Tanlangan asarlar


Download 5.46 Mb.
Pdf ko'rish
bet43/48
Sana01.01.2018
Hajmi5.46 Mb.
#23563
1   ...   40   41   42   43   44   45   46   47   48

ketisholmadi;  hamma  narsa  avvalgiday:  hamon  ovchilar 

avvalgiday  xavfli,  om onat  dengiz  to 'lq in la rid a   yuri- 

shibdi,  hamon  o ldinda  nima  kutayotgani  noaniq,  hamon 

borliqni  quyuq  zulm at  c h u lg 'a b   olgan.  F a q a t  shiddat 

bilan  ketayotgan  qayiq  yana  allaqancha  joygacha  suzib 

bordi-da,  oxiri  bir  yerda  aylanib  t o 'x t a b   qoldi...

S hunaqa  oshiqib  haydashning  nima  keragi  bor  edi?  Bu 

bilan  biron  narsaga  erishishdimi?  Nima  foyda  k o 'rish d i? 

M abodo  bir  jo y d a   turish g an id a  nima  b o 'la r d i?   A lbatta, 

hech  narsa  bo'lmasdi.

Q ayiqdagi  har  bir  odam  chamasi  shular  h aqida  o 'y la r 

edi.  Shu  payt  O 'r x o n   oqsoqol  tilg a   kirdi:

-   Endi  quloq  solinglar,  -   dedi  u  vazminlik  bilan, 

chamasi  o'zini  koyitm aslikka  h arak at  qilib,  chunki  u 

ikki  kundan  beri  hech  nima  yemadi  ham,  ichmadi 

ham.  -   Ehtimol,  bu  tum an  hali-beri  tarqam as.  O d a td a  

shunday  yillar,  shunday  voqealar  b o 'lib   turadi.  Buni 

o'zlaringiz  ham  bilasiz,  dengiz  ustida  tu m a n   yetti,  sak- 

kiz  kunlab,  b a ’zida  o 'n   kun lab   tu rib   qoladi.  M u ddati

410


kelm aguncha  kasal  tuzalmas,  deganlariday  tu m a n   dengiz 

ustidan  jilm ay  qoladi.  Bu  m ud d at  qachon  keladi,  buni 

hech  kim  bilolmaydi.  Agar  bu  tu m a n   ham  shuning 

singari  tez  orada  tarqam aydiganlaridan  bo'lsa,  unda 

holimiz  ne  kechadi?  Qoq  baliq  ham  j u d a   oz  qoldi,  suv 

b o'lm aganda n  keyin,  uning  kimga  ham  hojati  bor.  Su- 

vimiz  bo'lsa,  mana!  -   chol  shunday  deb,  bochkachani 

chayqatdi.  Chamasi,  bochkacha  tagida  bir,  bir  yarim 

hovuch  suv  qolgan  edi,  xolos.

Hech  kim dan  sado  chiqmadi.  Chol  ham   jim ib  qol­

di.  U n in g   nima  demoqchi  ekanligini  ham m a  tushunib 

tu rardi:  bundan  buyog'iga  kuniga  fa q at  bir  marta,

o 'shandayam   ch o'm ichning  yuqini  ichish  kerak.  S hun­

day  q ilganda  iloji  boricha  uzoq  chidash,  tum an  balosini 

yengish,  unga  bardosh  berish  mumkin,  deb  o'ylashardi. 

Havo  ochilib,  yulduzlar  chiqib  yo  quyosh  charaqlab  k et­

sa  m arra  bizniki,  deb  o'ylashardi.  Zora  baxtlari  chopib, 

havo  ochilib  ketsa,  zora  yergacha  yetib   olishsa!

Aslida 

ham  shunday  qilmasa 



bo'lm asdi. 

Boshqa 


ilojlari  y o 'q   edi  ham!  Lekin  aytishga  oson  -   odam  qa- 

chongacha  chidashi  m um kin?  Goho  uydagi  gap  ko'c haga 

t o 'g 'r i   kelmaydi,  xayol  boshqa,  hayot  boshqa  deganday. 

