Címnegyed kiejtési szóTÁr a magyar nyelv kézikönyvei XI. Sorozatszerkesztő: k iss g ábor

ou 

 

 

 

u 

Omirou, Sounio [omiru szunio] 

s 

 

 

 

sz 

Skiros [szkirosz] 

y 

 

 

 

i 

Rethymno [rethimnó] 

 

 

HOLLAND 

 

A német közeli rokona, a történelmi Németalföldön beszélt ún. alnémet nyelvjárásokból 

fejlődött önálló nyelvvé a 12. század után. Lényegében azonos vele a Belgiumban beszélt 

flamand nyelv, és belőle fejlődött önálló nyelvvé a dél-afrikai afrikaans. 

Hangzását  némiképp  keménnyé  teszi  az  erőteljes  h  hangok  sokasága, 

magánhangzórendszere  viszont  elég  gazdag  és  változatos.  A  zárt  szótagban  álló 

magánhangzó  rövid,  ha  mégsem,  azt  a  betű  kettőzése  jelzi.  A  hangsúlyos  nyílt  szótag 

magánhangzója mindig hosszú (a hangsúly leginkább az első szótagon van). 

 

aa, ae 

 

 

 

á 

Daalberg, Aerts [dálberh ártsz] 

c  

e, i előtt   

 

sz 

Centraalstation, Citadel [szentrálsztaszjon szitadel] 

 

egyébként  

 

k 

Coster [koszter] 

ee 

 

 

 

é 

Geertgen [hérthen] 

eew 

 

 

 

éüv 

Leeuwenhoek [léüvenhuk] 

eu 

 

 

 

ö, ő 

Termeuzen [termőzen] 

g 

 

 

 

h 

Diegem [díhem] 

ie 

 

 

 

í 

Schiedam [szhídam] 

ieuw 

 

 

 

iű 

Nieuwpoort [niűpórt] 

ij 

 

 

 

ej 

Ijssel [ejszel] 

oe 

 

 

 

u 

Roelants [rúlantsz] 

oo 

 

 

 

ó 

Noordzij [nórdzej] 

ou 

 

 

 

au 

Oudshoorn [audszhórn] 

s 

 

 

 

sz 

Amstel [amsztel] 

sch 

 

 

 

szh 

Scheveningen [szhéfeningen] 

 

szó végén 

 

sz 

Bosch [bosz] 

u 

 

 

 

ü 

Turnhout [türnhaut] 

ui, uy 

 

 

 

öj 

Huizinga, Huygens [höjzinga höjhensz] 

v 

 

 

 

f 

van der Velde [fander felde] 

w 

 

 

 

v 

Woestijne [vusztejne] 

y 

 

 

 

ej 

Rysselberghe [rejszelberhe] 

 

A holland kiejtés szabályait kevesen ismerik, és a neveket általában németesen mondják 

ki:  Bosch  mint  [bos]  (helyesen  [bosz]);  Breughel  vagy  Bruegel  mint  [brajgel]  (helyesen 

[bröhel]);  Schiphol  mint  [sifol]  (helyesen  [szhiphol]),  máskor  meg  francia  módra:  Gouda 

mint [guda] (helyesen [hauda] vagy Boutsen mint [butszen] (helyesen [bautszen]). 

 

Ismertetőjegyek 

 

710 

 

Első  rátekintésre  a  holland  nevek  a  némethez  hasonlítanak  a  leginkább,  de  attól jól  meg-

különböztethető  a  kettőzött  magánhangók  (aa,  ee,  oo,  uu),  valamint  az  oe,  ij,  uy 

betűkapcsolatok  révén;  személyneveknél  a  családnév  előtt  álló  van,  van  den,  van  der 

elemek árulkodnak a hollandról. 

 

 

HORVÁT 

 

A szláv nyelvcsalád déli ágának tagja, a szerbbel lényegében azonos – csak a cirill helyett 

latin betűs írás meg néhány apró kiejtési különbség választja el tőle –, és egészen közel áll a 

szlovénhez is. 

