Tanlangan asarlar

Ammo  bu  faqat  orzugina  ekanligini  bilardi  u.  Ni- 

mayam  qilardi  axir,  um rning  yarmi  orzu-xayol  bilan 

o 'ta d i,  shuning  uchun  ham,  ehtimol,  h ayot  shuncha- 

lik  lazzatli,  orzu  qilganlarining  hamma-hammasi  ham 

ro 'y o b g a  chiqavermaganligi  uchun  azizdir.  U  to g '  va  os- 

monga  tik ilib  tu rib ,  ham m a  odam larning  ham  bir  xilda 

baxtli  bo'lishi  qiyin,  deb  o'y lard i.  H a r  kim ning  o'z 

taqdiri-qism ati  bor.  Bir  t o g ‘da  bir  paytn in g   o'z ida  ham 

y oru g 'lik ,  ham  q o rong'ilik  bo'lganidek,  har  bir  taqdirn- 

ing  o'z  quvonchlari,  o'z  g ‘am-u  g'ussalari  bo'ladi.  Hayot 

shular  bilan  t la -t k is...  «U   juvon,  ehtim ol,  endi 

meni  kutm ay o tg an d ir  ham.  Agar  to g 'lard a g i  yangi  qorni 

k o 'r ib   eslagan  b lm asa...»

Kishi  kundan  kun  qarib  boraveradi-yu,  ko'ngil  esa 

qarishni 

xohlam aydi, 

ahyon-ahyonda 

bir  tipirchilab, 

mayliga  solmoqchi  bo'ladi.

T anaboy 

otni 

egarladi, 

q o 'y la r 

qo'rasini 

ochdi, 

o 'to v g a  q arab  xotiniga  qichqirdi:

-   Ja y d a r,  men  qo 'y larn i  haydab  ketyapm an,  sen  ish- 

laringni  qilib  b o 'lguningcha  q ay tib   kelaman.

Q o 'y -q o 'zilar  bir-birini  biqin-boshi  bilan  su rib-turtib 

tashqariga  otildi-da,  tepalik k a  q arab  to 'lq in d e k   o 'rla y  

boshladi. 

Q o 'shni  c h o 'p o n la r  ham  qo'ylarni 

haydab 

chiqa  boshlagandi.  Tog'  yonbag'ri,  pastliklar,  jarlik lard a 

u  уег-bu  yerda  q o 'y   suruvlari  yer-zaminning  azaliy 

to r tig 'i  o 't- o 'la n la rn i  terib  yeya  boshladi.  U la r  to g 'n in g

267

kuzgi  sarg'ish,  q o ‘n g ‘ir  rang,  tu rli-tu m a n   o ‘t - o ‘Ianlari 

ichida  t o ‘d a - to ‘da  b o 'lib   o 't l a b   yurishardi.

Hozircha  ishlar  joyida  edi.  Tanaboyga  yomon  o 't a r  

tegmadi  -   u lar  ikki  va  uch  m arta  qo'z ilagan  sov- 

liqlar  edi.  Yarim  ming  bosh,  yarim  ming  tashvish. 

Q o'zilagandan  keyin  esa  ular  yana  ikki  baravardan 

ziyodroq  ko'payadi.  Lekin  qo'z ilatishga,  ch o 'p o n la rn in g  

tashvishi  boshlaridan  oshib  yotadigan  k u n larn in g   bosh- 

lanishiga  hali  uzoq  edi.

Y ilqilarga  q araganda  qo'y larn i  boqish  ancha  tinch- 

roq, 

a lb atta, 

lekin  Tanaboy  ularga  darrov  ko'nika 

qolmadi.  O tla rn i  boqish  boshqacha  edi-da!  Ammo,  ay- 

tishlaricRa,  yilqichilik  o'z  ahamiyatini  y o 'q o tg a n   emish. 

M ashinalar  paydo  bo'lganm ish.  Demak,  o tla r  endi  foyda 

bermaydigan  b o 'lib   qolibdi-da.  Endi  muhimi  qo'y chilik, 

ju n ,  g o 'sh t,  teri.  G archand  Tanaboy  b unday  oqilona 

hisob-kitobda  haqiqat  borligini  tush u n sa  ham,  bu  unga 

q a ttiq   botardi.

