Címnegyed kiejtési szóTÁr a magyar nyelv kézikönyvei XI. Sorozatszerkesztő: k iss g ábor
Download 6.29 Mb. Pdf ko'rish
|
- Bu sahifa navigatsiya:
- D’Onalgue, Don Alvaro, Do Nascimento, Donalbain és Donau- Eschingen
- A kiejtés jelölésében csak a magyar köznyelv természetes beszédhangjait, illetve a nekik megfelelő egy- és többjegyű betűket alkalmaztam, azoknak az elveknek
- Dagens Nyheter
- García Lorca, Federico; García Márquez, Gabriel; Martin du Gard, Roger
|
Címnegyed KIEJTÉSI SZÓTÁR
A MAGYAR NYELV KÉZIKÖNYVEI XI.
Sorozatszerkesztő: K ISS G ÁBOR
2 T ÓTFALUSI I STVÁN
KIEJTÉSI SZÓTÁR
Idegen nevek, szavak, kifejezések és szólások helyes kiejtése
TINTA KÖNYVKIADÓ 3
ISSN 1589-4371 ISBN 963 7094 28 8
(c) Tótfalusi István
Kiadja a TINTA Könyvkiadó Felelős kiadó a TINTA Könyvkiadó vezetője Felelős szerkesztő: Temesi Viola Műszaki szerkesztő: Bagu László 4
A könyv alcíme joggal utal az idegen nevekre, hiszen túlnyomórészt ezekhez kell az útba igazítás, ám van jó néhány olyan magyar név, amely régies helyesírása miatt a magyar anyanyelvűek közül is sokaknak feladja a leckét, mint: Dessewffy, Batthyány, Cházár, Jósika, Weöres, Thewrewk, Dsida, Keönch és hasonlók. Túlnyomórészt azonban, és ez természetes, idegen nevek és kifejezések helyes magyar kiejtésére kíván tanácsokat adni ez a szótár. Értelemszerűen csak olyan nyelvek névanyagát öleli fel, amelyek hivatalos latin betűs írást használnak, hiszen a magyar helyesírás szabályai szerint ha más írású nyelvekről (görög, cirill, arab, héber, kínai, grúz, amhara stb.) van szó, minden nevet eleve kiejtés szerinti alakban kötelező átírnunk. A kínai neveknél újabban terjed a hivatalos kínai átírás, a Pinjin használata, de leginkább a tudományos kiadványokban; a Magyar Nagylexikon ugyan szintén eszerint írja és sorolja be a neveket, de mindig megadja mellettük a hagyományos névformát, és ezeket utalószóként is tartalmazza, ezért szótáramban mellőzöm a kínai névanyagot. Két nyelv esetében, amelyek nem latin betűsek, mégis jobbnak láttam kivételt tenni. Az egyik a görög. Az ókori görög nevek többsége nálunk (és másutt is) latin átírásban lett ismertté (Oedipus, Pisistratus, Aeschylus stb.), és 1954 előtt minden írott szöveg a latinos formát használta, néhány pedig még ma is. A latin betűk hangértéke pedig nem mindig azonos a magyarokéval, itt tehát eligazítás szükséges. Az újgörög nevek gyakran egy latin betűs nemzetközi átírás szerinti formában jutnak hozzánk, főleg a sajtó révén, és emiatt szorulnak gyakran igazításra. A másik nem latin betűs nyelv, amellyel meg kell küzdenünk, a japán. Ennek is van egy nemzetközi átírása, amely az angol kiejtésre alapoz, és a sajtó és sok lexikon is ezt használ- ja. Itt vannak továbbá a széltében ismert japán márkanevek, a Mitsubishi, Daihatsu, Sanyo, Chinon és hasonlók, ezek így szerepelnek az autókon és különféle műszaki cikkeken. Szükséges tehát itt is az eligazítás, hogy pl. ne ejtsen senki jó magyaros Sanyót a [szanjó] helyett.
