Tanlangan asarlar

kin?  Q i r g ‘oqni  to pguncha  kuchlari,  vaqtlari  yetarm ikin? 

Manzilga  y etguncha  bardosh  berisharm ikin?

Tuman-chi,  bu  qan a q a  tu m a n   o ‘zi?  Dengiz  ustida 

shu  q adar  qalin,  shu  q a d a r  uzoq  tu rib   qolgan  bu  qanaqa 

tu m a n ?   X uddi  u  bu  yerda  abadiy  o 'rn a sh ib   olganga 

o 'xsha ydi.  Nahotki  hamma  yoq  shunday  b o 'lsa ? ..  Nahot- 

ki  b u tu n   olam  shunday  tum an  orasida  qolgan  bo'lsa?

Shu  mahal  oqsoqolning  tamaki  chekkisi,  suv  ich- 

gisi  keldi.  Tamaki  topiladi-yu,  mayli,  ho'l  bo'lsayam, 

ammo  munshtugi  qayoqda  qoldiykin?  Suv-chi?  Ovqat-chi? 

O 'rxon  bu  to 'g 'rid a   o'ylashdan  ham  qo'rqardi.  Hozircha 

chidasa  bo'ladi,  hozircha  hech  narsani  o'ylamasa  bo'ladi...

Dengiz  suvi  sokin  jim irlar,  hamma  yoq  tinchib, 

h uvillab  qolgandi.  Q ayiq  turgan  joyida  sal-pal  chay- 

q alib  turardi.  Suv  uni  hech  qayoqqa  surmas,  o'zi  ham 

hech  qayoqqa  jilmasdi.  E shkaklar  o'z  holiga  tashlab 

qo'yilgandi.  Emrayin  bilan  M ilxunning  ahvoli  m a ’lum  -  

ular  shunchalik  q a ttiq   charchashgan  ediki,  eshkaklarni 

suvdan  ko'tarishgayam   m ajollari  qolmay,  o 'lik d a y   dong 

qotishgandi.

Q ilt  etgan  shamol  yo 'q ,  bu tu n   borliq  g'ira-shira 

q o ro n g'ilikka  cho'm gan,  harak atd an   t o 'x t a b   qolgandi. 

Dengiz  harakatsiz,  tum an  harakatsiz,  qayiq  harakatsiz 

edi...  qayoqqa  shoshishni  ham,  qayoqqa  suzishni  ham 

bilishmasdi...

Oqsoqol  g'a m g a   botganicha  bukchayib  u xlab  qoldi. 

Uni  birdan  Kiriskning  ovozi  u y g 'o tib   yubordi.

401

-   Atkichx,  atkichx!  -   deb  yulqiladi  bola  uni.  -   Suv 

ichgimiz  kelyapti.

O 'r x o n   atkichx  seskanib  ketdi,  uchala  qabiladoshi 

oqsoqoldan  izn  so'rab  turishganini  sezdi,  hozir  eng  mush- 

kul  ish  -   suvni  avaylab  ulashish  kerakligini  angladi...

Tum an  hamon  qalin  va  harakatsiz  edi.  Dengiz  hamon 

su k u n at  q o 'y n id a   edi.

*  

*  

*

T unning  qolgan  yarmini  tu m a n   ichida  asta-sekin  su­

zish  bilan  o'tkazishdi.  Ne  m aqsadda  va  qayoqqa  suzi- 

shayotganlarini  o'zlari  ham  bilishmasdi.

O d a m lar  xushlariga  kelib,  qay  ahvolga  tu shib  qol- 

ganlarini  anglashdi,  endi  bir  jo y d a   tu rib   bo'lm asdi. 

Shuning  uchun  ular  suzishda  davom  etdilar.  Ehtimol, 

yerga  yaqinlashib,  ehtimol,  yerdan  uzoqlashib  borisha- 

yotgandir?

H a y to v u r  bir  y erda  tu rm ay   suzyapmiz,  h arak at  qil- 

yapmiz-ku,  deb  o'ylashardi.

