Címnegyed kiejtési szóTÁr a magyar nyelv kézikönyvei XI. Sorozatszerkesztő: k iss g ábor
Download 6.29 Mb. Pdf ko'rish
|
|
AFRIKAANS A Dél-afrikai Köztársaság hivatalos nyelve az angol mellett, tkp.’afrikai’ [afrikánsz], a dél-afrikai holland telepesek („búrok”) helyi nyelvhasználatában alakult ki a nyelvtani formák nagyfokú egyszerűsödése útján; a 19. század végétől tekinthető új, önálló nyelvnek. Helyesírása lényegében a holland irodalmi nyelv szabályait követi.
ALBÁN
Az indoeurópai nyelvcsalád ma már kihalt balkáni ágának egyetlen fennmaradt nyelve. Latin betűs írását 1908-ban vezették be. Névanyagából aránylag kevés számít közismertnek, bár az elmúlt egy-két évtized politikai eseményei némiképp ráirányították az albán népre a közfigyelmet. Hangzásvilága viszonylag közel áll a miénkhez, helyesírása következetes.
cs Çajupi [csajupi] dh mint angol then d Dhërmi [dermi] ë (majdnem néma)
Tiranë [tiran] gj gy Gjata [gyata] nj ny Guranjaku [guranyaku] q ty Sqiroi [sztyiroji] 699
rr r Krrabë [krab] s sz Siliqi [szilityi] sh s Berisha [berisa] x dz Xoxa [dzodza] xh dzs Rexhep [redzsep] y ü Kyçku [kücsku] zh zs Librazhd [librazsd]
Jellemző betűk és betűkapcsolatok: ç, ë, q (tehát nem qu!), ill. dh, sh, xh, zh.
Nincs még egy nyelv, amelynek a beszédhangjaival annyi gondja lenne a magyar ajkúaknak, mint az angol esetében! Elsőként persze a tanuláskor, de akkor is, amikor a megfelelő hanghelyettesítést keressük a köznyelvi kiejtés számára. Ennek tulajdonítható, hogy egyetlen más nyelvet sem övez annyi régi és új kiejtési babona minálunk, mint az angolt.
A mássalhangzók közül aránylag kevéssel van probléma, de azok aztán ugyancsak nehezen megoldható problémák. Olvasóim aligha találják ki, melyik névnek a kiejtését látta jónak egy kézikönyv ilyen formában javasolni: [pősz]. Hát az ausztráliai Perth városáét! Ez a példa egyszerre két makacs tévedésre is rávilágít. Az első tévedés az, hogy a th zöngétlen hangját, amely pl. a thank, three, bath szavakban szerepel, a legjobb magyarul sz-nek ejteni. Pedig ez az alma messze esett a fájától. Az angol nyelvnek több dialektusa is van, ahol ez a beszédhang t-nek vagy hehezetes t-nek hangzik, de olyan, ahol sz-nek, aligha van egy is. Ezért jobb magyarul t vagy kissé hehezett
írásban már jól ismert szóképpel. Mert ezt a felismerést sodorja veszélybe a [pősz], vagy ha például Thackeray író nevét [szekeré] formában hallja valaki. A szóban forgó hangot szótáramban mindig th-val (dőlt betűkkel) jelölöm. Aki mégis az sz ejtését találja jobbnak ilyen esetben, ám ejtse úgy, a megszokás mindenképp őt igazolja. A második félreértés itt az a vélekedés, hogy az r az angolban mássalhangzó előtt és szó végén néma. Pedig ez így nem pontos. Az r a brit angolban valóban nem perdül ilyenkor, de a nyelv megközelíti a kiejtés helyzetét, és ez hallható a beszédben is. (Ráadásul a szó végén mindig hangzik az r, ha a rá következő szó magánhangzóval indul.) Arról nem is szólva, hogy az amerikai angol igencsak vígan ropogtatja ugyanazokat az r-eket! Vagyis egy érvényes és igen fontos angol nyelvváltozatra hivatkozhatunk, ha magyaros r-t mondunk, s nem csekély többlet, hogy a hallgató is jobban felismeri a kiejtett nevet. Az említett Perth tehát ejthető úgy, ahogy írva van, vagy angolosabban [pörth] alakban. Az angol th egyébként jelölhet egy zöngés hangot is, amely a that, with, mother szavakban hallható. Ennek ejtését régebben [dz] formában ajánlották, ma pedig többnyire összekeverik a zöngétlen alakkal, és könnyeden [sz]-t kínálnak helyette is. Pedig a kérdéses hang az előbbitől igencsak különbözik, viszont nem áll nagyon messze a magyar d-től. Épp