A legtöbb szláv nyelvhez hasonlóan a horvát – s vele a szerb – hangkészlete közel áll a 

miénkhez. Egyetlen kiejtési, vagy inkább hanghelyettesítési gond van vele, a személynevek 

igen gyakori -ić végződésében. Ennek mássalhangzója a cs és ty között álló hang (van ilyen 

a lengyelben, sőt a messzebb eső norvégban és svédben is). Újabban nálunk divat lett a ty-

vel való helyettesítés: Sztevanovity, Vujity Trvrtko stb. A ć-nek azonban, a hangzást tekint-

ve,  éppolyan  jól  (vagy  még  kissé  jobban)  megfelel  a  cs,  ráadásul  ezt  támogatja  a  sok 

évszázados hagyomány: Mestrovics, Jellasics, Knézich, Andrics, Vitkovics, Vujicsics, nem 

beszélve  a  már  rég  magyar  vezetéknévvé  vált  Markovits,  Petrovics,  Simonits  és  hasonló 

nevek sokaságáról. 

Megjegyzendő  továbbá,  hogy  Szerbiában  is  terjedőben  van  a  cirill  mellett  a  latin  betűs 

írásváltozat használata, ez a változat pedig a horvát helyesírást követi. 

 

č 

 

 

 

cs 

Čudina [csudina] 

ć  

 

 

 

cs 

Jelačić [jelacsics] 

đ, Đ 

 

 

 

gy 

Đurđevac [gyurgyevac] 

nj 

 

 

 

ny 

Franjo [franyó] 

s 

 

 

 

sz 

Sisak [sziszak] 

š  

 

 

 

s 

Šibenik [sibenik] 

ž  

 

 

 

zs 

Žeželj [zsezselj] 

 

Ismertetőjegyek 

 

A  horvát,  illetve  latin  betűs  szerb  íráskép  első  szembetűnő  vonása  a  mekcsennel  ellátott 

mássalhangzók,  č,  š,  ž  használata.  Ezek  egyébként  a  cseh  és  szlovák  nyelvben  is 

megtalálhatók, ám azokat a ň, ď, ť betűk és a magánhangzók ékezetei azonnal elárulják, míg 

a  đ,  Đ  betű,  illetve  személyneveknél  a  gyakori  -ić  csalhatatlan  jele  a  horvát,  illetve  szerb 

eredetnek. 

 

 

INDONÉZ 

 

A sokezer szigeten elterülő állam 1949-ben lett holland gyarmatból független ország. Az 

indonéz nyelv a malájon alapul; latin betűs írása 1949 óta használatos. 

 

ch 

 

 

 

kh 

Chairi [khajri] 

 

711 

h  

mshg előtt 

 

k 

Alisjahbana [alisakbana] 

j 

 

 

 

dzs  

Jakarta [dzsakarta] 

ng 

 

 

 

nn 

Tatengkeng [tatennkenn] 

oe 

 

 

 

u 

Soeroto [szuroto] 

s 

 

 

 

sz  

Suharto [szuhartó] 

si 

mgh előtt, szóvégen 

s 

Pematangsiantar [pematannsantar] 

sj 

 

 

 

s 

Alisjahbana [alisakbana] 

w 

 

 

 

v 

Wispi [viszpi] 

y 

 

 

 

j 

Yamin [jamin] 

 

 

ÍR 

 

Szótárunkban  néhány  földrajzi  név  után  olvashatjuk  nyelvi  megjelölésként:  ír.  A  kelta 

nyelvcsaládnak hajdan legjelentősebb nyelve ma is kiemelkedik társai közül abban, hogy egy 

önálló állam (az Ír Köztársaság) hivatalos nyelve (az angol mellett), a szomorú igazság viszont 

az, hogy az ír lakosságnak csak mintegy tizede érti, és annál is kevesebbnek az anyanyelve. 

Az  ír  helyesírás  igen  ősi  állapotot  őrzött  meg,  az  ír  nevek  tele  vannak  olyan  betűkkel, 

amelyeknek már semmi köze a mai kiejtéshez:  Laoighis [lís], Colquhoun [kohún], Baile 

Átha  Cliath  [bla  e  klie]  stb.  E  kaotikus  szabályokat  bajos  volna  ismertetni,  és  mivel  ír 

nevek  amúgy  is  ritkán  kerülnek  szemünk  elé  (az  ír  embereknek  pl.  már  évszázadok  óta 

angol nevük van), a más nyelveknél szokásos eligazítást itt mellőzzük. 

