Tanlangan asarlar


Download 5.46 Mb.
Pdf ko'rish
bet45/48
Sana01.01.2018
Hajmi5.46 Mb.
#23563
1   ...   40   41   42   43   44   45   46   47   48
4 4 9

Adashganlarga  y o ‘l  ko'rsatish  uchun  tep alik n in g   eng 

yuqorisida  tu n d a   yoqilgan  o 'tn in g   tu tu n i  o 'r la b   t u ­

rardi...

S o h il  b o 'y la b   chopayotgan  O lapar,

Y a k k a -y o lg 'iz  q a ytm o q d a m a n   yo n in g g a   -  

B obojonim   O ’rxonsiz 

O ta jo n im   E m rayinsiz,

O g 'a jo n im   M ilx u n siz,

U lar  q a y d a   qoldi,  so 'ra g il  mendan,

F a q a t  a v v a l  su v   bergin,  o,  su v ...

Bu  Kiriskning  o'zi  to 'q ig a n   q o 'sh iq n in g   dastlabki 

satrlari  edi.  Bu  endi  uning  um rining  oxirigacha  aytadi- 

gan  qo'shiq  bo'lad i...

*  

•  


...D engiz 

to 'lq in la ri 

zulm at 


q o 'y n id a  

guvullab, 

o'k irib,  sh id d a t  bilan  qoyalarga  kelib  urilib,  parchalanib 

ketardi. 

Dengiz  ham lalarini  qaytaraverib, 

tosh-metin 

b o 'lib   ketgan  q irg'oq  xo'rsinib,  uf  to rtard i.

O lam   olam  b o 'lib   y aralgandan  buyon,  kun  tu n d a n  

tu g 'ilg a n ,  tu n   k undan  tu g 'ilg a n   zamonlardan  buyon 

ahvol 


shu -   ikki qud ra tli 

kuch  o'r tasidagi olishuv

davom  etadi:  b undan  buyon  ham,  kun-u  tu n ,  tun-u  kun, 

toki  yer  bilan  suv  bor  ekan,  ular  ab a d u la b ad   shunday 

kurashaveradi...

Kun-u  tu n ,  tu n -u   kun...

*  

*  


...  S hunday  kechlardan  y ana  biri  o 'td i...

Dengiz  uzra  O 'r x o n   shamoli  shovqin  solar,  dengizda 

aki-M ilxun  to 'lq in la ri 

suzib  y u ra r  va  yorishib 

kela­


yotgan  osmoni  falakning  bir  chetida  E m rayinning  nurli 

yulduzi  charaqlab  tu rard i...

...  Yana  yangi  bir  kun  boshlanm oqda  edi...

P o y tu g '  q ish lo g 'i.  1976  y iln in g   dekabri, 

1977  y iln in g   yanvari.


HIKOYALAR

U-V


OQ

 

Y O M G I R

Y  


uksak  to g 1  qoyalaridan  esayotgan  muzdek  sha- 

mol  qorong'i  d aralar  ichidan  kuch  bilan  otilib  chiqib, 

tog*  etaklariga  ravona  bo'lardi.  P astd a  ovul  uyquga 

cho'm gan.

Atrof  jim jit,  derazalardan  k o 'rin ib   tu rg a n   chiroqlar 

sekin  o'c h a  boshladi.  Qirov  qoplab,  endigina  ochilay 

deb  turgan  bahor  k u rtaklari,  oy  s h u ’lasida  g'ira-shira 

kum ushdek  to v lan ib   turardi.  F a q a t  sham olning  tomga 

yopilgan  qamishlarni  sh itirla tg a n   tovushi  bilan  uyqu 

aralash  uligan 

it  ovozi  eshitilardi. 

U zoqlardan  esa 

tog*  daryosining  shovullashi  va  m otorlarning  guvullashi 

arang  quloqqa  chalinardi...

Q o ro n g 'id a  ovul  chekkasidan  ikki  kishining  gavdasi 

tez  yaqinlashib  kelm oqda  edi.  Ana  ular,  qadamlarini 

sekinlatib  to 'x ta s h d i...

-   Endi,  bu  yo g ‘iga  o'z im ...  R ahm at,  -   ayol  kishi­

ning  ovozi  eshitildi.

-   Kel,  kuzatib  q o 'y a   qolay,  t a g ‘in  itla r  ta la b   yur- 

masin,  -   javob  berdi  erkak  kishining  ovozi.

-   Men  itlardan  qo'rqm a ym a n...

-   S hunday  bo'lsa  ham...

-   Y o'q,  Qosimjon,  sen  ishga  kechikib  qolasan.

-   Hali  v aq t  bor,  ulguram an,  -   Q osim jon  gu g u rt 

chaqdi.  M iltillag an   alanga  bir  lahzada  q o ro n g 'id a  katak 

ro'm olli  qiz  bilan  egniga  sp o rtchilarning  charm li  kurt- 

kasini,  oyog'iga  esa  kirza  etik  kiyib  olgan  yosh  yigitni 

o ‘z  bag 'rig a  to rtib   olmoqchi  edi.

-   O ,  Saodat,  hali  y ana  rosa  ikki  yarim  soat  vaqt 

bor,  -   dedi  u,  soatiga  qarab.

-   H ojati  yo 'q ,  Qosimjon,  boraver... 

Biror  kishi 

k o 'r ib   qolgudek  bo'lsa,  gap  qilishadi.  B undan  tashqari, 

men  ju d a   bezovtalanayapman.  O na m   nega  chaqirtirdi 

e k a n ?..  Tobi  qochib  qolgan  b o ‘lsa-ya?

-   Ha-a,  agar  shunday  b o 'lg an   bo'lsa,  uni  yolg'iz

452


qoldirish  m um kin  emas.  Lekin  sen  ko'pam   siqilaverma, 

bir  ilojini  qilarmiz...

U lar  y ana  biroz  turishdi-da,  s o 'n g   ajralishdi:  Sao­

d a t -   uyga,  Qosimjon  bo'lsa,  tog'  tom onga  yo'l  oldi. 

