Tanlangan asarlar


Download 5.46 Mb.
Pdf ko'rish
bet44/48
Sana01.01.2018
Hajmi5.46 Mb.
#23563
1   ...   40   41   42   43   44   45   46   47   48

deb  onasini  y u p atishayotgandir?

Bular  esa  qayiqda  zim-ziyo  zulm at  ichida  giryon 

kezishar,  tungi  tu m a n   q o 'y n id a n   xalos  b o 'lishga  intilib, 

so'nggi  umidlari  ham  asta-sekin  tu g a b   borardi.  Y o'q,  bu 

olishuvda  kuchlar  aslo  te n g   emasdi  -   bir  yoqda  mangu 

zulmat,  olam  yaralganidan  beri  m avjud  b o 'lgan,  Quyosh 

yaralishidan  ham  avval  m avjud  b o 'lg an   m angu  zulmat: 

ikkinchi  yoqda  -   shalog'i  chiqqan  qayiqda  tum an  qur- 

shovida  qolgan  t o ' r t   odam ...  O kean  o 'rta sid a   suvsiz, 

oziqsiz,  yo'lchi  yulduzlarsiz,  zim-ziyo  zulm atda  qolgan 

t o ' r t   odam...

Kirisk  umri  bino  bo 'lib ,  b u n aq a  zim-ziyo  zulmatni 

ko'rm agandi,  tash n alik   azobi  shunchalik  ayovsiz  bo'lishini 

tasavvur  qilmagandi.  H ushini  y o 'q o tib   qo'ym aslik  uchun 

u  suv  keltiruvchi  k o 'k   sichqon  to 'g 'risid a ,  qachonlardir 

suv  berib  shifo  berib  uni  o 'lim d a n   qutqazib  qolgan  ko'k 

sichqon  haqida  o 'y la y   boshladi...

« K o 'k   sichqoncha,  suvingdan  ber!»  -   onasi  o 'rg atg an  

mana  shu  ajoyib  so'zni  bola  tinm ay  tak ro rla y   boshladi: 

« K o 'k   sichqoncha,  suvingdan  ber!»  Garchi  hech  qanday 

m o'jiza  yuz  bermasa  ham  bola  hadeb  yalinib-yolvorib 

k o 'k   sichqonni  chaqiraverdi.  Endi  bu  -   bolaning  umid 

ishonchi  va  tash n alik k a  qarshi  birdan-bir  chorasi  b o'lib 

q oldi...

K o 'k  sichqoncha,  suvingdan  ber!

Kirisk  hadeb  shu  so'z larni  ta k ro rla r  ekan,  tashnaligini 

o 'ylam aslikka  urinib  goh  m udrar,  goh  uy g 'o n ib   ketardi. 

Shu  v aq t  bola  bexosdan  O 'r x o n   bobo  bilan  Emrayin-

419


ning  uzuq-yuluq  gaplarini  eshitib,  uy g 'o n ib   ketdi.  U lar 

nim anidir  shivirlashib,  uzoq  m uhokam a  qilishardi.  Bola 

cholning  biqiniga  qapishib  o 'tirg an i  uchun  uning  g ap la­

rini  aniqroq  eshitardi.  O tasin in g   gaplari  esa  unchalik 

q u lo g 'ig a  chalinmasdi  -   u  nariroqda,  eshkaklari  oldida 

o 'tira rd i.  O 'r x o n   bobo  o g 'ir  nafas  olib,  tom og'i  xiril- 

laganicha  z o 'rg 'a   g ap ira r  edi.

-   M ening  senga  aql  o 'rg a ta d ig a n   joyim   y o 'q ,  lekin 

o'zing  o 'y la b   ko'r,  atkichx  -   dedi  qizg'in  shivirlab 

Emrayin,  boshqalar  eshitmasin  deganday.  -   O 'z in g   aqlli 

odamsan-ku.

-   O 'y la d im ,  obdan  o 'yladim ,  shuni  m a'q u l  ko 'rd im ,  -  

javob  berdi.  O 'r x o n   bobo,  chamasi,  o'z ining  gapini 

m a ’qullab.

U lar  bir  nafas  jim   qolishdi.  S o 'n g   Emrayin  gap 

boshladi:

-   Kemaga 

tush g an n in g  

joni 

bir, 


hammamizning 

taqdirim iz  bir.

-   T aqdir,  taq d ir,  -   alam  bilan  g 'o 'ld ir a d i  O 'r x o n  

bobo.  -   T aqdirdan  qochib  q u tu lib   bo'lm aydi,  bilaman 

buni,  -   nafasi  qisilib,  xirillaganicha  gapirdi  chol.  -  

Shuning  uchun  ham  uni  ta q d ir  deyishadi-da.  Xohlay- 

sanmi,  xohlamaysanmi,  ta q d irn in g   bu  bilan  ishi  y o'q. 

O q ibati  shunday  bo'lgach,  ta q d ir  bilan  bahslashishning 

nima  keragi  bor.  Hech  bo'lmasa,  birontamiz  omon  qo- 

laylik.  O 'z in g   o 'y la ,  birdan  y o 'lla r  ochilib  ketsa,  yer 

ham  k o 'rin ib   qolsa,  manzilni  ko'zlab  jo n -ja h d in g   bilan 

borayotganingda,  bir-ikki  tomchi  suv  yetmagani  uchun 

hamma  halok  bo'lsa  -   alam  qilmaydim i?

Emrayin  bunga  jav o b an   nimagir  dedi,  yana  jimib 

qolishdi.

Kirisk  uxlashga  urinib,  hadeb  k o 'k   sichqonni  cha­

qiraverdi.  Nazarida,  u  u x la b   qolsa  k o 'k   sichqon  keladi- 

ganday  edi...  Biroq  uyqusi  kelmadi...



K o 'k   sich q o n ch a ,  s u v in g d a n   her!

-

  M ilxunning  ahvoli  qalay?  -   so'radi  O 'r x o n   bobo.

-   Avvalgiday,  xushsiz  yotibdi,  -   javob  berdi  Em­

rayin.


-   Y otipti  degin, 

-   biroz 

jim lik d an   s o 'n g   yana

420


davom  etdi  O 'r x o n   ota.  -   H ushiga  kelgandan  so 'n g   -  

unga  aytib   q o'ya rsan...

-   Yaxshi,  atkichx,  aytam an,  -   Emrayinning  ovozi 

titr a b   chiqdi,  buni  bildirmaslik  uchun  zo'r  bilan  y o 'ta lib  

qo 'ydi.  -   Aytganingday  bo 'lad i,  ham m a  gaplaringni 

yetkazaman.

-   Uni  ju d a   hu rm at  qilishimni  aytib   qy.  U  k a tta  

ovchi,  ham  yaxshi  odam.  Men  uni  hamma  v aq t  hu rm at 

qilganman.

Y ana  jim ib  qolishdi.



K o 'k   sichqoncha,  su vin g d a n   ber!

Keyin  Emrayin  nim adir  dedi,  Kirisk  uning  so'zini 

aniq  eshita  olmadi.  O 'r x o n   bobo  unga  javoban  dedi:

-   Y o 'q ,  baribir  kutolm aym an.  Ko'rm ayapsanm i,  ma- 

dorim  qolmadi.  Yaxshi  it  o'ligini  ko'rsatm as,  deganlar. 

Men  anoyi  odam  emasman!  Buni  o'zim  bilaman.  Tush- 

imda  doim  Suv  parisini  ko'rardim .  Sening  bunga  aqling 

yetm aydi...  Men  o 'sh a n in g   m akoniga  ketishni  xohlay- 

man...

U la r  y ana  allanim alar  h aqida  gaplashishdi.  Kirisk 



suv  ruhi  -   k o 'k   sichqonni  chaqira-chaqira  u xlab  qoldi:

K o 'k   sichqoncha,  su v in g d a n   beri

Bolaning  oxirgi  eshitgani  E m rayinning  gapi  bo'ldi. 

U  O 'r x o n   boboga  yaqinroq  surilib,  bunday  dedi:

-   Esingdami,  a tkichx,  bir  yili  savdogarlar  b u g 'u la r 

qo'shilgan  cha nalarda  kelishib,  b o ltalar  va  har  xil 

buyum larni  m o'ynaga  alm ashtirib  ketishardi.  Anovi  bar- 

zangi,  m alla  savdogar  aytgandi,  allaqaysi  olis  bir  y u rtd a  

ulu   odam  bor  ekan,  dengizda  piyoda  yurarkan.  S hun­

day  odam lar  ham  bor-a,  bu  dunyoda...

-   Demak, 

o'sha 

odam 


ju d a  

ulug' 


odam 

ekan, 


ulug'larning  ham  ulug'i  ekan,  -   javob  berdi  O 'rxon 

bobo.  -   Bizning  eng  ulug'  odamimiz  esa  -   Suv  parisi...

Kirisk  uxlab  qolgan,  am mo  uyqusidayam  allaqanday 

uzuq-yuluq  g ap lar  shuuriga  yetib  borardi:

-   Shoshma,  ota,  biroz  o 'y la b   k o 'r...

-   Bo'ldi.  Endi  yoshimni  yashab  b o 'ld im ...  Y o'lim dan 

qaytarm a.  M adorim   qolmadi,  chiday  olm aym an...

421


-   S hunday  q o ro n g ‘ida-ya...

-   Baribir  emasmi?...

-   Senga  aytadigan  gaplarim   bor  hali...

-   G ap  hech  qachon  tugam aydi.  Bizlardan  keyin  ham 

tugamaydi.

-   S hunday  q o ro n g ‘ida-ya.

-   Y o'lim ni  to'sm a.  Ilojim  y o ‘q,  majolim  quriyapti. 

Kuchim  borida  o'zim...

-   S hunday  zulm atda-ya...

-   Sizlar  bardosh  qilinglar,  bochkachaning  ta g id a   oz- 

moz  suv  qolgan...

Kimningdir  k a tta ,  g 'a d ir -b u d u r  va  yapaloq  kafti 

q altiragancha 

bolaning  boshini 

asta  siypadi. 

Kirisk 


m udroq  ichida  bo'lsayam  bu  O 'r x o n   boboning  qo'li 

ekanligini  sezdi.  Bu  iliq  va  o g 'ir  kaft  ancha  v aq tg a ­

cha  uning  boshida  tu rib   qoldi,  chol  kafti  bilan  bolani 

balo-qazolardan  himoya  qilmoqchiday,  bolaning  boshini 

so'nggi  m arta  eslab  qolm oqchiday  edi.

•  


•  

Kirisk  tu sh id a   dengiz  yuzasidan  odim lab  ketayotgan 



emish.  Yer  bor  deb  o'ylagan  tarafga  borayotganmish, 

o 'sh a   yerda  miriqib  suv  ichaman,  deb  borayotganmish. 

Suv  yuzida  yiqilmay,  cho'km ay  odim  otib  ketayotgan- 

mish.  Tevarak-atrofda  g 'a ro y ib   va  g 'a la ti  m anzaralar 

bor  edi.  Q ayoqqa  qaramasin,  k o 'z  y etguncha  tip-tiniq, 

y araqlagan  dengiz  yastanib  yotardi.  Dengiz  va  dengiz 

suvidan  boshqa  hech  vaqo  y o 'q   edi.  F a q a t  dengiz  va 

fa q at  suv  bor  edi.  Bola  suv  yuzida  xuddi  yer  yuzi­

da  yurgandek  yurib  borardi.  Quyosh  nurlari  tushgan 

hamma  yerda,  ham m a  tom onda  to 'lq in la r   ravon  edi. 

T o 'lq in la r  qayerdan  paydo  bo'lib,  qayoqqa  ketayotganini 

bilib  bo'lm asdi.

U  dengiz  ustidan  yolg'iz  o'zi  y urib  borardi.  D astlab 

unga  O 'r x o n   bobo,  Emrayin  va  M ilx u n la rn in g   oldiga 

tushib,  qanday  bo'lm asin  tezroq  suvi  bor  yerni  topib 

va  ularni  ham  chaqirish  uchun  zir  yugurib  yurganday 

tu y uldi.  Ammo  keyin  bu  yerda  yolg'iz  bir  o'zi  qolgan- 

ligini  fahmladi.  U  qichqirar,  odam larning  otini  aytib

422


chaqirar,  lekin  hech  kim  ovoz  bermasdi.  Na  biron  jon, 

na  biron  tovush  va  na  biron  sharpa  bor  edi...  Sheriklari 

qayoqqa  g 'o y ib   bo'lganini  bilmasdi.  B undan  bola  d a h ­

shatga  tushdi.  Ovozi  chiqmay  qoldi.  Hech  qayoqda,  hech 

joyda  yer  ko'rinm asdi.  U  nafasi  og'z iga  tiqilib,  holdan 

toyguncha  dengiz  ustidan  y ugurib  ketdi.  Ammo  u  hech 

qayoqqa  jilolm ay,  bir  jo y  ning  o'z ida  tu rib   qolgandi. 

Toqatsizlanib,  ichi  yonib,  nuqul  suv  ichgisi  kelaverardi. 

S hunda  u  tepasidan  uchib  o 'ta y o tg a n   qushni  ko'rib 

qoldi.  Bu  Luvr  o 'r d a k   edi.  O 'r d a k   qichqirib  uya  qurish 

uchun  joy  axtarib,  dengiz  uzra  uchib  yurardi.  Ammo 

hech  qayerda  bir  parcha  quruq  yer  topa  olmasdi.  Chor 

atrofda 

hadsiz-hududsiz  to 'l q i n la r   shovullardi. 