700
ezért a legjobb akként ejteni, Galsworthy angol író nevét például [golzvördi] alakban (nem pedig [gelszvőszi]-nek, ahogy világirodalmi lexikonjaink javallják). Furcsa továbbá a l viselkedése az -alk betűcsoportban, főleg a stalk, talk, walk igék esetében: többnyire nem hangzik: [sztók, tók, vók]. Én határozottan állítom, hogy nevek ejtésében ezt a hangfogyatkozást nem kötelező magyarul megjelenítenünk, és például
csak azért is, mert Falkland angolul bizony [folklend] gyanánt hangzik, és a balk is elfogadható [bolk] alakban! Muszáj hát nekünk az angolnál angolabbnak lennünk? Viták tárgya régtől a w: ez az angolban félhangzós u, amely belesimul a következő magánhangzóba. Nos, ha u, hát legyen u, tartották régen, és Wilsont így akarták ejtetni: [uilzon]. Csakhogy a szó így két szótagosról három szótagosra duzzad, ami alapos mellé- fogás. Sokkal jobb a két szótagot megtartani, és a nyelvünkben nem létező félhangzót a hozzá eléggé hasonló v-vel helyettesíteni: [vilzon] – ma egyébként már többnyire így is javasolják.
A magánhangzók terepén is akad néhány csapda. Az egyszerű, egyelemű magánhangzók közül a but, cup, sun jellegzetes hangja ismeretlen a mi nyelvünkben; régebben ö-nek érezték, ezért honosodott meg a löncs, piköp, rös és néhány hasonló szóalak; ma általánosan a használatos helyette, tehár Hunt, Hull [hant, hal]. A zárt e (set, breast, pen) és a nyílt e (bat, bag, sad) között a magyarban csak egyes nyelvjárások tesznek különbséget, így mindkettő helyén egyszerű e hangot ejtsünk. Az a- féle hangok köre az art, past, branch nyílt hosszú hangjára korlátozódik, ezt gondtalanul ejthetjük á-nak. Az i-félékből kettő van: nyílt rövid, mint hit, big, chick, és zárt hosszú, mint see, heat, mien; a magyarban egyszerűen i, illetve í formában adhatók vissza. Eléggé hasonló a helyzet az o-féle hangokkal, ahol nyílt rövid van, mint hot, lock, stop, és zárt hosszú, mint sauce, saw, talk, magyarul o, illetve ó állhat helyettük, valamint az u-félékkel, amiből van nyílt rövid, mint put, book, full, és zárt hosszú, mint soon, rule, deuce, a kiejtésben u, illetve ú felel meg nekik. A fenti állítások azonban így csak a hangsúlyos szótagokra érvényesek, a hangsúlytalan szótagokban a leggyakrabban egy semleges vagy „sorvadt” magánhangzó jelentkezik legtöbbjük helyett. Nálunk általános szokás, hogy ezt a hangot ö-vel helyettesítik: [szkárbörö] (Scarborough), [ricsöd] (Richard), [csesztör] (Chester) és hasonlók. Pedig ez az angol hang semelyik magyar magánhangzóval nem azonos, így tehát az ö-vel sem, ezért állítom, hogy még mindig a legjobb megoldás azt a hangot használni helyette, amelyiknek a sorvadásából létrejött, hogy a hallgató jobban ráismerjen az írott alakra, tehát: [szkárboró, ricsárd, cseszter] stb.