Biroz  yurgach,  u  orqasiga  qaradi.

-   Agar  biror  narsa  b o 'lsa  x abar  q il...  Men  ku- 

taman.

-   Yaxshi,  -   b o 'g 'iq   ovoz  bilan  javob  berdi  Saodat.



U  ham  bir  necha  qad a m   yurgandan  so 'n g   to 'x ta d i-

da,  orqasiga  qaradi.  Qosimjon  ko'rinm as  edi.  Zim-ziyo 

kecha.  S aodat  uyiga  oshiqdi.  U  uyiga  qanchalik  y aqin­

lashib  borar  ekan,  shunchalik  qadamini  tezlashtirar 

edi.  O xiri  Saodat  sabri  chidamay  yugurib  ketdi.  U ning 

miyasi  turli  xayollar  bilan  band  edi.

Xayolida  xuddi  u  hozir  yugurib  borib  eshikni  ochadi- 

yu,  ko'zlari  xiralashib,  to 's h a k d a   yotgan  kasal  onasini 

k o 'ray o tg an d ay   edi.  «O pa,  qadrdonim ,  qim m atli  onam», 

deb  qichqirib  yuborgudek  b o 'ldi  Saodat,  lekin  ovozi 

chiqmadi.  M ana  tanish  d archa  ham  ko'z ga  tashlandi. 

Birdan  o'z iga  qarshi  kelayotgan  q an d a y d ir  soyaga  ko'zi 

tushdi.

-   Senmisan,  Saodat?  -   so'radi  onasi.



-   Nima  qildi,  opa?

-   S hunday  kechada  yolg'iz  o'zingmisan?

-   O 'zim ,  -   dedi  S aodat,  y o lg'on  gapirib.

-   Seni  qara-ya,  Xudoning  o'zi  asrabdi,  -   qo'llarini 

ishqalab  q o 'y d i  Zaynab  opa.  -   S hunday  ham  b o ‘- 

ladimi.


-   Y o'q,  men  yo'lovchi  aravada  keldim,  -   darrov 

o 'y la b   topdi  Saodat.

Qizini  quchoqlaganicha  Zaynab  opa  y ig 'la b   yubordi:

-   K utaverib  holdan  toydim.  Ko'zlarim  teshildi.  Kech 

ham  kirdi,  sendan  hamon  darak  y o'q.  Y o 'ld a   biror 

hodisa  ro 'y   berdimikan,  deb  xavotir  oldim.  Kutib  olish 

uchun  endi  o'zim  y o 'lg a   chiqmoqchi  bo'lay o tg an   edim.

-   Senga  nima  b o 'ld i,  opa,  biz  o 'tg a n   hafta  ko'rishgan 

edik-ku.

Saodat  tr a k to r   brigadasida  pritsepchi  b o 'lib   ishlardi, 

u  butu n   yoz  bo'yi  dala  shiyponida  istiqom at  qildi. 

S huning  uchun  ham  u  har  gal  uyga  kelganda  Zaynab 

opa  uchun  haqiqiy  bayram  b o 'la r  edi.  U  qizini  shun-

453


day  sog'inar  ediki,  bunday  v a q tla rd a   uning  oldidan 

bir  qadam   ham   jilm as  edi.  U la r  o 'c h o q q a   birga  o ‘t  

qo'yishar,  ro 'z g 'o r  tashvishlari  bilan  band  b o 'l i s h a r d i , -  

biri  xam ir  qorsa,  ikkinchisi  g o 's h t  pishirar,  Saodat  sigir 

sog'sa,  Zaynab  opa  uning  yonida  tu rib ,  a ta la   pishirardi. 

Gap  deganning  keti  uzilmasdi. 

Zaynab  opa  xizmat 

qilayotgan  kolxozda  ham,  Saodat  ishlayotgan  tra k to r 

brigadasida  ham  yangiliklar  k o ‘p.  S aodat  qachon  ariq 

bo'y iga  bormasin,  Zaynab  opa  d archa  oldida  tu rib   unga 

tikilganicha  kuzatib  qolardi.  O n a   o ‘z  qizining  bo'yga 

yetib  qolganiga  sira  ishongisi  kelmasdi.  U  S aodatning 

to 'lish g an ,  xushbichim  y ag 'rin la rig a  mehr  bilan  qarab 

tu rard i.  Saodat  mayda  ko'zli  kumush  bilaguzuk  ta q ib   ol­

gan  tiqmachoqdek  b u g 'd o y m ag 'iz  qo 'llari  bilan  obkashni 

mahkam  ushlagancha  epchillik  bilan  chiroyli  qadam 

tashlab  kelardi.  U n in g   bir  tekisda  nafas  olishi  k o'ylak 

burmalarini  xiyol  q a b a rtib   ko'rsatardi.

-   Q o'z ichog'im ,  ko'z im ning  oq-u  qorasi,  nim a  desang 

ham  o'zing  bilasan,  lekin  sen  bilan  maslahatlashmas- 

dan  shunday  qarorga  keldim,  -   o'zicha  tasavvuridan 

 tkazardi  ona.

Bugun  ona-bola  har  qachongidan  k o 'ra  xursand,  bir- 

birlariga  mehribon  edi.  Saodat  onasining  behuda  cha- 

qirm aganini,  unga  q andaydir  bir  muhim  narsa  aytmoqchi 

ekanini  sezib  tu rard i.  H a q iq a ta n   ham  Zaynab  opa  bu 

gapni  aytish  uchun  k o ’pdan  beri  ta y yorla nib  yurardi.

Keyingi  ku n lard a  qizining  k o ’ngli  nim agadir  g'ash 

edi.  Buning  sababi  nimada  ekan?

E rta   bahor  kunlarining  birida  sal-pal  qor  y o g 'ib   t u r ­

gan  edi,  S aodat  xalloslaganicha  uyga  yugurib  keldi.