Talán mondanom sem kell, hogy a latin írású nyelvekből is csak olyan neveket, szavakat és kifejezéseket vettem fel, összesen több, mint harmincezret, amelyek részben vagy egészben kiejtési gondot okozhatnak az átlagos beszélőnek. Azokat tehát, amelyek nyugodtan ejthetők a betűk magyar hangértékének megfelelően, természetesen mellőztem (pl. Gerhart Hauptmann, Lamberto Gardelli, Londonderry, Don Rodrigo). Itt sem lehettem azonban egészen következetes. Vannak ugyanis idegen nevek, amelyekről a tudákos közvé- lekedés egyszerűen nem akarja elhinni, hogy úgy kell ejtenünk, „ahogy írva vannak”. A német Stefan Georgét hallottam már angolosan [sztefán dzsordzs]nak vagy franciásan
5 [sztefán zsorzs]nak mondani; a rádióban szinte kizárólag hibás, németes módon hangzik el a jeles indiai karmester, Zubin Mehta neve: [méta] formában, sőt a [cubin méta] sem rit- kaság. Az ilyen esetekre is fel kellett tehát hívnom a figyelmet. A szótár ábécérendjéről annyit, hogy a modern szótári gyakorlatnak megfelelően mindig az alapbetű a besorolás legfőbb szempontja. Ez azt jelenti, hogy a mellékjeleket (ékezeteket, pontokat s egyebeket) általában nem vesszük figyelembe, tehát a, á, ä, ą, â, à vagy å egyenértékű. Mindössze két magánhangzóval tettem kivételt: az ö és az ü, a régebbi szokásnak megfelelően, az o, illetve u után következik. Nem számít továbbá a szóköz, vessző, aposztrof, kötőjel sem, vagyis a címszó egyetlen betűsornak tekintendő az első betűjétől az utolsóig. A D’Onalgue, Don Alvaro, Do Nascimento, Donalbain és Donau-
A vastag betűs címszó tartalmazza az egy vagy több elemű nevet vagy szókapcsolatot. A kiejtési formát, a magyar ábécé betűivel, szögletes zárójel fogja közre; végül dőlt betűvel következik, hogy mely nyelvből való a címszó. Ha két vagy több elfogadható kiejtése is van a címszónak vagy a címszó egyik elemének, akkor az egyes formák között pontosvessző szerepel. Ilyen esetekben mindig az első változat a pontosabb, ajánlhatóbb, de a másik vagy esetleg a harmadik (általában az elterjedtebbek, közkeletűbbek) sem hibáztathatók. Ha a második vagy egy további forma elterjedt ugyan, de hibás, és ezért kerülendő, akkor erre felemelt csillag (*) hívja fel a figyelmet. (Az ilyen, többnyire tévesen ejtett szavakat és neveket a szótár végén külön kis listán is megtalálni: ÍGY NE EJTSÜK – ezt melegen ajánlom minden olvasóm figyelmébe.) Ha két kiejtési forma között v. (vagy) áll, az mindössze azt jelzi, hogy magában az adott nyelvben létezik több érvényes kiejtési változat. Ritkábban megesik az is, hogy az első forma az adott nyelvben érvényes, pontos kiejtést jelöli, de ez itt csupán az érdekesség kedvéért jelenik meg, kiejtésre a második helyen álló, nálunk közkeletű formát ajánlatos használni. Erre utal a káró jel () a szokatlan alak előtt.