Azobda  qolgan  barcha  odam lar  hoziroq  suv  ichishni, 

cho'mich 

yuqidamas, 

to 'y ib , 

qonib 


ichishni 

xohlar 


edilar.

Bu  m udhish  ahvoldan  qutulish  m ushkulligini  O 'r x o n  

bobo  tushunardi  va  shuning  uchun  ham  u  boshqalardan 

k o 'ra  ko'proq  iztirob  chekardi.  Chol  ham m aning  ko'zi 

oldida  qurib,  so 'lib  borardi.  Ikki  bir  d ardning  zo'rligidan 

qat-q a t  ajin  bosgan  yuzi  qorayib,  b a tta r   burishib  bo­

rardi.  Yoshlanib  turgan  ko'z larida  zo'riqish  va  sarosima- 

lik  alom atlari  aks  etardi  -   bunday  iztiroblarga  bardosh 

berish  chol  uchun  ju d a   o g 'ir  edi.  Lekin  q urib  qolgan 

darax tn i  faqat  tomiri  z o 'r g 'a   tu t ib   tu rg an d a y   chol  o'zini 

oxirigacha  mardona  tu ta rd i.  Ammo  bu  hoi  uzoq  davom 

etishi  mumkin  emasdi.  O d a m la rn in g   falokatdan  q u tu lib  

qolishi  uchun  zarracha  aham iyatli  bo'lgan  gapni  ham 

aytib   qolish  kerak  edi.

-   O 'ylashim cha,  -   so'z ida  davom  etdi  O 'r x o n   oq-

411


soqol.  -   Наг  lahza  d iq q at  bilan  atrofga  nazar  tashlab, 

havodan  k o ‘z  uzmay  turish  kerak  -   to 's a td a n   a g u k u k 1 

o 't i b   qolishi  mumkin.  B unday  tum an  paytida  dengiz  us­

tid an   fa q at  agukuk  uchib  o ‘t a   oladi.  Mabodo,  biz  biror 

orol  bilan  yerning  o ralig'ida  qolgan  bo'lsak ,  qushning 

uchishidan  y o'lni  bilib  olishimiz  mumkin.  Q a n d a y   qush 

b o 'lsa  ham  dengiz  ustidan  fa q at  t o 'g 'r ig a   q arab  uchadi. 

Agukuk  ham  xuddi  shunday.

-   M abodo  biz  orol  bilan  yerning  o ra lig 'id a  bo'lm asak- 

chi?  -   g 'a m g in   so'radi  M ilxun,  hamon  boshini  quyi 

solganicha.

-   U n d a   yerni  ko'rolm aymiz,  -   dedi  bosiqlik  bilan 

O 'r x o n   bobo.

Kirisk  aniqlashga  intildi.  Nega  endi  agukuk  dengiz 

tepasidan  uchadi?  Bunaqa  olis  joydan  uchish  qushga 

zarur  keptim i?  Ammo  undan  a w a l   xuddi  shu  fikrni 

M ilxun  aytib   qoldi.

-   Mabodo  agukuk  bizning  tepamizdan  uchib  o 'tishni 

unu tib ,  boshqa  tom ondan  uchib  o 'tish n i  xohlab  q o l­

gan  bo'lsa-chi,  atk ich x ?  U nda  nima  qilamiz?  -   dedi  u 

m a ’yuslanib,  istehzo  bilan.

-   U n d a   yerni  ko'rolmaymiz,  -   dedi  y ana  bamayli- 

xo tir  O 'r x o n   bobo.

-   Demak,  ko'rolmaymiz!  -   hayron  b o 'lib   g'azablandi 

M ilxun. 

-  


Unaqasigayam, 

bunaqasigayam  

ko'rolm as 

ekanmiz-da!  U nday  b o 'lsa  biz  bu  yerda  nega  o'tirib m iz ?  -  

g'a zabi  toshib  g 'o 'ld ira d i  u  va  birdan  qah-qah  urib 

k ulib  yubordi,  s o 'n g   y ana  dami  ichiga  tushib  ketdi. 

H am m aning  yuragi  orqasiga  to rtib   ketdi.  Nima  qilishni 

bilmay,  su k u t  saqlar  edilar.