-   Opa!  -   hayajon  bilan  qichqirdi  u  ostonadan,  -  

komsomol  brigadasi  keldi!

-   Q a n aq a  brigada?

-   E,  bilmaysanmi  hali  -   M TSdan  komsomollar  briga­

dasi.  Komsomollar  yangi  yerda  ishlashmoqchi.  Ularni 

o ‘z  ko'zim  bilan  ko'rdim ,  opa,  mashina  va  tra k to rla rd a  

tegirm onning  yonginasidan  o 'tib   ketishdi.  U la r  o'zlari 

bilan  plug  va  seyalkalar  ham  olib  kelishyapti.

«M uncha  u  bezovtalanadi?  -   hayron  b o 'lib   qoldi 

shu n d a  Zaynab  opa.  -   Nima  bo'lib d i,  kelsa  kelishibdi- 

da».


4 5 4

Qizi  hamon  kuyib-pishib  gapirayotgan  edi:

-   Men  ularni  q aye m i  haydashini  bilaman,  opa.  Bizga 

u  yer  j u d a   ham  yaqin.  Toqoy  akaning  aytishicha,  ular 

bu  yil  «Eski  o ‘to v » n in g   hammasini  haydashar  emish.

O ra d a n  

bir  necha 

kun  o 'tg a n d a n   s o 'n g   Saodat 

M TSga  pritsepchi  b o 'lib   ishga  kirish  uchun  onasidan 

ruxsa t  so'radi.  Zaynab  opa  qizini  uydan  chiqarishga 

hech  ko'ngli  y o 'q   edi,  lekin  Saodatning  o'jarlig i,  o'z 

aytganida  tu r ib   olishini  bilgan  ona  biroz  bo'shashdi.

-   Bu  yil  pritsepchi  b o 'lib   ishlayman,  keyin  esa  bizni 

trak to rc h ilik k a  o'q itish ad i.  Axir  men,  komsomol  majlisi- 

d a   so'z  berganman,  so'z im dan  qanday  q a y ta   olaman.

Biroq  ishga  Saodatning  amakisi  Toqoy  aka  ara- 

lashm aganda  bu  bahona  onaga  t a ’sir  qilishi  gumon  edi.

-   Y oshlarning  ko'nglini  o 'ksitm a, 

ham m a  narsa 

ularga  ayon,  mayli,  borsin!  -   m aslaxat  solardi  u  onaga. 

Saodat  ham  ketdi.  Lekin  k o 'p   o 'tm a y   ona  q a ttiq   pu- 

shaymon  qildi.

U  k o 'rdiki,  endi  Saodat  faqat  unikigina  emas,  balki 

yana  q andaydir  q u d ra tli  bir  kuch  uni  kundan  kun  o'ziga 

to rtay o tg an   edi.

B a’zi  v a q tla r  uning  nazarida  S aodat  o'z idan  ko'ra 

aqlliroq  tu y u lard i.  Bu  qiz  bola  uchun  ortiqcha  emas- 

mikin?  K unlar  o 'tish i  bilan  S aodatda  onasi  tushunmay- 

digan  q andaydir  o'zgacha  tashvishlar  o rta  bordi.  Nima 

uchun  Saodat  uyga  kelgandan  so 'n g   onasini  naqadar 

sog'ingan  bo'lishiga  qaram ay  kallayi  saharlab  tu rib ,  sal 

to n g   yorishishi  bilan  yana  brigadaga  oshiqadi?

Qiziq.  Saodat  b a ’zan  vazmin,  ishchan,  erkalik  qi- 

lib  onasiga  suykalanar,  b a ’zan  esa  birdan  ko'z  oldi 

qorong'ilashib,  onasidan  ajra b   qolgan  b o 'ta lo q   singari 

g'am gin  b o 'lib   qolar  va  xomushlanib,  jim gina  o 'tirard i.

-   O 'z   ishingdan  xursandmisan,  Saodat?  -   g o 'y o   hech 

narsani  sezmagandek  so'rardi  Zaynab  opa.  -   Brigadala- 

ringizdagilar  qan a q a  odam lar  o'zi?

-   J u d a   xursandman!  -   H a r  v a q t  javob  berardi  Sao­

d at  va  hayajon  bilan  o'z  o 'rto q la ri  h aqida  hikoya  qi- 

1 ishga  kirishib  ketardi.  U la r  uzoq  yerlardan  kelishgan, 

mashinani  ham  yaxshi  bilishadi.  H a tto   shundaylari  ham 

borki,  u lar  mashinalarni  zavodda  o'zlari  yasaganlar.

455


«Q ani,  men  ham  o 'sh a la rd ay   b o ‘lsam>  derdi  Saodat, 

ko'zlari  chaqnagan  holda.  S hunday  p a y tla rd a   u  onasi 

uchun  q andaydir  begona  va  tu sh u n ib   bo'lm aydigandek 

tu y ulardi.  Saodat  onasining  ko'z laridagi  bu  tashvish  alo- 

matini  sezmasdan,  o'zini  hayajonga  solayotgan  hamma 

narsa  haqida, 

komsomol 

majlisi, 

devoriy  gazeta-yu, 

ishyoqmas,  dangasa  traktorchini  qayerdan  sudrab  kel- 

g anliklari  haqida  va  yana  boshqa  k o 'p   narsalar  haqida 

gapirayotgan  edi.  Lekin  Zaynab  opa  bularn in g   ham ­

masini  ham  tushunavermasdi.

U la r 


birga 

choy 


ichishdi. 

S aodat 


dasturxonni 

y ig'ishtirib,  piyolalarni  yuvib,  tokchaga  olib  qo'ydi. 

Yotish  vaqti  ham  bo'ldi.  Biroq  Zaynab  opa  S aodatga 

d iq q at  bilan  qaraganicha  hamon  n am at  ustida  o 'tirard i.

-   Menga  yaqinroq  kel,  qizginam,  o 'tir ,   -   o'z  yoni- 

d an  jo y   ko'rsatdi  u.  -   Sen  bilan  gaplashib  olmoqchi- 

man...