Yaxshi  ayg'iri  b o 'lg an   uyurni  goh  pay tlard a  vaqtin- 

cha,  yarim   kunga  yoki  undan  ham  k o 'p g a   tashlab 

ketib,  o'z  ishlari  bilan  sh u g 'u lla n sa   bo 'lard i.  Q o 'yla rni 

esa  hech  qayoqqa  tash lab   ketib  bo'lm aydi.  Kunduzi 

bir  qadam  ham  jilm ay  ularning  ketidan  yurish,  tu n d a  

qorovullik  qilish  kerak.  C h o 'p o n d an   tashqari  o 'to v d a 

cho'liq 

bo'lishi 

kerak  edi, 

lekin  ch o 'liq  

berishma- 

yotgandi.  Shuning  uchun  n av b a t  almashmay,  tinimsiz 

ishlashga  t o 'g 'r i   kelardi.  J a y d a r   qorovul  hisoblanardi, 

kunduzi  fa q at  b a ’zi  vaq tlard ag in a  qizlari  bilan  q o'ylarga 

qaray  olardi,  tu n   yarmiga  q adar  m iltiq  k o 'ta r ib   q o 'ra 

atrofida  aylanib  yurardi,  keyin  T anaboyning  o'ziga  qo­

rovullik  qilishga  t o 'g 'r i   kelardi.  Endi  kolxozdagi  butun 

chorvachilikka  xo 'jay in   b o'lib  olgan  Ibrohim  esa  har  bir 

narsaga  bahona  to p a  olar  edi.

-   X o'sh,  men  qayerdan  olaman  cho 'liq n i,  Tanake?  -  

derdi  u  kuyungandek  bo'lib.  -   Aqlli  odamsiz-ku  o'zingiz. 

Yoshlarning 

hammasi 

o'qishda. 

O 'q im a y o tg a n la rg a  

qo 'y d a n   gap  ochsangiz  tep a  sochi  tik k a   bo 'lad i,  ular 

shaharga,  tem iryo'lga,  h a tto   allaqayoqlardagi  konlarga 

ham  ketib  qolishyapti.  Nima  qilishga  aqlim  yetmay 

qoldi.  Sizda  hammasi  b o 'lib   birgina  o 't a r   -   shunga  ham

268

oh-voh  qilasiz.  M en-chi?  B utun  chorvachilik  mening 

bo'y nim da.  Sudga  tusham an.  Bu  ishga  behuda  o 'tg a n  

ekanman,  behuda.  Siz  otaliq q a  olgan  Bektoyga  o'xshash 

kishilar  bilan  ishlab  b o'larm idi.  Sen,  deydi,  meni  radio, 

kino,  gazetalar  bilan  t a ’minla,  yangi  o ’to v   ber,  ta g 'in  

har  h afta d a  oldimga  magazin  kelib  tu rsin,  bo'lm asa 

boshim  oqqan  tom onga  ketam an-qolam an,  deydi.  Siz  u 

bilan  gaplashsangiz  bo 'lard i,  Tanake!..

Ibrohim  aldam ayotgandi.  U n ing  o'zi  ham  bu  man- 

sabga •  m inganidan  x u rs a n d   emasdi. 

Bektoy  haqidagi 

gapi  ham  t o 'g 'r i   edi.  Tanaboy  b a ’zan  bir  am allab  vaqt 

topib,  otaliq q a  olgan  komsomollar  oldiga  borib  turardi. 

Eshim  B o'latbekov  garchand  unchalik  epchil  bo'lm asa 

ham   k o'ngilchan,  yumshoq  tab iatli  yigit  edi.  Bektoy 

esa  chiroyli,  kelishgan  yigit-u,  am mo  uning  qora  qiyiq 

ko'zlaridan  g'a zab   o 't i   chaqnab  tu rard i.  U  Tanaboyni 

qovoq  uyib  k u tib   olardi.