B u tu n   umid  havoning  ochilib  ketishida,  tu m an n in g  

tarqalishida  edi.  Ana  shu n d a  nima  qilish  kerakligi  oy- 

dinlashardi.

H a r  holda  tum an  tarq a b   ketsa,  kechasi  osmonda 

yulduzlar  k o'rina rdi.  Bor-yo'q  umid  fa q at  yulduzlarda 

b o 'lib   qoldi.

Y ana  bir  narsadan  umid  bor  edi  -   biror  orolga  duch 

kelib  qolishsa  yaxshi  bo'lardi-ya.  O 's h a n d a   m o 'lja lla b  

y o 'l  topish  m um kin  edi.

Hozircha  u lar  maqsadsiz  suzishardi,  qayoqqa  suzish- 

masin,  tu m an g a  peshvoz  borishardi.

S hunga  qaramay, 

O 'r x o n   oqsoqol  qayiqni  biroz 

sarishta  qilib  qo'yish  kerakligini  aytdi.  Oyoq  ostida 

suv  shaloplamasligi  uchun  qayiqdagi  suvni  oxirgi  tom- 

chisigacha  tozalashdi.  Choi  Kiriskni  qayiqning  quyruq 

tomoniga,  o'z ining  yoniga  o 'tq az d i  -   shunday  qilsa, 

bola  tezroq  isinib,  qurinib  olardi.  U  suvni  hammaga 

ten g   taqsimladi.  Birinchi  gal  ham m aga  salkam  chorak 

c ho'm ichdan  suv  berdi.  B o'ronli  kechadan  s o 'n g   aqalli 

bir  m arta  to 'y ib   suv  ichib  olish  kerak  edi.  Ayni  v aq td a

402

O 'r x o n   atkichx  ogohlantirib  qo'ydi:  bundan  buyon  faqat 

u  ay tgan  p ay td a   va  qancha  quysa,  shuncha  suv  ichi- 

lishinigina  uqtirdi.  U  shu  so'z larni  aytarkan,  gapining 

isboti  uchun  yarmi  b o 'sh a b   qolgan  bochkachani  chay- 

q a tib   qo'ydi.

K utilm aganda  bir  narsa  ularni  ju d a   xursand  qilib 

yubordi.  Suv  ichish  uchun  bochkani  olishayotganida 

uning  tagida,  qayiq  q u y ru g 'in in g   bir  burchida  qolib  ket- 

gan,  qoq  baliq  solingan  to 'rv a n i  k o 'r ib   qolishdi.  Tyulen 

teri  to 'rv a n i  safar  oldida  M ilxunning  xotini  qayiqqa 

solib  qo 'y g a n   edi.  O ziq-ovqat  solingan  k a tta   to 'rv a n i 

boshqa  narsalar  bilan  dengizga  uloqtirishgan,  kichkina 

to 'r v a   esa  Kirisk  avaylab  saqlab  o 'tirg a n   bochka  tagida 

yashirinib  qolib 

ketgan  ekan. 

T o 'g 'ri, 

kichkinagina 

to 'rv a g a   s h o 'rta n g   dengiz  suvi  to 'l i b   qolgan,  o'zi  tuzlan- 

gan  baliq  y ana  b esh b a tta r  tuzlanib  qolganidan  og'izga 

olib  bo'lm asdi.  Shunga  qaram ay,  har  holda  bu  oziq  edi. 

M abodo  ichimlik  chuchuk  suv  yetarli  b o 'lganida,  mana 

shu  sh o 'r  baliq  ham  asqatib  qolardi.

Lekin  hozircha  s h o 'r   baliqni  hech  kim  yemadi,  tash- 

nalikni  zo'ray tirad i,  deb  q o 'rq ish d i...

Hamm a  bir  narsani  -   tu m a n   tarqalishini  k u tard i...

H a yhotday  su k u n at  va  sokin  tu m a n   ichida  faqat 

eshkaklarning  tirgaklari  m a ’yus  g'iychillagani  eshiti- 

lardi.  Buyuk  tum an  ichida  bu  g'iych illash   adashgan  va 

horigan  yo'lovchining:  «Bu  yer  qayer?  Bu  yer  qayer? 