Néhány látszólagos kivételt kell itt megemlítenem. Főleg német, holland, spanyol és lengyel szavak kiejtésénél használom a h jelölést. Ezzel azt az erőteljes, „kemény” h hangot jelzem, amely nem csupán idegen eredetű technika és pech szavainkban hangzik, hanem a színmagyar ihlet és doh szókban is ejtjük. Általános szokás ezt egyszerű h-val jelölni a kiejtési útmutatókban. Pedig nyilvánvaló, hogy pl. Aachen ejtése nem lesz igazán német, ha csupán egy gyenge h-t lehelünk a két magánhangzó közé, és ez áll nagyon sok más idegen szóra is. Szó elején, igaz, kissé nehezebb a [h]-t kimondani, mint pl. a spanyol Juan vagy José [huan, hoszé] esetében, és nem vétség ilyenkor a [huan, hoszé] ejtés sem, ám következetes használata mégis ajánlható, mert előnyösen hat az idegen szó hangzására. (Mássalhangzó előtt és szóvégen ezt a h jelölést nem alkalmazom, mert ilyenkor a kemény h ejtése természetes). 6 Ugyancsak nem egészen idegen nyelvünktől az e nyújtott ejtése a hitetlenkedést kifejező tee??? vagy a rimánkodó nee!! esetében. Ez a hang pedig szükséges bizonyos angol sza- vakban és nevekben egy sajátos kettőshangzó visszaadására: a fair magánhangzóját bizony [feer]-ként ejtjük, nem úgy, mint a Feri első szótagjában lévőt. Lásd még Hair (a musical címe) vagy airbag és sok más. Végül létezik nyelvünkben az a hosszú változata is, igaz, hogy csak néhány nyelvjárásban, főleg a palócban: [naalunk, raatok] stb. A skandináv nyelvekben viszont többnyire ez a helyzet, tehát a svéd Dagens Nyheter [daagensz …] vagy a norvég Mo i
kényelmesebb ilyen helyzetekben egyszerű át ejteni, úgy is ejtheti (a konkrét helyen ezt jelölöm is). A személyneveknél a besorolás alapja a családi (vezeték-) név, ezt követi vessző után az egy vagy több személynév (keresztnév), pl. Rousseau, Jean Jacques. Ám megesik, hogy a többelemű névnek nem az utolsó tagja a családnév, a köztudatban mégis úgy él, mint például García Lorca, Federico; García Márquez, Gabriel; Martin du Gard, Roger esetében – ezeket az írókat sokan Lorca, Márquez vagy Gard néven ismerik és emlegetik, míg Mark Twaint sokan olyan névnek hiszik, mint mondjuk Mark Spitzé, és ezért Twain, Mark alak- ban keresik. Mivel szótáramnak nem az a feladata, hogy ilyen jellegű pontatlanságokat igazítson helyre, olvasóimat megkímélem az ide-oda lapozgatás fáradságától, és a kevésbé helyes formában is szerepeltetem az ilyen neveket, tehát mint Lorca, Federico García stb. További kivételt képeznek az irodalmi és zenei művek fiktív szereplői (lásd alább 2/d), ezek a teljes névalakjuk szerint is besorolódnak, mivel tudatunkban ez az alak él elevenebben, tehát Sancho Pansa az S, Julien Sorel a J és Gianni Schicchi a G betűmezőkben szintén megtalálható. Itt említem meg azt a többletet is, amellyel a jelen szótár dicsekedhet a hazai lexikonok és kiejtési szótárak gyakorlatával szemben. Ezek ugyanis kizárólag a vezetéknév kiejtését jelölik meg. A mindennapi beszédhelyzet viszont gyakran a teljes név kiejtését kívánja; erre nézve az olvasók egyedül ebben a szótárban találnak – egy füst alatt – eligazítást. Ami a nyelvi eredet megjelölését illeti, ez szigorúan arra a nyelvre utal, amelynek a sza- bályai az illető név vagy szó, kifejezés kiejtését meghatározzák, de nem az államra, amely- hez pl. a szóban forgó