Luvr 

o 'r d a k   zorlanib,  nola  qilar  va  b eto q at  bo'lardi.



-   O 'rd ak jo n !  -   dedi  unga  Kirisk.  -   Yer  qayerda? 

Qaysi  to m onda?  Suv  ichgim  kelyapti!

-   O lam d a  yerning  o'zi  yo 'q ,  hech  qayerda  yo'q!  -  

javob  berdi  Luvr  o 'rdak.  -   Atrofda  to 'lq in la r   bor, 

xolos.

-   Q olgan  odam lar  qayoqda?  -   bola  g 'o y ib   bo'lgan 



odamlarni  so'radi.

-   O d a m la r  yo 'q ,  ularni  izlab  ovora  b o 'lm ay   qo'ya 

qol.  U la r  hech  yerda  yo'q!  -   deb  javob  qaytardi  Luvr 

o'rd ak .

Kiriskni  t a ’riflab  bo'lm aydigan  dahshatli  yolg'izlik 

va  qayg'u-alam   tuyg'usi  c h u lg 'a b   oldi.  U  bu  joydan 

boshi  oqqan  tara fg a  qochib  ketgisi  kelar,  biroq  boradi- 

gan  joyn in g   o'zi  y o 'q   edi,  hamma  tomonini  faqat  suv  va 

to 'lq in la r   o 'r a b   olgan  edi.  O 'r d a k   qora  n u q ta g a   aylanib, 

tobora  uzoqlasha  bordi.

-   O 'r d a k jo n ,  meni  o'zing  bilan  olib  ket,  yolg'iz 

qoldirma!  Suv  ichgim  kelyapti  axir!  -   yolvorardi  bola.

Ammo  o 'r d a k   ovoz  bermasdi,  u  hali  dunyoga  kel- 

magan  yerni 

qidira-qidira, 

b u tu n la y   ko'z dan  g'oyib 

b o 'ld i.  Q uyosh  b o 'lsa  charaqlab,  ko'zni  qam ashtirardi.

Kirisk  k o'z la rida  yosh  bilan  u y g'ondi,  u  hamon 

entik ib   y ig 'la r, 

najotsiz  g'am -alam   va  q o 'rq u v   uni 

yelkasidan  bosib  tu rard i.  U  yoshli  ko'zlarini  asta  ochib, 

tush  ko'rganligini  fahmladi.  Q ayiq  suvda  ohista  chay-

423


qalib  tu rard i.  K ulra ng  tu s  olib  borayotgan  g'ira-shira 

tum an  borliqni  burkab,  qursh a b   olgandi.  Demak,  tun 

o 'tib d i,  tong  yaqinlashyapti.  U  qim irlab  qo'ydi.

-   A tkichx,  suv  ichgim  kelyapti,  men  tush  ko 'rd im ,  -  

pichirladi  u  q o 'lin i  O 'r x o n   bobo  tom on  uzatib.  Ammo 

q o 'lig a   hech  narsa  ilinmadi.  Q ayiq  quy ru g 'id a g i  O 'r x o n ­

ning  joyi  b o 'm -b o ’sh  edi.

-   Atkichx!  -   chaqirdi  Kirisk.  Hech  kim  javob  ber­

madi.  Bola  boshini  k o 'ta r ib   tipirchiladi.

-   Atkichx,  atkichx  qayerdasan?

-   Qichqirma!  -   bir  surilib  bolaga  yaqinlashdi  Em­

rayin.  U  o 'g 'lin i  quchoqlab,  mahkam  bag 'rig a  bosdi.  -  

Q ichqirm a,  a tkichxing  y o 'q   endi!  C haqirm a  uni!  Suv 

parisi  m akoniga  ketdi.

Ammo  Kirisk  quloq  solmadi:

-   Qani  mening  atkichxim?  Q ani?  Qani  mening  at- 

kichxim?

-   B o'ldi,  y ig'lam a.  Tinchlan,  Kirisk,  u  endi  y o 'q ,  -  

ota  bolasini  ovutishga  tu tu n d i.  -   Sen  fa qat  yig'lam a.  U 

o 'g 'lin g g a   suv  ber,  deb  menga  tayinladi.  Ozgina  suvimiz 

bor  hali.  Y ig'ini  bas  qilsang,  suv  beraman.  Ichib  olasan. 

Y ig'lam asang  bo'lgani.  Q a rab   tu rg in ,  hademay  tum an 

tarqaladi,  ana  shu n d a  ko'rasan...

Kirisk  yulqinib,  otasining  qu ch o g 'id a n   otilib  chi- 

qishiga  talpinardi.  U n ing  harak atlarid a n   qayiq  chay- 

qaldi.  Emrayin  nima  qilishini  bilmasdi.

-   M ana,  hozir  bu  yerdan  ketamiz.  Mana,  qara,  suz­

yapmiz.  Ey,  M ilxun,  t u r   o 'rn in g d a n ,  tu r.  Senga  ay ty a p ­

man!  Qani  ketdik!

M ilxun  eshkak  esha  boshladi.  Q ayiq  suvda  ohista 

sirpanganday  suzib  ketdi.  U lar  yorug'  olamni  hamon 

oppoq  sutdek  qoplab  olgan  tu m a n   uzra  y ana  tayinsiz 

tarafga  maqsadsiz  suzib  ketishdi.

Yangi  tu n n i  u lar  shunday  qarshi  olishdi.  Endi  q a ­

yiqda  uch  kishi  qoldi.

K o ‘k   sichqoncha,  su v in g d a n   ber!

Kirisk  biroz  o'ziga  kelganidan  s o 'n g   Emrayin  esh­

k ak lar  yoniga  o 'tib   oldi,  ular  t o 'r t   eshkak  bilan  yana

424


o'sh a   tayinsiz  tom onga  maqsadsiz  suzib  ketishdi.  Endi 

qayiq  t o ' r t   eshkakning  t a ’sirida  tezroq  suza  boshladi.

Kirisk  bo'lsa,  O 'r x o n   boboning  g 'o y ib   bo'lganligidan 

larzaga  tushib,  kemaning  q u y ru g 'id a   g 'a rib o n a   m ung'ayib 

o 'tirg a n c h a   hamon  entikib-xo'rsinib  y ig 'la r  edi.  O tasi 

bilan  M ilxun  ham  niho y atd a  ezilib  ketishgandi.  U lar 

na  o'z lariga,  na  Kiriskka  biror  ko'm ak  bera  olishardi. 

O 'y la b   topganlari  eshkak  eshish  bo'ldi.  Ishqilib,  qayiq 

yurib  tursa  bo'lgani.  O ppoq  tu m a n   ichida  ularning 

basharalari  qorayib  k o 'rina rdi. 

Hammalari  daf  qilib 

bo'lm aydigan 

shafqatsiz 

ofat 


-  

tash n alik k a 

hamda 

ochlikka  m ahkum  etilgandilar.



U lar 

jim , 


ch u rq  

etm ay 


borishardi. 

Gapirishga 

qo'rqishardi  ham.  F aqat  birozdan  so 'n g   M ilxun  esh­

kakni  tashladi.

-   Suvni  bo'l!  -   dedi  u  Emrayinga  g 'a m g in   boqib.

Emrayin  bochkachaga  yopishib  olib,  har  bir  odamga

ch o'm ichning  tu b id a   bir  necha  q u ltu m d a n   sirqitib  suv 

quydi.  Suvdan  noxush  q o 'lan sa  hid  kelar,  t a ’mi  bu- 

zilgandi.  Ammo  shu  ham  ju d a   oz  qolibdi.  Yana  ko'pi 

bilan  u c h - to 'rt  m arta  ichishga  у etardi,  xolos.  Hech  kim 

suvga  qonm adi,  suv  ichib  hech  kim ning  ruhi  yengil- 

lashmadi  ham.

Yana  og'ir,  aqlni  ozdiruvchi  kutish  onlari  boshlandi: 

ob-havo  o'zgaradimi  yoki  y o 'q m i?  Endi  hech  kimda 

hech  qanday  umidbaxsh  tax m in la r  qolm agandi.  U lar 

majolsizlanib,  holdan  toyib,  beixtiyor  loqayd  b o 'lib 

qoldilar.  Tahlikali  tu m a n   ichida  qayiqda  maqsadsiz  ay­

lanib,  itoat  bilan  o 'z   qism atlarini  kutishardi.  Taqdirga 

tan   berishdan  o'z ga  chora  qolmagandi.  Tum an  odamlarni 

ezib,  irodalarini  bo'sh a sh tirib   q o'yga ndi.  F a q a t  bir  gal 

Milxun  q a ttiq   so 'kinib,  n afrat  t o 'l a   titr o q   ovoz  bilan 

g 'o 'ld ira d i:

-   Tum an  chekinsa  -   o 'lim im ga  ham  rozi  bo'lardim ! 

O 'zim ni  suvga  tashlardim .  Y orug'  olam ning  bir  chetini 

ko'rsam   bo'ldiydi!

Emrayin  indamadi,  h a tto   o'g irilib  ham  qaramadi. 

Nima  ham  deya  olardi?  Endi  u  qayiqda  qolganlarning 

yoshi  u lu g 'i  edi-da.  Indamay  o 'tirish d a n   boshqa  iloji 

qolmagandi.  Q ayoqqa  ham  suzishardi!

425


V a qt  o 'tib   borardi.  Q ayiq  o'zidan  o ‘zi  to 'x t a b ,   gob 

muallaq  tu rib   qolar,  gob  y ana  jo yidan  qo 'z g 'alard i.

Soat  o 'tg a n   sayin  o'lim   xavfi  o rta   borardi  -   qon- 

magan  tashnalik  yoniga  jo n -tan n i  yemiruvchi  shafqatsiz 

ochlik  ham  qo'shildi.  D arm onlari  qurib,  majolsizlanib 

borishardi.

Kirisk  ko'zlari  qisilib,  kemaning  q u y ru g 'id a   yotardi. 

Boshi  aylanib,  ko'ngli  aynirdi,  och  qorinda  o g ‘riq  turib, 

nafas  olishi  m ushkullashardi.  Tobora  tashnaligi  oshib, 

ju d ay am   suv  ichgisi  kelaverdi.



K o ‘k  sichqoncha,  s u v   bergin!

Bola  suvga  qondiradigan  k o ‘k  sichqonchani  yalinib- 

yolvorib  chaqirar  ekan,  endi  hamma  narsani  unutishga 

urinar,  O lap a rn in g   etagidagi  uzoq-uzoqlarda  qolgan  va 

endi  erta k k a  aylangan  hayotini  eslab,  najo t  kutardi.

« K o‘k  sichqoncha,  suv  bergin!»  -   deb  shivirlardi 

boshi  aylanib. 



0 ‘t- o ‘langa  c h u lg 'a n g a n   tepalikda 

o'y n a b ,  xuddi  g 'o 'la d e k   pastga  du m alab   tu shganlarida 

ham  boshi  shunday  aylanishini  k o ‘z  oldiga  keltirdi.  Eh, 

ju d a   qiziq,  ajoyib  o 'y in   edi-da.  Bu  o 'y in d a   Kirisk  ham- 

madan  abjir  va  chidamli  b o 'lib   chiqardi.  Tik  tepalikka 

chopib  chiqasan-da,  u  yerdan  y o n b ag 'irla b   pastga  qo'yib 

yuborilgan  po'stloqsiz  g ‘o 'lad e k ,  aylanib  dumalaysan. 

Q o 'llarin g n i  ikki  yoningga  m ahkam   qapishtirib  ola- 

san.  Jo y in g d an   q o ‘z g ‘alish  uchun  avval  o 'z ingga  o'zing 

ko 'm ak   berasan.  Bir,  ikki,  uch  m arta  um baloq  oshgan- 

ingdan  so‘ng  uyog'iga  yum alab  ketaverasan,  o'zingni 

t o 'x t a t i b   qololmaysan.  Mazza  qilganingdan  rosa  xaxo- 

lab  kulasan,  osmon  esa  goh  u,  goh  bu  chekkasi  bilan 

to 'n ta rila d i,  b u lu tla r  aylanib,  ko'z  o 'n g in g d an   lip-lip 

o 'ta d i,  d a ra x tla r  aylanib  a g'anaydi,  hamma  narsa  oyog'i 

osmondan  b o ‘lib  ketadi,  ko'kdagi  quyoshning  esa  ku- 

laverib  ichagi  uziladi.  B olalarning  shovqini,  qiyqiriqla- 

rini  aytmaysizmi!  P astga  q arab  shitob  bilan  yum alab 

tushaverasan,  tushaverasan,  shu n d a  ortin g d an   yugurib 

kelayotgan  bolalarning  goh  cho'ziq  yuzlari,  goh  bukil- 

gan  oyoqlari  ko‘z  oldingdan  lip-lip  o 'ta v e ra d i,  nihoyat, 

t o 'x t a b   qolasan.  Eh!  Shunda  qulo q larin g   sh an g 'illab

426


ketadi.  S hundan  so 'n g   eng  qiziq,  eng  nozik  joyi  keladi. 

Bir,  ikki,  uch  deyilganda  o 'rn in g d a n   sakrab  tu rib   olib, 

boshing  gir-gir  aylanishiga  qaram ay,  yiqilib  tushmasli- 

ging  kerak.  O d a td a   birinchi  m arta  hammayam  yiqiladi. 

