Címnegyed kiejtési szóTÁr a magyar nyelv kézikönyvei XI. Sorozatszerkesztő: k iss g ábor

ã  

 

 

 

an, am,  Covilhã [kuviljan] 

ão 

 

 

 

aun 

Galvão [galvaun] 

c 

e, i előtt   

 

sz 

Céu [szeu] 

 

egyébként 

 

k 

Casais [kaszajs] 

ç  

 

 

 

sz 

Eça [isza] 

ch 

 

 

 

s 

Funchal [funsal] 

e 

hgst szótagban 

 

i 

Eanes [ianis] 

 

 

 

 

szó végén 

 

néma 

Moçambique [muszambik] 

é, ê 

 

 

 

e 

Inglês [ingles] 

g 

e, i előtt   

 

zs 

Bocage, Sergio [bukázs szerzsju] 

 

egyébként 

 

g 

Gonçalves [gonszalvis] 

gu 

e, i előtt   

 

g 

Figueiredo [figejredu] 

 

a, o előtt   

 

gv 

Guarda [gvarda] 

h 

 

 

 

néma 

Herculano [erkulanu] 

j 

 

 

 

zs 

Junqueiro [zsunkejru] 

lh 

 

 

 

lj 

Castilho [kastilju] 

 

721 

m 

szó végén 

 

n 

Bernardim [bernardin] 

nh 

 

 

 

ny 

Pessanha [piszanya] 

o  

hgst nyílt szótagban,  

u 

Noronha, Pimento [nuronya pimentu] 

 

szóvégen 

ô 

 

 

 

o 

Leôni [leoni] 

õe 

 

 

 

ojn 

Camões [kamojns] 

ou 

 

 

 

o 

Sousa [szosza] 

qu 

e, i előtt   

 

k 

Queiros [kejrus] 

 

egyébként 

 

kv 

Quadros [kvadrus] 

s 

 

 

 

sz 

Sintra, Sancho [szintra szansu] 

 

szótagvégen zgtl

5

 hang előtt, s 

Castro, Santos [kastru szantus] 

 

szóvégen 

 

szótagvégen zgs

6

 hang előtt  zs 

Lisboa [lizsboa] 

x 

 

 

 

s 

Xingu, Teixeira [singu tejsejra] 

z 

 

 

 

z  

Zurara [zurara] 

 

szó végén 

 

s 

Estremoz [istrimos] 

 

Ismertetőjegyek 

 

A  portugál  írás  legszembetűnőbb  jegyei  a  tildével  (hullámos  vonallal)  megjelölt  egy-  és 

kétjegyű  betűk,  amelyek  orrhangú  magánhangzókat  jelölnek:  ã,  ão,  õe,  a  zárt 

magánhangzók (â, ê ô), továbbá a ch, lh, nh betűkapcsolat. 

 

 

ROMÁN 

 

A neolatin vagy román nyelvcsoport messze keletre szakadt tagja, amely kissé homályos 

története folyamán sok szláv, török, görög és magyar vendégszót fogadott magába, de alap-

szókincse és nyelvi rendszere ma is az ősi eredetre vall. Hangkészletéből a mássalhang-zók 

úgyszólván problémátlanok a magyar ejtés – és átírás – számára. A magánhangzók közül az 

a két változata okoz gondot, az â és ă: az előbbi ún. veláris i, mint az orosz ы vagy a török 

ı,  jobb  híján  mi  is  i-nek  ejthetjük,  az  utóbbi  pedig  a  és  ö  között  áll,  bármelyik 

helyettesítheti. 