Q ayoqqa  yuray?»  -   deb  faryod  solayotgan  tovushini 

eslatardi.

H am m a  bir  narsani  -   tu m a n   tarqalishini  k u tard i...

*  

•  

•

Ammo  tu m a n   tarqam as,  tarqalishni  xayoliga  ham 

keltirmasdi.  Tum an  qilt  etmasdi.  G o'yo  quruqlikdan 

tashqari,  yerga  aloqasi  bo'lm agan,  ru tu b atli  havodan 

oluvchi  aql  bovar  qilmaydigan  allaqa nday  m axluq  bu 

y orug'  dunyoni  -   Yerni  ham,  Osmonni  ham,  Dengizni 

ham  y u tib   yuborganday  edi...

Tum an  o g 'u sh id a  y ana  kech  kirdi.  Kech  kirganini 

faqat  atrofda  qoro n g 'ilik n in g   yanada  quyuqlashganidan

403

sezish  m um kin  edi.  O sm onda  birorta  yulduz  y o 'q ,  os- 

m onning  o'zi  ko'rinm asdi.

Maqsadsiz,  shunchaki  qayoqqadir  suzish  m a ’nosiz

edi.

O sm onda  yulduz  ko 'rin ib   qolmasmikin,  deya  hamma 

orziqib  k u ta r   va  umid  qilardi.  Soat  say in  shuni  ku- 

tishardi.  Shamol  tu rib   qolishini  -   mana  shu  uch  qatla 

l a ’nati  tum anni  biror  yoqqa  haydab  y ubora  oladigan 

shamol  tu rib   qolishini  kutganidan  m ijja  qoqishmasdi. 

Yulduzlarni  to 'sib   tu rg a n   k o 'k im tir  gum bazning  ochi- 

lishini  so 'ra b   osmon  ruhiga  iltijo  qilishardi.  Sham ollar 

egasini  -   seryol,  hurpaygan  maxluqni  uy g 'o n a  qol,  deb 

iltijo  qilishardi.

Lekin  hammasi  behuda  edi.  U la m in g   iltijosiga  hech 

kim  quloq  sol mas,  tum an  ham  ta rq a la y   demasdi.

Kirisk  ham  yulduzlarning  chiqishini  k u tardi.  Ilgari 

uning  uchun  osmonda  o'yinchoqday  y altirab   turadigan 

yulduzlar  hozir  ham m adan  ham  zarur  edi.  O 't g a n   ke- 

chasidan  beri  k o'rgan  k ulfatlari  uni  esankiratib,  yuragini 

olib  q o 'yga ndi.  Axir  bola  qalbi  nozik  bo 'lad i,  uni  bir 

umrga  mayib  va  m ajruh  qilib  qo'yish  mumkin.  Ammo 

qayiqda  birga  b o 'lg an   uch  erkak  um um iy  o'lim   xavfini, 

safarning  xatarli  oqibatini, 

q u tu rg a n   dengiz  ofatini 

yengishdi-ku!  Shuning  o'zi  bolaning  dilida  bu  gal  ham 

n a jo t  y o 'li  topiladi,  degan  umid  u y g 'o ta rd i.  Osmonda 

yulduzlar  ko'rinsa  bas,  boshimizga  tushgan  azob-uqubat- 

lardan  qutulam iz,  deb  ishonardi  bola.

F a q a t  bu  tashvishlar  tezroq  tugasaydi,  tezroq  o'z 

joylariga,  yerga,  O la p a r  qoyasiga  tezroq  yetib  borishsay- 

di.  Tezroq,  tezroq,  tezroq...  Axir  suvsab,  och  qolishdi, 

nihoyatda  chanqashdi,  nihoyatda  ochiqishdi,  borgan  sa- 

yin  b a tta r  chanqashyapti,  borgan  say in  ochlikdan  silla- 

lari  quriyapti.  O nasining  yoniga,  qarindo sh -u ru g 'larin in g  

yoniga,  uylariga,  o 'choqlari,  jilg 'a la ri,  o 'tlo q la rig a   tez­

roq  borish  istagi  k uchaygandan-kuchayardi...