 

 

IZLANDI 

 

A  skandináv  nyelvcsoportnak  a  kontinentális  nyelvektől  (dán,  norvég,  svéd)  elkülönült 

tagja. Izlandot Norvégiából érkezett telepesek népesítették be a 8. században, és a magukkal 

hozott  ónorvég  nyelvet  –  lényegében  az  óészaki  vagy  óskandináv  nyelvet  –  majdnem 

érintetlenül őrizték meg napjainkig. Ez elsősorban az írott nyelvre vonatkozik, a kiejtésben 

sok különös sajátság fejlődött ki. 

 

á 

 

 

 

au 

Kormákr [kormaukr] 

ch 

 

 

 

h 

Jochumsson [johümszon] 

é 

 

 

 

je 

Pétursson [pjetürszon] 

f 

 

 

 

v 

Stefán [sztevaun] 

g 

 

 

 

j 

Ögmundarsson [öjmündarszon] 

gí 

 

 

 

gji 

Gísli [gjiszli] 

gu 

 

 

 

gvü 

Guðmundsson [gvüdmündszon] 

h  

j, v előtt   

 

néma 

Hjálmar, Hvolsvöllur [jaulmar volszvödlür] 

ll 

 

 

 

tl, dl 

Jökull, Hallgrímur [jökütl hadlgrimszon] 

nn 

 

 

 

dn 

Steinn [szdejdn] 

ó 

 

 

 

ou 

Jónasz [jounasz] 

rs 

 

 

 

sz 

Thorsteinn [thoszdejdn] 

st 

 

 

 

szd 

Steinn [szdejdn] 

th, þ  

 

 

 

th 

Thórarinn [thóuraridn] 

ð 

 

 

 

d 

Thórðarszon [thourdarszon] 

 

712 

u 

 

 

 

ü 

Jökull [jökütl] 

ú 

 

 

 

u 

Sigfús [szikfusz] 

y 

 

 

 

i 

Brynjulf [brinjulv] 

 

mshg előtt 

 

j 

Reykjavík [rejkjavik] 

Ismertetőjegyek 

 

A többi skandináv nyelvtől elsősorban a rúnaírásból átmentett két betű, a  ð és þ (az angol 

that,  ill.  three  első  hangja)  jelenléte  különbözteti  meg,  továbbá  személyneveknél  a  -sson 

(svédben inkább -son, dánban -sen), illetve női nevekben a -dottir végződés gyakorisága. A 

þ általában th átírásban található a nemzetközi használatban. 

 

 

JAPÁN 

 

Az  újgöröghöz  hasonlóan  a  japánt  is  elintézhetnénk  azzal,  hogy  nem  latin  betűkkel  író 

nyelv,  tehát  eleve  hangzás  szerinti  átírásban  kell  közölni  minden  japán  nevet.  Csakhogy, 

szintén az újgöröghöz hasonlóan, a japánnak is létezik egy nemzetközi latin betűs átírása, 

amely  az  angol  kiejtésre  alapoz,  a  sajtó  és  sok  lexikon  pedig,  az  akadémia  szabályainak 

fittyet  hányva,  ezt  a  rendszert  használja.  Itt  vannak  továbbá  a  széltében  ismert  japán 

márkanevek, a Mitsubishi, Daihatsu, Sanyo, Chinon és hasonlók, ezek így szerepelnek az 

autókon  és  különféle  műszaki  cikkeken.  Szükséges  tehát  itt  is  az  eligazítás,  hogy  pl.  ne 

ejtsen senki jó magyaros Sanyót a [szanjó] helyett. 

 

ch 

 

 

 

cs 

Chicamatsu [csikamacu] 

j 

 

 

 

dzs 

Fujimori [fudzsimori] 

sh 

 

 

 

s 

Hiroshima [hirosima] 

ts 

 

 

 

c 

Daihatsu [dajhacu] 

y 

 

 

 

j 

Yamamoto [jamamotó] 

 

 

KATALÁN 

 

Az újlatin nyelvek ibériai ágába tartozik, a spanyol és a portugál a legközelebbi rokonai. 