 

ă  

 

 

 

a v. ö 

Fărcăşan [farkasan v. förkösan] 

â  

 

 

 

i 

România [rominia] 

c 

e, i előtt   

 

cs 

Cernavoda [csernavoda] 

 

egyébként 

 

k 

Coşbuc [kosbuk] 

ce, ci 

a, o, u előtt 

 

cs 

Ceauşescu, Cioburciu [csauseszku, csoburcsu] 

ch 

 

 

 

k 

Chiriţa [kirica] 

ea 

 

 

 

ja 

Codreanu [kodrjanu] 

g 

e, i előtt   

 

dzs 

Georgescu [dzsordzseszku] 

ge, gi 

a, o, u előtt 

 

dzs 

Giurgiuca [dzsurdzsuka] 

gh 

 

 

 

g 

Ghilia, Ghica [gilia gika] 

                                                 

5

 Zöngétlen. 

6

 Zöngés. 

 

722 

i 

szó végén néma és lágyít 

 

Popovici, Focsani [popovics foksany] 

 

mgh előtt, után 

 

j 

Iaşi, Stoica [jas sztojka] 

î  

ugyanaz, mint â 

 

(1996 előtti írásmód) 

j 

 

 

 

zs 

Jebeleanu, Cluj [zsebeljánu kluzs] 

s 

 

 

 

sz 

Sorescu [szoreszku] 

ş  

 

 

 

s 

Reşiţa [resica] 

sch 

 

 

 

szk 

Scavinschi [szkavinszki] 

ţ  

 

 

 

c 

Bucuţa [bukuca] 

 

Ismertetőjegyek 

 

A román írott szöveg aránylag egyszerűen felismerhető a jellegzetes mellékjeles betűkből 

(â, ă, î, ş, ţ)  és a személynevekben igen gyakori -escu,-eanu, -ici végződésekről. 

 

 

SKÓT 

 

Szótárunkban  néhány  földrajzi  név  kiejtése  után  nyelvi  jelölésként  találjuk:  skót.  Ez 

azonban mindössze az angolnak a Skóciában beszélt változatára, illetve annak ejtési saját-

ságaira utal. A skót mint nyelvi megnevezés a mai tudományos gyakorlatban arra a ma már 

kihalófélben lévő kelta nyelvre, a gaelre használatos, amely az írhez áll a legközelebb. 

 

 

SPANYOL 

 

A  neolatin  vagy  román  nyelvcsoport  egyik  legfontosabb  nyelve,  annak  ibériai  ágához 

tartozik a portugállal és a katalánnal együtt. Spanyolországon kívül Közép- és Dél-Amerika 

legtöbb országában beszélik, a legfontosabb kivétel Brazília, amelynek nyelve a portugál. 

A  spanyol  beszédet  hallva  a  ropogós  r  és  a  sok  kemény  h  üti  meg  a  fülünket,  míg  a 

zöngés  zárhangok  (b,  d,  g)  alig  hallatszanak,  ez  a  keménység  és  lágyság  sajátos 

ötvözeteként  hat.  A  spanyol  nevek  kiejtése,  a  hangok  helyettesítése  kevés  gonddal  jár  a 

magyar szempontjából. 

 

b  

két mgh között 

 

v 

Trueba [trueva] 

c 

e, i előtt   

 

sz 

Cervantes [szervantesz] 

 

egyébként 

 

k 

Córdoba [kordova] 

cu  

mgh előtt  

 

kv 

Cuenca [kvenka] 

d 

szó végén 

 

néma 

Ciudad [szjuda] 

g 

e, i előtt   

 

h 

Giménez [himenesz] 

 

egyébként 

 

g 

García [garszia] 

gu 

e, i előtt    

 

g 

Guillén [giljen] 

 

a előtt 

 

 

gv 

Guadalquivir [gvadalkivir] 

h 

 

 

 

néma 

Hierro [jerro] 

i 

mgh előtt  

 

j 

Gutierrez [gutjerresz] 

j 

 

 

 

h 

Jovellanos [hoveljanosz] 

ll 

 

 

 

lj 

Sevilla [szevilja] 

 

723 

ñ  

 

 

 

ny 

Zuñiga [szunyiga] 

qu 

 

 

 

k 

Quevedo [kevedó] 

s 

 

 

 

sz 

Sastre [szasztre] 

ue 

 

 

 

ve 

Cuenca, Consuelo [kvenka konszveló] 

y 

 