Ana  kulgi-yu,  mana  kulgi!  Hamma  kuladi,  o'zing  ham 

kulasan.  O y o q d a  mahkam  turm oqchi  b o ‘lasan-u  oyog'ing 

ostidagi  yer  a g 'd a rlib   ketayotgandek  bo'ladi.  Kirisk  esa 

yiqilmasdi.  O yoqda  m ustahakam   tu r ib   olardi.  Shunga 

intilardi.  Axir,  M uzluk  doim  shu  yerda  b o ‘lardi-da! 

U n ing  oldida  bo'sh-bayov  bolaga  o 'x sh a b   yiqilishni 

o'z iga  ep  ko'rmasdi.

Ayniqsa, 

M uzluk 

bilan  tep alik d an  

kim 

o'sharga 



dum alashganida  rosa  huzur  qilishardi,  rosa  kulishardi. 

Q izlar  ham  tepadan  dum alayverardi.  F aqat  u lar  qo'rqoq 

bo'lishadi,  kokillari  doim  biror  narsaga  ilashib  qoladi. 

Ammo  bu  hisob  emas.  B unaqa  quvnoq  o 'y in d a   a lb a tta  

biror  jo ying  lat  yeyishi  tu rg a n   gap.

M uzluk  bilan  ular  pastga  dum alaganlarida,  Kirisk 

bildirmay  tirsaklarini  atayla b  keng  yozardi-da,  undan 

o 'zib  ketmaslik  uchun  t o 'x t a b   qolardi.  U la r  atrofdagi- 

larning  qichqirishlari  va  xaxolab  kulishlarini  eshitib, 

bir  v a q tn in g   o'z ida  pastga  dum alab   tushishar  va  «uch», 

deb  sanalgunicha  baravar  sakrab  oyoqqa  tu rib   olishardi. 

S h u n d a  M uzlukka  oyoqda  mahkam  tu rib   olishga  yordam 

berish,  qizni  suyab  qolish  nechog'lik  zavqli  ekanligini 

hech  kim  fahmlamasdi.  U la r  bir-birlariga  madad  berib, 

beixtiyor  quchoqlashib  olishardi.  Muzluk  xursandligi- 

dan  rosa  kular,  uning  kulgidan  cho'chchaygan  lablari 

bolaning  ham  kulgusini  q istatardi;  Kirisk  ushlab  qolsin 

deb  Muzluk  hamisha  shunday  qilar,  o'z ini  g o 'yo  yiqi­

lib  ketayotgandek  qilib  k o 'rsa tar,  Kirisk  bo'Isa  uni 

ushlab  qolib,  quchoqlab,  oyoqda  m ahkam   tu rib   oli- 

shiga  ko'm aklashardi.  Ana  shunda  u lar  allaqanday  sirli 

m asrurlik  va  h u rk a k   bir  m u h ab b at  onlarini  boshidan 

kechirayotganliklarini  hech  kim  bilmasdi.  Qizchaning 

yupqa  ko'ylakchasi  ostida  yuragi  d u k u rla b   urar,  ular- 

ning  badanlari  dam-badam  bir-birlariga  teg ib   k etar  va 

Kirisk  qizning  endigina  tu g u lib   kelayotgan  va  tarang- 

lashgan  siynalariga  q o 'li  tegib  ketganini,  shunda  qizcha

427


titra b ,  tezgina  uning  pinjiga  kirib  olganini,  boshi  ay­

lanib  ketganidan  xum or  ko'z lari  sirli  bir  chaqnaganini 

sezib  qolardi.  B utun  olam  -   yer  va  osmondagi  jamiki 

narsalar  -   u lar  bilan  birga  qo 'sh ilib   aylanar,  tinimsiz 

kulgi-yu  baxtiyorliklariga,  cheksiz  quvonchga  t o 'l a r   edi. 

Bu  naq a d ar  ajoyib  saodat  ekanligini  hech  kim  xayoliga 

keltirmasdi!

F a q a t  bir  gal  buni  o'z idan  biroz  k attaro q ,  yomon 

k o 'rib   yuradigan  qabiladoshi  sezib  qoldi  va  u  ahmoq 

boshi  aylanganidan  g o 'y o   o'zini  oyoqda  tu t ib   tu ra  

olm ayotganday 

yopirilib 

kelib 

M uzlukka 



yopishmo- 

qchi  bo 'ld i.  M uzluk  chap  bergancha  undan  o'zini  olib 

qochar,  u  bo'Isa  boshi  aylanib  o'zini  yiqilayotgan  qilib 

k o 'rsa tib,  qizning  izidan  y ana  yetib  olar  va  uning  ustiga 

o'zini  tashlam oqchi  bo'lardi.  Kirisk  u  bilan  m ushtlashib 

qoldi.  U  bola  gavdaliroq  b o 'lg an id an   bir  necha  bor 

Kiriskni  urib  yiqitdi.  Lekin  har  holda  kurash  durang 

bilan  tugadi  -   Kirisk  bo'sh  kelmadi  va  qiz  bolaning 

himoya  qilishiga  ham  ruxsa t  bermadi.  Lekin  bu  voqea 

boshqa  tak ro rla n m ad i...

U la r  o 'y n a b -o 'y n ab ,  terg a  botib,  qizib-yonib,  ariqdan 

suv  ichgani  yugurib  ketishardi.  Naqadar  m asrur  lahzalar 

edi!

K o ‘k   sich q o n ch a ,  s u v   b erg in !

O h,  k o 'k   sic h q o n ch a ,  s u v   b erg in !

Anhor  sal  nariroqdan   ta rd i.  U  o 'rm o n d a n   oqib 

kelib,  bolalar  o'y naydigan  joydan  chiqardi.  Buloq  suvi 

toshdan  toshga  urilib  oqib,  moviy  o 'rm o n   salqinini  o'zi 

bilan  birga  olib  kelardi.  Q alin  o'sgan  o 't - o 'la n la r   sh o 'x  

j ilg 'a   sohillarini 

k o 'pchitib, 

bir-biriga  yaqinlashtirib 

qo'yganday,  eng  yaqin  va  g 'o v la b   o'sgan  o 't- o 'la n la rn in g  

egilib  tu rg a n   shoxlaridagi  yaproqlari  esa  suv  oqimida 

y u lqinib  turardi.  Buloq  suvi  goh  ofto b d a  tovlanib,  goh 

qovoq  solib  turgan  q irg'oq  ostiga  s h o 'n g 'ib ,  goh  o 't- 

o 'la n la rn in g   va  tol  chiviqlarining  orasiga  yashirinib, 

hech  narsani  pisand  qilmay,  dengiz  tomon  tinim  bilmay 

shoshilardi.

Bolalar  bir  zumda  anhorgacha  chopib  borib,  zum

428


o 'tm a y ; 

o ‘t- o ‘lanlarni 

ikki 

tom onga 



surib 

tashlab, 

o'z larini  suvga  tashlashardi.  Q o 'lla r in i  yuvib,  hovuchlab 

ichishga  sabrlari  ham  chidamay,  bosh lari ni  engashtirib, 

yuzlarini 

bilqillayotgan, 

mayin 

q itiqlayotgan 



suvga 

chayib,  kiyiklar  singari  suv  ichishardi.  Eh,  naq a d ar  laz- 

zatli  d am lar  edi!

K o 'k   sichqoncha,  su v   bergin!

K o 'k   sichqoncha,  su v   bergin!

Oh,  k o 'k   sichqoncha,  s u v   bergin!..

U lar  suvga  engashib,  ariq  b o ‘yida  yotishardi.  Yel- 

kalari 

bir-biriga  tegib, 



s h o 'x   oqim ga  tu t ib   turgan 

q o 'llari,  g o 'y o   bir  odam nikiday  yaqinlashib,  qo'shilib 

ketardi.  U la r  lablari  bilan  suvni  ilib  olgancha  ichishar, 

og'izlarida  q u ltilla tib   o 'y n a b ,  maza  qilib,  to 'y ib -to 'y ib  

ichishardi.  U la r  bu  yerdan  aslo  ketgilari  kelmas,  bosh- 

larini  top-toza  suvdan  k o 'ta rg ila ri  kelmasdi.  Tezoqar 

suvda  u lar  o 'z la rining  xira  akslarini  tom osha  qilishar: 

bir-birovlarining  suvdagi  kulgili,  g 'a la ti  basharalariga 

nazar  tash lab   kulishardi.

K o 'k   sichqoncha,  su v   bergin!

K o 'k   sichqoncha,  su v   bergin!

K o 'k   sichqoncha,  su v   bergin!

O h,  k o 'k   sichqoncha,  su v   bergin!

M uzluk  shu  yotishda  buloqdan  boshini  ko'tarm ay, 

qisiq  k o'zlarining  qiri  bilan  qarar,  Kirisk  ham  xuddi 

unga  shu  tarz d a  q uvlik  bilan  jilm ayardi.  Muzluk  o'z idan 

c he tla tga n  bo 'lib ,  uni  yelkasi  bilan  tu r ta r ,   u  ham  bo'sh 

kelmasdi.  Shunda  M uzluk  og'z iga  suv  t o 'l a t i b   olib, 

uning  yuziga  purkardi.  Kirisk  ham  xuddi  shunday  qilar- 

di:  og'z iga  y ana  ham  k o 'p ro q   suv  olib,  bor  kuchi  bilan 

M uzlukning  yuziga  puflab  separdi.  Tiyiqsiz  s h o 'x lik   va 

yugur-yugurlar  shunday  boshlanib  ketardi.  U lar  suvda 

quvishib, 

bir-birlarini 

istaganlaricha 

shalabbo 

qilib, 

qiyqirib,  xaxolashib  jilg 'a n i  boshiga  k o 'targ an larich a  u 



yoqdan  bu  yoqqa  chopishardi...

K o 'k   sichqoncha,  s u v   bergin!

Shu  yurish-turishlarni  eslar  ekan,  endi  u  davralar-

429


ning  hech  qachon  q ay tib   kelmasligini  anglab  Kirisk 

azoblanardi.  Nafas  olishi  tobora  qiyinlashar,  tez-tez  qor- 

ni  sanchib  o rirdi.  U  o g 'riq d a n   tirishib,  unsiz  y ig ‘lar 

ekan,  hamon:



K o 'k   sichqoncha,  su v   berginl  -

deb  yolvorardi.

U  shunday  o ‘y-xayollar  bilan  o'zini  c h a lg'itishga 

h arak at  qilardi.  Atrofda  hech  narsa  o'zgarmasdi.  Op- 

poq  tum an  qatlam i  avvalgidek  q ilt  etm ay  borliqni  o 'rab  

olgandi.


O vchilar,  har  biri  o'z  o 'rn id a ,  qayiqda  chalajon 

bo 'lib ,  cho'zilib  yotishardi.  U larni  oldinda  nima  kuta- 

yotgani  avvalgidek  no m a’lum  edi.  S h u n d a  birdan  qayiq 

kuchli  chayqaldi  va  Kirisk  otasining  qo 'rin c h li  xitobini 

eshitdi:

-   Milxun!  M ilxun!  Nima  qilyapsan?  To'xta!

Kirisk  boshini  ko 'tarib , 

hang-mang  b o 'lib   qoldi.

M ilxun  qayiqning  chetidan  engashib, 

dengiz  suvini 

c h o'm ichlab  olib  ichardi.

-   Bas  qil!  -   unga  tashlandi  Emrayin  cho'm ichni 

to rtib   olmoqchi  bo'lib.

Lekin  M ilxun  xezlanib,  ta h d id   qildi:

-   Yaqinlashma,  Soqol!  O 'ldiram an!

U  og'ziga  olib  bo'lm aydigan  bu  achchiq  nam akob 

suvni  ichar,  ko'kragi  va  yenglari  suvga  botib,  kiyimlari 

jiq q a   ho'l  b o 'lib   ketgan,  to m o g 'ig a  tiq ilib   qolsayam 

o'zini  zo'rlab,  titro q   q o 'lla ri  bilan  cho 'm ich d a n   og'zini 

olmay  ichar  edi.  Yuzlarining  tu k la ri  hayvonlarnikiga 

o 'x sh a b   tik k ay ib   ketgandi.

Keyin 


ichib-ichib  cho'michni 

qayiqning  ostiga 

tashlab,  chalqancha  yotib  oldi.  U  xirillab,  bazo'r  nafas 

olardi.  U  shu  ahvolda  yotar  va  hech  kim  unga  hech 

qanday  yordam  bera  olmasdi.  Kirisk  q o 'rq ib   ketganidan 

g 'u ja n a k   b o'lib  yotib  oldi,  tashnaligi  b a tta r  ortib,  qorni 

burab  og'riy  boshlaganini  sezdi.  Boshi  quyi  solingan  E m ­

rayin  yana  eshkakni  qo'liga  olib,  tum anda  qayiqni  ohista 

allaqayoqqa  jildirib  ketdi.  U ning  boshqa  iloji  y o 'q   edi.

M ilxun  goh  tinch ib   qolar,  goh  yana  talvasaga  tushib 

titr a r,  xirillar,  chanqoqlik  x u ru jid a n   tamom  b o 'layotgan

430


edi.  Biroq  oradan  m a'lu m   v aq t  o 'tg a n d a n   so 'n g   yana 

boshini  ko'tardi:

-   Yonyapman,  ichim  yonyapti!  -   deb  u  kiyimning 

yoqasini  y irta   boshladi.

-   Ayt,  nima  qilaylik?  Q an d ay   yordam  beraylik? 

Anavinda  hali  bor,  -   Emrayin  bochkachaga  imo  qildi.  -  

Ozgina  quyib  beraymi?