Ma Spanyolország északkeleti tartományaiban és a Baleári-szigeteken kb. 7  millió ember 

anyanyelve,  itt  a  spanyol  mellett  a  második  hivatalos  nyelv.  Hangkészlete  is  rokon  a 

spanyoléval, de írásmódja sajátos, igen archaikus. 

 

c 

e, i előtt   

 

sz 

Cirlot [szirlot] 

ch 

 

 

 

k 

March [mark] 

è  

 

 

 

e 

Pagès [pazsesz] 

g 

e, i előtt   

 

zs 

Gimferrer [zsimferrer] 

gu 

e, i előtt   

 

g 

Balaguer [balager] 

gü 

 

 

 

gv 

Güell [gvelj] 

ig 

szó végén 

 

cs 

Puig [pucs] 

h 

 

 

 

néma 

Rahola [raola] 

ix 

 

 

 

s 

Aixemús [asemusz] 

j 

 

 

 

zs 

Pujol [puzsol] 

 

713 

ld, lt 

 

 

 

l 

Soldevila [szolevila] 

ll 

 

 

 

lj 

Lloret [ljoret] 

l·l 

 

 

 

ll 

il·legal 

mp 

 

 

 

m 

Llompart [ljomart] 

ñ, ny 

 

 

 

ny 

Pinyol [pinyol] 

qu 

e, i előtt   

 

k 

Mesquida [meszkida] 

s 

 

 

 

sz 

Pagès [pazsesz] 

tg, tj 

 

 

 

dzs 

Metge [medzse] 

x 

nem szó végén 

 

s 

Xirinacs [sirinaksz] 

y 

mshg előtt 

 

j 

Vayreda [vajreda] 

 

szó elején 

 

i 

Yxart [isart] 

 

Ismertetőjegyek 

 

A  katalán  írásmódja  a  spanyoléra  emlékeztet,  közös  bennük  a  sok  ll  kettősbetű;  viszont 

feltétlenül katalánra vall a gyakori -á, -ó, -ès szóvég, az x betű, valamint a családnév elemei 

között az i (ez a spanyolban mindig y). 

 

 

LATIN 

 

Az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágának hajtása, egyben az újlatin vagy román nyelvek 

(olasz, francia, spanyol, portugál, katalán, román) őse, írását használja minden európai nép, 

amely a nyugati kereszténységet vette fel (a 19. század vége óta a román is). 

A  latin  ókori  hangzása  más  volt,  mint  ahogyan  nálunk  vagy  a  legtöbb  mai  európai 

nyelvben  szokás  ejteni.  A  c,  t  betű  mindig  a  k,  t  hangot  jelölte,  az  ae,  oe  pedig  ai,  oi 

kettőshangzókat.  Caesar  neve  például  [kaiszar]  gyanánt  hangzott  (ezt  őrizte  meg  a  német 

Kaiser szó), Cicero meg Portia pedig így: [kikero, portia]. Csak az ókor vége felé jelentek 

meg a népi latinban a dörzshangok, amelyek az utódnyelvekbe átszármaztak: c, dz, cs, dzs. 

A  mai  magyarországi  latin  kiejtés  a  német  nyelvterületről  került  hozzánk  a  középkor 

végén. 

 

ae 

 

 

 

 é 

Praeneste, Caecilia [préneszte cécilia] 

c 

e, i előtt   

 

c 

Cincinnatus [cincinnátusz] 

i 

mgh előtt  

 

j 

Iarbas, Caius [jarbasz kájusz] 

oe 

 

 

 

ö v. é 

Coelius [cőliusz v. céliusz] 

s 

 

 

 

sz 

Augustus [augusztusz] 

 

Az  ae  fenti  kiejtésmódja  nem  egyetemes  szabály,  van  néhány  fontos  kivétel  alóla, 

legfőképp  az  aer  szó  ilyen,  amely  ma  számos  aero-  előtagú  összetételben  szerepel.  Igen 

gyakori,  de  attól  még  csúnya  hiba  ennek  az  [éró]  ejtése  (olykor  még  írása  is!),  helyesen 

[aeró-] gyanánt hangzik. 