F alo k atg a  uchraganlar  kechasi  bilan  jo n   hovuchlab, 

havoning  ochilishini  k u tib   chiqishdi.  Biroq  hech  nima 

o'zgarmadi,  tu m a n   jo yidan  siljimadi,  osmonga  yulduz 

chiqm adi,  dengiz  uzra  zulm at  tarqam adi.

U la r  kechasi  bilan  chanqab,  suvsab  chiqishdi,  zaxlik-

404

dan,  r u tu b a td a n ,  sovuqdan  ju n jik ib   turishsa  ham,  bari- 

bir  tashnaliklari  kuchayib  borardi.  Kirisk  faqat  men  q a t­

tiq  chanqadim ,  deb  o'y lashi  m um kin  edi,  lekin  k a tta la r 

ham  tashnalik  azobini  to rtay o tg an   edilar.  Ammo  bola 

ham m adan  k o 'r a   q a ttiq   chanqayotgan  edi.  H ammadan 

k o 'ra  suv  ichishni  ko 'p ro q   xohlaganidan  x ijola tga  t u ­

shib,  b a tta r  azoblanardi.

Oxiri  Kiriskning  sabr-bardoshi  tugab,  ozgina  suv 

so'ragan  edi,  O 'r x o n   oqsoqol  bermadi.

-   Y o'q,  -   dedi  u  q a t ’iy.  -   Hozir  m um kin  emas. 

Sabr  qil.

O 'r x o n   bobo  ularni  s h o 'r   baliq  qanchalik  chanqata- 

yotganligini  bilsaydi:  kechga  yaqin  Em rayin,  Milxun 

va  Kirisk  ochlikdan  sillalari  qurib,  sh o 'r  baliqni  b o'lib 

yeyishgan,  chol  esa  o'zini  tiygan  edi.  Shuning  uchun 

tashnalikdan  uchalasining  b ag'ri  yonib  ketayotgandi. 

S h o 'r  baliq  orqasidan  suv  ichvorishgan  bo'lsa  ham, 

baribir,  sal  o 'tm a y   tashnaliklari  b a tta r  kuchaydi.  Chol 

esa  sh o 'r  baliqni  og'ziga  ham  olmadi,  chidadi,  suv  ham 

ichmadi,  suvni  tejadi,  biror  tomchi  og'z iga  olmadi. 

O 's h a   kuni  O 'r x o n   oqsoqoldan  boshqalar  ikki  mahal  suv 

ichishdi.  Kechqurun  ichganlari  ju d a   oz  -   cho'm ichga 

arang  yuq  bo'lardi. 

Bochkachaning  tagi  esa  tobora 

ko 'rin ib   borardi.

O da m   chanqab,  suv  ichgisi  kelib,  hadeb  shuni  in- 

tiq ib   kutaversa  sabr-toqati  b a tta r   tu g a b   boraveradi.

Kechasi  bilan  shunday  azob  to rtib   chiqishdi...  Tuni 

bilan  dahshatli  tum an  tarqam adi.  Dengiz  ham  q ilt  et- 

madi.

•  

* 

•

E rta la b  

ham 

jilla  

o'zgarish 

bo'lm adi. 

Kulrang, 

q o 'n g 'ir   tusli  tu m an n in g   b ag'ri  salgina  oqardi,  ko'zga 

tashlanib  tu rg a n   masofa  salgina  kengaydi,  xolos.  Odam- 

larning  yuz-ko'zlari  k o 'rin ib   qoldi.  Q ayiq  atrofida  bir 

necha  chaqirimgacha  simobday  q ilqillab  tu rg a n   og'ir, 

vazmin  tum an  kumush  rangida  tuslanib  k o'rina rdi.  Bun- 

day  k lm ak  singari  tu rib   qolgan  suvni  Kirisk  umri  bino 

b o 'lib   ko'rm agandi.