-   G apir,  ona,  q ulog'im   senda.



Zaynab  opa  o'z  fikrlarini  jam lab,  gapni  nimadan 

boshlashni  bilmay  anchagina  tu rib   qoldi.

-   Sen  mening  ko'z  ochib  k o 'rgan  yolg'iz  qizimsan, 

Saodat,  -   dedi  u  qizining  yuziga  tikilib.  -   Sen  mening 

ham  o 'g 'lim sa n ,  ham  qizimsan.  M ening  sendan  boshqa 

hech  kimim  y o'q.  Sen  menga  oson  deb  o 'ylaysanm i?  -  

O n a n in g   ko'zlarida  yosh  tom chilari  paydo  b o 'ld i.  -  

F aqat  ishda  biroz  unutam an,  uyga  keldimmi...  Yolg'izlik 

yuragimni  yondirib  y u b ora di...  Q ayerda  qoldi  ekan, 

biror  narsa  bo'ldim ikan,  so g'm ikan... 

Ishing  ayollar 

qiladigan  ish  emas,  Saodat.  Qiz  bolaning  plug  ustida 

o 'tirishi  nimasi...  Bu  ishingni  q o'y,  uyga  kel...  Kol­

xozda  ish  oz  emas.

Zaynab  opa  ko'z  yoshlarini  a rtib   o g 'ir  xo'rsindi. 

U ning  nima  demoqchi  ekanini  shu  gaplarn in g   o'zidanoq 

payqab  olish  mumkin  edi.  Lekin  Saodat  onasi  asosiy 

gapni  aytmaganini  sezib  turardi.

-  

Nima, 


dala 

shiyponimizda 

qizlardan 

yolg'iz 


o'zim m anm i?  Axir,  bizning  kolxozda  boshqa  qizlar  ham 

bor-ku.  MTSda  yana  qanchasi  bor!  Buning  ustiga  ular 

ishda  erkaklardan  qolishmayapti.  Nima  uchun  men  ishni 

tashlashim  kerak  ekan?

456


-   Sen  ular  bilan  ten g   bo'lma!  -   Z aynabning  jahli 

chiqdi.  -   U la r  ota-onalarining  yakka-yu  y o lg'iz  bolasi 

emas.

S aodat  onasini  mahkam   quchoqlagancha  ko'ksiga  bo- 



sib  qotib  tu rd i.  Unga  rozi  bo'lishdan  boshqa  gap  ham 

bo'lishi  m um kin  emas  edi.

-   Yaxshi,  opa,  sening  aytganingcha  bo'lsin.  Biroq 

menga  u  yerda  yana  biroz  b o '1 ishga  ruxsa t  ber.  Ha- 

dem ay  bahorgi  ekish  ham   tugaydi,  o 'sh a n d a   butu n  Lay 

q ay tib   kelaman.  J u d a   oz  v a q t  qoldi,  sabr  qil,  opa...

O n a n in g   ko'ngli  tinchidi.  Yotish  vaqti  ham  bo'ldi. 

Ko'zi  endi  uyquga  ketgan  edi,  q anda ydir  shitirlagan 

ovoz  eshitildi.  Zaynab  opa  ko'zini  ochdi  va  S aodatning 

tu rib   sekin  deraza  tom on  borayotganini  ko'rdi.  O yning 

k o 'k im tir  nuri  qizning  boshi  va  yelkalarigacha  yoritib 

tu rard i.  Saodat  bezovtalanib  onasiga  qaradi,  so 'n g ra  se- 

kingina  deraza  oldiga  bordi-da,  tizzasini  q o 'lla ri  orasiga 

olib  su k u t  saqlab  o 'tirave rdi.  Aftidan,  u  nimalarnidir 

o'y lay o tg an d a y  

asabiylashib, 

ko'ksiga  tu sh ib  

turgan 


sochlarini  y ulqib  to rtard i.

«Nega  uxlay  olm ayapti?»  -   onaning  yuragi  yana 

xavotirdan  zirqiray  boshladi.

Saodat 


deraza 

oynalariga  yaqinroq 

o 'tirib , 

tog' 


y on-bag'rida  ishlayotgan  tra k to r  chiroqlarining  ahyon- 

ahyonda  yonib  o'chayotganini  tom osha  qilib  o 'tird i. 

U zoqdan  eshitilayotgan  m otorlarning  guvullashiga  zavq 

bilan  quloq  solardi.  T ra k to rla r  g o 'yo  yaqin  atrofda  ish- 

layotgandek  ularning  shovqini  goh  yaqinlashar,  goh  qiz 

diqqatini  o'z iga  ja lb   etganday  uzoqlarga  ketib  qolardi.

«Traktorga  quloq  solyapti»,  -   o'z icha  o 'yladi  Zay­

n ab  opa  va  u  ham  doim  shu  guvul lagan  ovozni  eshi- 

tadigan  b o 'ld i.  U n ing  qizi  ham  o 'sh a   yerda,  dalada 

ishlaydi.  Saodat  uyda  bo'lm agan  pay tlard a  esa  ona  shu 

guvul lagan  tovushni  eshitib,  ko'ngli  biroz  tinchiganday 

bo'ladi.  Ha,  qizi  deraza  oldida  behuda  o 'tirgani  yo'q . 

U  butu n   vujudi  bilan  o 'sh a   yerda,  tra k to rla r  zo'r  berib 

shudgor  qilayotgan  yerda  o 'tirard i.  Buni  Zaynab  opa 

yaxshi  sezardi.

Saodat  uzoqdagi  chiroqlarga  boqib  tu r a r   ekan,  naza­

rida  o 't k i r   plug  tishlari  q o 'riq   yer  qatlam larini  qiya 

qilib,  mayin  tupro q larn i  taram -taram   a g 'd a rib   borayot-

457


ganini  ko'rib  tu rg a n d a y   bo'ldi.  Q a chonlardan  beri  inson 

qo'li  tegmagan  edi  bu  yerlarga.