 

 

j 

Yuste, Echegaray [juszte ecsegaraj] 

z 

 

 

 

sz 

Zaragoza [szaragosza] 

 

Sokakat  megtéveszt,  hogy  a  spanyol  ékezettel  jelöli  a  hangsúlyos  magánhangzót, 

valahányszor  a  szó  eltér  a  hangsúlyozási  alapszabálytól,  amely  így  szól:  ha  a  szó  vége 

magánhangzó vagy n, s, az utolsó előtti szótag hangsúlyos, egyébként az utolsó. Vagyis az 

ékezetek nem hosszúságot jelölnek, fölösleges tehát Plácido Domingo nevének első elemét 

jól elnyújtott [plááászido] formán ejteni vagy  Lópezt [lópesz] gyanánt, a  hangsúlyjelekkel 

egyszerűen nem törődünk. 

A spanyol írásképet leginkább a portugállal, esetleg a katalánnal lehet összetéveszteni. A 

ñ  betű  mindenképp  a  spanyolról  árulkodik,  valamint  az  el,  la,  los,  las  névelők  (a 

portugálban  ez  a  sor  a,  o,  as,  os,  a  katalánban  los  helyett  els  áll),  a  spanyolból  viszont 

hiányzik egy sor mellékjeles betű, amely csak a portugálban található (lásd ott). A spanyol 

írásképnek  egyedülálló  sajátsága,  hogy  a  kérdő-  és  felkiáltójel  a  mondat  elején  is  ott 

található felfordított helyzetben – az elszigetelt nevekre nézve ez persze nem igazít el. 

 

 

SVÉD 

 

A  germán  nyelvcsaládban  markánsan  különálló  skandináv  nyelvi  ághoz  tartozik.  Ezen 

belül a kontinentális csoport tagja a dán és a norvég társaságában, ezek ugyanis sok közös 

vonásban különböznek a földrajzilag is távol eső Izland nyelvétől. 

A  svéd  kiejtés  a  norvéghoz  áll  a  legközelebb,  de  szóalakjai  kissé  archaikusabbak. 

Hangrendszere  aránylag  jól  visszaadható  a  mi  beszédhangjainkkal,  csak  a  k  lágyulásából 

előálló  hang  idegen,  ez  lényegében  a  horvát  és  szerb  ć  betűvel  jelölt  hangnak  felel  meg, 

vagyis átmenet a cs és ty között, magyar kiejtésben a cs javallható helyette. 

 

ä   

 

 

 

e 

Kämpe [csempe] 

å  

 

 

 

o, ó 

Åkesson [ókeszon] 

ah 

mshg előtt 

 

á 

Dahlgren [dálgrén] 

c 

e, i előtt   

 

sz 

Celsius [szelsziüsz] 

ch 

idegen eredetű névben 

s 

Charlottenberg [sarlottenberj] 

e 

hangs nyílt szótagban 

é 

Edfeldt, Enskede [étfelt énséde] 

fv 

régies személynévben 

v 

Alfvén [alvén] 

g 

ä, e, i, ö, y előtt 

 

j 

Gävle, Göteborg, Gyllensten 

 

 

 

 

 

[jevle jőteborj jüllensztén] 

 

r után 

 

 

j 

Bergman, Runeborg [berjman rűneborj] 

gj 

 

 

 

j 

Gjörwell [jörvel] 

hj 

szó elején 

 

j 

Hjälmaren [jelmáren] 

k 

ä, e, i, ö, y előtt 

 

cs 

Kämpe, Kellgren, Jönköping, Kyrklund 

 

 

 

 

 

[csempe cselgrén jöncsőping csürklünd] 

lj 

szó elején 

 

j 

Ljungdal [jüngdál] 

o 

mint rövid hang 

 

o 

Stockholm [sztokholm] 

 

724 

 

mint hosszú hang   

ú 

Johansson, Olof [júhanszon úlof] 

qu, qv   

 

 

kv 

Hallquist, Edqvist [halkvist étkviszt] 

s 

r után 

 