405

Q ilt  etgan  shabada,  biron-bir  o'z garish  y o 'q   edi.

Ammo  shu  kuni  ertalab  bola  k a tta la rn in g   afti  an- 

gorini  ko'rib,  hang-u  mang  b o 'lib   qoldi.  Uchalasi  ham 

shu  k unlar  ichida  c h o 'p d a y   ozib,  soqollari  tikanday 

o'sib,  ko'zlari  kirtayib,  o 'lish  xavfi  ostida  qolishganday 

edi.  H a r  qanday  qiyinchiliklarga  bardosh  bera  oladigan 

otasi  ham  ju d a   o'z garib  ketibdi.  F a q a t  soqoli  qolganga 

o'x shaydi.  Lablari  k o 'ka rib,  qorayib  ketgan.  U  Kiriskka 

gapirm asa  ham  achinib  boqardi.  Ayniqsa,  O 'r x o n   oq­

soqol  o'zini  oldirib  qo'ygandi.  U  yanada  bukchaygan, 

ranglari  yan a d a  unniqqan,  kekirdagi  chiqqan  bo'yni 

yanada  cho'zilgan,  ko'zlari  avvalgidan  b a tta rro q   yosh- 

langan  edi.  F a q a t  m a ’noli  boqishlaridan  uning  avvalgi 

O 'r x o n   oqsoqol  ekanligini  bilib  olish  m um kin  edi.  U n ­

ing  dono  nigohida  faqat  o'zigagina  ayon  va  o'zigagina 

tushunarli  bo'lgan  g 'o y a t  muhim  m a ’no  bor  edi.

Kunni  eng  mushkul  ishdan  -   bir  necha  q u ltu m d a n  

suv  ulashishdan  boshlashdi.  Suvni  O 'r x o n   oqsoqolning 

o'zi  quydi.  U  bochkachani  q u ltilla tib   tu rib ,  cho'michga 

jild ira tib ,  oz-ozdan  q u y ar  ekan,  qo 'llari  q a ltira r  edi. 

Cho'm ichni  birinchi  Kiriskka  uzatdi.  Z o 'r g 'a   chidab 

turgan  bolaning  cho'm ich  chetiga  tekkan  tishlari  taq- 

illab,  suvni  birpasda  ichib  qo'y d i.  F a q a t  bir  zumgina 

tashnaligi  qondi,  xolos.  Tom og'ini  namlashi  bilan  ichi- 

dagi  o 't g a   suv  sepilganday  b o ‘ldi-yu,  lekin  cho'michni 

qaytarib  berishi  bilan  y ana  yurak-bag'ri  yonib,  boshi 

aylana  boshladi.  G o 'y o   ichidagi  vahshiy  hayvonning 

g'a zabini  q o 'z g 'a tg a n d a y   bo 'ld i.  Keyin  M ilxun,  so'n g 

Emrayin  ichdi.  U larning  suv  ichishlariga  qarab,  bola 

dahshatga  tushdi.  Titragan  qo 'llari  bilan  cho'michni 

changallab,  ichib  b o 'lib   q a ytarisha r  ekan,  O 'r x o n n in g  

yuziga  qarashmasdi.  G o 'y o   suvning  kam  qolganiga  u 

aybdorday  edi.  Oqsoqol  o'z iga  n av b a t  kelganida,  bir 

tomchiyam  quymadi,  indamay  bochkachaning  tiqinini 

yopib  qo'y d i.  Bu  holdan  Kirisk  hang-u  mang  b o 'lib 

qoldi.  Agar  bochkacha  uning  q o 'lid a   b o 'lg an id a  edi, 

o'ziga  cho'm ichni  to 'ld irib   quyib  olgan  bo 'lard i,  ichib 

bo 'lib  yana  quyardi,  yana,  y ana  ichaverardi...  to   yiqi- 

lib  qolm aguncha  ichardi.  Aqalli  bir  m arta  to 'y g u n c h a

406

ichsin.  Keyin  nim a  b o 'lsa  bo'lar.  O 'r x o n   oqsoqol  esa 

o'ziga  tegishli  suvni  ham  ichmadi.  C ho'm ich n in g   tagida 

qolgan  ozgina  suvdan  ham  bosh  tortdi.