Shu  orada  M ilxunning  boshiga  bir  fikr  kelib  qoldi. 

U  kafti  bilan  eshkakning  tagiga  bir  urib,  tirgagi- 

dan  chiqarib  yubordi.  Keyin  nima  u chundir  qayiqning 

burniga  chiqib,  qaddini  g 'o z  tu tib ,  eshkakni  langar  qilib 

tu rib   oldi.  Hech  kim  unga  hech  narsa  demadi.  U  ham 

hech  kimga  e ’tib o r  bermadi.

-   Ey,  qanjiq!  -   g'a zab   bilan  baqirdi  u  eshkakni



Agukuk  -

  q u t b   b o y q u s h i.

412


k o 'ta rg a n ic h a   tum an  zulmati  tom onga  ta h d id   solib.  -  

Ey,  sham ollar  Shomoni!  Eshityapsanm i?  Agar  sen  qanjiq 

itn in g   o ‘ligi  bo'lm ay,  sham ollarning  egasi  bo'lsang,  qani 

sening  shamol hiring!  Yoki  iningda  o 'lib   qoldingmi,  q a n ­

jiq?!  Yo  seni  har  tarafdan  a y g 'ir la r  o 'r a b   olgan  bo'lsa, 

qay  biriga  orqa  o'girishni  bilmay  qoldingmi?  Hammasi- 

ga  bir-bir  o rqa  o'g irib,  chaqishib  qoldingmi?  Shuning 

uchun  ham  shamol  k o 'tarish g a  qurbing  yetm ayaptim i? 

Yoki  bo'lm asa  biz  bu  yerda,  o 'ra n in g   ichiga  tushib 

qolgandek  tum an  ichida,  halokat  ostida  qolib  ketga- 

nimizni  bilmaysanmi,  q an jiq ?  Yo  oramizda  yosh  bola 

borligini  bilmaysanmi?  Bolaning  suv  ichgisi  kelyapti, 

suv,  tu shunyapsanm i?  Senga  aytyapm an,  oramizda  yosh 

bola  bor,  u  birinchi  m arta  dengizga  chiqqan!  -   Sen- 

chi,  sen  bo'lsang  bizlardan  qasdingni  olyapsan.  Axir,  bu 

nomardlik-ku!  Agar  sen  ty u len   tezagi  bo'lm ay,  sham ollar 

egasi  bo'lsang,  javob  ber!  Sham ollaringni  yubor!  E shit­

yapsanmi?  T um anlaringni  dum ingga  qistirib  olib  ket! 

Eshityapsanmi  a ytganla rim ni?  Bo'roningni  yubor,  q a n ­

jiq,  eng  d ahshatli  b o 'ro n in g   -   Tlangilani  yubor,  qanjiq, 

senga  aytyapman!  Mayli,  b o 'ron  qayig'imizni  ag'darsin, 

t o 'lq in la rg a   g 'a r q   b o 'lib   ketaylik,  iflos,  qanjiq!  E shit­

yapsanmi,  senga  aytyapman!  T uf  senga,  ablah!  Pahmoq 

soqolingga  tupurdim !  Agar  sham ollarning  egasi  bo'lsang, 

bo'roningni  yubor,  bizni  dengizga  c h o 'k tir,  agar  shunday 

qilmasang,  g 'i r t   qanjiq  ekansan!  Men  ham  ayg'irm an, 

yana  b itta   ay g 'ir.  F a q a t  men  seni...  istamayman,  mana 

senga,  mana  senga,  mana,  mana,  kesib  ol,  mana,  kesib 

ol  deyapman,  ol!

M ilxun  sham ollar  Shomonini  m ana  shunday  shaloq 

so'zlar  bilan  so 'k a   boshladi.  A llaqayoqlarga  berkinib  ol­

gan  Shomon  o'z ining  q o'l  ostidagi  sham ollarni  qayoqlar- 

g a d ir  berkitib  tashlaganga  o'xshardi.  M ilxun  shu  tarzda 

yana  ancha  m ahalgacha  to m o g 'i  xirillab,  holdan  toygun- 

cha  sham ollar  xo'jasini  ham  tah q irlab ,  ham  haqoratlab, 

y ana  yalinib  qichqirardi.