-   Siz,  Tanake,  k o 'p   kuyib-pishavermang,  yaxshisi, 

o'z  bolalaringiz  oldida  o 'tirin g .  Sizsiz  ham  meni  tek- 

shiruvchilar  k o'p,  -   der  edi  u.

-   Senga  nima,  bir  narsa  yutqizyapsanmi  bunday?

-   Yutqazishga  yutqazm ayman-u,  lekin  sizga  o'x shagan- 

larni  yoqtirm aym an.  Sizlar,  zlaringizni  suvga  ham,  o 'tg a  

ham   urgansizlar.  Doim  haybarakallachilik:  «ura,  ura!» 

qilgansizlar.  O 'zingiz  bo'lsangiz  odamga  o 'x sh a b   hayot 

kechirmadingiz,  o 'z galarning  ham  odamdek  yashashiga 

yo'l  qo'ymadingiz.

-   Sen,  yigit,  hadd in g d an   oshaverma,  -   dedi  Tanaboy 

va  zo'r-bazoT  o'zini  tu tib ,  ijirg 'a n ib   gapirdi.  -   Q o 'lingni 

menga  bigiz  ham  qilma.  Sening  ishing  emas.  O'zimizni 

suvga,  o 't g a   urgan  bo'lsak,  biz  urganmiz.  Afsuslanmay- 

miz  ham  bundan.  Sizlarni  deb  qilganmiz  shuni.  S hun­

day  qilmaganimizda  edi,  k o'rardim   hozir  ahvoling  nima 

kechishini.  Kino  ko'rish,  gazeta  o'qish  bu  yoqda  tursin, 

o'z  ismingni  ham  bilmagan  bo'lard in g .  U ch  harfdangina 

iborat  «qul»  degan  noming  b o 'lardi  sening...

T anaboy  ham  Bektoyni  yoqtirmasdi.  Lekin  u  buni 

mana  shunday  to 'g 'r iso 'z lig i  uchun  dilidan  hu rm at  q ila r­

di.  B ektoyning  fe’l-atvori  aynab  borayotgandi.  Tanaboy 

bu  y igitning  t o 'g 'r i   y o 'ld a n   borm ayotganligini  k o 'rib

269

achinardi.  Keyinchalik,  ularning  y o 'lla ri  boshqa-boshqa 

b o i i b   ketib,  T anaboy  uni  shaharda  tasodifan  uchratib 

qolganida,  hech narsa  demadi, 

uning  gaplariga  quloq

ham  solmadi.

•  

•  

•

O 's h a   qishning  boshlari  edi...

Qish  o'z ining  oppoq 

qahrli tuyasida  yelib-yugurib

kelib,  c h o 'p o n la rn i  beg'amligi  uchun  jazolay  ketdi.

B utun  o k ta b r  oyi  quruq  kelgandi,  hammayoq  oltin 

tusga  kirgandi.  Noyabr  oyida  esa  birdaniga  qish  tushib 

qoldi.

Tanaboy  kechqurun  qo 'y larn i  haydab  kelib,  ularni 

q o 'rag a  qamadi. 

H am m a  narsa g o 'yo 

o'z  joyida  edi.

Ammo  yarim  kechasi  uni  xotini  u y g 'o tib   qoldi:

—  Turing,  Tanaboy,  men  ju d a   sovuqqa  q o tib   qoldim. 

Q o r  yog 'y a p ti.

U n ing  qo 'llari  muzdek  edi,  b u tu n   v u ju d id an   qor  hidi 

kelardi.  M iltiq  nam,  sovuq  edi.

Sutdek  oydin  kecha  edi.  Q o r  gu p illa b   yog'ardi. 