A kettőshangzók (diftongusok) között vannak egyszerűbb esetek. Amit a line, fly, bright szavakban ejtünk, az jó magyarul ájnak, amit a late, may, break szavakban, az pedig éj formán, míg a boy, loin, foil hangja helyett megteszi az oj. Még könnyebb eset a how, owl,
Az első gond a stone, low, moan szavak kettőshangzójával akad, amely a sorvadó hangból megy át u-ba. Ezt akár öu, akár ou formában mondanánk, egy szótaggal megnyújtanánk a szót, amit jobb elkerülni. Ennél a kettőshangnál az ó a megoldás – habár kétségtelenül kényszermegoldás, mert ugyanezzel adjuk vissza a raw, saw, talk egyszerű magánhangzóját is. Még bajosabb az air, fair, stare, valamint a here, steer, bier, végezetül a sure, cure, brewer szavak háromféle diftongusának visszaadása. Mindezekben az e, i, illetve u hajlik át a sorvadó hangba. Mivel ezek szinte kizárólag az r hang előtt képződnek, magyarban az -er, 701
ír, illetve -úr hangkapcsolattal lehet helyettesíteni őket. Ez a bevezetés azért is nyúlt ily hosszúra, mert nálunk az angol a legtöbbek által ismert, sokak esetében az egyetlen ismert idegen nyelv, ráadásul, mint a fentebbiekből kiviláglik, hangrendszerében talán a miénktől a leginkább eltérő nyelv, ezért rajta lehet a legjobban példázni a hanghelyettesítés problematikáját. Az alábbi lista is szokatlanul hosszú és bonyolult lesz, ráadásul szem előtt kell tartanunk, hogy az angol kiejtésben ritka az olyan szabály, amely alól ne volna akár több kivétel is. Az angol nyelv helyesírása ugyanis a legmesszebb áll a következetességtől, makacsul őrzi a korábbi évszázadok kaotikus írásmódjának a legkülönfélébb változatait. Nem véletlen, hogy az anyanyelvűeknek készült angol szótárak is gondosan megadják minden szónak és névnek a helyes kiejtését.
hgs 1
e Black [blek]
hgs nyílt szótagban éj Bates [béjtsz]
hgst
2 szótagban néha i Margate [márgit]
á Hardy [hárdi]
Aldridge, Allbright, Allcott [óldridzs ólbrájt ólkot]
Braine, said [bréjn szed] au, aw
ó Austin, Rawlings [ósztin rólingz] ay éj Gray [gréj] c e, i, y előtt
Cecily [szeszili]
3 előtt
s Ocean, Patricia [ósn petrisa] egyébként
Catesby [kéjtszbi] ch
cs Churchill [csörcsil] dg mshg
4 előtt
dzs Bridgwater, Dodgson [bridzsvóter dodzsszon] e hgs zárt szótagban e Benny [beni]
hgs nyílt szótagban í, e Bede, Megan [bíd, megen]
hgst szótagban i Ernest [örniszt] ea í, e, éj Heany, Headlam, Breakspear
[híni hedlem bréjkszpír] ee í Lee [lí] ei í, áj Sheila, Eileen [síla ájlín] er mshg előtt többnyire ör Bertie [börti] eu, ew
ú, jú Reuben, Tewksbury [rúbin tjúkszböri] ey áj, éj, í Eyton, Greylock, Seymour [ájton, gréjlok, szímór]
szó végén i Hartley [hártli] g e, i előtt gyakran dzs George, Ginger [dzsordzs dzsindzser]
ritkábban g Gerschwin, Gilbert [görsvin gilbert]
egyébként g Gregory [gregori] gh mshg előtt, szó végén néma Brighton, Leigh [brájton lí] két mgh között
Gallagher [geleher] gu e, i előtt
Guernsey, Guinness [görnzi ginisz]
1 Hangsúlyos. 2 Hangsúlytalan. 3 Magánhangzó. 4 Mássalhangzó. 702
i hgs nyílt szótagban áj, i Miles, Miniver [májlz miniver] ie í, i Fielding, Abercrombie [fílding ebörkrambi] ir mshg előtt
Birmingham [börmingem] j
dzs Jimmy, Julian [dzsimi dzsúljen] kn szó elején
Knightbridge [nájtbridzs] o zárt szótagban