M ana  endi  u lar  Q osim jon  bilan  birga  inson  qadami 

yetm agan,  qarovsiz  yerga  birinchi  b o 'lib   jon  kiritmoq- 

dalar.  Endi  bu  yerda  ekinlar  boshoqlaydi.  H ademay 

y o 'lla r  tushadi.  Q adim da  ko'c h m a n ch ilar  ko'chib  yuradi- 

gan  «Eski  ko'chm anchi»  vodiysidagi  tog'  o ra lig 'id a  uy- 

lar  qad  ko 'tarad i,  shunda  odamlarim iz  kelgan  kishilarga 

faxrlanib: 

«M ana  shu 

d aladan 

o'tsangiz  molxonani

ko'rasiz, 

undan  narida  ko'cha  bor,  xuddi  ana  shu 

yer  bizning  kolxoz  bo'lad i»   deyishadigan  bo 'lad i.  -  

«Ha,  buning  hammasini  o'z  qo'lim iz  bilan  yaratgan- 

m iz !» -  o 'ylardi  Saodat  ko'ngli  quvonchga  to 'lib .  Axir, 

bu  chinakam  b ax t  emasmi,  b u tu n   hayotingni  unga 

ba ishlasang  arzimaydimi?!

Yorqin 


quyosh 

ostida  jim irlab 

yotgan 

ko'kim tir 



shudgor  uning  ko'z  o'n gidan  o 'td i.  Saodat  ana  shu  iliq 

bug'  bilan  to 'y ib-to'yib  nafas  olardi.  Yerning  namiqib  an- 

qigan  hidi  uni  o'ziga  chorlardi.  O h,  qanday  yoqimli...

O 'tlo q n in g   narigi  boshiga  borib  qaytishda  Saodat 

tezda  plug  richaglarini  alm ashtiradi.  O ynadek  yaraqla- 

gan  lemex  tishlari  yer  b ag 'rid an   k o 'ta rila d i.  U larning 

har  birida  quyosh  nuri  akslanib  turardi.

T ra ktorni  q a y ta ra   tu rib ,  Qosimjon  unga  qarab  kulib 

q o'yardi.  Saodat  esa:

-   Bo'sh  kelma,  Qosimjon!  Bugun  birinchilikni  ola- 

miz!  Bo'sh  kelma!..

«Q osim jon...  uchrashganimiz  qanday  yaxshi  bo'ldi, 

birga 

ishlayapmiz! 



Men 

dunyoning 

narigi 

burchiga 



bo'lsa  ham  orqangdan  borishga  tayyorm an»,  -   shivir- 

lardi  S aodat  o'zicha.

Zaynab  opaning  ko'ngli  x a votirda  edi.  Nima  qilarini, 

qiziga  nima  deyishini  bilmay  o g 'ir  xo'rsinib,  ikkinchi 

yonboshiga  o'g irilib   yotdi.  S aodat  seskanib  ketdi.  Ancha 

vaqtgacha  gapirmay  jim gina  o 'tir d i,  so 'n g   onasi  tomon 

bir  qarab  oldi-da,  ohistagina  karavot  oldiga  keldi-da, 

yotdi.  Biroq  qiz  ham,  ona  ham  uxlay  olmadi.  U larn in g  

har  biri  o'z  xayollari  bilan  band  edi.

Zaynab  opa  qizining  bo'y iga  y etib  qolganini  va 

uning  kelgusi  taqdiri  haqida  harakat  qilish  zarurligini 

o'ylardi.  Agar  o'z  ovulimizdan  biror  m unosib  yigit  to-

458


pilsa,  u  v aq td a   qizi  doimo  o ‘z  qanoti  ostida  bo'lardi. 

Agar  kuyov  yolg'iz  b o 'lsa  y ana  yaxshi  -   ichkuyov  qilib 

olardi.  Qiz,  h a tto   sep  tayyor  ekanidan  hali  xabarsiz 

edi.  Turli  xil  kigizlar  tayyor,  fa q at  chodir  sotib  olish 

qolgan  edi.

Saodat 


esa 

Q osim jon 

haqida, 

bilan 



birinchi 

uchrashganlari  haqida  o'y lard i.  O 's h a   kezlarda  ular  bir 

agregatda  ishlashar  edi.  H ar  gal  ham  tra k to r  to 'x ta g a n d a  

Q osim jon  uning  oldiga  kelib  so'rardi:

-   Sen  charchamadingmi,  Saodat?  Biroz  damingni  ol.

«Nega  buncha  menga  yopishib  oldi  u?  -   jahli  chiqib 

derdi  Saodat.  -   Nima,  men  yosh  bolam anm i?»  Agar  Q o ­

simjon  undan  ahvol  so'ramasa,  S aodat  yana  achchiqla- 

nardi:  «Nega  u  biron  narsa  dem aydi?  Xafa  bo'ldim i 

yoki  men  uning  joniga  tegdim mi?»

K unlardan 

birida  u lar  qo'shni 

chegaraga, 

yaqin 


joydagi  eng  b aland  qoyaga  chiqmoqchi  bo'lishdi.  Sao­

d a t   o 'sh a   kunni  hech  qachon  unutm aydi.  Tik  qoyaga 

ko 'tarilish   qancha  qiyin  bo'lm asin,  lekin  ular  charchash- 

ni  ham  unutib,  to 'x ta m a s d a n   nima  bo'lsa  ham  cho'qqiga 

chiqib  olish  uchun  q a t ’iy  ahd  qildilar.  Ikkovlari  ham  u 

yerda  bir-birlariga  q andaydir  muhim  narsa  aytish  haqida 

o 'y lard ila r.  Axir  bu  yerda  ularning  so'zlarini  hech  kirn 

eshitmasdi-da:  bu  yaqin  orada  u larda n  boshqa  biror  tirik 

jo n   y o 'q .  Biroq  c h o 'q q ig a   chiqib  olganlaridan  keyin 

ham 


ulardan 

birontasi 

ko'n glidagini 

ochiq  aytishga 

botinolm adi. 