 

s 

Farsta, Larsson [farsta larson] 

 

egyébként 

 

sz 

Simonsson [szimonszon] 

sch 

 

 

 

s 

Schwartz, Schildt [svarc silt] 

sj, skj 

 

 

 

s 

Sjöstrand, Hammarskjöld [sősztrand hammarsöld] 

sk 

ä, e, i, ö, y előtt 

 

s 

Skärholmen, Örnsköldsvik [serholmen örnsöldszvík] 

sti 

mgh előtt  

 

s  

Stiernhielm [sernjelm] 

stj 

 

 

 

s 

Krusenstjerna [krűszenserna] 

u 

 

 

 

ü, ű 

Tunström, Runeberg [tünsztrőm, rűneberj] 

w 

 

 

 

v 

Wahlöö [válő] 

y 

 

 

 

ü, ű 

Gyllenborg, Ystad [jüllenborj űsztád] 

z 

 

 

 

sz 

Zetterholm [szetterholm] 

 

A  svéd  íráskép  a  közeli  rokonokkal  az  å  betűben  közös,  az  ä  és  ö  viszont  csak  rá 

jellemző, a dánban és norvégban  æ, illetve ø áll helyettük. A svéd családnevek végén a  -

son,  -sson  a  gyakori,  a  dánban  mindig,  és  a  norvégban  is  többnyire  -sen  tölti  be  ezt  a 

szerepet. 

 

 

SZERB 

(lásd HORVÁT) 

 

 

SZLOVÁK 

 

Északi  szomszédaink  a  nyugati  szláv  nyelvek  csoportjába  tartozó  nyelvet  beszélnek, 

ennek  legközelebbi  rokona  a  cseh,  amellyel  a  helyesírás  több  közös  vonása  is 

összekapcsolja, távolabbi rokona a lengyel, de ennek írásmódja igencsak eltérő. 

A szlovák, régebbi megnevezéssel tót nyelv hangrendszere elég közel áll a miénkhez, a 

hosszú  és  rövid  magánhangzók  a  hangsúlytalan  szótagokban  is  teljes  értékűek,  a 

mássalhangzóknak  ugyancsak  mind  megvan  a  magyar  megfelelője.  Fülünknek  csak  az 

szokatlan, hogy – hasonlóan a cseh nyelvhez – az l és r magánhangzóként viselkedhet, ti. 

szótagot képes alkotni: Vlková, Smrčok. Az ékezet a magánhangzó hosszúságát jelzi. 

 

ä 

 

 

 

e 

Sväty [szveti] 

č 

 

 

 

cs 

Krčmery [krcsmeri] 

ch 

 

 

 

h 

Chalupka [halupka] 

d 

e, i előtt    

 

gy 

Bandejov, Divača [bangyejov gyivacsa] 

ď, Ď  

 

 

 

gy 

Ďumbier, Ožďany [gyumbjer ozsgyáni] 

i 

mgh előtt  

 

j 

Zelienka [zeljenka] 

ľ , Ľ  

 

 

 

lj 

Kráľ, Fiľakovo [králj filjakovó] 

n 

e, i előtt   

 

ny 

Nižnánsky [nyizsnánszki] 

ň  

 

 

 

ny 

Rožňava [rozsnyava] 

ô 

 

 

 

uo 

Tôň [tuony] 

š  

 

 

 

s 

Puškaš [puskás] 

s 

 

 

 

sz 

Sasinek [szaszinyek] 

 

725 

t 

e, i előtt   

 

ty 

Tesák, Bratislava [tyeszák bratyiszlava] 

ť, Ť 

 

 

 

ty 

Piešťany [pjestyani] 

y, ý 

 

 

 

i, í 

Myjava, Východna [mijava víhodna] 

ž  

 

 

 

zs 

Doležal [dolezsál] 

 

A  mellékjeles  szlovák betűk  többsége  a  cseh  írásban  is  megtalálható, az  ä  és  ô  viszont 

csak a szlovákban (és ott is ritkán), ha viszont ě, ř, ů bukkan elénk, akkor biztos, hogy nem 

szlovák, hanem cseh névvel van dolgunk. 