-   Y o'q,  -   rad  qildi  M ilxun.  -   Endi  hojati  y o 'q .  Tun- 

gacha  sabr  qilib,  keyin  rahm atli  atkichximiz  orqasidan... 

Ammo 


sabrim 

chidamadi. 

Mayli. 

Yaxshiki, 



boshqa 

n o jo 'y a  ish  qilib  qo'y m adim . 

Suvning  borini  ichib 

qo'y g a n im d an   nima  foyda  bor  edi.  Paym onam   to 'lg a n g a  

o'x shaydi.  Endi  men  ham  ketaman.  Bas,  hammasi  ta ­

mom.  O 'z im ,  kuchim  borida...

Kimsasiz  dengiz  o 'rta sid a ,  na  boshi,  na  oxiri  tayin- 

siz,  na  qachon  halok  qilishi  tayinsiz  tum an  ichida  o'zini 

asta-sekin  o 'lim ga  m ahkum  etgan  odam ning  so'zlarini 

eshitish  d ahshatli  edi.  Emrayin  d o 'sti  va  inisi  M ilxunni 

bir  navi  tinchlantirm oqchi,  nimadir  demoqchi  b o ‘ldi-yu, 

ammo  M ilxun  eshitishni  istamas  edi.  U  oshiqardi,  o'z 

azoblariga  bir  y o 'la   chek  qo'yishga  intilardi.

-   Sen,  Emrayin,  gapirib  ovora  b o'lm a,  b o 'la r  ish 

bo'ldi!  -   M ilxun  te lbalardek  g 'u d u rla d i:  -   O'z im, 

o 'z im   ketaman.  Sizlar,  ota-bola  bilganingizni  qilinglar. 

Shunisi  tuzuk.  Bu  ishim  uchun  kechiringlar.  Sizlar  ota- 

bola,  qolinglar,  hali  ozgina  suv  bor...  Men  hozir  oshib 

o 'tam an .  -   M ilxun  shu  so'zlarni  aytib,  o 'rn id a n   turdi, 

qayiqning  chekkasini  ushlab  engashdi.  G andiraklab,  bor 

kuchini  ja m la r  ekan,  M ilxun  Emrayinga  yer  ostidan 

q arab  dedi:

-   M enga  x a la q it  berma,  Soqol!  Shunisi  tuzuk.  Men- 

ga  x a la q it  berma.  Yaxshi  qolinglar.  Ehtim ol,  qirg 'o q q a 

y etib   olarsiz.  Men  esa  hozir...  Sen  qayiqni  darrov  haydab 

ket.  Darrov,  tush u n d in g m i?  K utib  o 'tirm a .  Yaqinlash- 

sang  -   ag 'd a rib   yuboram an.  Endi  hayda.  Soqol,  tezroq 

hayda.  Eshityapsanmi,  yo'qsa,  ag'd arv o ra m an ...

Emrayin  uchun  M ilx u n n in g   d o 'q lari  va  yolvorish- 

lariga  bo'ysunishdan  boshqa  iloj  qolm agandi.  Qayiq 

sassiz  tu m a n   va  sassiz  suvni  kesib,  t o 'g 'r ig a   suzib  ketdi. 

Kiriskning  yuragi  qaqshab,  y ig 'la b   yubordi:

431


-   Aki-M ilxun!  Aki-M ilxun!  U n d a y   qilma!

Xuddi  shu  daqiq ad a  M ilxun  qayiqdan  dadil  o'zini 

tashladi.  Q ayiq  qiyshayib  qalqib  ketdi  va  y ana  o'z  ho- 

liga  keldi.

-   Nariroq! 

Nariroq 


ketinglar! 

-  


baqirdi 

M ilxun 


muzdek  suvda  shaloplar  ekan.

Tum an  darhol 

uni 

ko'zdan  yashirdi. 



Ham may oq 

jim ib  qoldi,  keyin  s u k u n a td a   suvga  g 'a r q   b o 'layotgan 

odam ning  yangroq  ovozi,  so'nggi  xitobi  eshitildi.  S hun­

da  Emrayin  o'zini  tutolm adi.

-   M ilxun!  Milxun!  -   x ito b   qildi  u  va  h o'ngrab, 

qayiqni  orqaga  burdi.

U la r  darrov  orqaga  qaytishdi.  Ammo  allaqachon 

M ilxun  g 'o y ib   bo'lgandi.  Suv  yuzasi  g o 'y o   hech  narsa 

yuz  bermagandek  b o 'm -bo'sh  va  osoyishta  edi.  O dam  

ch o 'k k a n   joy  qayerdaligini  aniqlash  m ushkul  edi.

S hundan  keyin  ular  hech  qayoqqa  borm asdan,  kuni 

bilan  shu  yerda  qayiqda  suzib  aylanib  borishardi.  Ular- 

ning  ikkalasi  ham  falokatdan  qayg 'u -h asra tg a  to 'lib  

yig'lashardi. 

Kirisk  otasini  yig'lashini  um rida  birin ­

chi  m arta  ko'rishi  edi.  O tasi  sira  b u nday  ahvolga 

tushm agandi.

-   Ana  endi  yolg'iz  o'zimiz  qoldik,  -   pichirladi 

Emrayin,  soqoliga  tushgan  ko'z  yoshlarini  artib,  o'zini 

q o'ya rga  joy  topmay,  -   M ilxun,  eh,  qadrdonim   Milxu- 

nim!  -   shivirladi  u  hiqillab.

Kun  tu g a b   borm oqda  edi.  U larga  shunday  tuyildi. 

Agar  qayerdadir  quyosh  bo'Isa,  agar  u  osmon  uzra,  de- 

ngizlar,  tu m a n la r  uzra  suzib  yurgan  bo'lsa,  demak,  hozir 

u  o'z  y otog'iga  xotirjam   bosh  q o 'y a y o tg a n   b o 'lsa  kerak. 

G 'ira-shira  q o rong'ilik  asta-sekin  zulm atga  aylanib  bo- 

rayotgan  qalin  tu m a n   ichida  esa  dengizda  bedarak 

yo'q o lg an   yolg'iz  bir  qayiq  aylanib  yurar,  un d a  endi 

fa q at  ikki  kishi  -   ota-yu  bola  qolgan  edilar.

B undan  oldin,  kech  tushm asdan  sal  avval,  Emrayin 

nihoyat  suv  ichish  payti  bo 'ld i,  degan  qarorga  kelgandi. 

Kirisk  buni  zoriqib  kutayotganligi,  o'z ini  tiyib,  lom- 

mim  demay,  tashnalik  va  ochlikka  nechog'lik  bardosh 

berayotganligi  sezilib  tu r a r   edi.  M ilx u n n in g   halokatidan

432


keyin  suv  ham  eslaridan  chiqqan  edi.  Lekin  asta-sekin 

tashnalik  yana  kuchini  k o 'rsa ta   boshladi,  endi  hozirgi 

tash n alik k a  boyagi  u n utilga n  tashnalik  ham  qo'shilib 

ayovsiz  azob  berardi.

Emrayin  biror  tomchini  ham  behuda  to 'k ib   yubor- 

maslik  uchun  j u d a   e h tiyotlik  bilan  aynigan  suvni  av­

val  Kiriskka  sirqitib  q o 'ydi.  Bola  cho'm ichga  yopishib, 

telb alard ek   bir  zumda  o 'z   ulushini  y u tib   bo'ldi.  Keyin 

Emrayin  o'zi  uchun  suv  quyarkan,  endi  suv  bochkacha- 

ning  tu b id a g in a   qolganligini  ko'rdi.  O tasining  qo'lidagi 

bochkachaning  egilishiga  q arab  Kirisk  ham  buni  fahm- 

ladi.  Emrayin  shunday  bo'lishini  avvaldan  bilgan  bo'lsa 

ham   hayron  qolib,  rangi  qu v   o'chdi.  Endi  Emrayin  o'z 

ulushini  ichishga  shoshilmadi.  U  q o 'qqisdan  miyasiga 

urgan  fikrdan  larzaga  kelib,  cho'michni  ushlagancha 

o 'y la n ib   qoldi.  C hanqoqni  bosish  bu  fikr  oldida  hech 

g ap  b o 'lm ay   qoldi.

-   Ma,  ushlab  tu r,  -   bunday  qilishga  h o ja t  bo'lmasa- 

da,  u  cho'm ichni  o 'g 'lig a   uzatdi.  Bola  uchun  suvli 

cho'm ichni  q o 'lid a   ushlab,  uni  ichishga  botinolm aslik  -  

ayni  qiynoqning  o'zi  edi.  Emrayin  q o 'lla rin i  bo'shatib, 

tiqinini  mahkam   o ‘rnashtirdi-da,  deyarli  b o 'sh   boch- 

kachani  o'z  joy iga  q o 'y ib   qo'ydi.

-   Ich,  -   dedi  u  o 'g 'lig a.

-   Sen-chi?  -   hayron  b o 'ldi  Kirisk.

-   Men  keyin  ichaman.  Hech  narsani  o 'ylam a,  icha- 

ver,  -   dedi  xotirjam lik   bilan  otasi.

Kirisk  darhol  y ana  sassiq  suvning  bu  q u ltu m in i  ham 

y utdi.  C h an q o g 'i  unchalik  bosilmagan  b o ‘lsa-da,  har 

holda  biroz  tetiklandi.

-   X o'sh,  qalay  b o 'ld i?   -   so'radi  otasi.

-   Biroz  tuzuk,  -   m in n atd o r  b o 'lib   shivirladi  bola.

-   Sen  q o 'rq m a .  Esingda  tu t ,   odam  og'ziga  h a tto  

bir  tomchi  suv  olmasa  ham  ikki-uch  kun  у ash ay  oladi. 

Qiyomat-qoyim  bo'lsa  ham  qo'rqm a.

-   Sen  shuning  uchun  ichmadingmi?  -   Kirisk  uning 

gapini  bo'ldi.

Emrayin,  bu  savoldan  o'zini  y o 'q o tib   q o 'ydi.  S o'ng 

o 'y la b   tu rib ,  qisqa  javob  berdi:

433


-   На.

-   O dam   ovqatsiz  qancha  yashay  oladi?  Biz  qachon- 

dan  beri  o vqat  yemayapmiz-ku?

-   Suv  bo'lsa  b o'lgani.  Lekin  sen  buni  o'ylam a.  Ke, 

yaxshisi,  picha  suzaylik.  Ikkalamiz  gaplashib  olishimiz 

kerak.


Emrayin  eshkaklarni  g 'ijirla td i  va  u lar  g o 'y o   turgan 

joy larid a  gaplasha  olm aydigandek  tum an  ichida  dengizda 

asta-sekin  suzib  ketishdi.  O ta   o'zini  bosib  olishi  zarur 

edi.  Shunday  qilsa,  fikrlarini  bir  joyga  to 'p lash i,  muhim 

su hbatga  tayyorlanishi  osonroq  ko'c hadiganga  o'xshardi. 

Shuni  o'y lashi  bilanoq  a ’zoyi  badani  muzlab  ketardi.

U  o'zi  eshkak  eshibgina  qolmay,  o 'g 'lig a   ham   esh- 

kak  yoniga  o 'tirishni  buyurdi.  Q a yoqqadir  suzishning 

hojati  y o 'q ligidan,  bolaning  o 'tirish id an   ham  h o ja t  yo'q 

edi.  Bola  zilday  va  ancha  k a tta   b o'lgan  dengiz  eshkak- 

larini  qiynalib  eshar  edi.  U  b itta   eshkakni  eplay  olishi 

m um kin  edi,  ammo  bir  j u f t   eshkakni  aylantirish  hali 

o g 'irlik   qilardi.  U stiga-ustak,  Emrayinning  o'zi  ham, 

bolasi  ham  ancha  madordan  qolgandi.  X uddi  shuning 

uchun  ham  ota  ishni  tezlatishga  m ajb u r  edi.  V a q t  o 'tib  

borar,  v aq t  tu g a b   borardi.

Kirisk  indamas,  o g 'ir  eshkaklarning  birini  bo g ‘dan, 

birini  to g ‘dan  qilib  aylantirar,  ularga  qaramasdi  ham. 

Ammo  Emrayin  bunga  e ’tib o r  bermas,  uni  boshqa  narsa 

qiynardi.  O 'g 'lig a ,  mana  shu  mushfiq,  g o 'd a k la rch a 

nim jon,  himoyasiz  jussaga  razm  solarkan,  yuragi  qonga 

to 'lg a n in i  hozirgina  his  etdi.  Boshqa  iloji  bo‘lmasa-da, 

gap  boshlashga  ham  jazm  qilolmasdi...

Tum an  borgan  sari  q uyuqlashib  borar  edi.  Emrayin 

o g 'ir  o'yga  botib,  hamon  qayiq  haydar,  uning  chindan 

ham  vaqt-soati  yaqinlashib  qolgan  edi.  U  o'ziga-o'zi 

qancha  d ald a  bermasin,  ta b iatan   qanchalik  baquvvat 

bo'lm asin,  baribir  tashnalik  ham da  ochlik  uning  sillasini 

q u ru tib ,  yemirib  borardi.  U  ko'ngilsiz  gapni  aytish 

uchun  o 'g 'lin i  tayyorlashga  ulgurishi  kuchdan  ketib  qol- 

masdan,  irodasi  hali  o'z  q o 'lid a   ekanligida  bolasiga  shu 

gapni  tu sh u n tir ib   qo'yishi  zarur  edi.