F a q a t  q ay tib   tush ay o tg an larid a  Saodat 

to 's a td a n   sirg 'a n ib   ketdi,  Qosimjon  uni  mahkam  tu tib  

qolib,  o 'p ib   olmoqchi  b o 'lib   intildi,  am mo  bu  safar  Sao­

d a tn in g   jah li  chiqmadi.  U  hech  qachon  o'zini  shunday 

baxtli  his  etm agan  edi.

•  

•  


*

Zaynab  opa  lang  ochilgan  eshik  yondoriga  suyangani- 

cha  uyning  ichkarisiga  q arab  tu rard i.  U ning  harakatsiz 

bosh  egib  turishidan, 

ta a jju b la n ib   xiyol 

k o 'tarilga n 

qoshlari  va  bir-biriga  botib  ketgan  lablaridan  sukut 

saqlab,  umidsizlikka  berilayotgani  sezilib  turardi.

U  biror  qo'rq in c h li  narsani  kutay o tg an d a y   ostonaga 

qadam  tashlashga  botinmay  tu rd i  yoki  nim anidir  esladi. 

Balki  to g 'd a n   shamol  olib  kelayotgan  shovqin-suronga

459


quloq  solayotgandir.  K o'y lagining  keng  va  uzun  yengi 

shalvirab  osilib 

turardi.  Yonida esa 

paqirdagi  suvlari

chayqalib  obkash  yotardi.  Zaynab opa 

hozirgina ariqdan

suv  olib  qaytgan  edi.  Zaynab  opa u  yerga  borib  S ao d at­

ning  erga  chiqqanini  eshitib  kelgandi.  O n a   qalbi  chuqur

iztirobga  to 'lg a n .  Endi  u  huvullagan  uyda  yakka-yu 

yolg'iz.  U ning  uchun  hamma  narsa  muhayyo,  biroq 

qizining  ketib  qolishi  bilan  bu tu n   orzu-umidlari  havoga 

uchganday  bo'ldi.

Agar  Toqoy  akaning  qaylig'i  Jiydagul  kelmaganida 

Zaynab  opaning  shu  zaylda  qancha  turishini  kirn  bilsin. 

Jiydagulni  koTishi  bilan  Zaynab  opa  vaysab  ketdi:

-   Mana,  qiz  zoti  qanaqa  ekan?  O h,  sh o'rim   qursin. 

Xudo  mening  nasibamni  qiydi,  o 'g 'il  bermadi.  O 'g 'il  

b o 'lg a n d a   o'z  uyini  tashlab  ketmay,  balki  q allig'ini 

yetaklab  kelarmidi.

Jiydagul  nim jongina  va  hamisha  mo'm in-muloyim, 

hozir  esa  butu n lay   boshqacha  b o 'lib   qolgan  bu  xotinga 

q o 'rqinc h  bilan  qarab  turardi.

-   Saodat  meni  sharm anda  qildi!  -   deyardi  Zaynab 

opa  gap  orasida.  -   Qochqin  kishidek  izzat-ikromsiz  ismi- 

rasmini  qilib  uzatilmasdan  bir  d a rbadarning  orqasidan 

ergashib  ketdi.  U  Saodatni  allaqayoqlarga  olib  ketadi, 

ko 'rm a y   ham  qolaman.

-   Qiziqsiz,  Zaynab  opa,  qizingiz  uzoqda  emas,  shu 

yerda-ku!  -   deb  Saodatning  yonini  olardi  Jiydagul.

-   Bas  qil!  M ening  shu  ahvolga  tushishim ga  sizlar 

ham  aybdorsizlar.  U n ing  MTSga  borishiga  sening  To- 

qoying  sabab  bo'ldi.  Men  bo'lsam   g o 'llik   qilib,  erim- 

ning  ukasi  deb  uning  g aplariga  ishonibman.  Bor  ayt, 

agar  akasining  xotirasi  va  urug'im izning  s h a ’ni  unga 

qadrli  bo'lsa,  Saodatni  y o 'ld a n   qaytarsin.  Bor!

Shu  kuniyoq  Toqoy  aka  o d atga  k o 'r a   xotinini  Zay­

nab  opani  chaqirib  kelishga  yubordi.

Toqoy  aka  egachisini  kutib,  kigiz  ustiga  to 'sh alg an  

po 'sta k   ustida  qovog'ini  solib  o 'tirard i.  Barcha  oila 

a ’zolari  ham  u  bilan  birga  o 'tira r d i.  U y  issiq  edi.  Qo- 

zonda  g o 'sh t,  stol  ustida  esa  samovar  qaynardi!

-   Hammasidan  xabarim   bor,  Zaynab,  -   gap  bosh­

ladi  Toqoy,  hu rm at  bilan  unga  piyoladagi  choyni  uza- 

tayotib.  -   Sen  uchun  o'zim   ham  xijo la t  tortyapm an.

460


Agar  Saodat  ahm oqlik  qilgan  bo'lsa,  men  hoziroq  otni 

egarlab,  sochlaridan  sudrab  bu  yerga  olib  kelaman!  -  

C h olning  ko'zlari  g 'a zabda n  ch a q n ar  edi.  -   Ammo  men 

b unday  qilmayman. 

U nd a n  

k o 'r a   mening  qo'llarim  

uzilib  tushsin.  «Eski  k o ‘chm anchi»dagi  yerlar  ko'pdan 

beri  sening  qizingga  o'x sh a sh   odam larni  kutardi.  Zay­

nab,  men  seni  tinch lan tirish g a  va  k o 'ndirishga  harakat 

qilmoqchi  emasman.  Lekin  bir  narsani  eslataman.  -  

Toqoy  tilin in g   ostiga  nosvoy  tash lab   oldi  va  qoram- 

ti r   m o'y lovini  o 'yc han  silab  qo'y d i.  -   Hozir  «Eski 

ko'chm anchi»  yerlari  ochilmoqda.  O 'z in g   bilasan-ku,  bir 

v a q tla r  biz  bu  ishni  uddalay  olmagan  edik.  O 's h a   v a q t­

da  biz  bu  pastqam  yerlarni  oxiri  bir  kun  o'zlashtiramiz, 

deb  o 'ylashga  ham  botina  olmagan  edik.  Boylar  bizni 

siqib,  oxiri  ana  shu  «Eski  ko'chm anchi»  yerlariga  hay- 

dab  yuborishgan  edi.  U  joylarda  yerni  haydash  ham, 

sug'orish  ham  noqulay  edi.