 

 

SZLOVÉN 

 

A  szláv  nyelvcsalád  déli  ágának  tagja  a  horvát  és  szerb  társaságában,  hozzájuk  is  áll  a 

legközelebb, mind hangzását, mind írásmódját tekintve. 

A szlovén, régebbi megnevezéssel vend nyelv beszédhangjai minden más szláv nyelvénél 

közelebb állnak a mieinkhez, a szlovén nevek átírása teljesen problémátlan. 

 

č  

 

 

 

cs 

Juričič [juricsics] 

š  

 

 

 

s 

Prešeren  [preseren] 

ž  

 

 

 

zs 

Finžgar [finzsgar] 

 

A három mekcsenes betű (č, š, ž) megtalálható még a horvát és a latin betűs szerb írásban 

is  (nem  beszélve  távolabbi  szláv,  valamint  a  balti  nyelvekről),  de  a  szlovén  az  egyetlen, 

ahol mindössze ez a három mellékjeles betű található. Legfőképp azzal lehet a horváttól és 

szerbtől  elkülöníteni,  hogy  az  utóbbiakban  gyakori  -ić  névvégződés  problémás 

mássalhangzója helyett (lásd horvát) -ič-et találunk, valódi cs hanggal. 

 

 

TÖRÖK 

 

A  túlnyomórészt  Törökországban  és  Észak-Ciprusban  beszélt  nyelv  pontosabb 

megnevezése  oszmán-török.  Az  eddig  tárgyalt  nyelvek  többségétől  eltérőleg  nem  az 

idoeurópai  nyelvcsaládba,  hanem  az  ural-altájiba  tartozik,  amely  szerkezetét  tekintve  a 

finnugor nyelvcsaláddal – így hát a magyarral is – mutat jó néhány közös vonást. A törököt 

korábban  arab  írással  jegyezték  le,  1928  óta  van  latin  betűs  ábécéje.  Hangállománya  a 

magyaréval  jó  összhangban  van,  egyetlen  magánhangzója  idegen  a  magyar  fülnek, 

mégpedig  a  pont  nélküli  ı-vel  jelölt  ún.  veláris  i,  lényegében  ugyanaz,  mint  az  orosz  ы; 

magyar ejtése jobb híján i. 

 

â  

 

 

 

á 

Kâtip [kátip] 

c 

 

 

 

dzs 

Kocagöz [kodzsagöz] 

ç  

 

 

 

cs 

Çelebi [cselebi] 

ğ 

mély hangrendű szavakban 

 

Karacaoğlan, Tekirdağ [karadzsaólan tekirdá] 

 

néma, az előtte álló magán- 

 

hangzót megnyújtja 

 

magas hangrendű szóban 

j 

Öğrenci [öjrendzsi] 

ı  

 

 

 

i  

Tampınar [tampinar] 

 

726 

j 

 

 

 

zs 

Arkeoloji Müzesi [arkeolozsi müzeszi] 

s 

 

 

 

sz 

Süleyman [szülejman] 

ş  

 

 

 

s 

Eskişehir [eszkisehir] 

y 

 

 

 

j 

Yunus [junusz] 

 

Ismertetőjegyek 

 

A török nevek felismerésében elsősorban a csak rájuk jellemző  ğ, ı betűk segítenek, ezek 

híján a többi mellékjeles betű, az â, ç, ö, ş vagy ü jelenléte. 

 

 

ÚJGÖRÖG 

(lásd GÖRÖG) 

 

 

VIETNAMI 

 

A délkelet-ázsiai Vietnam nyelve a sino-tibeti nyelvcsaládba tartozik, szerkezete (de nem 

szókincse) szerint a kínaihoz áll közel. 1945 óta hivatalos a latin betűs írása, bár portugál és 

francia misszionáriusok már 250 évvel korábban kidolgozták.