O 'r x o n   ham da  M ilxunlardan  s o 'n g   u  ham  qayiqni

434


ta rk   etishga  m ajb u r  ekanligini  sezib  o 'tira r d i.  0 ‘g ‘lini 

hayotini  saqlab  qololmagan  ta q d ird a   ham,  har  holda, 

umrini  saiga  bo'sayam   uzaytirishi  m um kin  edi.  Boch- 

kacha  tubidagi  suv  qanchaga  yetsa,  o ‘g ‘lining  umrini 

shunchaga  uzaytirishning  birdan-bir  iloji  shu  ekanligini 

Emrayin  tushunardi.

T um an  shu  bugun  kechasimi  yo  erta g a  tarqaladi- 

mi,  taxm in  qilolmas,  mabodo  ertami-kechmi  ob-havo 

jo 'n a sh ib   ketgan  ta q d ird a   ham  o ‘g ‘lining  holi  ne  ke- 

chadi,  u  dengizda  yolg'iz  o'zi  qolib  ketib,  jo n   saqlab 

n a jo t  to p a   oladimi,  yo'qm i  -   buni  m utlaqo  bilmasdi. 

Bu  savolga  ja v o b   y o 'q   edi.  Agar  dengizda  havo  ochilib 

ketgudek  bo'lsa,  oq  tan li  odam larning  k a tta   q ayig'i  ta- 

sodifan  uchrab  qolarm ikin,  deb  umid  b o g 'la r  edi.  Ammo 

shunday  bo 'lad i,  deb  o'zini  o'zi  ishontirishga  har  qan­

cha  urinsa-da,  baribir  bu  -   am alga  oshmaydigan  umid 

edi.  Aytishlaricha,  oq  tanli  kishilar  q irg 'o q lard an   ancha 

olislardagi  okean  orqali  suzib  o'tish ib ,  shu  suvlarda 

ahyon-ahyonda  paydo  b o 'lib   qolisharkan.  O 'zlarining 

q anda ydir  ishlari  bilan  allaqanday  olis  y u rtlard a n   yana 

allaqanday  olis  y u rtla rg a   suzib  borishar  ekan.  Buni  Em­

rayin  bilardi.  O 'z i  ular  bilan  hech  qachon  uchrashmagan 

b o ‘lsa-da,  bu  haqda  bilimdon  savdogarlardan  eshitgandi. 

U larning  b a ’zilari  esa  go'yoki  oq  ta n lila rn in g   to g 'd ek  

ulkan  qayiqlarida  suzishgan  ham  emishlar.  M o'jiza  yuz 

berib,  y o 'lla r   to 'q n a sh ib ,  oq  tanli  odam lar  okeandagi 

m o'jazgina  o'ym a  qayiqni  k o 'r ib   qolsalar  koshkiydi! 

Buning  amalga  oshishiga  deyarli  umid  qilib  bo'lm asdi. 

Biroq  shunday  b o ‘lsa-da,  umidsiz  shayton  degandek,  bir- 

gina  shu  fikr  ularga  tasalli  berib  tu rard i,  xolos.

Emrayin  o 'g 'lin i  tash lab   ketishdan  avval  unga  xuddi 

shu  haqda  gapirmoqchi  edi.  Kiriskni  shu  gapga  ishon- 

tirish  kerak,  toki  bola  so'nggi  nafasigacha,  aql-xushdan 

ayrilm aguncha  qayiqda  qolsin.  Agar  suv  tug ab ,  ajali 

yetgudek  bo'lsa,  u  qayiqda  o'lsin,  toki  O 'r x o n   oqsoqol, 

M ilxun  va  endi  shaylangan  otasi  kabi  dengizga  o'zini 

tashlashga  m ajbur  bo'lm asin.  Boshqa  yo'l  qolmagandi. 

Shafqatsiz  taq d irg a  ta n   berishdan  boshqa  iloji  yo'q 

edi...  Ammo  o 'n   bir  yashar  bola  quyuq  tum an  ichida,

435


hadsiz-hududsiz  dengizda  b u tu n   olam  bilan  yuzma-yuz 

qolib,  tashnalik  va  ochlikdan  asta-sekin  o 'lib   ketishini 

o'ylaga nida  E m rayinning  yuragi  orqasiga  to rtib   ketardi. 

M ana  shunisiga  u  aslo  rozi  b o ‘lolmas,  ham m adan  ham 

shunisi  ezib  yuborardi.  S h u n d a  u:  « O 'g 'lim n i  yolg'iz 

qoldirib  ketolm aym an,  u  bilan  birga  o'lg an im   m a ’qul», 

degan  fikrga  ham  borganligini  payqab  qolardi...

Tez  o rada  hamma  yoqni  yana  zim-ziyo  zulm at  qop- 

ladi.  Tum anli  tu n n in g   qop-qora  zulmati  dengizni  yana 

qam rab  oldi.  Kunduzi  tu m a n   ichida  biror  yoqqa  su- 

zishdan  m a ’ni  chiqmaganidek,  tu n d a   suzish  b u ndan  ham 

bem a’niroq  ish  edi.  Q ayiq  bir  joyda  ohista  chayqalib 

turardi.  H avo  o'zgarishidan  d arak  beruvchi  hech  qanday 

alom at  ko'rinm asdi.  H ayhotday  h u vullagan  dengizdan 

boshqa  hech  narsa  y o 'q   edi.

O ta-b o la  kechasi  qayiq  tu b id a   joylashib  olib,  bir-biri- 

ga  mahkam   yopishib  yotishardi.  Tashnalik  va  ochlikdan 

azob  chekib,  har  biri  endi  nima  bo'lishini  o 'y la rd i...

Kirisk  otasi  bilan  yonma-yon  y otarkan,  otasi  shu 

k u n lard a  ju d a   ozib,  holdan  toyganini,  jussasi  kichrayib, 

zaiflashib  qolganligini  sezdi.  F aqat  uning  soqoli  avval­

gidek  q a ttiq   botardi.

O tasig a  yopishib, 

unga  achinib, 

ko'z  yoshlarini 

tiyolm ay  hiqillab  yotgan  bola  ilgari  o'z iga  m a ’lum 

b lmagan  azaliy  farzandlik  mehrini  tiiydi.  U  ana  shu 

h is-tuyg'ularni  so'z  bilan  ifoda  e ta   olmasdi  -   bular 

uning  qalbiga,  qon-qoniga,  yu ra k   tepishiga  singib  ket­

gandi.  Avvallari  Kirisk  hamisha  otasiga  o'xshashligi 

bilan  faxrlanar,  unga  taqlid  qilar,  otasidek  bo'lishni 

k o 'ngliga  tu g ib   q o 'yga ndi.  Endi  esa  bola  shuni  anglab 

oldiki,  otasi  -   uning  o'zi,  uning  ibtidosi,  o'zi  esa  o ta ­

sining  davomi  ekan.  Shu  boisdan  ham  u  azob  chekar, 

otasiga  xuddi  o'z iga  achingandek  achinar  edi.  Shuning 

uchun  ham  u  k o 'k   sichqonchani  chaqirib,  o'z iga  ham 

otasiga  suv  keltirib  berishini  o 'tin ib   so'rardi:

K o 'k   sichqoncha,  bizga  su v   bergin!

K o 'k   sichqoncha,  bizga  su v   bergin!

C hidab 


b o 'lm aydigan 

d arajadagi 

tashnalik 

azobi


436

soat  sari  ortay o tg a n   bo'lsa  ham  ota  o'zi  uchun  suv 

tashvishini  chekkmasdi.  Y urak-bag'ri  yonib  ichiga  o 't  

tushganday  to 'lg 'a n a v e rd i.  Boshi  g 'u v u lla b ,  ko'zi  tinib, 

endi  u  M ilxunning  so'nggi  lahzalarda  qanchalik,  azob 

chekkanini  fahmladi.  Biroq  u  bu  haqda  o'ylamasdi. 

Suvni  o'y lashning,  to 'y ib   suv  ichish  istagining  endi 

m a ’nosi  y o 'q   edi.  Agar  o 'g 'l i   b o'lm aganida,  agar  mana 

shu  oxirgi  zim-ziyo  tu n d a   pinjiga  kirib  olgan  o 'g 'lin i 

tashlab  ketishga 

o'zini m ajbur  etolganida  edi, 

u  a l­

laqachon  so'ngsiz  u q u b a tla rg a   chek  qo'ygan  bo'lardi. 



Mayli,  o ‘g ‘lining  n a jo t  topishiga  hech  qanday 

umidi


b o ‘lmasa-da,  har  holda  o 'g 'lin in g   omon  qolishi  yo'lidagi 

oxirgi  chora  deb,  uning umri  oz  b o ‘lsa-da,  uzaysin  deb,

o'ziyam  sezmagan  holda shunga  intilardi,  uning 

oxirgi


umidi,  istagi  va  a ’moli  shu  edi.  Xuddi  shu  maqsadda 

Emrayin  qayiqni  tezroq  ta rk   etishi  zarur  edi.  Biroq  yana 

o 'g 'lin i  deb  bu  ishga  jazm  etolmas,  o 'g 'lin i  ta q d ir  ixti- 

yoriga  tash lab   ketishga  yuragi  dov  bermasdi.  Imillash, 

ishni  orqaga  cho'zish  esa  undan  ham  xatarli  edi.  Negaki 

o'z -o'ziga  d ald a  berishi  uchun  zarur  b o 'lg an   so'nggi  ma- 

joli  ham  q irqilib  borm oqda  edi.

O tasin in g   umri  tu g a b   borardi...

Buni  u  o 'g 'lig a   qay  yo'sinda,  qanday  so'zlar  bilan 

tu sh u n tirsa   ekan?  Sen  tirik  qolishing  uchun  ta rk   etyap-

man  seni, deb  q an d a y   ay ta  oladi?

-   Ota!  -   birdan  shivirladi  Kirisk  g o 'yo  uning  ni- 

malarni  o 'y la b   o'tirg an in i  payqagandek  va  otasiga  yana 

ham  mahkam roq  yopishib,  k o 'k   sichqonchaga  yolvordi:



K o 'k   sichqoncha,  bizga  su v   bergin!

K o 'k   sichqoncha,  bizga  su v   bergin!

Emrayin  tishini-tishiga  bosib,  alam dan  ingrab  yubor- 

di-yu,  am mo  hech  narsa  deya  olmadi.  U  fikran  o 'g 'li 

bilan  vidolashar,  vidolashgan  sari  so'nggi  qadam ga  jazm 

etishga  qiynalardi.  U n ing  boshidan  kechirgan  butun 

hayoti  bugungi  kechaga  m uqaddim a  ekanligini  Emrayin 

endi  anglab  yetgan  edi.

Nazarida  o'z  umrini  o 'g 'l i   orqali  uzaytirish  uchun- 

gina  dunyoga  kelgan  va  xuddi  shu  boisdan  ham  halok

437


bo'lay o tg an   edi.  U  o 'g 'l i   bilan  unsiz  vidolasharkan,  shu 

haqda  o'y lard i.  Emrayin  o'zi  uchun  shuni  kashf  etdiki, 

u  so'nggi  lahzalargacha  umrini  o 'g 'l i d a   davom  ettirish 

uchun  yashapti.  Agar  u  ilgari  bu  haqda  o'y lam agan 

ekan,  demak,  o'y lash g a  sabab  ham  b o'lm agandir.

Avvalari  ham  shu  fikr  yashin  kabi  miyasidan  lip  etib 

o 'tib   qolardi.  Hozir  shu  fikr  bilan  bog'liq  bir  voqea 

yodiga  tushdi  va  bu  fikrning  m a ’nisiga  endi  tushundi. 

O 's h a n d a   rahmatli  Milxun  va  boshqa  qabiladoshlari 

bilan  birga  o 'rm o n d a  azim  bir  d a ra x tn i  kesishayotgan 

edilar.  D a rax t  q ulay  boshladi,  xuddi  shu  p ay t  u  ta- 

sodifan  ulkan  d a r a x t  ag 'd arilay o tg an   tom onda  turgan 

edi.  Azamat  d a r a x t  yon-veridagi  jam iki  narsalarni  bosib- 

yanchib  ag 'd arilay o tg an   edi.  Shunda  hamma  baravariga 

baqirib  yubordi:

-   Qoch!

Emrayin  k utilm aganda  o'zini  y o 'q o tib   qo'y d i,  ammo 

endi  kech  edi:  naq  osmon-u  falakdan  qasir-qusur  etib 

shovullagancha 

yam-yashil 

o 'rm o n n in g  

bir 


bo'lagini 

yuqoridan  uzib  olib  a g 'an ay o tg an   d a r a x t  asta-sekin  naq 

uning  ustiga  yopirilib  tushayotganini  k o'rdi.  U  shu 

dam da  ham  faqat  birgina  narsa  -   farzandi  Kiriskni 

o'ylardi.  Bolasi  o'sha  kezlari  hali  norasida,  peshonasiga 

bitgan  yolg'iz  farzandi  edi.  Qizi  P sulk  hali  dunyoga 

kelmagan  edi,  u  shu  lahzada  ham  shubhasiz  o'lim   osto- 

nasida  faqat  birgina  narsani,  o'zidan  keyin  olam da  qo- 

ladigan  farzandi  Kirisk  ekanini  o'yladi.  Boshqa  narsalar" 

to 'g 'r is id a   o'y lash g a  ulgurm adi  ham.  D a ra x t  yaprog'i 

chang-to'zon  k o 'ta r ib   uning  yonginasida  dah sh a t  solib 

quladi.  Shunda  hamma  yengil  to rtib ,  qiyqirib  yubordi. 