Q o 'y la r   q o 'r a la rd a   bezovtalanib  yotishardi,  qorga  ko'nik- 

m aganliklaridan  silkinishar,  kallalarini  chayqashar,  qor 

b o 'lsa  hamon  shig'ab  y o g'a rdi.  «Shoshmanglar,  hali  siz 

bilan  bizning  boshimizga  b undan  ham  b a tta rro q   kunlar 

keladi,  -   deb  o 'ylardi  T anaboy  po 'stin ig a  o 'ralib.  -   Erta, 

ju d a   erta  kelding,  sen  qish.  O q ib ati  nima  b o 'larkin, 

yaxshilikmi,  yomonlikmi?  Balki,  keyinchalik  yum shab 

qolarsan-a?  F aqat  q o 'y la r  qo'zilaguncha  o 'tib   ketsang 

b o'lgani.  Bor  iltimosimiz  shugina  xolos.  Hozircha  esa 

o'z  bilganingni  qilaver.  B unga  haqqing  bor,  hech  kim- 

dan  so'ram asang  ham  b o 'lad i...»

Qish,  odam lar  uh  to rtib ,  u  yoqdan-bu  yoqqa  yugur- 

gilab  qolsin,  deb  q o ro n g 'id a  indamay  o'z  ishini  qilar 

edi.

T o g 'la r  tu n d a   qorayib  b aha ybat  turish ard i. 

U lar 

qishni  pisand  qilishmasdi.  Bu  c h o 'p o n la r  suruvlari  bi­

lan  yelib  chopishaverishsin.  T o g 'la r  esa  q an d a y   turgan 

bo'lsa,  shunday  turaveradi.

Esdan  chiqm aydigan  o 'sh a   qish  boshlandi,  ammo 

uning  oqibati  nima  bo'lishini  hozircha  hech  kim  bilmas 

edi.

270

Q or  erimay  yotardi,  bir  necha  k u ndan  s o 'n g   u  yana 

gu p u lla b   yog'ib  berdi,  keyin  yana,  y ana  yog'di  va 

cho'p o n la rn i  kuzgi  manzillaridan  haydab  tushirdi.  Su- 

ruvlar  daydib,  tarqalishib,  d aralar,  ovloq  joylar,  kam 

qorli  yerlarga  berkina  boshladilar.  C h o 'p o n larg a  eski 

ta jrib a   ish  berdi.  U lar,  boshqa  odam lar  bu  yerda  qor- 

dan  b o 'la k   hech  narsa  y o 'q ,  deb  q o 'l  siltab  ketadigan 

jo y lard a n   suruvlarga  yem-xashak  izlab  to p ib   berishardi. 

S huning  uchun  ham  ularni  ch o 'p o n   deyishardi-da... 

B a ’zan  biron  boshliq  kelib  q arab  tu rard i-d a,  uni-buni 

surishtiradi,  bir  dunyo  narsani  v a ’d a   qiladi  va  darhol 

j o 'n a b   qoladi.  C h o 'p o n   b o 'lsa  y ana  ta n h o   qish  bilan 

yuzma-yuz  qoladi.

Kolxozdagilar  qo'zilatishni  qanday  o'tkazish  haqida 

nim a  o 'y layotganliklarini, 

hamma 

ishlar  qilinganmi, 

ham m a  narsa  jam g 'arilg a n m i,  shularni  bilish  uchun 

Tanaboy  k o 'p d a n   beri  kolxozga  bir  am allab  borib  kel- 

moqchi  bo'lardi.  Ammo  qayoqda  deysiz!  Bosh  qashishga 

ham  qo'l  tegmasdi.  J a y d a r  bir  kuni  in te rn a tg a   o ‘g ‘lining 

oldiga  borib  keldi,  lekin  u  yerda  uzoq  turm adi,  chunki 

usiz  ju d a   qiyin  bo'lishini  Ja y d a rn in g   o'zi  ham  bilardi. 

Tanaboy  qizlar  bilan  q o 'y la rn i  boqib  qolgandi.  Kichik 

qizini  oldiga  egarga  o'tq az ib ,  p o 'stin   bilan  o 'r a b   olardi, 

u  issiqda,  joni  tinch  edi,  k attasi  esa  sovuqqa  qotardi  -  

u  otasining  orqasida  o 'tira r d i.  H a tto   o'choqdagi  olov 

ham  o'zgacha  b o 'lib   g 'a rib o n a   yonardi.

