ©fayllar.org 2024
ma'muriyatiga murojaat qiling