E m rayinning  hech  yeri  shikastlanm ay  omon  qolgan  edi.

Hozir  Emrayin  shu  voqeani  eslab,  o 'g 'lin in g   dunyoga 

kelishi  tufayli  ham  o'z ining  shunday  odam  b o 'lib   yetish- 

ganini,  hayotidagi  eng  ezgu  va  eng  kuchli  tu y g 'u   xuddi 

shu  otalik  tu y g 'u si  ekanligini  angladi.  Buning  uchun  u 

xuddi  shu  haqda  so'zlab  bermoqchi  edi,  lekin  o 'g 'lin i 

bezovta  qilgisi  kelmadi.  Busiz  ham  bolaning  ahvoli  og 'ir 

edi...


O tasining  umri  oxirlab  qolgan  edi...

438


K o 'k   sichqoncha,  bizga  su v   bergin!

K o 'k   sichqoncha,  bizga  s u v   bergin!

O ta n in g   umri  oxirlab  qolgan  edi.

U n ing  ko'zi  qiym ayotgan  y ana  bir-ikki  to tli  xotiralari 

qolgan  edi,  u  bulardan  umidini  uzolmasdi.  Garchi  vaqt 

siquvga  olayotgan  b o ‘lsa-da,  shularni  yodiga  tushirmas- 

d an  tu r ib   ajal  quchog'iga  o'zini  tashlashi  qiyin  bo'ldi. 

Endi  u  doimo  yodida  saqlab  yurgan  xotiralari  bilan 

vidolasharkan,  qayiqni  ta rk   etish  vaqti 

kelganligini 

u nutm adi...

U  xotiniga  d astlabki  kunlardanoq  mehr  qo'y gandi. 

Ajablanarlisi  shunda  ediki,  xotini  uyda  o 'tirib   o'y lagan 

narsalarni  u  ham  dengizga  chiqqan  p ay td a   o'y lagan 

bo'lardi.  U lar  birga  yashayotgan  dastlabki  kunlardanoq 

shunday  edi. 

U  dengizga  chiqqan  v aq tid a  o'y lagan 

narsalarni  xotini  ham  o'ylagan  b o 'lib  chiqar,  xotinining 

nima  haqda  o'ylaganini  esa  u  ham  bilardi...  Olisdan 

bir-birlarining  fikrlaridan  bunday  xabardorlikni  ular  sir 

tu tish a r,  bu  boshqalarga  sir  b o'lgan  yaqinlik  bax ti  edi.

Kirisk  hali  tu g 'ilm a g an ,  am mo  gum onning  dastlabki 

alom atlari  ko 'rin ib   qolgandi.  Bu  alo m a tla r  tasdiqlanishi 

ham,  tasdiqlanm asligi  ham  m um kin  edi.  Emrayin  de­

ngizdan  qaytib  kelgan  zahotiyoq  xotinidan:

-   O 'g 'il   b o 'ladim i?  -   deb  so'radi.

-   Sekinroq  kinrlar  eshitib  qoladi!  -   dedi  q o 'rq ib  

ketgan  xotini  va  shu  zahotiyoq  ko'zlari  xushbaxtlikdan 

porladi.  -   Qayoqdan  bila  qolding?

-   O 'z in g   bugun  shuni  o'y lagansan.  O 'g 'il   bo'lishini 

judayam   xohlaysan,  to 'g 'r im i?

-   O'z ing-chi?

-   Sen  nimani  o'ylagan  bo'lsang, 

men  ham  shuni 

o'ylashimni  bilasan-ku!  Men  ham  xuddi  shuni  o'ylovdim.

-   Sen  shuni  o 'y lag a n in g   uchun  men  ham  shu  haqda 

o 'ylaga nm a n, 

o'zing 

ham 


o 'g 'il 

bo'lishini 

judayam  

xohlaysan-ku,  t o 'g 'r im i? ...

S hunday  bo'ldi.  O 'y la g an lari  t o 'g 'r i   chiqdi...  Kirisk 

hali  tu g 'ilm a g an d i,  biroq  xotinining  oy-kuni  yaqinlashib 

qolgan  edi.  Y aqin-orada  xotinining  ko'zi  yorib  qolishi 

mumkin  edi.  O 's h a   kunlari  xotini  uning  eskirib,  ming

439


yamoq  b o 'lib   ketgan  charm  sholvorini  kiyib  yurardi. 

«Sen  ovga  ketganingda,  -   derdi  u,  -   erkak  ruhi  doim 

uyda  bo'lsin  deb  shunday  qilyapman,  yo'qsa,  yangi 

mehmon  o'sm ay  qoladi».  O 's h a   kezlari  eski  charm  shol­

vorini  kiyib  yurgan  xotini  uning  ko'z iga  ju d a   chiroyli 

va  ju d a   jozibali  k o 'rina rdi.  D unyoda  eng  chiroyli  va 

eng  jozibali  ayol  edi  uning  nazarida.

U larni  ota-ona  qiladigan  odam  farzand  edi-da.  Far- 

zandni  o'ylashib  yurgan  kunlari  ajoyib,  tashvishli  hamda 

m asrur  k unlar  edi!

Nihoyat  Kirisk  tu g 'ild i...

Endi  shu  farzandi 

bilan, 

unga  aloqador  jamiki 



n arsalar  bilan  vidolashuv  payti  keldi.

Y ana  esladi:  Kirisk  k a tta   b o 'lib   qolganida,  bir  kuni 

onasining  jahli  chiqib,  «Sen  y o 'q lig in g d a  bunchalik  qiy- 

nalmasdim»,  dedi.

Bola  ju d a   xafa  b o 'lib   ketdi.

O tasi  dengizdan  qaytib  kelganida:

-   Men  tu g 'ilm a g a n im d a   qayerdaydim ?  -   deb  so'radi 

u  xarxasha  qilib.

Rosa  kulgi  b o 'ld i...  Er-xotin  indashmasdi-yu,  faqat 

ko'zlari  kulib  turardi.  Ayniqsa,  Emrayin  ja v o b   berol- 

maganidan,  nima  qilishni  bilmay  d o vdirab  qolganidan, 

bola  yo'q lig id a  qayerda  ekanligini  tu s h u n tir ib   berol- 

maganidan  xotini  maza  qilib  kulardi.

Endi  esa  ota  o 'g 'lig a :  hali  olamga  kelm aganingda 

sen  menda,  mening  qonimda,  belimda  eding,  shu  qon 

belimdan  onangga  oqib  o 'td i  va  sen  menga  o'xshash 

b o 'lib   dunyoga  kelding  va  hozir  g 'o y ib   b o 'larkanm an, 

senda  qolam an,  bolalaringning  bolalarida  qayta-qayta 

tu g 'ila m a n ,  deb  aytib   bergan  bo'larm idi...

Ha,  u  shunday  degan  bo 'lard i,  o'lim i  oldidan  xuddi 

shuni  aytib  ketsa,  baxtiyor  bo'lardi.  Ammo  endi  ham ­

masi  tu g ayotgandi.  U n ing  uru g 'i  dun y o d a  qolmayot- 

gandi.  F arzandining  ko'pi  bilan  bir-ikki  k unlik  ( b u n ­

dan  ortiq  em as),  umri  qolganligini  ota  yaxshi  bilardi. 

U n ing  nazarida  eng  dahshatli  falokat  va  eng  dahshatli 

baxtsizlik  xuddi  shunda  edi  -   o 'g 'lin i  deb  qayiqni  tark  

etishida  emas...

4 4 0


Emrayin 

pirovardida: 

«U m rining 

qolgan 


kunlari

O 'r x o n   bobo  va  aki-M ilxunlarni  m innatdor  b o 'lib   yod- 

da  olib  tu rg in » ,  deb  o 'g 'lig a   tayinlagisi  ham  kelardi. 

Endi  bu  odam lar  y o 'q ,  b iro rta  odam  ularni  eslaydimi  -  

y o'qm i  ularga  buning  endi  farqi  yo 'q ,  am mo  sen  o'zing 

uchun  ularni  d ilingda  saqlashing  lozim.  H a tto   o'lim  

oldidagi  so'nggi  d aqiqala rda  ham  o'zing  uchun  ularni 

dilingda  saqlashing  kerak.  O 'la y o tg a n in g d a   ham  yana 

shu  odamlarni  o'zing  uchun  yodlab  o 'lish  kerak.

Ammo 


o 'y lab -o 'y lab , 

nihoyat, 

«bularga 

ehtimol, 

o ‘g ‘limning  aqli  y etar»,  degan  qarorga  keldi...

•  


•  

*

Kirisk  uyg'onganida,  o 'tg a n   kunlardagiga  k o 'ra  uncha 



sovqatm ay  uxlaganini  sezdi.  U stiga  otasining  kamzuli 

yopib  q o 'y ilgandi.  Bola  ko'zini  ochib,  boshini  k o 't a r d i -  

qayiqda  otasi  y o 'q   edi.  U  qayiqni  ko'zdan  kechirib, 

birdan  seskanib  tushdi-da,  d a h sh a t  bilan  o 'k irib   y ig 'la b  

yubordi,  tum an li  dengizning  kimsasiz  sahrosini  alamli 

q ay g 'u g a   to 'ld ird i.  U ning  umidsizlik  va  dard-alamga 

t o 'l a   faryodi  uzoq  vaqtgacha  tinm adi.  U  holdan  toygun- 

cha  rosa  y ig 'la d i,  keyin  xirillab,  qayiq  tubiga  yiqildi  va 

boshini  qayiq  devoriga  ura  boshladi.  Bu  faryod  uning 

o ta la r  oldidagi  qarzi, 

uning  m ehr-m uhabbati, 

uning 


qayg'usi  va  marsiyasi  edi.

Bola  qayiqning  tu b id a   boshini  ko 'ta rm a y ,  ko'zlarini 

ochmay  yotardi.  Endi  uning  uchun  um idvor  bo'ladigan 

hech  narsa  qolmagan,  o'zini  q o 'y a rg a   ham  jo y   topolmas- 

di.  Atrofni  avvalgidek  g'ira-shira  tum an  qoplab  olgan  va 

faqat  bu  gal  dengiz  qayiqni  tu rg a n   joyida  u  yoqdan-bu 

yoqqa  te b ra tib   turardi.

Kirisk  o'z ining  u xlab  qolganidan  o 'k in ib   h o 'n g ra b  

y ig 'lardi,  u xlab  qolm aganida  otasiga  tish -tirnog'i  bilan 

yopishib  olib,  uni  q o 'y ib   yuhorm agan  bo'lardi,  u lar  bir­

ga  o 'lib   ketgan lari,  tashnalik  va  ochlik  azobidan  tezroq 

birga  o 'lib   ketgan lari  yaxshi  bo 'lard i.  Shunda  u  bu  d a h ­

shatli  cheksizlikda  ta n h o   o'zi  qolib  ketmagan  bo'lardi. 

U  kechasi  q o 'qqisdan  qayiq  q a ttiq   silkinib  ketganini 

sezmay  qolgani  uchun,  uyg'onm agani,  o 'rn id a n   sakrab

441


tu rib ,  qichqirmagani  uchun  o 'k in ib -o 'k in ib   yig'lardi. 

O tasining  dengizga  o'zini  tashlashiga  yo'l  q o 'ya rm idi? 

U ndan  ko'ra,  otasi  bilan  mana  shu  zim-ziyo  girdobga 

o'zini  otsa  bo'lmasmidi!

Bola  xo'rsinib-xo'rsinib  y ig 'la b ,  a ’zoyi  badani  zir 

qaqshab,  sekin-asta  m udray  boshladi.  O g 'i r   musibat 

qarshisida  chekinib  turgan  tashnalik  endi  alamini  ol- 

gandek  y ana  yangi  kuch  bilan  x u r u j  qila  boshladi. 

U  h a tto   tushida  ham  suvsizlikdan  sillasi  qurib,  azob 

chekayotganini  sezib  yotardi. 

Tashnalik 

uni 


holdan 

toydirib  azoblab,  b o 'g 'ib   tashlayotgan  edi.  S h u n d a  u 

uyqusiraganicha  bochkacha  tomon  su d ra lib   borib  unga 

q o'l  uzatganda  tiq in n in g   bo'shroq  turganini  va  yonida 

cho'mich  ham  borligini  k o 'r ib   qoldi.  U  cho'm ichga  suv 

quyib,  hech  narsani  o'ylam asdan  qim tingan  lablarini 

ochib,  qaqrab  ketgan  tom oqlariga  tiq ilg u n ch a  sipqira 

boshladi.  S uvdan  yana  quyib,  y ana  ichgisi  keldi,  biroq 

o 'y lan ib   tu rib ,  o'zini  tiya  oldi.  Suv  oz-ozdan  yana  ikki 

m arta  ichishga  yetardi,  xolos...

Keyin  u  g 'a m g a   botganicha,  otasi  uni  nega  indamay 

tashlab  ketgani  haqida  o 'y la y   boshladi.  Otasi  bilan  bir­

ga  c h o 'k ib   ketish  unga  osonroq  bo'lardi.  Endi  yolg'izlik 

va  dah sh a t  uni  qo'l-oyoqlarini  bog'lab,  chirm ab  tashla- 

gan  qayiqdan  o'zini  suvga  otishga  yuragi  betlam aydi... 

Baribir  u  kuchini  y ig 'ib   olgach,  o'z ini  suvga  tashlashga 

ahd  qildi...