-   Nega 

unday 

qilding, 

atk ich x ? 

Hamm a 

qatori 

o'zinggayam  quyda!  -   dedi  ch idab  turolm agan  Emrayin 

o'zini  zo'rlab,  xirillab  gapirarkan.  -   Kechayam  ichma- 

ding.  Kemaga  tush g an n in g   joni  bir,  o 'lsak   hammamiz 

birga  o'lamiz!

-   Hechqisi  yo 'q ,  -   parvo  qilmadi  O 'r x o n   bobo.

-   Y o'q  bunaqa da  bo'lmaydi!  -   ovozini  balandlatdi 

Emrayin  va  jahl  bilan  qo 'sh ib   qo'ydi:  -   U nd a y   bo'lsa 

men  ham  ichmayman!

-   Ichadigan  narsaning  o'zi  yo'q!  Gapirishga  ne  ho- 

jat!  -   O 'r x o n   «yosh  bolam isanlar»,  deganday  m iyig'ida 

kulib  q o 'ydi.  S o 'n g   boshini  sarak-sarak  qilib,  boch­

kachaning  tiqinini  ochdi,  bir-ikki  q u ltum   suv  quyib 

bolaga  uzatdi.  -   Mayli,  o 'rnim ga  Kirisk  icha  qolsin.

Bola  xayron  b o 'lib   qoldi.  Hamm a  jim  edi.  O 'r x o n  

buva  esa  cho'michni  bolaga  uzatarkan:

-   O l,  Kirisk,  ichaver.  O 'y la b   o'tirm a!  -   dedi.

Kirisk  indamadi.

-   Ichaver! 

-   dedi M ilxun.

-   Ichaver! 

-   dedi Emrayin.

-   Ichaver! 

-   dedi O 'r x o n   bobo.

Kirisk  ikkilanib  qoldi.  M ana  shu  bir  necha  q u ltum  

suvni  s h a r tta   ichgisi  kelib,  ichi  yonib,  o 'la r   holga  kel- 

sayam  indamadi.

-   Yo'q!  -  

dedi  u b a g'rini yondirayotgan tashnalik

istagini  arang 

yengib. -   Y o'q,  atkichx, o'zingiz 

ichave-

ring,  -   shu  to b d a   boshi  aylanib,  ko'zi  tinib  ketdi.

Bu  so'zlardan  O 'r x o n   boboning  qo 'llari  qaltiradi, 

c h u q u r  xo'rsindi.  Nigohi  mayinlashib,  bolaga  mehr  bilan 

boqdi.

-   Men  um rim da  ju d a   k o 'p ,  oh,  ju d a   k o 'p   suvlarni 

ichganman.

Sen-chi,  hali...  k o 'p   yashashing  kerak,  -   u  gapi­

ning  oxirini  ichiga  y utdi.  -   G aplarim ni  tushundingm i, 

Kirisk?  Ichaver,  ha,  shunday  b o'lsin,  sen  ichishing 

kerak,  mendan  xavotir  olma.  M a,  ushla!

407

Bola  bu  gal  ham  necha  q u ltum   suvni  y u tib ,  bir  zum 

tashnaligi  qonganday,  ichidagi  hovuri  biroz  so'nganday, 

ahvoli  sal  yengillashganday  bo'ldi.  Bu  gal  og'zida  suv­

ning  nordon  t a ’mi  qoldi.  Lekin  hozir  buning  ahamiyati 

y o'q,  har  qalay  chuc huk  suv-ku.  C huchuk  suv  esa  tugab 

borardi...

-   Endi  nima  qilamiz?  -   dedi  O 'r x o n   oqsoqol  qabila- 

doshlariga  o'g irilib   q arar  ekan.  -   Suzaveramizmi?