S o 'n g   u  eshkakni  zarb  bilan  dengizga  uloqtirib 

yubordi,  o'z in in g   doimiy  o 'r n ig a   kelib  o 'tird i  va  yuzini 

q o 'lla ri  bilan  to 's ib ,  h o'ngrab,  o 'k irib   y ig 'la b   yubordi.

413


Hamm a  chorasiz  jim  qotgan  edi,  M ilxun  b o 'lsa  hiqillab 

y ig 'lab ,  kenjatoylarining  nomini  aytib   baqirardi.  Erkak 

kishining  yig'laganini  ilgari  k o'rm agan  va  q o 'rq u v d a n  

titrab -q a q sh ab   o 'tirg a n   Kirisk  esa  ko'zlarida  yosh  O 'r x o n  

boboga  m urojaat  qildi:

-   Atkichx!  O ,  atkichx!..  U  nega  b unday  qiladi? 

Nega  y ig 'la y a p ti?

-   Q o 'rq m a ,  -   tasalli  berdi  chol  bolaning  qo 'llarin i 

m ahkam   qisib.

-   Hozir  o 'tib   ketadi.  Hozir  bas  qiladi.  Sen  buni 

o'ylam a.  Buning  senga  daxli  yo 'q .  Hozir  o 'tib   ketadi.

C h indan  ham  M ilxun  asta-sekin  tinch ib   qoldi.  Lekin 

hamon  qo'llarin i  yuzidan  olmas,  hamon  yelkalari  silki- 

nib,  x o 'rsinib-xo'rsinib  qo'yardi.  Emrayin  qayiqni  suvda 

qalqib  yurgan  eshkak  tom on  ohista  yaqinlashtirdi,  uni 

olib,  y ana  joyiga,  tirgagiga  o 'r n a tib   qo'ydi.

-   O 'zingni  bos,  uka,  -   dedi  u  M ilxunni  yup atib .  -  

G aping  t o 'g 'r i,   tu m a n d a   azob  to rtg a n d a n   b o 'ro n d a   q o l­

gan  afzal.  Lekin  hali  biroz  sabr  qilib  turaylik.  Balki 

havo  ochilib  ketar.  Ilojimiz  qancha...

M ilxun  javob  bermadi,  uning  boshi  tobora  egilib 

borar,  oldiga  qarashga  qo 'rq ad ig an   jin n id a y   bukchayib 

olgandi.

Tum an  esa  hamon  pinagini  buzmas,  okean  uzra 

muallaq  tu r ib   qolgan,  olam  dong  qotib  qolgan  buyuk 

bir  zulm at  ichida  yo 'q o lg an   edi.  Q ilt  etgan  shamol, 

biron-bir  o'zgarish  y o 'q   edi.  M ilxun  sham ollar  Shomoni- 

ga  qanchalar  yalinib-yolvorib,  uni  qanc halar  qarg 'ab , 

h aqorat  qilgan  b o 'lsa  ham  u  parvo  qilmas,  g o'yo  k o 'r 

va  karday  edi.  Sham ollar  egasining  jahliyam   chiqmas, 

qim ir  ham  etmas,  bo'ronniyam   chaqirmas  edi...

Emrayin  b ir  joyda  tu r ib   qolmaslik  uchun  o'z ining 

oldidagi  bir  j u f t   eshkakni  eshib  tu rar,  qayiq  sirpangan- 

day,  sezilar-sezilmas  jilib   borardi.  O 'r x o n   indamas,  u 

o'z  o 'ylariga  g 'a r q   bo'lg an d i,  ehtim ol,  u  yana,  ehtim ol, 

oxirgi  m arta  o'z ining  Suv  parisini  o 'y lay o tg an d ir?

Q a riyaning  noxush  o 'y larin i  Kirisk  b o 'lib   yubordi.

-   Atkichx,  atkichx,  a gukuklar  nega  orollarga  qarab 

uchishadi?  -   ohista  so'radi  u.