Kun  yarim lab  qolgan  bo'lsa  kerak,  ehtimol,  peshin- 

dan  oshgandir.  T um anning  ochilib  borayotgan  tusiga 

qarab,  Kirisk  shunday  xulosaga  keldi.  Demak,  quyosh 

tikkaga  kelgan  bo'lsa  kerak.  Biroq  okean  uzra  muallaq 

tu rib   qolgan  Buyuk  tum an  qatlam ini  hali  quyosh  nur- 

lari  yorib  o'tolm asdi.  Tum an  siyraklashib,  qurigan  o 'tin  

tu tu n ig a   o'xsha b,  ko'kkish  rangga  kirib  borm oqda  edi. 

Ammo  baribir  yigirm a-o'ttiz  chaqirim  narida,  atrofida 

chayqalib  turgan  qop-qora  suvdan  boshqa  hech  vaqoni 

k o 'rib   bo'lmasdi.

Suzib  boradigan  joyning  o'zi  y o 'q   edi,  eshkaklarni 

ishga  sol ishga  ham  q u vvati  yetmasdi.  U  otasi  ham da 

M ilxunning  qayiq  yondoriga  b a ta r tib   o 'm a t i b   qo'yilgan 

eshkaklariga  m a ’yus  nazar  soldi.  Q ayiq  endi  tu m an d a

442


o'z  holicha,  no m a’lum  yo'n a lish d a  harak at  qilib  qalqib 

tu rard i.  Hamm a  tom ondan  bolani  yolg'izlik  qursh a b   ol­

gan,  atrofda  yurakni  m uzlatib  yuboruvchi  m udhish  bir 

dah sh a t  hukm ron  edi.

Kechga  borib  yana  hadeb  suv  ichgisi 

kelaverdi. 

U ning  ochlik  va  zaiflikdan  boshi  aylanardi.  Qimirlagisi 

ham,  atrofiga  o'g irilib   qaragisi  ham  kelmasdi.  Q ayoqqa 

ham  qarardi,  nimani  ham  k o'rardi.  H a tto   bochkacha 

yoniga  yetib  olish  ham  malol  kelardi.  U  tizzalari  bi­

lan  sal  emakladi-da,  holdan  toyib  t o 'x t a b   qoldi.  Kirisk 

hademay  butu n lay   harakatsiz  qolishiga  ko'zi  yetdi.  U 

qo'lini  yuziga  yaqin  olib  keldi-yu,  q o 'r q ib   ketdi:  qo'li 

b u runduq  bolasining  qurigan  terisidek  ozib,  kichrayib 

ketgandi.

Bu  gal  u  keragidan  ortiqroq  suv  ichdi.  Endi  boch­

kachaning 

eng  tu b id ag in a  suv 

qolgandi, 

y ana 


bir 

m arta  ichsa  bo'ldi,  tugaydi.  Suvdan  bir  q u ltu m   ham 

qolmaydi.  Lekin  endi  baribir  emasmi.  Ammo  y ana  suv 

ichgisi,  qonib-qonib  suv  ichgisi  kelardi.  O chlik  azobiga 

k o ‘nikdi-yu,  qornidagi  og'riq  bosilmadi,  aksincha  tinch- 

lik  bermay  sirqirab  o g 'riy   boshladi.

Bola  necha  bor  hushidan  ketib,  necha  bor  o'ziga 

keldi.  Qayiq  o'z  holicha,  u  yerdan-bu  yerga  ko'chib,  jon- 

lanib  qolgan  oqimlarga  ergashib,  tum an d a  suza  boshladi.

Bir  p ay t  u  o'zini  dengizga  tashlashga  jid d iy   qaror 

qildi.  Ammo  madori  yetmadi.  Tizzalab  tu rib ,  qayiqning 

chetiga  osilib  qoldi.  Q o 'lla rin i  qayiqdan  nariga  cho'zdi, 

am mo  o'z  tanasini  qayiqdan  uloqtirishga  qurbi  yetmay, 

osilganicha  qoldi.  Keyin  esa  shunchalik  toliqdiki,  boch- 

kada  qolgan  suvni  ichishga  ham  urinmay  q o 'y a   qoldi.

U  qayiq  ichida  qapishib  y otgancha  suv  beruvchi 

sichqonchasini  chaqirib  unsiz  yig'lardi:

K o 'k   sichqoncha,  menga  su v   bergin!

Biroq  k o 'k   sichqondan  d arak  y o'q,  u  bo'lsa  b a tta r   suv 

ichgisi  kelaverdi.  Shunda  yana  ariqda  y alang'och  b o'lib 

cho'm ilishgan  o 'sh a   kezlar  yodiga  tushdi.  O 's h a n d a   u 

yetti  yoshlardan  oshmagandi.  O 's h a   yili  yoz  issiq  keldi. 

O 'r m o n   yoqasida  rosa  kun  qizdirardi.  B olalar  o 'rm o n d a 

meva  terishar,  cho'milishardi.  Onasi  ham,  ,singllsi  ham

443


cho'milishardi.  U la r  boladan  unchalik  uyalishmasdi.  Ik- 

kovlari  yechinishdi,  b u g 'd o y m ag 'iz  sonlari  bilan  suvni 

to 'lq in la tib ,  sachratib,  kaftlarini  siynalariga  qo'ygancha 

buloqqa  seskanib-seskanib  tushishdi.  U la r  bir-biriga  suv 

sepishib  allaqanday  baqirib-chaqirishardi.  U  esa  ariq 

bo'ylab,  chopib  balandlikdan  o'z ini  suvga  tashlaganida 

ular,  ayniqsa  onasi  rosa  kulishgandi.  «Q ara,  qara,  -  

derdi  onasi  singlisiga,  -   judayam   o ‘xshaydi-ya,  xuddi 

o ‘zi-ya!»  u lar  sho'x -shodon  pichirlashib,  xandon  otib   ku- 

lishib,  yana  allanim alar  deyishardi...  Adog'i  y o 'q   j i lg 'a  

suvi  shitob  bilan  oqardi,  undan  to 'y ib - to 'y ib   ichish  va 

istagancha  cho'milish  mumkin  edi...



K o 'k   sichqoncha,  menga  su v   bergin!

U  o'zini  yana  o'sha  ariq  b o 'y id a  tu rg an d e k   his  qildi. 

G o'yo  u  y ana  saraton  jaziramasida  cho'm ilayotganm ish. 

Mana, 


u  q irg'oq 

b o 'y lab   yugirib  keldi-da,  oqimga 

o'zini  tashladi,  ammo  oqim ning  salqinligini  sezmadi.  U 

suv  emas,  q anda ydir  bir  n o m a ’lum  narsa,  suv  desang 

suvga  o'xsham aydi,  xuddi  tu m a n n in g   o'zi.  U  tu m a n d a  

cho'm ilyapti.  Bunaqa  suvda  eti  jim irlashib  ketyapti. 

Onasi  b o 'lsa  kulm aydi,  aksincha,  y ig 'lay ap ti,  «Qara, 

qara,  u  judayam   o'x shaydi  unga»,  -   deydi  u  kimgadir 

va  y ana  yig'laydi,  o 'ksinib  yig'laydi.  U n ing  s h o 'r t a ’m 

ko'z  yoshlari  bolaning  yuziga  oqib  tushayotir...

•  





T u n d a  Kirisk  to 'lq in la rn in g   chayqalishi  va  shov- 

qinidan  uy g 'o n ib   ketdi.  Bola  zaif  chinqirib  yubordi, 

u  osmonga  qarab,  yulduzlarni  ko'rdi!  Shuncha  kundan 

buyon  birinchi  m arta  yulduzlarni  ko'rishi.  U la r  zim-ziyo 

osmonda,  balandda,  dengiz  ustidan  suzib  o 'ta y o tg a n   bu­

lu tla r  orasida  porlab  tu rard i.  H a tto   bir  necha  bor  b u lu t­

lar  orasidan  shitob  bilan  suzib  o 'tg a n   oyni  ham  ko'rdi.

Bola  o'zini  y o 'q o tib   qo'ydi:  yulduzlar,  oy,  shamol, 

to 'lq in la r   -   hayot,  jonlanish  boshlandi.  G archand  tum an 

pardasi  hali  shundoq  turgan  b o ‘lsa-da,  qayiq  shunday 

qalin  tum an  orasidan  o 'tg a n d a   hammayoq  yana  g'ira- 

shira  zulm atga  cho‘ksa-da,  bu  hoi  uzoq  davom  etmadi. 

Buyuk  tum an  q o 'z g 'alib ,  ju n b u sh g a  kelib,  shamol  va

444


to 'lq in la rd a n   chekinib,  olamga  ta rq a b ,  yoyilib  borardi.

Bola  ko'zlarida  yosh  bilan  yulduzlarga  boqardi. 

Eshkaklarni  q o 'lg a   olishga  madori  yetmasdi,  yulduz­

larga  q arab  y o ‘1  topishni,  qay  tom onga  q arab  suzishni 

ham  bilmasdi,  qayerdaligini  va  kelajakda  uni  nima 

k utayotganini  ham  bilmasdi.  Lekin  u  baribir  yugurik 

t o i q i n l a r n i n g   shovqinini  eshitayotganidan,  shamol  turib, 

qayiq  to 'lq in la r  uzra  suzib  borayotganidan  xursand  edi.

U  sevinch  va  q a y g 'u d an ,  olam  yorishganidan,  dengiz 

jo n la n ib   qolganidan  y ig'lar,  ichishga  suvi  va  biron-bir 

yemishi  b o 'lg a n d a   edi,  ehtimol  u  yana  hayotni  sevib 

qolgan  bo'lardi.  Ammo  u,  endi  o 'rn id a n   turolm asligini, 

kuni  bitganini,  hademay  tash n alik d an   o 'lib   ketishini 

sezib  tu ra rd i...

Q ayiq  bo'lsa  to 'lq in la r   yuzalab  tobora  ildamroq  su­

zib  borardi.  Q ayiq  rulsiz  va  eshkaklarsiz,  oqim  b o'ylab 

suzib  borardi.  Dengiz  uzra  ufq  arang  k o'rina r,  tu n  

qorong'iligi  asta-sekin  chekinib,  tum an  to 'd a la r i  borgan 

sari  kamayib  borardi.  Shuningdek,  y o 'l-y o 'la k a y   u  yer- 

bu  yerda  t o 'p la n ib   qolgan  tu m a n   to 'd a la r i  ham  siyrak- 

lasha  boshladi.  Endi  avvalgiday  s u k u n at  hukm   surma- 

yotgan  b o ‘lsa-da,  q o rong'ilik  bolani  zeriktira  boshlagan 

edi.  Endi  tum an  ichida  q andaydir  xayoliy  m av ju d o tla r 

sassiz  uchib  yurganday  tu y u ld i  unga.  U lar  paydo  bo'lib, 

yana  sham olda  izsiz  yo'q olar,  tum anni  chok-chokidan 

so'kib,  har  tom onga  ta rq a tib   borardi.

B u lu tla r  orasida  oy  paydo  bo'lishi  bilanoq  dengiz 

yuzasi  bir  zum  jim irlab,  yarqirab  ketar,  s o 'n g   yana 

so 'nib,  yana  jo n lanardi.  Bola  ohista  n ur  sochayotgan 

yulduzlarga  boqib,  o 'y lay   boshladi:  « U la rn in g   qay  biri 

qo'riqchi  yulduz  ekan?  Q ay  biri  atkichx  O 'rx o n n in g , 

qaysi  biri  aki-M ilxunning,  qaysi  bir  otam  -   E m ra­

yinning  yulduzi  ekan?  Sizlar  m utlaqo  ko'rinm adingiz. 

Siz,  y u lduzlar  ham,  bizlarni  tu m a n d a   ko'rolm asdingiz. 

Endi  yakka  o'z im   qoldim ,  qayoqqa  suzib  borayotga- 

nimni  ham  bilmayman.  Ammo  endi  men  qo'r qm aym an, 

negaki  osmonda  hammalaringizni  k o 'rib   tu rib m an .  F aqat 

kim ning  yulduzi  qayerdaligini  bilmayman.  Biroq  bunday 

bo'lishiga  sizlar  aybdor  emassizlar.  Axir,  siz  bizni  dengiz­

da  ko'rmagansiz.  Buyuk  tum an  bizni  yashirib  turg an   edi.

445


Endi  yolg'iz  o'z im m an.  U la r  bo'lsa  suzib  ketib  qolishdi. 

U chovlari  ham  ketib  qolishdi.  U la r  sizni  ju d ay am   yax­

shi  ko'rishardi.  Sizni  judayam   kutishdi,  q irg 'o q q a   yo'l 

topib  borish  uchun  sizlarni  ko'rishga  jud ay am   m ushtoq 

b o 'ldilar.  Y ulduzlar  hech  qachon  aldam aydi  deb  a t ­

kichx  O 'r x o n   aytardi,  u  menga  yulduzlarga  q arab  yo'l 

topishni  o'rg atm o q c h i  edi...  Biroq  bunday  bo'lishiga 

sizlar  aybdor  emassizlar.  M ening  ham  kunim  bitay  deb 

qoldi,  suvim  ham  qolmadi,  tinka-m adorim   qurib,  q a ­

yoqqa  suzib  borayotganimni  ham  bilm aym an...  Mening 

ozgina,  judayam   ozgina  suvim  qoldi,  men  uni  hozir 

ichaman,  endi  chidolmayman,  quvvatim   qolmadi.  Bugun 

qoq  baliq  solinadigan  x altam n in g   bir  bo'lagini  chaynab 

ko'rdim .  U  tyulen  terisidan  tikilgan.  Boshqa  chida- 

yolm aym an,  k o 'nglim   aynib,  ichim  a g 'd a r - t o 'n t a r   b o'lib 

kety ap ti...  Men  hozir  oxirgi  suvni  ichaman.  Mabodo 

boshqa  ko'rishish  nasib  bo'lmasa,  yulduzlar,  sizlarga  bir 

gap  aytay  -   atkichx  O 'r x o n ,  aki-M ilxun,  otam   Emrayin 

sizlarni  ju d a   yaxshi  ko'rishardi.  M abodo  ertalabgacha 

omon  qolsam,  keyin  vidolasham an...»