Esingdami,  o 'sh a n d a   akamni  sevib  qolib,  u  bilan  bu 

yerga  qochib  kelganlaring?  O c h lik d an   o'lm aslik   uchun, 

h a tto   m ana  shu  p o 'sta k d a n   ham  k a tta   bo'lm ag an   yerni 

haydashga  qaror  qilgan  edik.  T o 'g 'r i  aytasan,  yerni  q a n ­

day  tozalaganimiz,  toshlarni  q o 'ld a   k o 'ta r ib   tashigani- 

miz,  tog'  yonidan  ariq  qaziganimiz  va  «Ilon  qoyasidan» 

suv  k o 'ta r ilib   bu  ariqqa  chiqmagani  yodingdam i?

Shularni  eslaysanmi,  Zaynab?  Axir  quruq  q o 'l  bilan 

qoyalarni  a g 'd a rib   bo'larm id i?  M ehnatimiz  zoye  ketib, 

ekinlar  q urib  qoldi.  Sen  o 'sh a n d a   qanday  yig'laganingni 

eslaysanmi, 

h a tto  

biz  erkaklar 

ham 

ko'z  yoshlari- 



mizni  z o 'r g 'a   tu t ib   tu rg a n   edik.  O 's h a n d a   biz  «Eski 

ko'chm anchi»  yerlaridan  kaftdek  qismini  ham  ishlay 

olm agan  edik.  Lekin  bizga  k o 'p   yer  kerakm idi?  F a q a t 

ochlikdan  o'lm aslik  uchun...  Endi  esa  bizning  bolalari- 

miz  «Eski  k o ‘chm anchi»ni  o'zlashtirishga  bel  bog'ladilar. 

Agar  sen  ularni  hozir  nim alar  qilayotganini  k o 'rganingda 

e di...  U la r   zo'r  ishonch  bilan  ishlayapti.  U la rd a   bilim 

bor,  mashina  bor...  H adem ay  g'a llam iz  daryo  b o'lib 

oqadi.

Eh,  Zaynab,  yoshligingda  o'z  sevgan  kishing  uchun 



har  qanday  qiyinchiliklarga  duch  kelgansan.  Shunday 

ekan,  nima  uchun  sening  qizing  o'z  sevgani  bilan  tur-

461


mush  qurishga  va  u  bilan  birga  m ehnat  qilishga  haqli 

emas  ekan,  a?

Zaynab  opa  jim  turardi.

-   Sen  aqlli  xotinsan,  -   davom  etardi  Toqoy,  -   tu- 

shunishing  kerak.  S aodat  shunday  qilmasdan  iloji  yo'q 

edi.  Kuyoving  Qosimjon  esa  ota-onasiz  d arb ad ar  emas, 

ajoyib  yigit,  brigadada  birinchi  trak to rc h i.  U n in g   ota- 

onalari  shaharda  yashaydi.  U larni  ju d a   yaxshi,  hurm atli 

kishilar  deyishadi.  Saodatga  kelsak,  u  onasini  u n u tib  

ketadiganlardan  emas.  Yakshanba  kuni  ular  senikiga 

kelishadi,  kuzda  esa  sen  o d at  b o'yicha  yo'l  ochar  qila- 

san.  T o 'y n i  bo'lsa  birinchi  hosil  y ig'ilib,  ular  yangi 

uyga  k o 'c h ib   kirgan  kuni  qilamiz.

Toqoy  aka  nima  degan  b o 'lsa  Zaynab  opa  jim gina 

o 'tir ib   tingladi.  Keyin  o 'rn id a n   tu r ib   eshik  tom on  y o'l 

oldi.  U  bunga  rozi  bo'ldim i,  yo 'q m i,  hech  kirn  tu- 

shunmadi.

Toqoy  aka  mehm onni  kuzatishga  chiqdi.  Tashqarida 

shunday  q attiq   y o m g 'ir  y o g'ayotgan  ediki,  h atto ,  to g 'la r  

ham,  d a ra x tla r  ham,  nariroqdagi  uylar  ham  ko'rinm asdi. 

H am m a  narsa  suvli  tum an  bilan  qoplanib  olgan  edi.

-  


Eh-he, 

hammayoqni 

qoplab 

olibdi-yu! 



Ana 

k o'rasan,  bu  oq  y o m g'ir  kamida  ikki-uch  kun  to'xtovsiz 

yog'adi...

-   O q  y o m g 'ir  deysanmi?  -   Past  ovoz  bilan  so'radi 

Zaynab  opa  va  javobini  ham  kutm asdan  ketib   qoldi.

•  


*  

Zaynab  opa  uyga  kirib  kelar  ekan,  xayol  seliga 



cho'm ganicha  burchakka  kelib  o 'tird i  va  y o m g'ir  to m ­

chilari  oqib  tushayotgan  derazaga  qaradi.

-   O q  yomg'ir!  -   shivirladi  u  allanarsani  eslaganday. 

Zaynab  opa  y o 'ld a   kelayotiboq,  Toqoy  har  holda  haq 

degan  xulosaga  kelgandi.  Lekin  u  uyining  ostonasiga 

qadam  qo'yishi  bilan,  qo 'llari  shalvirab,  yuragi  muzlab 

ketdi  va  yana  o'zini  yolg'iz  his  eta  boshladi.  Biror 

ro 'z g 'o r  ishlari  bilan  band  bo'lm oqchi  bo‘ldi-yu,  le­

kin,  yuragiga  hech  narsa  si madi.  U  har  v aq t  nim adir 

yetishm ayotganligini  o'y lard i.  Lekin  uning  nim a  ekanli- 

giga  sira  tu sh u n a  olmasdi.