 

 

LENGYEL 

 

A  nyugati  szláv  nyelvek  egyike,  így  közeli  rokona  a  cseh  és  szlovák  nyelvnek  is,  de 

 

714 

hangállományának  gazdagsága  és  írásképének  bonyolultsága  igen  erőteljesen 

megkülönbözteti  tőlük.  Az  angolon  kívül  aligha  van  még  egy  európai  nyelv,  amelyben 

annyi volna a magyar fülnek és ajaknak idegen magán- és mássalhangzó. Az orrhangú a és 

o számára ugyanaz a megoldás, mint a franciában és a portugálban: n, m hangot illesztünk 

utánuk. A lágyított c és dz hasonló gondot vet fel, mint a horvátban a ć (lásd ott), itt cs és 

dzs ejthető helyettük. A legnagyobb gond a ł, ezt a mai lengyel köznyelv némiképp az angol 

w módjára ejti. Mivel ez a hang sem létezik nyelvünkben, itt az egyszerű l tetszik a legjobb 

helyettesítőnek, amely legalább az írásképre emlékeztet. 

 

ą  

 

 

 

on, om  Dąbrowski [dombrofszki] 

c 

 

 

 

c 

Centkiewicz [centkjevics] 

ch 

 

 

 

h 

Bocheński [bohenyszki] 

ci  

mgh előtt  

 

cs 

Ciekliński [cseklinyszki] 

ć  

 

 

 

cs 

Ćwiczenie [csvicsenje] 

cz 

 

 

 

cs 

Czyżewski [csiszefszki] 

dz 

i előtt 

 

 

dzs 

Dziwiś [dzsivis] 

dzi 

mgh előtt  

 

dzs 

Dziekoński [dzsekonyszki] 

ę  

 

 

 

en 

Częstochowa [csensztohova] 

i 

mgh előtt  

 

j 

Wieniawski [vjenjafszki] 

ł 

 

 

 

l 

Wałęsa [valensza] 

ń  

 

 

 

ny 

Baczyński [bacsinyszki] 

ni 

mgh előtt  

 

ny 

Niegów [nyeguf] 

ó 

 

 

 

u 

Józef  [juzef] 

rz 

 

 

 

zs 

Jerzy [jezsi] 

s 

 

 

 

sz 

Sadowska [szadofszka] 

si 

mgh előtt  

 

s 

Siedlice [sedlice] 

ś  

 

 

 

s 

Świtkowski [svitkofszki] 

sz 

 

 

 

s 

Warszawa [varsava] 

w 

 

 

 

v 

Wawel [vável] 

 

szóvégen, zöngétlen 

 

mshg előtt 

 

f 

Wilanów, Ficowski [vilanuf ficofszki] 

y 

 

 

 

i 

Rysy [riszi] 

zi 

mgh előtt  

 

zs 

Zieliński [zselinyszki] 

ź  

 

 

 

zs 

Źródłany [zsrudlani] 

ż  

 

 

 

zs 

Żeromski [zseromszki] 

 

Hiába  a  lengyel–magyar  barátság  szívmelengető  legendája,  a  lengyel  kiejtés  szabályai 

nálunk  úgyszólván  ismeretlenek.  Általános  a  primitív  betűejtés,  valamint  az,  hogy  a 

magyar, esetleg a  német  kiejtési szabályokat húzzák rá a lengyel nevekre. Budapesten pl. 

utca  van  elnevezve  Kosciuszko  lengyel  szabadsághősről,  ezt  mindenki  betű  szerint  ejti: 

[kosciuszkó],  pedig  helyesen    [koscsuskó],  a  Quo  vadis  népszerű  írója,  Sienkiewicz  is 

[szienkievic]  lesz  [senkjevics]  helyett.  A  lengyel  cz,  sz  és  ó  mindig  magyar  hangértéke 

szerint  hallatszik,  holott  [cs,  s,  u]  hangokat  jelölnek.  A  zeneművek  bemondói  bizonyára 

Bécs német  nevére  gondolnak, amikor  Wieniawski  lengyel zeneszerző nevét  így  mondják 

be: [víniavszki] (helyesen [vjenyafszki]).