-   Darvoqe,  shuni  aytish  esimdan  chiqibdi.  Bunday

414


qalin  tum an  tushgan  vaq tlard a  dengiz  ustida  fa q at  agu- 

kuklari  ucha  olishadi.  U  orollarga  o 'lja   a x ta rib   boradi, 

goho  tyulen n in g   ja jji  bolasini  olib  qochadi.  Agukuk- 

larning  ko'zi  shunaqangi  o 'tk irk i,  u  tun d ay am ,  yarim 

kechadayam  xuddi  kunduzgiday  ko'raveradi.  Shuning 

uchun  ham  uni  b o y o 'g 'li  deyishadi-da.  A gukuk  eng 

kuchlisi  va  eng  kattasi  bo'ladi.

-   Q aniydi 

meniyam 

ko'zim   o'sh a n aq a 

bo'lsa, 

-  


lablari  q uruqsha b  shivirlardi  Kirisk.  -   Hozir,  shu  topda 

qaysi  tara fg a  suzish  kerakligini  bilib  olardim,  keyin 

yerga  tezda  yetib   olardik-da,  rosa  suv  ichardik,  icha- 

verardik...  Meniyam  shunaqangi  ko'zim   b o'lganidaydi...

-   Eh,  -   xo'rsindi  bobo,  -   har  kimsaning  faqat  o'z 

ko'zi  bor.

Yana  oraga  jim lik  c h o'kdi.  Ancha  v a q td a n   keyin 

O 'r x o n   oqsoqol  haligi  suhbatni  davom  e ttirganda y,  bo­

laning  yuziga  q arab  gapirdi:

-   H am m adan  ham   senga  qiyin  bo 'ld i,  to 'g 'r im i?  

Lekin  sen  sabr  qil.  Shu  qiyinchilikka  bardosh  bersang, 

ulu   ovchi  bo'lasan.  Sabr  qil,  qarog'im ,  suvni  o'ylam a, 

boshqa  narsalarni  o 'ylagin.  Suvni  o'ylam a.

Kirisk  bu  gapga  ko'n ib ,  suvni  o'ylam aslikka  tirishdi. 

Biroq  foydasi  bo'lm adi.  U  harchand  suvni  o'ylam slikka 

urinsayam,  b a tta r  tashnaligi  kuchayib  borardi.  Ochlik 

ham  qiynardi.  O c hlikdan  ko'ngli  ozib,  ko'zi  tin a   bosh­

ladi.  K o'ngli  ozganidan,  u  ham  M ilxunga  o'xshab,  d u n ­

yoni  boshiga  k o 'ta r ib   baqirgisi  kelardi.

Bu  kun  shu  ta riq a   o 'td i.  H a r  lahza  havo  ochilishini 

kutishdi,  olisdan  to 'l q i n la r   shovqini  eshitilib,  shabada 

q o 'z g 'alib ,  tum anni  olamning  narigi  chekkasiga  haydab 

ketarm ikin,  yo'lim iz  ochilarmikin,  deb  har  doim  umidvor 

bo'lishdi.  Ammo  dengiz  uzra  odamni  y u tib   yuborgudek 

jim jitlik ,  balo-qazoday  s u k u n at  hukm ron  edi.  H a r  za- 

mon,  har  lahza  cheksiz  tashnalik  kuchayganidan  odam ­

larning  ko'zlari  tinib,  boshlari  aylana  boshladi.  Bu  ju d a  

d ah sh a tli  edi:  cheksiz  okean  o 'r ta s id a   turib,  bir  tomchi 

suvga  zor  edilar.

Kech  kirganda  M ilxunning  ahvoli  yana  og'irlashdi. 