462


Nihoyat  u  buni  topdi:  odatdagidek  tog'  tarafdan 

kelayotgan  m otorlarning  ovozi  eshitilmas  edi.  H a r  doim 

onani  tra k to rla rn in g   ovozi  tin c h la n tira rd i,  chunki  bu 

ovoz  sevimli  qizi  bilan,  uning  kelajagi  bilan  bog'liq 

edi.  Zaynab  opa  xavotirlanardi:  « T ra ktorlar  jim ,  oq 

y o m g ‘irning  ikki-uch  kun  yog'a d ig a n d ay   shashti  bor.  U 

bechoralar  p a latk a la rd a  nima  b o'ldi  ekan?  Nam,  sovuq, 

pechka  y o 'q » .  U n ing  yosh  kelin-kuyovlarga  rahmi  keldi. 

Axir  ular  chillalik-ku,  tezroq  yakshanba  kela  qolsa  edi.

Zaynab  opa  barmoqlari  bilan  yakshanbagacha  ne­

cha  kun  qolganini  sanadi.  T o 'r t   kun!  Q a n d a y   uzoq! 

U  tezroq  Saodat  va  Qosimjonni  ko'rgisi  kelardi.  Biroz 

o'tirg a c h ,  keskin  o 'rn id a n   turdi-da,  sandiqdagi  oq  surpni 

olib,  erkaklar  kiyadigan  k o 'y lak   bichdi.  S o 'n g   pechkaga 

o 't   yoqdi.  X onada  darrov  ham m a  narsa  saranjom  bo'ldi. 

G o 's h t 

pishguncha 

Zaynab 


opa 

mashinada 

k o'ylak 

tik ib   bo'layozdi.  Endi  u  q o 'l  qovushtirib  o'tirm asd an  

b o 'g 'irso q   qovurilayotgan  qozon  oldida  o'ralash ib   qoldi. 

O lovdan  qizib  ketgan  yuzlari  qip-qizil  bo'lib,  mayda  ter 

tomchilari  bilan  qoplandi.  Biror  yaxshilikni  kutayotgan- 

dek  ko'z lari  quvonch  bilan  porlardi.  Aftidan  u  k a tta  

bayram ga  ta y yorla nayotganday  edi.  Ha,  h aq iq ata n   ham 

shunday.  U  hoziroq  «Eski  k o ‘chm anchi»ga  borishga 

qaror  qildi.  T ayyorlanib  b o 'lg a n d a n   so'ng,  Zaynab  opa 

Saodatning  sepi  uchun  asrab  qo'ygan  gulli  shol  ro'molni 

olib  keldi-da,  k o 'y lak   bilan  birga  qo 'sh ib   x u rju n n in g  

bir  ko'z iga  soldi,  uning  ikkinchi  ko'zini  esa  g o 's h t  va 

b o 'g 'irso q   bilan  to 'ld ird i.  Endi  ketaverish  m um kin  edi, 

lekin  u  o 'y la n ib   qoldi  -   erga  tekkan  qizinikiga  taklif 

qilinmasdan  borish  yarashmasa  kerak.  Toqoy  kuzgacha 

kutishni  m aslaxat  bergan  edi.  Lekin  bu  nihoyatda  uzoq 

m uddat.  T o 'g 'ri,  Saodat  va  Qosimjon  yakshanba  kuni 

kelishadi.  Ammo  yakshanbagacha  hali  t o 'r t   kun  bor... 

U   esa  o'z  bolalarini  va  «Eski  k o ‘chm anchi»da  nimalar 

qilinayotganini  hoziroq  o'z  ko'zi  bilan  ko'rgisi  kelardi. 

Bordi-yu,  uni  kulgi  qilishsa-chi?  «Nima  deb  o'y lashsa 

 ylashaversin,  baribir  boraman».

Zaynab  opa  yangi  shoyi  ko'ylagini,  maxsi-kalishini, 

sevgan  choponini  kiyib,  x u rjunini  yelkasiga  tashladi-da, 

boshiga  k a tta   qanorni  yopinib  uyidan  chiqdi.

Tashqarida  b o 'lsa  oq  y o m g'ir  y og'a yotga n  edi.

463


*  

*  


*

Kulrang  tum an  aralash  yom g'irda  so'qmoq  b o 'y lab   ot 

ustida  xotin  kishi  sekin  yurib  borardi.  Yer  dengizi  haydalib 

tashlangan,  k a tta   ariqlar  qazilgan,  yom g'ir  bilan  yuvilib, 

yer  qobig'ini  sekin-asta  yorib  yashil  o'simlik  -   birinchi 

bahorgi  bug'doy  unib  chiqmoqda.  «Eski  ko'chmanchi» 

yerlari  tanib  bo'lmas  darajada  o'zgargan.  Hosil  olish 

mushkul 


bo'lgan  bir  parcha  yer  qayerda  edi?  Suv 

chiqarib  bo'lmagan  ariq  qayoqda  qoldi?..

Zaynab  opa  o td a n   tushib,  yonidagi  toshga  o'tird i-d a, 

y ig 'la y   boshladi.  Biroq,  endigi  ko'z  yoshlar  o'z  farzand- 

larining  faxri  uchun,  ularning  ajoyib  k a tta   ishlarini  ko'rib 

quvonch  hislariga  to 'lgan  onaning  ko'z  yoshlari  edi.



195 4 -yil

Download 5.46 Mb.

Do'stlaringiz bilan baham:
1   ...   40   41   42   43   44   45   46   47   48




Ma'lumotlar bazasi mualliflik huquqi bilan himoyalangan ©fayllar.org 2024
ma'muriyatiga murojaat qiling