O raga  uzoq  jim lik  c h o'kdi.  Hammalari  atrofga  ko'z 

tashlashdi.  Lekin  quyuq  tu m a n d a   ikki  chaqirim dan  na- 

rini  k o 'rib   bo'lm asdi.

-   Q ayoqqa  suzamiz?  -   xo'rsinib,  jimlikni  buzdi

Emrayin.

-   Q ayoqqa  deganing  nimasi?  -   negadir  k utilm aganda 

M ilxunning  jah li  chiqdi.  -   Suzaveramiz.  Ha,  bir  joyda 

tu rib   qolgandan  k o 'r a   suzganimiz  yaxshi.

-   Suzdik  nima-yu,  suzmadik  nima!  -   uning  so'zini

b o 'ld i  Emrayin.  -   B unaqa  tu m a n d a   qayoqqa  suzsang 

ham  baribir,  foydasi  yo'q!

-   T up u rd im   tumaningga!  -   B a tta r  xunobi  oshdi

M ilxunning.

Sening  tum an -p u m an in g   bilan  nima  ishim  bor?  T u ­

shundingm i?  Suzsak  suzaylik,  bo'lm asa  manavi  la ’nati 

qayig 'in g n in g   oyog'ini  osmondan  keltirib,  asfalasofilinga 

j o ‘nataylik-da,  s o 'n g   baliqlarga  yem  bo'laylik!  T u sh u n ­

dingmi,  Soqol?  Suzsak  suzaylik!  A,  to 'g 'r im i?

Kirisk  g 'a la ti  b o 'lib   ketdi.  U  M ilxun  amakisining 

yengiltakligidan  x ijola tga  tushdi.  M ilxun  bunaqa  baqir- 

masligi  kerak  edi,  h aytovur  u  otasidan  yosh  edi.  Unga 

bir  balo  b o 'lganga  o'xshaydi.  Yoki  bir  qayiqdagi  nivxlar 

deb  atalgan  t o 'p g a   q an d a y d ir  darz  ketdimi,  nima  balo? 

Hamm a  jim  b o'lib  qoldi.  Emrayin  boshini  quyi  soldi. 

O 'r x o n   bobo  esa  chetga  qaragancha  o 'tir a r ,  yuzi  xuddi 

borliqni  qursh a b   olgan  tum an g a  o 'xsha sh  sirli  edi.

-   O 'z ingni  bos,  M ilxun,  -   dedi  n ihoyat  Emrayin.  -  

Shunchaki  gap  kelganda  ay td im -q o ‘ydim-da.  Bir  joyda 

tu rg an d a n   k o 'r a   suzgan  yaxshi  a lb a tta .  T o 'g 'r i  gapir- 

ding,  qani  k etdik...

U la r  yana  jo ylaridan  q o 'zg'alishdi.  Yana  tirg a k la r 

g 'iychillab,  yana  eshkaklar  suvni  shaloplatib,  k o 'ta r ilib

408

tusha  boshladi.  Lekin  odam larning  nazarida  qayiq  silji- 

m ayotganday,  bir  jo y d a   tu rg an d a y   edi.  Q ayergacha  su- 

zishsa  ham  baribir  bu tu n   atrofni  quyuq  tum an  bosgan 

edi,  g o 'yo  sehr-joduli  doiraga  tushib  qolgan  edilar. 

X uddi  shu  narsa  M ilxunning  y ana  xunobini  chiqardi.

-   Sening  manavi  tu m aningga  tu p u rd im ,  eshityap- 

sanmi,  ey  sersoqol  Emrayin!  -   U  d arg 'aza b   b o 'lib  

jav ra y   ketdi.  -   Tezroq  haydaylik  qayiqni!  Men  shuni 

istayapman!  Tezroq  qimirla,  hoy  Soqol,  uxlam a,  eshit- 

yapsanmi?  Tupurdim   tumaningga!

M ilxun  ja v ra r  ekan,  eshkakni  yan a d a  keskinroq 

esha  boshladi.