földrajzi hely vagy személy tartozik. Az angol tehát utalhat Nagy- Britanniára, az Egyesült Államokra, Kanadára, Ausztráliára stb., a német vonatkozhat osztrákra vagy német svájcira, a francia svájcira vagy francia-belgára (vallonra) is, nem be- szélve a spanyolról és portugálról, amelyek az Ibériai-félszigeten kívül egész Latin-Amerikát is lefedik. Ugyanezen okból szorította ki a holland megjelölés a flamandot. A flamand, noha hagyományosan használatos nyelvi megnevezés, nem más, mint a holland nyelv Belgiumban beszélt változata, és a kettő közötti különbség kiejtés vagy helyesírás dolgában sokkal csekélyebb, mint ami fennáll pl. a brit és amerikai angol között. Csak ritkán található olyan megjelölés, mint amerikai angol, brazíliai portugál, mégpedig olyankor, ha a kiejtés éppen ez okból tér el az alapnyelvi normától (tehát pl. a brit angolétól vagy az európai portugálétól). Egyes szavak, főleg élelmi és vegyi cikkek, gyógyszerek neve után mesterséges minősítést látni. Ez azt jelenti, hogy az adott szó egy vagy több természetes nyelv (latin, görög, angol stb.) elemeiből van összeszerkesztve. Ez a szótár nem közöl kiegészítő információkat, hogy tehát személynévről vagy földrajzi névről van szó (kivéve olyankor, ha a kiejtés eltérő a két esetben), földrajzi névnél azt, hogy mely országról van szó, vagy hogy mi az adott név ismertebb magyar formája és hasonlók. Az olvasó, aki a nevet kikeresi, mindezeket feltehetőleg tudja – ha nem, akkor meg lexikonhoz fordul –, itt csak arra vár útmutatást, hogyan kell kiejtenie.
7 Lássuk most a szótár anyagát, mi minden található meg benne. 1) FÖLDRAJZI NEVEK a) Államok, tartományok, történelmi területek, tájegységek b) Városok, városrészek, nevezetes utcák és terek, középületek, műemlékek c) A történelmi Magyarország helységeinek mai román, szlovák, szerb, horvát, német megnevezése d) Hegységek, hegyek, tengerek, tavak, folyók, vízesések
2) SZEMÉLYNEVEK a) A történelem nagyjai b) Az elmúlt évtizedek közéleti nevezetességei c) Írók, költők d) Irodalmi és zenei művek szereplői e) Zeneszerzők, énekesek és előadók, együttesek (klasszikus zene, jazz, rock, pop) f) Festők, szobrászok, építészek g) Filmrendezők, filmszínészek, televíziós szereplők h) Tudósok (filozófia, matematika, csillagászat, biológia, orvostudomány, közgazdaság, különös tekintettel a Nobel-díjasokra); feltalálók i) Kiemelkedő sportolók (különös tekintettel az olimpiai bajnokokra), sportegyletek j) Egyéb okokból nevezetes személyek
3) MEGNEVEZÉSEK a) A művészetek és tudományok idegen nyelvű szakszókincse b) Az orvosi nyelv latin szakkifejezései c) Gyógyszerek nevei d) Növények és állatok tudományos latin neve e) Kertészeti virágok fantázianevei f) Kutyafajták g) Felhőfajták tudományos latin neve h) A francia forradalmi naptár hónapnevei i) Magyarországon bejegyzett cégek idegen neve j) Pénznemek k) Újságok, hetilapok, folyóiratok címei l) Ismertebb idegen regények, drámák, operák, zeneművek, filmek eredeti címe m) A számítástechnika szakszókincse n) Autók, műszaki és híradástechnikai cikkek márkanevei o) Híradástechnikai cikkek idegen nyelvű feliratai p) Élelmi, kozmetikai és háztartás-vegyipari cikkek márkanevei q) Idegen ételfajták r) Híres borok, italmárkák, cigaretták