U  butu n lay   gapirmas,  ko'zlarida  hech  qanday  m a ’no

415


y o 'q   edi.  Tom og'ini  h o 'lla b   olsin  deb  unga  jindak- 

kina  suv  quyib  berishdi.  Kiriskning  cho'm ichga  qarab 

m o 'ltir a b   turganini  k o 'rib ,  O 'r x o n   bobo  ungayam  oz­

gina  suv  quyib  berishdan  o'zini  tiyolm adi.  Keyin  Em- 

rayingayam  quyishga  t o 'g 'r i   keldi.  O 'z i  esa  biror  tomchi 

ichmadi.  O 'r x o n   bobo  ozgina  suvi  qolgan  bochkachani 

o 'rin d iq   ostiga  q o'yga ch,  uzoq  v aqtgac ha  qim ir  etm ay 

o 'tir ib   qoldi.  Bu  safar  uning  boqishlari  o 't k i r   va  tiniq, 

endi  bu  dunyoning  ikir-chikirlariga  aloqasi  bo'lm agan 

yuksak  o'y larg a  s h o 'n g 'ig a n ic h a  o 'tira rd i;  hech  qanaqa 

tashnalikni,  hech  qan a q a  boshqa  biror-bir  narsani  sez- 

mas,  o'ylam as  edi.  G o'yo  yolg'iz  lochin  qoyada  q o 'n ib  

tu rganda y,  u  qayiq  oldida  jim ,  viqor  bilan  o 'tira r d i.  U 

bundan  buyon  nima  qilishini  bilar,  shuning  uchun  oxirgi 

lahzalarda,  um rida  qiladigan  oxirgi  ishi  oldidan  qolgan 

bor  kuchini,  irodasini  ja m la b   olgandi.  Avji  shu  tobda 

tam aki  trubkasi  yetishmasdi.  Chol  oxirgi  m arta  Suv  pa- 

risi  to 'g 'r is id a   o'ylab,  tam aki  tu ta tm o q c h i  edi...



Q a y d a   su zib   yurarsan,  ey,  B u y u k   O n a   baliq?

O 'r x o n   o'z ining  kimligini  bilar,  so'nggi  b o 's a g 'a  

oldida  o'zining  qanchalik  kuch-quvvatga,  qadr-qim m atga 

ega  ekanligini  yaxshi  his  qilardi.  F a q a t  birgina  narsa, 

u  ham  bo'lsa  sovuqdan  k o 'k a rib   ketgan 

Kiriskning

keyingi  ku n lard a  hadeb  cholning  pinjiga  yopishib  olib, 

uning  himoyasiga,  g 'a m x o 'rlig ig a   m uhtojligi  O 'r x o n n in g  

o'ylagan  xayollarini  am alga  oshirishdan  tiyib  tu rard i.  U 

bolaga  ich-ichidan  achinardi.  Ammo  xuddi  fa q at  bola

uchungina  shunday  qilishi  zarur  edi...

O 'r x o n   oqsoqol  um rining  ju d a   uzoqqa  cho'zilgan,

g 'a m -g'ussaga  to 'lib-toshgan  oxirgi  ko'ngilsiz  kuni  shun­

day  o 'td i...

Oqshom   c h o'kdi.  Y ana  bir  tu n   boshlandi.

Lekin  bu  tu n   ham  ob-havo  zarracha  o'z garm adi.

Dengiz  ustidagi  tum an  avvalgiday  parvoyi  falak,  dong 

qo tib   qolgandi.  Borliqni  yana  b o 'g 'iq   oqshom  zulmati 

bosdi.  Ketidan  aql  bovar  qilmaydigan  d a ra ja d a   uzun, 

chidab  b o'lm as  d arajad a  qorong'i,  dahshatli  tu n   bosh­

landi.  Lekin  qaniydi  tu n   o ralig'ida  shamol  tursa,  mayli,

416


b o 'ron  tursa,  to 'fo n   b o 'lsa  ham   mayliydi,  ishqilib,  havo 

ochilib,  osmonda  y u lduzlar  ko 'rin a  qolsa!  Lekin  tu n d a  

zarracha  o'z garish  alom ati,  suvda  birorta  to 'lq in ,  havoda 

birorta  epkin  y o 'q   edi  -   borliq  cheksiz  sukunatga,  chek­

siz  zulm atga  c h u lg 'a n g a n   edi.  Cheksiz  zulm at  q o 'y n id a  

adashib  qolgan  yolg'iz  qayiq  va  undagi  azob-uqubatdan, 

ochlikdan,  tash n alik d an   tinka-madori  qurigan  odam lar 

tum an  ichida  pista  p o 'c h o g 'id ay   bir  joyda  aylanishar, 

n o m a ’lum  qism at  va  umidsizlik  changalidan  chiqolmas 

edilar...