Tez  orada  qayiq  yana  qalin  tum an  q atlam i  orasiga 

tu shib  qoldi.  Yana  hamma  narsa  ko'zdan  g 'o y ib   b o 'lib  

qoldi.  Biroq  qayiq  avvalgiday  sham olning  kuchi  bilan 

ilgarilab  borardi.  Kirisk  uchun  endi  hech  narsaning  aha- 

miyati  y o 'q   edi.  U  b u tu n la y   aynib,  sasib  k etgan  suv­

ning  so'ngi  q ultum ini  ichdi-yu,  o 'sh a   joyda,  bo'm -bo'sh 

bochka  yonida,  qayiq  q u y ru g 'id a ,  o d atda  O 'r x o n   bobo 

o 'tira d ig a n   yerda  yotib  qoldi.  U  o 'lim ga  chog'Iangani 

uchun  endi  tu m an d an   ham  qo'rqm asdi.  F a q a t  yulduzlar 

ko 'rin m ay   qolgandi-da,  u lar  bilan  vidolashishga  ehtimol 

ulgurolmasam  kerak,  deb  afsuslanardi...  Ahvoli  yomon- 

lashgandan  yomonlashib  borardi.

U  xushsizlanib,  alahsirab  yotar,  oradan  qancha  vaqt 

o 'tg an in i  bilmasdi.  Ehtimol  tu n   yarim lab  qolgandir,  e h ­

timol,  tong  otib   qolgandir?  Bir  nima  deyish  mushkul. 

Dengiz  ustini  sham olda  uchgan  t u tu n   singari  g'ira-shira 

tum an  qoplab  olgan  edi.

Peshonada  bori  bo'ladi.  Bola  shu  p ay t  qushning 

ovozini  eshitishi  ham,  eshitmasligi  ham  m um kin  edi.  Le­

kin  u  eshitdi,  Birdan  boshi  ustida  nimadir  vizillab,  qa-

446


notlarini  sh apillatib  tu m a n d a   qayiqning  ustidan  pastlab 

uchib  o 'tib   ketganini  sezib  qoldi.  Bola  birdan  sapchib 

tushdi  va  bir  zumda  bu  -   qush,  qanotlarini  keng  yoyib 

uchayotgan  k a tta   kuchli  bir  qush  ekanini  ko'rishga  ul- 

guroldi.

-   Agukuk!  -   qichqirdi  u.  -   Agukuk!  -   u  q u tb   boy- 

qushi  qayoqqa  uchib  borayotganini  ko'rishga  ulgurdi, 

sham olning  qayoqqa  esayotganini  eslab  qolishga  ul­

gurdi.  Shamol  chapdan,  g ardanining  so'l  tarafidan,  chap 

q u lo g 'in in g   biroz  o rqarog'idan  esardi!

-   Agukuk!  -   qichqirdi  u  qush  uchib  ketgan  tom onga 

q arab  qayiqni  burgancha.

Kirisk  rul  eshgagiga  m ahkam   yopishib  olib,  zo'r 

berib  tirishar,  qolgan-qutgan  kuchini  arang  jam lab, 

boshqa  hech  narsaga  e ’tib o r  bermay  faqat  shamolning 

yo'nalishini  va  qushning  uchib  ketgan  tomonini  yodda 

tu ta rd i.  Q u tb   boyqushi  qayerdan  qayoqqa  uchayotganligi 

nom a’lum  edi.  O rolda n  q i t ’agami  yoki  q i t ’adan  birorta 

orolgami  -   bilib  bo'lm asdi.  Ammo  Kirisk  O 'r x o n   bobo- 

ning  hikoyasini  esdan  chiqarm agandi  -   bu  qush  dengiz 

ustidan  faqat  t o 'g 'r ig a   q arab  uchadi.  Agukuk  -   tu n d a  

va  tu m an d a  uchadigan  eng  kuchli  qush.  Endi  Kirisk  shu 

qush  izidan  borayotgan  edi.

Q ayiq  bo'lsa  to 'lq in d a n   to 'lq in g a   oshib  o 'ta rd i.  Sha­

mol  birday  esmoqda  edi.  Tum an  siyraklashib,  tarqa lib 

borar.  Osm onning  chetlari  biroz  yorishib  borm oqda  edi. 

O ldinda,  shund o q q in a  to 'g 'r is id a   esa  lojuvard  osmoni 

falakda  yagona  nurli  bir  yulduz  balqib  tu rard i.  Kirisk 

yulduzning  xuddi  qayiq  borayotgan  tom onda  turgan- 

ligini  payqadi.  U  yulduzni  m o 'lja lg a   olib,  o 'sh a   tarafga 

qarab  borish  lozimligini  fahmladi,  chunki  a g ukuk  xuddi 

shu  tarafga  q arab  uchib  ketgandi.  Bola  bu  yulduzning 

nomini  bilmasa  ham  endi  u  shu  yulduzdan  ko'zini  uz- 

mas  va  sham olning  yo'nalishini,  uning  kuchi  va  epkinini 

bilib  turardi.

«Shamol,  esaver,  ketib  qolma.  Noming  nima,  bil­

mayman,  atkichx  O 'r x o n   b o 'lg an id a  nomingni  aytib   be­

rardi.  Ammo  sen  menga  aka  bo‘1.  Ketib  qolma,  shamol, 

o'zingni  boshqa  yoqqa  olib  qochma.  Axir,  sen  qancha 

xohlasang,  shuncha  uzoq  esaverasan-ku.  Shamol,  menga

447


m adad  ber,  ketib  qolma.  M en  nomingni  a lb a tta   bilib 

olaman,  so 'n g   otingni  a ytib  chaqiram an.  Xohlasang,  men 

seni  O 'r x o n   deb  chaqirayin.  A tkichxim   -   O 'r x o n n in g  

nomi  bilan  chaqirayin.  Endi  seni  hamisha  O 'r x o n   sha­

mol  deb  ataym an.  Sen  ham  meni  ta n ib   olasan...»

U  hamroh  shamolni  ana  shunday  ardoqlab,  t o 'g 'r i  

y o 'lg a   boshla, 

dilim ga  umid  va  ishonch  ber, 

deb 

yalinib-yolvorardi.  Ko'zlarini  esa  intilayotgan  yo'lchi 



yulduzdan  uzmasdi:  «Seni  yaxshi  ko'ram an,  yulduzim,  -  

derdi  u  yulduzga.  -   Sen  ju d a   baland  va  uzoqdasan.  Sen 

oldindagi  eng  k a tta   va  go'zal  yulduzsan.  Yolvoraman, 

ketib  qolma,  bir  joyda  t o 'x t a b   tu r,  hech  so'n m a.  Sen 

tara fg a  suzib  ketyapm an.  Sen  tom onga  a gukuk  uchib 

o 'td i.  U  orol  tom onga  uchdimi  yo  q irg 'o q   tom onga 

uchdimi,  bilmadim.  O rolga  uchgan  bo'lsa  ham  mayli, 

orolda  o 'la   qolay.  Ketma,  so 'n ib   qolma  ey  yulduz! 

Nomingni  bilmayman,  mendan  xafa  bo'lma!  Nomingni 

bilishga  ulgurolmadim.  Nomingni  menga  otam  Emrayin 

aytib   bera  olardi.  Agar  xohlasang,  seni  otam n in g   nomi 

bilan  ataym an,  seni  Emrayin  yulduzi  deyman.  Osm onda 

paydo  bo'lg an in g d a  sen  bilan  salomlashib,  nomingni 

shivirlab  aytam an.  Sen  esa  menga  madad  ber,  Emrayin 

yulduzi,  b arvaqt  ketib  so 'n ib   qolma,  b u lu t  orasiga  bir­

dan  yashirinib  olm a...»

U  o'z ining  yo'lchi  yulduziga  shu  so'zlar  bilan  muro- 

ja a t   qilardi.  U  yana  to 'lq in la rg a   yolvordi:  «T o'lqinlar, 

siz  qayig'im ni  haydab  boryapsiz,  siz  hozir  qanday  yax- 

shisiz.  Men  sizlarni  aki-M ilxun  to 'lq in la ri,  deb  atayman. 

Siz  a g ukuk  uchgan  tom onga  ketyapsiz.  Siz  xohlagan 

tarafingizga  yum alab  keta  olasiz-ku,  axir.  Aki-M ilxun 

to 'lq in la ri,  ketib  qolmang,  y o 'ld a n   adashmang.  Men 

eshkak  eshib  ketar  edimku-ya,  lekin  b u tu n la y   holdan 

toyganman-da.  K o'rib  turibsiz-ku,  siz  qayoqqa  xohlasa- 

ngiz,  o'sha  yoqqa  suzib  ketyapm an.  Agar  omon  bo'lsam, 

hamisha  yodim da  tutam an :  siz  O 'r x o n   shamoli  esgan 

yoqqa,  Emrayin  yulduzi  tom oniga  suzyapsiz,  aki-Mil- 

x unlar  dengizda  faqat  yaxshilik  qilishadi,  deb  hammaga 

aytaman!  M enga  madad  bering  aki-milxunlar!  Ketib 

qolmang,  meni  tash lab   ketm ang...»

4 4 8


•  

*  


H amm a  yulduzlar  orasida  eng  uzoq  cha raqlab  tur- 

gani  Emrayin  yulduzi  bo 'ld i.  Tongga  yaqin  u  osmon-u 

falakda  yolg'iz  o'zi  qoldi.  Tongga  yaqin  u  kuchli,  sof 

bir  n ur  bilan  lovullab  yonib  tu rd i  va  subhidam ning 

simobrang  havosida  asta-sekin  so'nib,  y ana  ancha  v a q t­

gacha  osmonda  nafis,  oppoq  nurday  b o'lib  turdi.

Mana,  shu  zaylda  to n g   ham  otdi.  Keyin  dengiz  uzra 

oftob  chiqdi.  Kirisk  ham  quvonib,  ham  q o 'r q ib   ketdi. 

Q uyoshning  chiqishidan  quvonib  ketgan  bo'lsa,  dengiz­

ning  bepoyonligidan  q o 'r q ib   ketdi. 

O fto b   n u rlarida 

jiv irla b   moviy  to v lanayotgan  dengiz  deyarli  qop-qora 

tusga  kirib,  cheksizligidan  ko'z  ilg'am as  holga  keldi. 

Bola  rul  eshkagiga  jon-jahdi  bilan  yopishib  olib,  o'zi 

eslab  qolgan  tomonga,  sham olning  y o 'na lishiga  qarab 

suzishga  h a ra k a t  qilardi.  Bu  ju d a -ju d a   m ushkul  edi...

U  boshi  aylanib,  ko'zi  tin ib ,  hamma  narsa  chirpirak 

b o 'lib   ketganini  eslay  oldi,  xolos...

Q ayiq  endi  o'z  holicha  suzib  borardi...

•  

•  


Bola  esini  y ig 'ib   o'z iga  kelganida,  quyosh  osmonning 

narigi  chetiga  siljib  ketgan  edi.  Kirisk  titro q   qo'llarini 

o lg 'a  

cho'zib, 

suyanganicha 

qayiqning 

q u y ru g 'id a n  

bazo'r  q o 'z g 'ald i,  boshi  aylanishi  o 'tib   ketishini  kutib, 

ko'z larini  yum ganicha  joyida  qotib  tu rd i.  Keyin  ko'zini 

ochdi.  Q ayiq  to 'lq in la r   osha  suzib  borardi.  Dengiz  yu- 

zasidagi  chayqalib  tu rg a n   betinim  suv  tangachalari  ko'z 

ilg'agan  joygacha  jim irla b   tu rard i.  Kirisk  oldinga  nazar 

tashlab,  ko'z larini  uqaladi  va  hang-u  mang  b o 'lib   qoldi. 

Dengizning  quyuq  yashil  o 'rk ach id a  qarshidan  unga 

q arab  O la p a r  chopib  kelardi!  Buyuk  Olapar!

Dengiz  chetida  ku lran g   -   zangori  tusdagi  qoya 

shundoqqina  ko'zga  tashlanib  turardi.  Ammo  quloqlari- 

yu  tepalarigacha  oppoq  b o 'lib   tu rad ig a n   O la p a r  boshqa 

hamma  qoyalardan  k o 'r a   baland  bo'lib,  uning  etagidagi 

mudom  borib-kelib,  chayqalib  turadiga n  to 'lq in la r   ham 

aniq  k o 'rin a  boshladi.  H avoda  q irg 'o q   b o 'y lab   uchib 

yuradigan  oqchorloqlarning  tovushi  ham  quloqqa  chali- 

nardi.  Eng  avval  bolani  oqchorloqlar  payqab  qolishdi. 

i s   -   2641 


Download 5.46 Mb.

Do'stlaringiz bilan baham:
1   ...   40   41   42   43   44   45   46   47   48




Ma'lumotlar bazasi mualliflik huquqi bilan himoyalangan ©fayllar.org 2024
ma'muriyatiga murojaat qiling