4) KIFEJEZÉSEK a) Általánosan használt idegen szólások, közmondások, irodalmi idézetek, kifejezések, maximák
b) Idegen rövidítések feloldásából eredő kifejezések *
8
A szótár rendeltetésszerű használatához elegendő, amit a fentebbiekben elmondtam. Akit a kérdés elvi szempontjai is érdekelnek, aki tudni szeretné, hogy az általam adott kiejtési tanácsok miért különböznek, olykor szembetűnő módon, mindattól, ami a hazai gyakorlatban megszokottnak számít, annak szíves figyelmébe ajánlom az alábbiakat. Elsőként is azt a félreértést szükséges tisztáznunk, amely annak a bizonyos hazai gyakorlatnak a mélyén rejtezik. Ez a félreértés vagy téves vélekedés pedig így summázható: az adott idegen szó
Féligazsággal van dolgunk. Ha angol (francia, norvég, litván) nyelvű társalgást folytatunk, valóban a lehető legangolosabban (legfranciásabban stb.) kell kiejtenünk az illető nevet. Ám ha magyar emberrel magyarul beszélünk, az idegen hangkészlettel és idegen hanghordozással kiejtett név csúnyán ki fog ütni a beszédünkből! De még ha csak csúnya lenne! Ennél is nagyobb a kommunikációs kockázat, magyarán, hogy aki hallja, nem fogja felismerni a nevet, amelyet írásban jól ismer! No persze nem eshetünk a primitív betűejtés csapdájába sem. Valóban törekednünk kell rá, hogy a hangoztatott idegen név hasonlítson az eredetihez, de csak olyan mértékben, ahogy az nyelvünk természetes beszédhangjaival megközelíthető! Eddig a határig viszont illendő elmennünk, ne elégedjünk meg pl. a megszokott slampos [sekszpir] ejtéssel, ha egy- szer erőlködés nélkül ki tudjuk mondani az angolhoz sokkal közelebb álló [séjkszpír]t is! A „hűség” túlhajszolásának legköznapibb példája az az általános szokás, hogy a magyarban nem, de a más nyelvek többségében használatos rövid á-féle hang ejtését erőltetik. Így a Lamarck, Calatrava és Guadalajara nevek ejtésére többnyire ily tanácsokat olvasunk: [lámárk, kálátrává, gvádáláhárá]. Képzeljük csak el, hogy valaki szót fogad a bölcs tanácsoknak, és valóban ilyen nevetségesen kántálja végig a két, négy, sőt öt szótagot! A hangszínben adódó csekélyke nyereségért nagy árat fizet a szótagok képtelen túlnyújtásával. Ráadásul ez a nyereség is erősen vitatható. Még ha sikerül is az á hang rövid képzésére utasítást adni, pl. az á ékezete helyébe pontot téve, illetve a hangot röviden képezni, akkor is fölösleges volt az erőfeszítés. Nyelvünktől idegen hangot ugyanis kár erőltetnünk, az eredmény természetellenes lesz, árisztokrátikus áffektálásnak fog hatni csupán. Ugyanezen okból fölösleges ragaszkodni a szóvégi rövid o és ö ejtéséhez. Ezek a hangok magyar szavak és nevek végén nem léteznek, és még ha sikerül is Marco, Chartreux ilyen ejtése: [marko, sartrö], toldalékok előtt elkerülhetetlenül megnyúlnak: [markóval, sartrő- ben]. Ezért tartom jobbnak eleve így jelölni a kiejtést: [markó, sartrő]. Közismert tény, hogy az angol nyelvnek igen kevés beszédhangja felel meg pontosan valamely magyar hangnak. Kétségtelenül itt a legnehezebb meglelni a hanghelyettesítést, amely megmarad azon a kívánatos középúton. Itt a legnagyobb a veszélye, hogy az eredetihez való hűség túlhajszolásával torzításhoz jutunk. Persze sok más nyelv is okoz jócskán gondot, de itt és most nem foglalkozom részletesen a kiejtési problémákkal és a velük kapcsolatos idült babonákkal, ezt megteszi a kötet végén található, nyelvenként részletezett KIEJTÉSI ÚTMUTATÓ; itt található magyarázat többek közt az angol kiejtésben használt th jelölésre is. A fentiekben csupán az elvi kérdéseket igyekeztem tisztázni. Van egyébként a kiejtés jelölésére ma már egy korszerűnek tetsző módszer is: a kétkötetes Akadémiai Kislexikon és a 18 kötetes Magyar Nagylexikon például a nemzetközi fonetikai ábécé jeleit használja. Valóban ez a világtendencia, csak éppen