Kirisk  qachon  u xlab  qolganini  eslayolmadi.  Ammo 

uyqu  elitguncha  chidab  bo'lm as  tash n alik d an   ko'ngli 

ozib,  uzoq  azoblandi.  Nazarida  uni  tirik   o 'lik   ahvoliga 

solib  q o 'y g a n   tashnalik  azoblarining  so'n gi  y o 'q   edi. 

F a q a t  suv  b o 'lsa  bas  -   boshqa  hech  narsa  kerak  emas! 

O chlik  azobi  borgan  sari  ich-ichiga  singib,  xiralashib, 

yo'q olib,  sezilmay  ketgandi,  tashnalik  azobi  esa,  ak­

sincha,  tobora  y urak-bag'rini  o 'r ta b ,  tobora  kuchayib 

borardi.  Tashnalik  azobini  hech  narsa  bilan  yengib 

bo'lmasdi.

Kirisk  g o 'd a k lik   ch o g 'la rid a  bir  m arta  o g 'ir   kasal 

bo 'lib ,  isitmadan  kuyib  yonib  yotganida  ham  shunaqa 

ahvolga  tushgani, 

ichi  yonib,  suv  so'ragani  yodiga 

tushdi.  Onasi  qoshidan  bir  qadam  ham  jilm ay,  parvona 

bo'lib,  yonib  tu rg a n   peshonasiga  ho'l  la tta   bosib,  hech 

kimga  bildirmay  y ig 'la b   o lar  va  allanim alar  deb  shivir- 

lar  edi.  S ham chiroqning  g'ira-shira  s h u ’lasida  onasining 

tashvishli  yuzi  arang  k o 'rin a rd i.  O tasi  y o 'q ,  u  dengizga, 

ovga  ketgandi.  O 's h a n d a   Kirisk  faqat  suv  ichishni  va 

otasining  tezroq  kelishini  xohlardi.  Ammo  ikkala  istagi 

ham  am alga  oshmasdi.  O tasi  uzoqda  edi,  onasi  bo'lsa 

suv  ichirmasdi.  Suv  ichishing  aslo  mumkin  emas,  de- 

yardi  u.  Onasi  bolaning  qaqragan  lablariga  ho'l  la tta  

bosar,  am mo  bu  tashnalikni  faqat  b ir  lahzaga  qondirar- 

di,  xolos.  Sal  o 'tm a y ,  yana  tash n alik   kuchayib,  chidab 

bo'lm as  qiynoqqa  solardi.

Onasi  yalinib-yolvorib,  uni  suv  ichishdan  tiyar  edi. 

Tashnalikka  chidasang,  kasallik  sendan  qochadi,  deb 

tu shuntirardi.

14

  -  


2641

 

4 1 7



-   C h id ab   tu r,  jonim!  -   derdi  u.  -   Ertalabgacha 

yaxshi  b o 'lib   qolasan.  Ichingda:  « K o 'k   sichqoncha,  suv 

bergin»,  deb  qaytaraver.  Ana,  o'zing  ko'rasan  yaxshi 

b o 'lib   qolganingni.  S o'ra,  jonim,  k o 'k   sichqondan  suv 

so'ra,  sichqon  a lb a tta   yugurib  keladi,  a lb a tta   senga  suv 

beradi...  F aqat  yaxshilab  so'ra...

Shu  kecha,  bola  tashnalik  bilan  olishib,  duo  o 'q ib  

chiqdi,  k o 'k   sichqon  y ugurib  kelishini,  suv  keltirishini 

kutdi. 