-   Qani,  bo'l  tez!  Bo'l  tez,  deyapman!  -   deya  qistadi  u.

Emrayin  bu  gal  M ilxunning  jah lin i  chiqarmaslik

uchun  indamadi.

Aksincha,  uning  ovsarona  «yiniga»  qo'shilganday 

tez  eshkak  esha  boshladi.

Q ayiq n in g   tezligi  osha  boshladi.  U  tu m a n   ichida 

tavakkaliga  goh  u  tomonga,  goh  bu  tom onga  jadal  su- 

zar,  ammo  qayoqqa  borishyotganini  hech  kim  bilmasdi. 

M ilxun  bilan  Emrayin  esa  telb alarcha  h arak at  qilib, 

jon  achch ig 'id a  eshkak  eshishar,  g o 'yo  tum anni  quvib 

yetib,  cheksiz  chegarasidan  chiqib  ketishga  uringanday, 

shafqatsiz  bir  jazava  bilan  h arak at  qilishardi.

E shkaklarning  kuraklari  qiyalab  suv  sachratib,  tez- 

tez  k o 'ta r ilib   tushar,  qayiq  tashqarisida  suv  shovullardi; 

ovchilarning  tu klari  hurpaygan,  te r  bosgan  yuzlari  goh 

pastga,  goh  balandga  k o 'tarila r,  u lar  eshkakni  suvdan 

olayotganda  yiqilguday  gavdalarini  oldinga  tashlashar, 

eshkakni  suvga  tirashgandan  keyin  zo'r  berib  o'zlarini 

orqaga  ta sh la r  edilar...

U la r  h-ha,  deb  nafas  olib,  h-ha,  deb  nafas  chiqa- 

rishar  edi; 

h-ha... 

H -ha... 

H-ha... 

H -ha... 

H-ha...

H -ha...  H-ha...

O ld in d a   -   tu m an ,  orqada  -   tu m an ,  bu tu n   borliqni 

tum an  qoplagan  edi.

-   Xana,  x a n a 1!  -   ko'zlari  yonib,  baqirib,  hammani 

tezlashga  undardi  M ilxun.

1 

Xana

  -   q a n i ,   b o ‘1  t e z r o q   m a ’n o s id a .

4 0 9

Avvaliga 

Kirisk 

h arak at 

tezlashganidan 

quvonib 

ketdi,  ammo  keyin  bu  h arak atlarn in g   hammasi  behuda 

ekanligini  tu sh u n ib   d ahshatga  tushdi.  Bola  ta h lik a   os­

tid a   O 'r x o n   oqsoqolga  qaradi,  nazarida  hozir  chol  bu 

b em a’ni  poygani  to 'x ta tis h i  kerak  edi.  Ammo  oqsoqol 

o 'yc han  ko'zlarini  atrofga  tikkanicha,  hamma  narsaga 

parvoyi  falak  o 'tira rd i.  Chol  yig'layaptim i  yoki  ko'zlari 

o'zi  yoshlanib  turadim i,  bilib  bo'lm as,  yuzi  nam langan 

edi.

Qayiq  esa  tum an  q o 'y n id a   qayoqqa  borayotganini 

ham,  nima  uchun  borayotganini  ham  bilmay,  sarson- 

sargardon  turardi.

-   Xana,  xana!  -   jo n h o latd ag i  baqiriq  atrofga  taral- 

ardi  tum an  ichida.  -   Xana,  xana!

Uzoq  vaqtgacha  shu  ahvol  davom  etdi.  Ammo  esh­

k akchilar  holdan  toyib,  qayiq  sekinlasha  boshladi.  U lar 

hansirashib,  b o 'g 'r iq ib ,  eshkaklarni  o'z  holiga  tashlab 

qo'yishdi.  M ilxun  boshini  ko'tarolm adi.

Achchiq  haqiqatni  shu  ta x lit  an glab  yetishdi.  U lar 

tu m andan  o 'zib  ketisholmadi,  tum an  chegarasidan  chiqib