9 arisztokratikus kissé ez a módszer is, hiszen a furcsa hieroglifákon bajosan igazodik el, akinek nincs magasabb fonetikai képzettsége. És itt is fennáll a veszély, hogy minél pontosabb a kiejtés az idegen nyelv szempontjából, annál vitathatóbb, valóban beleillik-e a magyar beszédkörnyezetbe. Ugyancsak elvszerűen mellőztem szótáramból azt, ami úgyszólván minden lexikonban és kiejtési útmutatóban megtalálható: a magyartól eltérő hangsúly jelölését. Pedig nagyon is jól tudom, mennyire fontos a helyes hangsúly – az adott idegen nyelvben! Ám ha egy idegen név a mi nyelvi környezetünkbe kerül, ahol a nyomaték mindig az első szótagon van, ehhez a szabályhoz kell alkalmazkodnia. És nem magyaros kivagyiság miatt, hanem egyszerűen azért, mert magyar nyelven a hallgató számára a hangsúly jelzi, hogy új szó kezdődik! Ha valaki orosz módra hangsúlyozza Puskin ismert hősének nevét, a hallgató azt hiheti, hogy Lenszkij a párbajban a Nyegin kezétől esett el; Monteverdi nevét olaszosan hangsúlyozva olyan félreértésre is adhatunk okot, hogy itt Giuseppe Verdi névrokonáról, Monte Verdiről van szó. Mindez csak a nevek, szavak vagy néhány szóból álló kifejezések hangsúlyára érvényes. Más a helyzet, ha egy idegen nyelvű mondatot, idézetet, szállóigét illesztünk beszédünkbe, vagy egy idegen rövidítés feloldását mondjuk ki. Ilyen esetekben átlépünk a másik nyelv felségterületére, és itt már jogos és helyénvaló – bár nem feltétlenül kötelező – az adott nyelv hangsúlyozását érvényesíteni. Az ilyen példáknál könyvemben dőlt betű jelzi a hangsúlyos szótag magánhangzóját – már ha a hangsúly nem az első szótagra esik, ahogy nyelvünkben szokásos. * Még két apróság. Szótáramba számos idegen betűszót (rövidítést) is felvettem. Ezek mindegyike két helyen szerepel: egyszer magának a rövidítésnek, egyszer pedig a rövidítés feloldásának a betűrendes helyén, pl. ABS, illetve Anti-Block Braking System. A betűszó (eredeti) kiejtését csak akkor adom meg, ha az nálunk elterjedtnek számít, mint pl. BBC – [bíbíszí] vagy CGT – [szézsété], egyébként a betűket magyar hangértékükben mondjuk ki, a fenti példában tehát mint [abées] vagy [ábées]. Az orvosi nyelv latin szakkifejezései is szép számban szerepelnek a szótárban, remélhető örömére az orvostanhallgatóknak és az egészségügy dolgozóinak. Mármost ezek a terminusok gyakran nyolc-tíz szótagos vagy még hosszabb összetételeket alkotnak, a szem elfárad, amíg végighalad rajtuk. Az olvasó könnyebbségére, az áttekinthetőség kedvéért a túl hosszú szavakat a kiejtési részben kötőjelekkel két-három darabra bontottam az összetételi tagok szerint, pl. enterocholecystostomia – [entero-koleciszto-sztómia].
Úgy éreztem, ennyit szükséges elmondanom, hogy olvasóimban bizalmat ébresszek talán szokatlannak tetsző módszereim iránt.
Download 6.29 Mb. Do'stlaringiz bilan baham: 
|