Foster, Peacock [foszter píkok]
hgs nyílt szótagban ó Loman, Toby [lómen tóbi] oa ó Roanoke [rónók] oe ó Roehampton, Roscoe [róhempton roszkó]
latin eredetű nevekben í Phoebe, Phoenix [fíbi fíniksz] oo
u, ú, ó Cook, Doomsday, Roosevelt [kuk, dúmzdéj rózevelt] ou a, au, ó, ú Doubleday, Mountjoy, Blougram, Ouseley
[dabldéj, mauntdzsoj, blógrem, úzli] ow
au, ó Downing, Mowbray [dauning móbréj] ph f Phoenix [fíniksz] qu kv Queensland [kvínzlend] r mshg előtt és szó végén r (lásd fenn, bevezető) s
sz, z Salisbury [szólzböri] i + mgh előtt
Russia, Asia [rasa éjzsa]
s Shylock, Ashley [sájlok esli] t i + mgh előtt
Gratian [gréjsn]
(lásd fenn, bevezető) u zárt szótagban
Blunt [blant]
hgs nyílt szótagban ú, jú Hume [hjúme]
Bulwer, Bush [bulver bus]
Turner [törner] w v Waverley [véjvörli]
mgh előtt, szó végén (lásd aw, ew, ow) wh
v Whigham [vigem] y
Yeats, Royce [jéjtsz rojsz]
Az angol nyelv általános ismertsége hozza magával azt a veszélyt, hogy akik kizárólag vagy legfőképp ebben a nyelvben otthonosak, ennek a kiejtési szabályai alapján mondanak ki más nyelvekből való neveket is. A kiejtési útmutató elején már említettem a francia Eugène Scribe esetét, de más franciák is kerültek bajba Ernest keresztnevük miatt, amelyet többnyire [örniszt] formában ejtenek [erneszt] helyett, míg a német Humperdinck [hampördink], a spanyol Fierabras pedig [fájröbresz] alakra torzul, helyesen [humper- dink], illetve [fjerabrasz].
Gyakori betűkapcsolatok: aw, ew, ow, ch, gh, sh, th, wh. Jellemző még a w és v párhuzamos használata.
AZERI
Azerbajdzsán hivatalos nyelve; amikor a Szovjetunió felbomlása folytán önálló állam 703
lett, az addigi cirill írást latin betűsre cserélte. Lényegében a közeli rokon nyelv, a török betűkészletét vette át, de további betűket adott hozzá, néhányat pedig kissé eltérő hangértékkel használ.
e Kängärli [kengerli] c
dzs Gäncä [gendzse] ç
cs Bolçali [bolcsali] ğ mshg előtt
néma
Ağcabädi [ádzsabedi] másutt
Asaghi [aszaghi] ı.
i Ucarlı [udzsarli] q szó elején
Quşcu [kusdzsu]
másutt g Beyleqan [bejlegan] s
sz Salyan [szaljan] ş
s Saruşen [szarusen] x
h Xanlıq [hanlig] y
j Yaşma [jasma] Ismertetőjegyek
A sokban hasonló írású töröktől az ä, q és x betűk jelenléte különbözteti meg az azeri szöveget.
CSEH
A nyugati szláv nyelvek csoportjába tartozik, legközelebbi rokona a szlovák, amellyel a helyesírás több közös vonása is összekapcsolja, távolabbi rokona a lengyel, de ennek írásmódja igencsak eltérő. A cseh nyelv hangrendszere igen közel áll a miénkhez. Egyetlen cseh hang okoz gondot kiejtésben is, átírásban is, mégpedig az ř betűvel jelölt hang. Ebben egy alig perdülő r olvad össze a rákövetkező zs-vel. Jobb híján ezt mi rzs formában írjuk át: Dvořák [dvorzsák], habár az egyetlen mássalhangzóból így kettő lesz. A cseh hangzásvilága egy fontos vonásban üt el a miénktől: felettébb kedveli a mássalhangzók torlódását. Mi több, két ún. folyékony mássalhangzót (l, r) egyenest magánhangzóként kezel, azaz szótagot alkot velük: Plzeň, Vrchlický [plzeny vrhlickí]. Ezek a vonások a szlovákra is jellemzők. A magánhangók ékezése, akárcsak a magyarban, a hosszúságot jelöli.
cs Čapek [csapek] ch h Chelčický [helcsickí] ď, Ď gy ďábel [gyábel] Download 6.29 Mb. Do'stlaringiz bilan baham: 
|