Ertasiga  onalari  q ay tg an d a  nima  b o 'ldi  deng-a!  Bo­

lalar  onalarining  b o'yinlariga  tashlanishdi,  kuch  bilan 

ajra tib   olishga  t o 'g 'r i   keldi.  H a,  ota  -   ota-yu,  ona  -  

ona  ekan.  U n ing  o 'rn in i  hech  kim  bosolmas  ekan.

V a qt  shu  zaylda  o 'tib   borardi.  Havo  o'z garib  t u r a r ­

di  -   goh  qish  qahriga  olar,  goh  biroz  yumshardi,  ikki 

m arta  b o 'ron  ham  bo'ldi,  keyin  tinchib,  yerlar  eriy 

boshladi.  Tanaboyni  xuddi  mana  shu  narsa  tashvishlan- 

tirardi.  Q o 'y la rn in g   qo'z ilashlari  iliq  ku n larg a  t o 'g 'r i 

kelsa  yaxshi-ya,  agar  t o 'g 'r i   kelmasa-chi,  unda  nima 

b o 'la d i?

Bu  orada  q o 'y la r n in g   qorinlari  ham  ancha  o g'irlashib 

qoldi.  Bolasi  yirik  yoki  egizak  b o 'lg an   ayrim  sovliqlar- 

ning  qorinlari  osilib  ketdi.  Sovliq  q o 'y la r  ehtiyotkorlik

271

bilan  zo‘r-bazo‘r  qadam  tashlashar,  j u d a   ozib  ketish- 

gandi.  O rq a   suyaklari  t u r tib   chiqib  qolgandi.  Hayron 

b o 'ladigan  joyi  ham  y o ‘q  buning  -   bola  qorinda  o'sib, 

onasining  bor-yo‘g ‘ini  so'rib,  y e tilib - to iis h a r d i,  bu  yerda 

b o 'lsa  har  b itta   o 'tn i  qor  ostidan  tim irskilab  topish  ke­

rak.  C h o 'p o n   qo 'y larn i  e rta lab   va  kechqurun  qo'shim cha 

boqsa,  to q q a   yem -xashaklar  keltirsa  b o ‘lardi-yu,  lekin 

kolxoz  om borlarida  hech  narsa  topilmasdi.  U ru g 'lik la r 

va  aravaga  qo'shiladigan,  m iniladigan  o tla r  uchun  asrab 

q o 'yilgan  sulidan  b o 'la k   hech  narsa  y o 'q   edi.

T anaboy  har 

kuni 

e rta lab   q o 'y la rn i 

q o 'ra la rd a n  

haydab  chiqarayotganda,  sovliqlarga  razm  solar,  qorni, 

yelinini  paypaslab  k o 'r a r  edi.  U  o'z icha  chamalab,  agar 

hamma  balo-qazolardan  sog'-salomat  chiqarsa,  qo'z ilar 

b o 'yicha  m ajburiyatini  bajarishi,  ju n   b o'yicha  esa  bajara 

olmasligiga  ko'zi  yetardi.  C hunki  qish  ichida  q o 'y larn in g  

ju n i  yomon  o'sdi,  b a ’zilariniki  h a tto   siyraklashib  qoldi, 

to 'k ila   boshladi  -   ularni  y ana  ham  yaxshiroq  bo­

qish  kerak  edi.  T anaboyning  qosh-qovog'i  osilar  edi, 

g 'a zablana rdi,  ammo  hech  narsa  qila  olmasdi.  S hunda 

J o 'r a n in g   so'ziga  kirgani  uchun  o'zini  yomon  so'zlar 

bilan  koyirdi.  V a ’dani  k a tta   berdi.  M inbarga  chiqib 

gapirdi.  «M en  falonchi-pistonchi  ilg 'o r  odam,  partiy a  va 

V a ta n   oldida  so'z  beraman».  Loaqal  m ana  shu  keyingi 

so'zlarni  gapirm asa  ham  bo'lardi!  P artiy a  va  V ata n n in g  

bunga  nima  daxli  bor-a!  O d a td a g i  x o 'ja lik   ishi.  Y o'q, 

tartib -q o id a  shunday.  Nega  endi  o 'rn i  kelsa-kelmasa  har 

q adam da  mana  shu  so'zlarni  tiq ishtiraveram iz-a?..