U  tinm ay  shivirlab,  k o 'k   sichqonga  yalinib- 



yolvordi:  «K o'k  sichqon,  suv  bergin!  K o 'k   sichqon, 

suv  bergin!»  B utun  tu n   alangayi  otash  b o 'lib   alahsirab 

chiqdi.  Hamon:  «K o'k  sichqoncha,  suv  bergin!».  K o'k 

sichqon  tezda  kela  qolmasdi.  U  ham:  « k o 'k   sichqoncha 

suv  bergin!»  -   deb  y ig 'la b   yalvorishni  qo'ym asdi.  Ni­

hoyat  k o 'k   sichqon  y u g u rib   keldi.  K o'k  sichqon  salqin 

o 'rm o n d a   j i lg 'a   uzra  choshgoh  p ay tid a  g 'ir - g 'ir   esadigan 

sarin  у el day  yoqimli  va  elas-elas  k o'rina rdi.  Uni  ko'rish 

qiyin,  u  tiniq  osmonday  k o 'm -k o 'k ,  kapalakday  uchqur, 

tu tq ic h   bermas  edi.  K o'k  sichqon  k apalakday  uchib, 

yumshoq  yungini  bolaning  yuziga,  bo'y niga,  badanlariga 

tegizib,  huzur  baxsh  etardi.  Chamasi,  k o 'k   sichqon 

Kiriskka  suv  berdi  shekilli,  u  huzur  qilib,  uzoq  vaqt, 

to 'y g u n ich a  ichaverdi;  suv  esa  kelaverdi,  kelaverdi,  va- 

qirlab  toshdi,  uni  boshigacha  ko'm ib  yubordi...

U  ertasiga  joni  orom  topib,  garchi  o'zini  ancha 

oldirib  qo 'y g a n   b o 'lsa  ham  ruhi  ancha  tetik   b o 'lib   tur- 

di.  S hundan  keyin  bola  suv  beruvchi  sichqonni,  o'sha 

kechasi,  jo n   talvasasida  y otganda  suv 

keltirib  uni 

sog 'a y tirg a n   k o 'k   sichqonni  uzoq  vaqtgacha  xotiridan 

chiqarm adi...

Mana,  hozir  ham,  bola  qayiqda  tash n alik d an   ichi 

kuyib-yonib  borarkan,  o 'sh a   k o 'k   sichqonni  esladi.  Q a ­

niydi  o'sha  k o 'k   sichqon  yana  paydo  b o 'lib   qolsa!  Shu 

zahoti  bola  yurakni  zirqiratuvchi  bir  sog'inch  va  dard 

bilan  onasini  esladi,  o g 'ir  d am larda  joniga  ora  kirib, 

tashnalikdan  xalos  etuvchi  o 'sh a   k o 'k   sichqonni  yodiga 

solgan  onasini  esladi.  U  ahvoli  og'irlashib,  nafas  olol- 

may  qolgan  paytida  qoshida  tonggacha  o 'tir ib   chiqqan 

onasini  eslab  o 'k in d i.  O 's h a   p ay td a   bola  atro fid a  parvona

418


b o 'lib   jon-u  jahonini  berishga  tayyor  turgan  onasining 

qalbi  qanc halar  m ehr-m uhabbatga  va  dard-alam ga  to 'lib - 

toshganligini  aytmaysizmi.  Hozir  onasining  ahvoli  ne 

kechdiykin?  Dengiz  bo'y iga  kelib,  ularni  kutayotgandir, 

y ig 'la b   b zlay o tg an d ir? ..  Dengiz  esa  baribir  unga  hech 

narsa  aytolm aydi.  Hech  kim  unga  yordam  berolm aydi, 

hech  kim  dardini  aritolm aydi.  F a q a t  ayollar  bilan  bo- 

lalargina  hanuzgacha  O la p a r  qoyasining  yo n b ag 'irla rid a 

g ulx an   yoqib,  onasiga  dalda  berishayotgandir?  Shoyad, 

to 's a td a n   b ax t  kulib  boqsa,  shoyad  dengizda  dom-darak- 

siz  ketg an la r  birdaniga  q irg 'o q d a   paydo  b o 'lib   qolishsa, 


Download 5.46 Mb.

Do'stlaringiz bilan baham:
1   ...   40   41   42   43   44   45   46   47   48




Ma'lumotlar bazasi mualliflik huquqi bilan himoyalangan ©fayllar.org 2024
ma'muriyatiga murojaat qiling