Nima  ham  qilardi,  o'zi  aybdor.  O 'y la b   ko'r m agan. 

O 'z g a la rn in g   gapi  bilan  ish  qiladigan  b o 'lib   qolgan. 

U larga  nima,  aldab-suldab  q u tu lib   ketaverishadi,  lekin 

J o 'r a g a   qiyin.  Hech  omadi  kelm ayapti-da  uning.  Bir 

kun  so g ‘  bo'lsa,  ikki  kun  kasal.  U m r  bo'yi  u  yoqqa 

yuguradi, 

bu  yoqqa  yuguradi, 

unga  yalinadi, 

buni 

ko'n d ira d i,  lekin  nafi  qani?  E htiy o tk o r  b o 'lib   boryapti, 

so'zni  ta n la b   gapiradi.  Modomiki  kasal  ekansan,  dam 

olishga  chiqsang  ham  bo 'larm id i...

Qish  c h o 'p o n la rn i  goh  um idlantirib,  goh  tashvishlan- 

tirib   o'z  y o 'lid a   davom  etardi.  T anaboyning  otarid a  ikki 

sovliq  ju d a   nimjon  b o 'lib   qolgan  ekan.  Q u v v a td a n   ketib

272

halok  bo'lg an .  U n ing  otalig'idagi  yosh  c h o 'ponla rning 

ham  bir  nechtadan  q o 'ylari  o'Idi.  Busiz  bo'lm aydi  ham. 

Bir  qish  ichida  o 'n   sovliqni  yo'q o tish   bu  oddiy  hoi.  Eng 

muhimi  oldinda,  k o'klam   arafasida.

Birdan 

havo 

ilib, 

sovliqlarning  yelinlari 

darrov 

to 'lis h a   boshladi.  O riq la b   ketishgan,  qorinlarini  z o 'rg 'a  

k o 'ta r ib   yurishgan  b o 'lsa  ham,  yelinlari  kun  sayin  emas 

soat  sayin  qizishib,  shishib  borardi.  Nima  sababdanikin? 

Q a yoqdan 

bunchalik 

kuch-quvvat 

olishadi-ya! 

Kim- 

ningdir  bir  necha  sovliqlari  qo'zilab  qo'y ibdi,  degan 

ovoza  tarq a ld i.  D emak  qochirish  d avrida  e ’tiborsizlik, 

beparvolik  qilingan  ekan-da.  Bu  birinchi  ogohlantirish 

edi.  Bir-ikki  hafta dan  keyin  q o'zilar  pishgan  olmadek 

«yog'ilib»  ketadi.  U lg u ra   olsang  bas.  C ho 'p o n larn in g  

sermashaqqat,  qizg'in  ish  pallasi  shu n d a  boshlanadi. 

H a r  bir  qo'zi  uchun  cho 'p o n   titr a b   tu rad i  va  q o 'y lar 

ketidan  y u ra   boshlagan  kunini  la ’natlaydi,  agar  barra 

qo'z ichoqni  saqlab  qola  olsa,  agar  q o'zilar  oyoqqa  turib, 

qishga  q adar  dum lari  ko 'rin ib   qolsa,  quvonchi  cheksiz 

b o'lardi.

Koshki,  shunday  bo'lsa,  koshki  edi. 

Keyinchalik 

odam lardan  ko'zini  yashirib  yurmas  edi.

Q o'zilatish  davrida  kolxozdan  saqmonchilarni  -   ak- 

sariyati  qari  va  bolasiz  ayollarni  bir  am allab  yordamga 

yuborishdi.  Tanaboyning  suruviga  ham  ikki  saqmonchini 

jo 'n a tis h d i.  U la r  k o 'rp a -to 'sh a k la ri,  chodirlari,  qozon- 

tovoqlari  bilan  kelishdi.  H am m aning  ko'n g li  k o 'tarildi. 

S aqm onchilardan  kam  deganda  y etti  kishi  kerak  edi. 

Ibrohim,  suruvlar  Besh  tol  vodiysidagi  qo'zilatish  punk- 

tiga  ko'c hganida,  yana  saqm onchilar  yuborishni  v a ’da 

qilib,  hozircha  sh ularning  o'zi  kifoya,  degandi.

S uruvlar  g 'im irlab   qolishdi,  pastroqqa,  tog'  yon 

bag'irlariga, 

qo'zilatish 

bazalariga 

tusha 

boshlashdi. 

Tanaboy  o'zi  q o 'y la rn i  haydab  borguncha  ayollarning 

manzilga  yetib,  u  yerda  o'rn ash ib   olishlariga  yordam 

berishni  Eshim  B o'latbekovdan  iltimos  qildi.  Ayollarni 

bir  karvon  qilib  jo 'n a td i,  o'zi  esa  qo 'y larn i  t o ‘pladi-da, 

b o 'g 'o z  sovliqlar  qiynalmasin,  deya  ularni  o'z  yurishiga 

q arab  bam aylixotir  haydab  ketdi.  Keyinchalik  Beshtol 

vodiysiga  olib  boradigan  shu  y o 'ln i  ta g 'in   ikki  m arta

273

bosib  o'tish i,  otalig'idagi  ch o 'p o n la rg a  ko'm aklashishi 

kerak  edi.

Q o 'y la r   asta-sekin  o 't l a b   borishardi,  ularni  shoshirib 

bo'lm asdi.  H a tto   it  ham  zerikib  ketdi,  u  yoqdan-bu  y o q ­

qa  izg'ib  chopa  boshladi.

Quyosh  bota  boshlagandi,  am mo  hali  ta fti  bor  edi. 

Suluv  to g '  etaklariga  tushgan  sari  havo  isib  borardi. 

Kungay  jo y lard a  o 'tla r n i  o 'r a   boshlagan  edilar.

Y o 'ld a   biroz  t o 'x t a b   qolishdi  -   birinchi  sovliq  q o'zi­

lab  qo'ydi.  Buni  hech  kim  k utm agan  edi,  Tanaboy 

kuyib-pishib  yangi  tu g 'ilg a n   qo'zining  quloq  va  burun 

kovaklariga  pufladi.  Yalpi  qo'zilashning  boshlanishiga 

hali  bir  haftacha  v a q t  bor  edi.  Bu  to m d an   tushgan 

tarashadek  bo'ldi.

Y o 'ld a   boshqa  b a ’zi  sovliqlar  ham   q o'z ilab  qo'yishi 

mumkin.  U  qolgan  sovliqlarni  ham  k o'z dan  kechirdi  -  

yo 'q ,  unaqaga  o'x sham aydi.  X otirjam   bo 'ld i,  h a tto   kayfi 

cho  b o 'lib   ketdi.  U n ing  qizlari  birinchi  qo'zichoqni 

ko'rishsa,  rosa  quvonishadi.  T o 'n g 'ic h   doim  aziz  bo'ladi- 

da.  Q o'zichoq  ham  yaxshigina  edi.  Kipriklari  qora, 

tuyoqlari  qora,  o'zi  oppoq.  Suruvda  bir  nechta  ya­

rim  d ag 'a l  ju n li  q o 'y la r  bor  edi.  X uddi  ana  shular- 

dan  biri  qo'ziladi.  U larning  qo'zilari,  odatda,  mayin 

ju n li  q o 'y larn in g   deyarli  qip-yalang'och  tu g 'ila d ig a n  

qo'z ilariga  nisbatan  b a q u w a t ,   ju n li  bo'lishardi.

-   H a  mayli,  shoshilgan  ekansan,  ana,  yorug'  dunyo- 

ni  k o 'r ib   ol,  -   derdi  Tanaboy.  -   Bizga  ham   baxt 

keltir!  O 'z in g g a  o 'x sh a g an   q o 'zichoqlardan  shuncha  k o 'p  

ergashtirib  keltirginki,  qadam  bosishga  joy  qolmasin, 

sizlarning  ovozlaringizdan 

quloqlarim iz 

b itib 

ketsin, 

bironta  qo'zichoq  o'lm asin,  hammasi  tirik   qolsin,  -   deb 

u  qo'z ichoqni  boshi  uzra  k o 'ta rd i.  -   Q a rab   q o'y,  q o 'y lar 

homiysi,  mana  t o 'n g 'ic h   qo'zichoq,  bizga  m adad  ber!

Tevarak-atrofda  to g 'la r   tu rar, 

u lar  su k u t  saqla- 

shardi.

Tanaboy  qo'zichoqni  p o 'stini  ostiga  oldi  va  qo 'y larn i 

yana  haydab  ketdi.  O n a   sovliq  izma-iz  chopar,  bezovta- 

lanar,  m a ’ra r  edi.

-   Yur,  ketdik!  -   dedi  unga  Tanaboy.  -   U  shu  yer­

da,  hech  qayoqqa  ketmaydi.

274

P o 'stin   ostida  qo'zichoq  quridi,  isinib  oldi.

Tanaboy 

suruvni 

bazaga 

kechga 

yaqin 

yetkazib 

keldi.

Manzilga  hamma  yetib  olgan,  o 'to v d a n   t u tu n   o'rlardi. 

Chodir  oldida  saqm onchilar  ivirsib  yurishardi.  Demak, 

b ir  am allab  kelib  olishibdi.  Eshim  ko'rinm asdi.  Ha, 

rostdanam,  u  ertaga  o'zi  ko'chib  kelish  uchun  yuk 

tashuvchi  tuyani  olib  ketuvdi.  Hammasi  to 'g 'r i.

Lekin  T anaboyning  keyinchalik  k o'rgan  narsasi  uni 

bulutsiz  k u n d a  b o'lgan  mom aqaldiroqdek  larzaga  soldi. 

U  hamma  narsa  yaxshi  b o 'ladi  deb  o'y lagandi.  Ammo 

sovliqlar  qo'z ilaydigan  q o 'y x o n a n in g   qamish  tom i  chirib, 

o 'p irilib   tushganini,  devorlari  teshilib,  derazasiz,  eshik- 

siz  qolganini,  shamol  bu  biqinidan  kirib,  u  biqinidan 

chiqishini  xayoliga  ham   keltirm agandi.  Atrofda  qorlar 

deyarli  erib  ketgan,  q o 'y x o n a  ichida  esa  hamon  qor 

uyulib  y o tar  edi.

Q ach o n lard ir  harsang  toshlardan  qurilgan  q o 'r a   ham 

xaroba,  vayrona  holda  yotardi.  Tanaboy  shu  qadar 

xafa  b o 'lib  ketdiki,  qizlari  qo'z ichoqni  k o 'rib   xursa n d  

b o 'lganlari  ham  k o 'n g lig a  sig'm adi.  Q o'z ichoqni  u lar­

ning  q o 'liga  berdi-da,  tevarak-atrofni  ko'zdan  kechir- 

gani  ketdi.  Q ayerga  qadam  qo'ym asin  -   ham m a  yerda 

to q a t  qilib  bo'lm as  d a ra ja d a   xo'jasizlik  edi.  U rush 

boshlanganidan  beri  bu  y erda  barcha  narsa  o 'z   holiga 

tash lab   qo'y ilgan,  sovliqlarni  qo'z ilatishni  bir  amallab 

eplashtirib,  keyin  hammasini  y o m g 'ir  va  shamolga  ta sh ­

lab  ketaverishgan  bo'lishsa  kerak.  Saroy  tomi  ustida 

bir  tom onga  qiyshayib  chirigan  xashak  g 'a ram i  turardi, 

somon  uyumlari  sochilib  yotardi.  Agar  burchakdagi  ya- 

rimlab  qolgan  ikki  qop  arpa  uni-yu  bir  yashik  tuzni 

hisobga  olm aganda,  butu n   suruvdagi  qo'zichoqlar  ham da